i más lehetne jobb kikapcsolódás, mint amikor az ember a kedvenc testvérével strandra megy egy szép nyári napon? A válasz: gyakorlatilag bármi. Már az elején ellenkeztem, amikor Lyra felvetette, hogy menjünk el az olasz tengerpartra, mert olyan csodálatos idő van és úgyis van ott egy nyaralónk, akár egy hetet is ott tölthetnénk, ha olyan kedvünk van. Nekem semmi kedvem sem volt ilyen helyre menni, amilyen hófehér volt a bőröm, úgysem reménykedhettem barnulásban, legfeljebb másodfokú égési sérülésekben, és amúgy sem tesz jót a napfény az ember bőrének, felgyorsítja az öregedést és még rákot is okozhat. Köszönöm szépen, egyikből sem kérek, bár inkább a rák, mint a ráncok. De végül beadtam a derekamat, ugyanis a húgom nem véletlenül volt mardekáros. Pontosan tudta, hogy mennyi ideig és hogyan kell engem győzködnie ahhoz, hogy megmozduljak. Ez egyébként nem vett túl sok energiát igénybe, ha róla volt szó, könnyedén feladtam mindent. Túlságosan sokat tudott rólam és túlságosan jó volt a meggyőzőkéje. Én pedig hiába tudtam, meg fogom ezt még bánni, akkor is beleegyeztem mindenbe. Most is megbántam, hát hogyne bántam volna meg! Nagyjából három koffert pakolt tele az egyik házimanónk az utasításaim alapján, mert nem hagyhattam ki semmilyen napi rutint, arról szó sem lehet. Hiába volt szó csak egy pár napról, biztosra akartam menni, hogy mindenem megvan, amire csak szükségem lehet. Ezzel egyébként még nem is volt gond, a csomagolás és az olasz villában való letelepedés még nem jelentett problémát, na de amikor Lyra kijelentette, hogy hallott egy nagyon szuper strandról, ahová még nem mentünk el ezelőtt, már éreztem a vesztem, csak azt nem tudtam, mennyire. Alig egy órával az Olaszországba érkezésünk után már a homokos parton találtam magam, de nem úgy, mint egy átlag ember. Teljesen felöltözve ültem a napernyő alatt, magam elé felhúzott térdekkel, a babarózsaszín öltönyhöz illő kalapot a fejemre húzva, nagy napszemüveggel takarva el az arcomat. - Nem gondolod, hogy túl meleg van ma? Még a végén megégsz ott a napon, menjünk inkább vissza a villába, van ott is medence és jakuzzi. -A hangom kétségbeesettebb volt, mint bármikor máskor. Mégis mi más lehetne jobb kikapcsolódás, mint szekrénybe zárt, meleg aranyvérűként egy melegstrandon ülni a született legilimentor húgoddal?
✯ ✯ ✯ ✯ ✯ ✯ ✯ ✯ ✯ ✯ ✯ ✯ ✯ ✯ ✯ ✯ ✯ ✯ ✯ ✯ ✯
Vendég
Pént. Júl. 15, 2022 12:10 am
Hoe & Lyra
►Summertime Fun◄
Mi sem lehetne kellemesebb, mint amikor az ember lánya a testvéreivel tölti az időt. A roxmorts-i események eléggé rányomták a bélyegét a hangulatomra, és nagyon sok dolgot elkezdtem megkérdőjelezni akár magammal kapcsolatban is, de ezekkel a gondolatokkal és tényekkel nem voltam hajlandó foglalkozni. Mélyen elnyomtam őket magamban, hogy aztán minden frusztrációmat a fivéreimen vezessem le. Ennek az eredménye, hogy Howardot kirángattam abból a koszfészekből, amelybe költözött, egyedül azt bántam, hogy Algie nem tartott velünk Olaszországba. Mérget vettem volna rá, hogy nagyon élvezte volna a leendő kis csínyemet. Négy bőröndöt töltöttem meg különböző szettekkel, ruhákkal, cipőkkel, szandálokkal és kiegészítőkkel, ugyanis Howardnak szemrebbenés nélkül hazudtam azt, hogy csak pár napot terveztünk ott tölteni, de az a pár nap valóban két, akár három teljes hetet jelentett. Végtére is… Az is pár napnak számított, nem igaz? Olaszország… Mindig is vonzódtam a mediterrán országokhoz és srácokhoz, bár Spanyolországot jobban preferáltam volna, de apu Franciaországon kívül csak itt volt hajlandó