Elképesztően jól nézek ki. A munkámban végtelenül profi és alázatos vagyok. Mert addig tart, amíg én akarom. Jól társalkodom, a hangom is is nagyon kellemesen csengeti meg a füleket. Már ha épp nem dühösen kiabálok, ugye Sebastian? Nagyszerűen választom meg a szettem, bárhová is vessen a sors. De persze egy szál zsákruhában is rohadt jól néznék ki. Csak hát úgy a büdös életben senki sem fog látni. Egyébként szeretni szokták a mosolyom, meg az ágyban szerzett tapasztalataim is sokszor bizonyítottak. Még akkor is úgy tűnhet, hogy mennyire jól vagy, mikor már mennék inkább aludni. Színészként is megállnám a helyem egyébként, de ott mindenféle emberekkel kellene keverednem. Az aranyvérű etikett mestere vagyok, viselkedésem minden esetben kifogástalan. Persze csak akkor, ha valaki megérdemli. A férjemmel pedig tökéletes pár vagyunk, minden eseményen minket csodálnak és gratulálnak. Mondjuk igaz, rohadt szerencsés egy ember.
Ami zavar bennem másokat
Azt mondják, hogy túl sznob vagyok, de hát ez hogy lenne már igaz? Csak nem engedek be bárkit a közvetlen közelembe, mert mondjuk olcsó 10 galleonos parfümmel szennyezi a környezetét, és lőrét iszik büfögve. Van egy szint, ami alá sajnos nem ereszkedhetem, a Mulciber név kötelez. Többször élesen, érthetően megmondom az igazságot, ami sokaknak nem tetszik. De én úgy vagyok vele, hogy muszáj tudnia az illetőnek, hogy hányadán állunk. Azt sem szeretik, ha lyukat beszélek a hasukba és elérem, amit akarok. Pedig ez csak egy nagyszerű kommunikációs eszköz, amit magas szintre fejlesztettem, milyen rövid idő alatt, nem igaz?! Mégis azt mondják, hogy hisztizek, és csak azzal érek el mindent, holott ez nem igaz. Én csak kihasználom mások gyengeségét, ami másnak az erőssége lenne, csak megfelelően kellene tudni használni. Azt is mondják, hogy nem szeretik, hogy azt hiszem, hogy nekem mindig a középpontban kell lennem. Bolondok, hiszen ezt nem kell hinnem, én, aki önerőmből értem el, hogy a legjobb modell legyek a szakmában, nekem ez jár. Másnak is jár, csak a szájuk. Talán előbb le kéne tenni valamit az asztalra, mielőtt alaptalan dolgokat próbálnak maguknak szánalmasan kierőlködni. Tény viszont, hogy a muglikat, félvéreket - talán még ők eférnek valahol a hátsó padsorban, szemlesütve - valóban gyűlölöm. Minden bajnak ők az okozói, szóval ez nem meglepő. Mégis a divatok azt hiszik, hogy harmóniában kéne élni velük, hát egy fasz! Néha káromkodom, azt hiszem...
Életem története
Apró csókot lehellek Owen ajkaira, jóleső fáradsággal lustán mozdulok arrébb, és gurulok le mellé az összegyűrt lepedőnkre. Furcsa, mert egy kicsit zavar, hogy gyűrött, hiszen mindketten tökéletesek vagyunk, még így izzadtan, csatakos hajjal. A szívverésem egyre csak lassul, ahogy az élvezet alábbhagy, ahogy a felfokozott testhőm is finoman lenyugszik. Nem tudom, hogy hányadjára szeretkeztünk, mióta megismertem a Roxfortban, de mégsem unalmas vele a szex. Most már érzem, hogy a homlokomon gyöngyözik a verejték, mindenféle hajlataim tocsog a ledolgozott kalóriák által kiváltott izzadságban. Egyre jobban kezd kialakulni a vágy, hogy menjek el fürdeni, mert nem bírom ezt. Felállok hát és végig simítok a vállától a keményre dolgozott mellizmáig, és nagy mosollyal az arcomon elindulok a fürdőbe. Érzem, ahogy rátapad a hajam a hátamra, érzem azt is, hogy Owen az izzadságtól csatakos feleségét bámulja. Utálom! Meggyorsítom a lépteimet és szinte berobbanok a zuhanykabinba. Már állítom is a hőfokot és nagy sóhajjal dőlök a hideg csempének. Érzem, ahogy a víz elkezdi lemosni a mocskot, de azok a szagok! Kapkodva nyúlok Maud aranyáért, melynek cseppjét majdnem galleonokba számítják, és gyorsan bekenem vele a testem. Az őrjítő tudat, hogy koszos vagyok, kezd elmúlni, az illatok kitöltik az