⛤ miss Duphaex

Nem értem én ezt. Nem. Igazság szerint nem is akarom elfogadni ezeket az abszolút triviális érveket. Tanulj, hogy okosabb légy. Izzadj vért a vizsgákon, hogy a legjobb helyet biztosítsd magadnak a felsőoktatásban. Akár a mugli-világban, ez a hely sem különb! Már az is megszegett pont, hogy tilosban járok noha fiatal vagyok. Ha az intelligencia szinted magasabb, azt rögtön magasabb pontokban kamatoztatják. Ha azonban visszaélsz magas rendű gondolkozásmóddal, azt gyengébb jegyekkel jutalmazzák. Márpedig, sajátos 16 esztendős érett véleményemmel, úgy hiszem ez téves! Az emberi agy korlátjai nem lehetnek csupán az érdemjegyek! Hajlamos időként mindenki elfelejteni, hogy mennyi múlik a váratlan rögtönzéseken. Mikor agyban minden lehetséges zsákutcát végig jársz, de a tested még nem reagál. Az eszünknek a mögöttes tartalom mögé kell látnia. Nem csak a tananyaggal kell ostromolni az agyunkat, hanem az igazsággal. Nem elég bevenni a leírtakat, még is kell cáfolni azokat!
Talán épp ezért tartanak "olyannak". A lány, aki nehezen fogadja el az igazságot. Tanáraim rendszerint kerülik a feltett kérdéseimet. Mert azokkal folytonos zsákutcát állítok. Pedig csak kérdezek. Egy tanuló számára ez evidens. Ők azonban, meggyőző válasz helyett meghátrálnak és leráznak. Ezt ad, ami híres-neves iskolánk! Gyávaságot, és látszatot. Egyetlen ember akad ebben a "csürhében" akinek a szavát megkérdőjelezés nélkül elhiszem. Harry Potter. Anno apám még a minisztériumból ismerte meg és kötöttek ismeretséget, De mint az iskola ex-tanulója, fontos posztot tölt be. Így hát, nem zavarhatom a nap mindenegyes percében, mikor kételyek borítják el a fejem. Nem nehéz a felfogásom, és igenis tudom mikor kell megálljt parancsolni a számnak. Az már más eset, hogy mit gondolok abban a pillanatban mikor ismét elcsitítanak. Az igazságot keresve, én nem szándékozom semmiféle látszatát megadni, annak, hogy érdekel mi lesz velem. Mert őszintén szólva, ez a fajta tudatlanság szabad-teret ad. Nem homályosítja be az ítéleteimet. Nem zsarnokoskodik a véleményemen. Mindenkit egyenlőként kezelek. Számomra nem létezik sár-vérű és arany-vérű megkülönböztetés. Persze ehhez, szükséges az elfogadás és a türelem, hogy megértsen mindkét sértett helyzetét. Nem hivalkodok, nem szájalok, csak tudni szeretném miért elsődleges célja ennek az iskolának, a tanulóit mesékkel áltatni? Védelem. A védelem igazi hatása a fizikai helyzetekben mutatkozik. Később értesíteni az igazságról valakit, merő bűncselekmény. Nem mindenki képes megérteni, s legfőképp elfogadni a tényeket. De akinek meg van a magához való esze, miért tartják vasláncok?

Mikor kinyitod a tanulmányi értékelésemet, mit látsz? Gondolatban azonnal lustának, és a további szinonimájának titulálsz. Helytelenül. Az ember nagyon előítéletes, még akarata ellenére is, gyanút és rosszat sejt mikor valaki ártatlanul útba-igazítást kér. Te egy idillikus mesét akarsz hallani, én leírnám a hiteles tényeket. Mit érnék vele? Hogy a történet közepére minden olvasási-szenvedélyedet elkedvetlenítsem. Ezt én sem szeretném. Szeretném ha figyelmed nem lankadna. Ezért a számodra rokonszenvesebb formát hozom most megfogalmazásba. Fele-fele arányban.

