Naomi Briggs

Nehéz volna meghatározni azt, hogy pontosan mit is szerethetnek bennem az emberek, mert azt hiszem, magam sem tudom, ki vagyok pontosan. Csak próbálok megfelelni az apám elvárásai által támasztottaknak, próbálok az lenni, akit látni szeretne, akit a velem egykorúak látni szeretnének. Így ha azt nézzük, hogy mit szeretnek bennem, azt kell mondanom, hogy imádják azt, amilyen lazán tudok viselkedni a bulikban, hogy el tudom engedni magam, hogy szívesen táncolom és szórakozok, hogy bárkinek megveszek bármit és szóróm apa pénzét. Szeretnek, mert ezt várják el tőlem, azt hogy bulikirálynő legyek, meg szuper dögös csajszi, akit követhetnek, akivel a srácok smacizhatnak. Emiatt kedvelnek, a felszín és felvett álca végett. De valójában nem ismernek.
Az alkohol és az elvárások miatt vagyok olyan, amilyen, de ha lehúzzuk a jelmezt, a sminket, és az álca mögé pillantunk, akkor megláthatjuk az értelmet. Imádok értelmes dolgokról beszélgetni, szeretek olvasni és egy jó könyv tartalmát szívesen ecsetelném el neked bármikor. Szeretem a növényeket és az állatokat, próbálok a környezetemre odafigyelni. Szeretem a zenét, és tényleg szeretek táncolni is, humorizálni a nap bármely pillanatában. Érzékeny is vagyok, meg tudok hatódni, és el is tudnám sírni magam, ha nem kéne folyton olyan erősnek tűnnöm. Empatikus is vagyok, meghallgatnálak és tanácsot is adnék, ha tudnám, hogy nem csak azért barátkozol velem, mert az apám a miniszter. De sajnos, soha nem fogod meglátni az igazi és valós lényem, mert ez nem érdekel senkit. Mert akkor vagyok jó arc, ha megkínállak cigivel, ha fizetem az italod, és ha részegen fejest ugrok a medencédben.

A siker sok mindenkit megváltoztat, kifordít önmagából. Sajnos ez velem sem történt másként, s míg az elején nehéz volt megértenem, hogy miért akar mindenki velem barátkozni, később voltak pillanatok, amikor ezt élveztem. Aztán összezavarodtam, nem tudtam eldönteni, hogy ki barátkozik velem valójában és ki az, aki csak apám miatt érdeklődik utánam. Magába szippantott minden, ami rossznak nevezhető, próbáltam megtalálni a helyem a fiatalok között, ezért egyik buliból a másikba csöppentem, ami kihozta a legrosszabb oldalamat. Manapság sokat iszom, és ittasan tudok nagyon bunkó lenni. Mert sok minden fáj, amit magamba kell folytanom, de ha iszok, akkor az  orrod alá dörgölöm. Ittasan kurvásan viselkedem, mert ettől vagyok olyan menő, de van az a pillanat, amikor rád ordítok, és elhajtalak a francba, mert valójában csak egyedül szeretnék lenni. Naiv is vagyok, bár próbálom leplezni, de mégis mindig belefutok valami hülyeségbe.
A problémáim miatt jó ideje szétszórt vagyok, nem mindig tudok jól koncentrálni és sok mindent elfelejtek. Megfelelési kényszerrel küzdök, és ha valami nem sikerül, akkor ideges leszek.

- Dehogy piszkáltam, mostanában minden egyes szavamat piszkálásnak veszitek? Viccelődtem csak. Egyébként meg tényleg odafigyelhetne magára a lányod és példát vehetne rólad, mert lassan majd olyan túlsúlyos lesz, mint Martha. Mi Briggsek vagyunk, jól kell kinéznünk, mindig toppon kell lennünk, mert jól ismerem ezt a világot és az embereket. Ott kötnek beléd, ahol a legjobban fáj. Szerinted nem jutott még a fülembe, hogy a társai gúnyolódtak rajta? Éppen itt lenne az ideje, ha végre rendbe szedné magát és végre tenne az egészségéért, mielőtt egy pattanásos dagadt csaj lesz a sok közül. Vegyünk például engem, ne tagadd, hogy a sikeremnek részben köze van ahhoz is, ahogy kinézek. Naominak sem árt, ha már ilyen fiatalon rájön arra, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Én csak a javát akarom édesem - apám hosszasan beszélgetett anyával a nappaliban, nem tudták, hogy a fal mellett hallgatóztam. Csak viccelődött. Mégis, még élénken éltek bennem a szavai, miszerint ha nem kapkodnak Eric-kel, a végén majd nem jut nekik kacsacomb. Pedig nem is ettem sokat, de ezután máris lelkiismeret furdalásom lett, szörnyen éreztem magam. De a legszörnyűbb az volt az egészben, hogy apának igaza volt. Tényleg piszkáltak a többiek, és anya tényleg gyönyörű nő volt. Úgy éreztem, mintha én lennék a család fekete báránya, én voltam az a fekete paca a térképen, amit jobb lett volna onnan végleg eltüntetni.