orrom minden zugát, és én lassan megnyugszom. Hajat is mosok, végül nagyjából egy félóra után, rendezetten nyúlok a fürdőlepedőmért. - Behoznád a pálcámat? - kérdezem Owentől, bár ő sokszor mondja, hogy inkább utasításnak hangzik, ha megkérek valakit. Igen, szükségem van a pálcámra, most, szóval nem hinném, hogy csak úgy viccből kértem volna. Nem telik el sok idő - addig legalább néhány arcpuhító és regeneráló bájitalkivonattal bekenem az arcom - és belép az ajtón, kezében a kőrispálcámmal. - Itt is vagyok, hölgyem - szemtelenkedik azzal az imádnivaló szemtelen mosolyával, én pedig bár mosolygok, megforgatom a szemeimet. Tudom, hogy a szakmában sokan hölgyemeznek engem, és azt próbálja ezzel megmutatni, hogy ő is csak egy cseléd. Pedig nem annyira! - Köszönöm, Mr. Payne - nyújtom ki a nyelvem félig játékosan, félig bosszúsan és kikapom a pálcám a kezéből. Közben odalép hozzám, és az orrom eltolul az izzadt testének szagával. Bosszantó egy fickó, de nagyon sok jó oldala van, így csak ránézek úgy, ő pedig tudja mi a dolga és sóhajt egyet. Azaz, mindjárt itt hagy, hála Merlinnek. Megnézem magam a tükörben, de a hátsómra egy elég erős tenyér csapódik, én pedig azonnal felhúzom magam. - Ezért megfizetsz, te szemét! - most biztos nem a legszebb, újságból lelépő arcomat láthatná, ha nem süvített volna azonnal ki a fürdőből. Pedig a pálcám már lendült és a stupor ki is csapta az ajtót. - Utállak! Olyan vagy, mint az öcsém! - sikítom utána, de csak hangos nevetés érkezik. Én meg majd felrobbanok, de aztán valami mégis megnyugtat. Sebastian valószínűleg egy cigicsikket nyomott volna el a világszépe seggemen. - Azért nála csak jobb vagyok?! - már ott támaszkodik az ajtófélfán és próbálgatja a lestuporozott ajtót, ami úgy tűnik csak kicsit sérült meg. - Egy kicsit - mutatom az hüvelyk és mutatóujjam majdnem összezárva, de ez neki elég. Tudja, hogy mennyire szoktam élni a túlzás eszközével. Nagyon sok mindenkinél sokkal jobb, talán ő áll legközelebb hozzám, és nem csak most. Az öcsém meg egy paraszt, de legalább nem titkolja. Mosolyogva hagy ott, és ha jól hallom, a másik fürdőszobába vezet az útja. Nagyon helyes, sokkal jobban szeretem, ha már friss és üde. A hajamat végül egy egyszerű varázzsal kiegyenesítem és megszárítom. Majd később hívom Maurice-t, aki foglalkozik vele és tökéletessé varázsolja. - Akkor este vacsi? - kiabálok ki, de már mindegy, biztosan a zuhany alatt álldogál már. Azért megvárhatta volna, míg megkérdezem tőle.... De nem vetem a szemére, mert nincs rá időm. A sminkemet még fel kell tennem.
Ha tükörbe nézek
Szőkésbarna, szőke hosszú haj, mikor melyik. Ez azért függ a hangulatomtól is, ha szeretnél hozzám szólni, akkor inkább akkor tedd meg, amikor szőkésbarna a hajkoronám. Általában nem magam csinálom meg, a házi fodrászom minden reggel nekiül, hogy megfelelően nézzen ki. A sminkem más tészta, az mindig ragyogó, hiszen megszállotja vagyok a szépítéssel foglalkozó - általam csak szépségmágiának hívott - varázslatoknak, szinte tökélyre fejlesztettem. Néha még Francesca is rámfanyalodik, ha muszáj tökéletesen kinéznie. Egyébként általában a lefrissebb divatban öltözködöm, szeretem azokat a ruhákat, amik komolyan kihangsúlyozzák testi tökéletességemet. Csakis a férjem előtt vagyok könnyedebb ruházatokban, illetve nyilvánvalóan a páston, vagy a fürdőhelyen. A 170 centimet meg szoktam emelni egy magassarkúval, járásom profi, mintha az ilyen cipőkbe születtem volna, de ez elvárható. Kinézetemhez szorosan hozzám tartozik a nem túl tolakodó, de elbűvölő illatok, amik a közelembe érve érezhetőek. Nem vagyok az, akit már az utca sarkáról is megéreznek, az igen taszító. Kék szemeim tündökölve néznek rád, és ha akarom a mosolyom pedig megőrjít. De nem kell félned, általában nem akarom.