nyaralót venni, így nem sok választásunk akadt. Miután kicsomagoltattam a házimanókkal és átöltöztem bikinibe, elindultam a nyaralóban megkeresni a testvéremet. Nem kellett sok, hogy azt tegye, amit én akartam: némi érzelmi zsarolás és szempillarebesgetés bőven elég volt ahhoz, hogy Howie beadja a derekát. Különben is, tudtam én, hogy valahogy vágyott a fényűzésre, hiába találta ki, hogy ő meg akarja ismerni a csórók világát. A miénk elől akkor sem menekülhetett. Az én szórakoztatásom elől pedig pláne nem. Fél óra alatt értünk el arra a strandra, amelyet már korábban kinéztem magunknak. A bátyámmal ellentétben én élveztem a napfényt, a Franciaországban eltöltött idő során is kellemesen lebarnultam. Látszik, hogy kettőnk közül ki örökölte a jó géneket… Howardot ott hagytam egy napernyő alatt, miután többszöri kérlelés után sem volt hajlandó megválni attól a rikító babarózsaszín öltönytől, amely több kilométerről is szemet szúrt volna. Egy kicsit élveztem a hűs vizet, ahogy a tenger simogatta a bőrömet, majd amikor meguntam, akkor tértem vissza a testvéremhez. Megálltam az ernyő mellett, amikor ő kétségbeesetten, egy kneazle-höz hasonlító hangfrekvenciát megütve nyávogni kezdett. Kacagva ültem le mellé a törölközőre. − Ugyan, Howie! Hát olyan szép időnk van! Nézz csak körbe! – A szavaimat egy kézmozdulat is követte, s bizony-bizony a távolban akadtak néhányan, akik nemhogy öltöny alá, de még fürdőruha alá sem rejtették bizonyos testrészeiket. Más esetben barbárnak tartottam volna őket, azonban élvezettel néztem Howard arcát, s bár a szemeit napszemüveg takarta, így is tökéletesen leolvashatóak voltak az érzelmei. − Meg aztán… − sóhajtottam fel, miközben jótékonyan ignoráltam az álszent szavait, amelyek kapcsán az irántam érzett hamis aggodalmát kívánta kifejezni. – Mit ér a medence és a jakkuzzi, enélkül a látvány nélkül? Ragadtam meg a karját, hogy felhívjam a figyelmét a közelben röplabdázó félmeztelen srácokra. Nem tudtam eldönteni, hogy vizesek voltak-e, vagy a veríték csorgott-e rajtuk, de eszméletlenül jól néztek ki. − Hát nézd meg őket! Olyan helyesek! Az a fenék… Büntetni kéne az embereket, akiknek ilyen jó feneke van… − ingattam a fejemet lemondóan, mégis ábrándos tekintettel szemléltem őket. Nem tehettem róla, a szépet értékelni kellett a világban, és ezek a srác a bronzos bőrükkel, a sötét, göndör hajukkal és a mosolyukkal egyáltalán nem hasonlítottak arra a kis birmingham-i csicskára, akinek a gondolatait talán idáig hallottam volna a förtelmes akcentusával karöltve, ha nagyon fókuszáltam volna rá. Azonban, mintha csak homokot söpörtem volna le magamról, úgy ráztam le magamról Hugh Shelby létezésének a gondolatát is, és hangolódtam a saját testvéremre. Nem titkolt szándékom volt legilimenciát alkalmazni rajta, miközben helyes srácokat nézettem vele. Gonosz lettem volna? Csak egy kicsit. Howie megérdemelte? Határozottan.
Mi sem lehetne kellemesebb, mint amikor az ember lánya a testvéreivel tölti az időt. A roxmorts-i események eléggé rányomták a bélyegét a hangulatomra, és nagyon sok dolgot elkezdtem megkérdőjelezni akár magammal kapcsolatban is, de ezekkel a gondolatokkal és tényekkel nem voltam hajlandó foglalkozni. Mélyen elnyomtam őket magamban, hogy aztán minden frusztrációmat a fivéreimen vezessem le. Ennek az eredménye, hogy Howardot kirángattam abból a koszfészekből, amelybe költözött, egyedül azt bántam, hogy Algie nem tartott velünk Olaszországba. Mérget vettem volna rá, hogy nagyon élvezte volna a leendő kis csínyemet.