A születési időpont. 20:27 perc. Anyám legfőbb vágyát teljesítve, Chester egyik "kiöregedett" kórházban születtem meg. Az orvosok szerint életmentő volt a császármetszés. A statisztikák-szerint csupán egy csavar választott el attól, hogy megfulladjak a köldök-zsinórtól. Ez az indok pedig kellően elég volt ahhoz, hogy 10 éven keresztül minden nagyobb szelőtől óvjanak a szüleim. Apám, varázsló lévén, nem esett annyira kétségbe mint tulajdonanyám. Sok rémséget látott ő, hogy egy ilyen "pitiáner" ügytől megingjon. Anyám azonban, nem volt képes ennyire könnyen megszabadul az aggodalmától. Nem vettem rossz néven ez az extra figyelmet. Nagyon is örültem ennek a kivételnek, ameddig élvezhettem.
A születésnap időpontja. 20.05 perc. A torta ott búslakodott az asztal sarkában. Kislányos énemnek eleget téve, beletúrtam a fehér, krémes mázba az ujjammal, amit rögtön le is nyaltam. Apámat vártam, mint karácsonykor a mikulást szokást. Anyám a konyhában készítette elő az ünnepi vacsorát. Nem bírtam megálljt parancsolni kíváncsiságomnak. Eloroztam az egyik ajándékomat, majd sietve elszaladtam a zsákmányommal a szobámba. Egy furcsa, mégis dallamos zenét lejátszó zene doboz volt, ami énekelt és édes állatokat varázsolt a szobám falára. Apám ajándéka mindig tartogatott valami meglepetést, hisz sosem volt hétköznapi. Mágikus volt. A mágia pedig kislányként is teljesen rabul-ejtett. Nem volt kedvem elhagyni a szobámat. Pedig lentről hangos kopogás hallatszott. Kapkodva rejtettem el az "ellopott" ajándékot az ágyam mélyére, miután végigtopogtam a lépcsőn. Az anya szót, angyali és ártatlan hangsúllyal hallattam, majd kinyitottam a konyha ajtót.
Félelem és idegen állt elémbe. Halál aromája nyomta el a konyhában kirakott, friss tökös-lepény illatát. Noha, fiatalon még maga a halál illata is megfogalmazatlan volt a számomra, mégis olyan volt, mintha a levegő egyenesen megfojtana. A háttal alló névtelen társasága ezt mégjobban fokozta. Anyámat a lába alatt találtam, hideg, üveg tekintettel. Egy idegen. Édesanyám pedig a padlón hevert. Igaz, nem voltam még értett a halál felismeréséhez, de ezt az alapvető következtetést azonnal levettem. Megölte. Értetlenül mustrálva néztem az illetőre, kinek nem volt egy cseppnyi félnivalója sem. Arcát maszkként rejtette el előlem. Mintha ténylegesen tudtomra akarta volna hogy nincs semmi keresnivalón ezen a helyen. Lélegzetemet belém fojtotta, majd egy röpke másodperc alatt fekete füstöt lövellt maga után. Mikor a veszély elcsendesült, anyám élettelen teste elé rogytam. Ám, a tényleges gyászra nem volt elég időm. Apám zöld lángok kíséretében futott elémbe a kandalló vájatából. Mintha már értesült volna felesége halálról. Magyarázat, vagy valamiféle instrukció nélkül karjai közé vett, és elvitt engem a bűntettként felhasznált szülőházból.
Apám, Elia, a mágiaügyi-minisztérium egyik bírósági képviselője volt. Mikor arra kényszerült, hogy saját lányát meséjét kihirdesse, erőteljesen megingott. Egy gyermek tizenéves szava, nem volt képes felvenni a harcot az ítélkező felnőttekkel szemben. Hiába a nyílt őszinteség és az igazság leleplezése, nem hittek nekem. Már a kezdeti leírásoknál egyetlen nevet sem mondtak.  A tényleges ítéletet, azonban elutasították. Olyasmire hivatkozva, hogy a megnevezett tag már nem szerepel olyan státuszban, mint ahogy én azt állítom. Vagyis a halálfalók már nem léteznek a mi világunkban. Apám tehetetlenül nézte végig, ahogy érdektelennek titulálják a szavaimat. Ő maga is nagyon tisztában volt az igazsággal. Mégsem hozhatott ekkora áldozatot. Így végső kétségbeesettségében, alaptalannak titulálta a hiteles leírásomat. A saját apám volt az, aki hazugként megbélyegzett.