Családom
Édesapám
Napoleon Ephraim Mulciber: alapvetően kilőném a világűrbe, de! Tiszteletreméltón bánik a családunk nevével és mindent tönkrevág, aki megpróbálja bemocskolni a család hírnevét. A kapcsolatunk felszínes, mert én úgy hiszem, hogy Sebastiant kedveli a legjobban. Ezt azért nem kell túldimenzionálni, mert majdnem egyforma fasz mindkettő. Ja, és lehet félni, hogy a fél életemet kitörölte már az agyamból, biztos vagyok benne. Bár tény, hogy két jó cselekedete volt már a világban: én és, hogy hozzáadott egy megfelelő férjhez.
Édesanyám
Ingrid Mulciber: Én nagyon felnézek rá. Bárkit meg tud félemlíteni egyetlen pillantásával, stílusérzéke is kifogástalan. Szeretem őt, szívből, talán ezt még ős sem tudja, mennyi mindent jelent nekem. Tényleg csüngök a szavain. Megpróbálok azonosulni vele, minden parancsát teljesítem, és ha felpofoz sem bánom magamban. Persze nyilván hisztizek, mert nekem is van önbecsülésem. Nagyon szeretem, amikor az öcsémet szivatja, emiatt már majdnem lefeküdnék vele. Vagy nem is majdnem?
Testvéreim
Sebastian Barnaby Mulciber: a golyófejű, idegesítő, két lábon járó farok, akit csak azért nem fojtottam vízbe, mert kell valaki, aki tovább viszi a családunk nevét. Hát, hogy pont ő, megértem, hogy anyu és a fater is ki van akadva, a bukott kis köcsögön. Amúgy meg nem kéne összekenni a ruhámat hatévesen, te kis gecimaradék! Akkor nem lennél búvár a kútban. A lényeg, hogy utálom, de muszáj megtűrni, ami lássuk be ördögi kör. Amúgy nagyrészt leszarom mi van vele, de, hogy köze sincs az aranyvérű etiketthez, az rohadt élet. Legalább a társasági rendezvényeken nem kéne szégyenkezni miatta. Még az is lehet, hogy kedvelném, mert amúgy van egy stílusa. Olyan, amilyen, de az. Így viszont…
Francesca Mulciber: Hallod, ez a kiscsaj… én nem tudom, hogy honnan veszi a bátorságot, hogy többnek képzeli magát nálam! Mondjuk százszor inkább az ő haját tépem meg, mint Barnabyval (amikor nincs más körülöttünk, imádom ezen a buzis nevén szólítani) akár csak egymásra nézni. Van benne versenyszellem, okosan lavírozik a mardekárosok közt, pedig még csak 15 éves! Amúgy olyan sok kapcsolatot nem ápolunk, de nincs is nagy igényem rá. Ja, és kurvára ott legyen az a felső, amit az asztalomon felejtettem legutóbb, mert megtéplek!
Férj
Owen Payne: Olyan harmónikus kapcsolatom van vele, hogy azt senki sem gondolta volna, apám sem, aki kiválasztotta. Ami még meglepőbb, én sem. Sőt, ha akar kalandozhat, és ha akarok, én is, de... ritkán volt ilyen, mert tényleg jól érzem magam az oldalán. Rettentően furcsa! Csendes támogatója a MiM-nek.
Gyermekeim
Egyelőre nincsenek, habár Sebastian helyett lehet, hogy mégiscsak szülni kellene egyet, aki továbbviheti a Mulcibereket. Na, és ha anya szeretné, lesz akár három is.
Apróságok
Amortentia
Juliet rózsa, Rothschild orchidea és természetesen az összes Maud illat, ami kapható.
