Odette

Odette egy igazán szerethető lány. Igaz nagyon sokan csak a külseje alapján ítélik meg, viszont érdemes ténylegesen megismerni. Nagyon kedves, kiáll a barátaiért mindig minden körülmények között. Néha szeret elvonulni, viszont ha az kell ,hogy ő legyen a társaság lelke, akkor mindent megtesz azért, hogy másokat boldoggá tegyen. Jó beszélgető partner, és bár sokan gondolják azt róla, hogy a külseje miatt butuska, ez egyáltalán nem igaz. Nagyon is eszes lány, és a maga módján szerény is. Nem kérkedik az adottságaival, és csak azok szoktak róla pletykákat generálni, akik féltékenyek. Nagy benne a megfelelési kényszer, ami első sorban saját maga felé irányul. Nagyon önérzetes, és leginkább mindig a szívére hallgat, nem pedig az eszére. A döntéseit az érzelmei határozzák meg, és ha nem érzi azt, hogy helyes egy cselekedete, akkor inkább nem tesz semmit.

Túl jól néz ki, és még csak nem is hülye. Legalább egy idióta lenne! Na ez a legnagyobb probléma. Leginkább a lányok irányából... Pedig amúgy nem akar ő senkinél sem jobb lenni, nem akarja elvenni senki barátját, és nem akarja, hogy a kedvességét egyesek bátorításnak vegyék! Szóval igen... néha baj a külső, és az intelligencia...

Először egyáltalán nem volt semmilyen gondolata a reggeli rosszullétével kapcsolatban. Sima gyomorrontás, nem nagy ügy, mással is előfordult már. Amúgy is olyan jóízűen majszolta azt a csokibékát, meg az anyja rizottóját, hogy simán benne volt a pakliban, hogy néhány rizs szem nem épp a jó helyen végezte.
A gyanu csak akkor fogalmazódott meg benne, mikor az émelygés mellé egy jó kis mellfájdalom is társult. Nőből volt, tudta nagyon jól, hogy ilyen dolgok előfordulnak, plána azokon a bizonyos napokon... azonban arra már nem emlékezett kristály tisztán, hogy vajon azok a piros betűvel vésett ünnepnapok mikor is voltak várhatóak.

Jó kis félvér boszorkány révén, aki nem a varázs világban cseperedett fel, volt mobiltelefonja, és mint olyanon jó kis alkalmazása is, a ciklusának vezetésére. Így tehát szinte már a megszokott módon indította el a programot, majd pislogott először három nagyobbat, majd nyelt is egy hatalmasat a kijelzőt bámulva. Kezéből kissé kicsúszott a telefon, valahol az ájulás és a hitetlenkedés mezsgyéjén egyensúlyozott, és a teste nem igazán tudta eldönteni, hogy mit is szeretne. Teljes megsemmisülést, vagy egy hatalmas sikítást egy kiadós zokogással kísérve.

A kijelző egy tizest mutatott.
Ez a tizes pedig nem annak a napnak a dátuma, amikor meg kell majd jönnie a menstruációjának, hanem azon napok számát jelezte, amennyi eltelt anélkül, hogy ez a csodás dolog jelentkezett volna.
Gyorsan fejben számolt, majd ugyanoda jutott, ahová a kijelzője is.
Tíz
nap
késésig
...
Basszus!
De hiszen az nem lehet, hogy életének fénykorában, mikor még minden csak a randizásról szól, meg a nagy érzelmekről, akkor máris teherbe esik!

Hiszen olyan csodás volt az a románc, és nem is nagyon szokott eljutni a fiúkkal idáig, de most mégis engedett a csábításnak, és hagyta, hogy a dolgok megtörténjenek. Egy laza kis nyári románcnak indult, nem is gondolt igazából semmi komolyra, de valahogy a fiú elvette az eszét. Túl egyszerű volt minden, olyan magától értetődő. Mint a csöpögős amerikai filmekben, mikor a szomszéd lány megismerkedik a környék legmenőbb fiújával, aki valahogy mindenkivel távolságtartó, de amúgy mindenki kedveli, mert jó srác. És a saját maga drámái, amit magával hordoz, az mindenkit meghat, és ez már-már felhatalmazza az embereket arra, hogy kedveljenek valakit. A saját sors tragédiájáért.
Hát itt is ez volt a helyzet... Nagy slepp, mindenki imádta, és Odette volt az egyetlen lány, akire olyan furán mosolygott. Akivel képes volt éjjel találkozni, akinek kövekkel dobálta az ablakát, hogy egy jó kis beszélgetésre invitálja. Jó volt a játszótéren mindenféle játékot kipróbálni, pörögni, önfeledten nevetni, majd ugyanilyen hévvel, soha véget nem érősen csókolózni. Ízlelni egy idegen ajkat, aki mégsem volt teljesen idegen, mert egy szeletet már kapott belőle, -  
és milyen felemelő volt belesóhajtani a vágy leheletét a fülébe, a szájába, majd hagyni, hogy azok az édes mozzanatok megtörténjenek ott, akkor, és úgy, ahogy abban a pillanatban kellett....  

De hát ha védekeztek, akkor hogy történhetett ez mégis?! Hogy eshetett teherbe, ha minden tökéletes volt, és megbeszélték, hogy mindig vigyázni fognak egymásra? És ami még ennél is égetőbb kérdés...
Mi legyen most? Tartsa meg, vagy vetesse el? És bár a kérdés minden pillanatban ott lüktetett a szívében és a halántékában.
A válasz azonban a szívében lakozott.

Alacsony, nőies lány.
Igéző kék szemekkel és felfelé kunkorodó ajkakkal áldotta meg a sors, amiről nyilvánvalóan a másik nemnek mindig valami olyan dolog jut az eszébe, ami teljesen eltér Odette alap természetétől. Mindig is szerény lány volt, a külsejével nem kérkedett, nem akart ő lenni a bálkirálynő, a méhkirálynő, a leg leg... ő tökéletesen elégedett volt azzal, ami jutott neki. Nos, hát igen.
És most, hogy növekszik egy gyermek a szíve alatt, kissé a teste is elkezdett átalakulni. Terhessége még nem publikus, viszont a mellei önmagához képest megnőttek, és ezzel együtt az étvágya is. Bár hízni nem igazán hízott még eddig, a feneke kissé kerekebb lett, lévén, hogy a sok kalória mindig oda rakódik nála. Még nincs hasa, azonban míg eddig ki nem állhatta a talárját, most előszeretettel abban mászkál. Mert az legalább eltakarja legújabb adottságát. A kivágott felsőit kiszanálta, és új ingekkel gazdagította a ruhatárát, na meg pár farmerrel és melltartóval. Haját általában kiengedve viseli, azonban mostanában előfordul hogy összefogja. Még mindig színesen öltözködik, nem szereti a fekete a színt.