Az áldozat időpontja. 00:19. Az okozott kár, és a bűntudat által felemésztet fájdalom hatására, apámat egy üvegcse méreg társaságban találták holtan. Hamis megítélése, öngyilkosságát okozta. Sosem hibáztattam, amiért hazugnak nevezett. De azt sosem bocsátom meg, hogy anyámat kísérve ő is elhagyott engem.

A választás időpontja. 21:17. Egy hosszú, magányos és árva 1 év letelte után, felvételt nyertem a mágia-történet egyik legkiemelkedőbb intézményében, a Roxfortba. A hely maga is elvarázsolt engem. Viszont a beosztás, teljesen ledöbbentett. A teszlek-süveg, megfontol céllal osztott a Hollóhátba, noha az eredményeim nem voltak kiemelkedőek. Ennek ellenére a beszélő, és kissé kopott süveg odaosztott. Nem volt bátorságom megkérdőjelezni. Tiszteletben tartva döntését, tisztelet-beli Hollóhátos lettem. Ám, egy apró kis tényt elfelejtettem megosztani. Hiszen, lehetőségem nyílt volna rá, hogy a Beauxbatons Akadémiára jelentkezzek. Egyetlen személy miatt, döntöttem a Roxfort mellett. Az igazságosságáról hirhedt, s ismert nevén Harry Potter tevénykedett maga is a Roxfortban. Milyen ironikus, hogy pont őt motivált francia honfitársa elleni döntésemben. Hiszen nagyon is jártas az emberek életében. Mikor a hír fülébe jutott, elképzelni se tudom mennyire lepte meg. Gyanítom épp annyira, mint engem halott édesanyám teste. Azóta telnek az évek, és kicsit sem állítanám, hogy a tanulmányi tendenciám pozitív irányba változott azóta.
A jelen időpontja. Hatod éves vagyok, és szerencsésen túl estem az első órákon. A vártnál közömbösebb voltam. Az óráin sosem remekelek, csak néha felteszek egy-egy jól irányzott kérdést, amit kínos csend követ. Még nagyon az elején járunk, hogy ténylegesen beleássam magamat a bosszú-hadjáratba. Bűnhődnie kell...annak aki megölte az anyámat. Nem tudom elfogadni, hogy aki már egyszer tűzbe rakta a kezét, az nem képes mégegyszer megtenni. Tőlem akár mennyi nevezetes nevet is magára aggathat. Az én szememben mindig is a gyilkos marad!

Kevés példa van arra, hogy a született elmét finom körvonalak fogják közre. Hiszen a zsenialitás torz képet ad a külsőről. Ahol sok ész fért, ott kevesebb szépség. Sokaknak ez magától értetődő. De nem minden esetben! Akár szerencse, akár nem, a külsőm nagyobb százalékos arányát anyámtól örököltem. Keleti felmenőim között, szinte elkerülhetetlen volt valamelyik ismert vonást ne hordoznom. Ez a szemem jellegzetes formáját, hajam egyenességét és bőröm színét adja. Magasságom noha a 162 cm-el nem fenyegető, de amit a testben hordoz az méginkább. A változatosság azért gyönyörködtet, mert mindenki számára egy adott szimpátia külsőséget mutathatok. Egyetlen évben hajlamos vagyok négyszer átfestetni a hajamat, új hosszúságot társítva hozzá. Az eredeti hajszínem fekete, ahogy a szemem színe is. Az öltözködésemet hagyományos úton, az alkatomhoz párosítom. Nőies, ugyan visszafogott. Épp annyira rokonszenves, hogy a beszéd könnyebben folyjon. De a keleties külső ne tévesszen meg, hiszen a belső tulajdonságaim a nyugatiakra ütöttek! Hiszen életem 16 fontos pillanatát Anglia rideg és nedves környezetében éltem le.