Mumus
A muglik átveszik a világuralmat. Apám kitagad a családból.
Edevis tükre
A Mulciberek, élükön én, elérik a "leghatalmasabb varázslók" címet, azaz a legbefolyásosabb család leszünk.
Hobbim
A szépségmágia, amiben szerintem az egyik legjobb vagyok, ez után kutatásokat is végzek. Emellett partikra járni, a családot megfelelően képviselni, bárhol bármikor. Muglikat és sárvérűeket észrevétlenül cseszegetni.
Elveim
Etikett, öltözködés. Aki nem a legkifinomultabb módon jelenik meg és viselkedik, arra rá sem nézek. Persze, néha hagyok kiskaput, ha egy csóró aranyvérű nem tud jobb ruhákban megjelenni. Rájuk azért ránézek, noha szóba nemigen állok velük. A karrieremért és családért bármire képes vagyok. A muglik pedig remélem miharabb megtapasztalják, hogy a varázslók mennyivel felettük állnak!
Amit sosem tennék meg
Sárvérűekkel és muglikkal soha sem barátkoznék semmilyen szinten. Azért tűröm csak el őket, mert vannak.
Ami zavar
Amikor nem értik meg mit akarok, és ellenkeznek. Bármilyen sárvérű okoskodás és az, hogy nem fogadják el, hogy csak a szerencséjüknek köszönhető, hogy egyáltalán van bennük mágia. Amikor nem kapok meg egy munkát, ritkán fordul elő, de akkor eléggé kiakadok.
Ami a legfontosabb az életemben
Gazdagság, ruhák, partik. A munkám, amivel a családom hírneve az egekbe szárnyal és az, hogy ismerjenek engem az emberek. Szeretem, ha imádnak, istenítenek, még ha tudom, hogy nem is biztos, hogy nekem szól. Elvárom a megfelelő viselkedést a közelemben, és ha mégis lefeküdnék valakivel Owenen kívül, elvárom, hogy mindent megkaphassak, amit csak akarok. Tulajdonképpen ez mindenre igaz, nem csak a szexre.
Ami a legkevésbé fontos számomra
Nem érdekelnek a rangomon aluliak cselekedetei, léte úgy egyáltalán. Az sem, hogy ki mit beszél, de még így is van, hogy meghallgatok néhány unalmas fecsegést.
Amire büszke vagyok
A legkeresettebb modell vagyok és Mulciber. Azt hiszem ennél többet már csak MiM-mel lehetne elérni.
Ha valamit megváltoztathatnék
Minden úgy jó, ahogy van. A MiM hatalomra törése persze jó lenne, de ezen kívül minden rendben. Illetve Barnaby végre viselkedhetne a nevéhez méltóan.
Remélem, nem haragszol, hogy kihúztam fentebb a kedves szót, de lássuk be: sok minden vagy - törtető, céltudatos, határozott, akaratos - , kedves azonban még csak véletlenül sem. Noha ez nem meglepő, igazság szerint az lenne inkább a különös, ha az voltnál. Lehet meg is kérdőjeleznénk, hogy valódi Mulciber vagy-e. Ettől függetlenül, vagy talán pont ezért - ezt döntsd el te magad, szerintem menni fog, hiszen ahogy olvastam úgy éreztem: neked mindenről is van véleményed -, az életed eddig tökéletesen haladt előre, pont úgy, ahogy annak lennie kellett. Ahogy egy aranyvérű nőnek szokott, hiszen - gondolom - legnagyobb bánatodra nem örökölheted a birtokot, a vagyont és te magad a Mulciber nevet sem tudod tovább adni a gyermekeidnek. Ennek dacára a lehető legtöbbet hozod ki a helyzetedből, hiszen a férjeddel jó viszonyt ápolsz - talán már az örökös téma is szóba került -, ahogy még a MIM-nek is elkötelezett támogatója és tagja vagy, ahogy arra voltaképpen neveltek és tereltek egész életedben. Az előtörténetben semmit kivetnivalót nem találtam, tökéletesen sikerült átadni, hogy Maud mekkora egy picsa, ennek minden előnyével és hátrányával együtt. Nem is tartalak fel tovább ha a családod már biztos várja, hogy csatlakozz hozzájuk. (Vagy csak a userek, a karik nem feltétlen, amilyen szorosak itt a testvéri kötelékek, ki tudja.)