Nem tagadom, azt az éjszakát végig sírtam, fájt hogy apa is azt gondolja, amit a többiek, de azt is tudtam, hogy igaza van. Nem hozhatok rá szégyent, nem maradhatok tovább az a fekete folt. Ott, abban a percben, miután kibőgtem magam a tükör előtt ülve, elhatároztam, hogy mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy változtassak. Jól akartam kinézni, csinos szerettem volna lenni, mint anya, vágytam a többiek figyelmére is, és soha többé nem akartam átélni azt a szégyent, amit akkor éreztem, odalent.

Teltek-múltak a hetek, ismétlődtek a szokásos vacsorák, én azonban alig vettem valamit, ha szedtem is, mindig ügyeltem arra, hogy ne legyen több a tányéromon, mint a többieknek. Frusztrált már annak is a gondolata, hogy apa, vagy bárki más azt nézné, hogy vajon mennyit eszek, nem akartam hallani egy újabb viccet arról, hogy a fánkok mumusa én vagyok.
Nem ettem, vagy csak keveset, viszont éjszaka kínzott az éhség, ezért lelopakodtam a konyhába, s teletömtem magam mindennel, amivel csak lehetett. Eszetlen módon faltam, keverve édeset a sóssal, már a sorrendet sem figyeltem, csak arra koncentráltam, hogy csillapítsam az éhségemet. A sütinek sem tudtam ellenállni, de aztán ahogy végeztem, hirtelen bűntudat tört rám. Fojtogatott a gondolat, hogy ettől majd megint elhízom, apa meg szégyenkezhet miattam. Rosszul voltam, felkavarodott a gyomrom, s a fürdőszobában kötöttem ki, ahol kiadtam magamból mindent, amit előzőleg befaltam. Az első alkalommal még könnyen ment, szinte magától, de utána már rá kellett segítenem. A zugevéseim rendszeressé váltak, nyilvánosan nem ettem, éjszakánként azonban megrohamoztam az éléskamrát.

Mindez már évek óta tart, s bár valóban fogytam ennek köszönhetően, még sem érzem jól magam a bőrömben. A tükörbe nézve folyton csak azt a duci lányt látom, akit annak idején csúfoltak. Hiába néznek rám fel már a többiek, hiába akarnak rám hasonlítani a lányok, hiába közelítenek felém a srácok, rettegek. Rettegek, hogy ha lekerül rólam a ruha, akkor meglátják majd, hogy nem vagyok tökéletes, hogy kövér vagyok. Egy torz képet látok, ami csak a fejemben létezik, mégis túl valóságos.

De ez csak egy gond a sok közül. Mostanában nem találom a helyemet, káosz az életem. Mióta apát újraválasztották, s ennyire híresek lettünk, azóta nincs normális életünk. Folyton tekintetek szegeződnek ránk, úgy érzem, hogy mindenhol tökéletesnek kell lennem, és igyekszem is helytállni, mert tudom, hogy ez mennyire fontos apának. Mégis nehéz, egyre nehezebb, főleg azóta, hogy megölték az unokatestvéremet. Azóta rettegek, pánikrohamaim lettek, félek a tömegtől, félek attól, hogy egy napon majd én is úgy végzem. És ezt a sok félelmet nem tudom semmi mással tompítani, csak az alkohollal.

Eric nem tudom, mennyit tud ebből, de biztosan látja rajtam, hogy valami nem stimmel, mert nem egyszer próbált célozgatni és tanácsot adni. Nekem még sincsen szükségem a tanácsaira, mert az is frusztrál már, hogy ő olyan tökéletes. Apa egész biztosan büszke rá, ahogy anya és Holden is. De rám ki az?
Érzem, hogy szeretnek, néha mégis elbizonytalanodom, hogy beleillek-e ebbe a családba. Úgy érzem, hogy csak púp vagyok a hátukon, ennek ellenére próbálok megfelelni mindegyiküknek, azt tenni, amit elvárnak tőlem. S bár apa soha nem kényszerített, hogy valami komolyat tanuljak, mégis szeretnék a kedvében járni, nem véletlenül szeretném megkapni azt a gyakornoki állást a minisztériumban. Bizonyítani szeretnék neki, de néha úgy érzem, a mélység sokkal jobban vonzz. A bulik, a rossz társaság nagyon rossz irányba húz, sokszor tényleg nem tudom, hogy ki vagyok valójában.
De időm sincs ezen gondolkodni, mert újabb parti kezdődik, ahol tökéletesnek kell tűnnöm. És az is leszek, mert

Naomi Briggs vagyok.

Ha most rám nézel, talán nem is gondolnád, de egykor egy ducibb lány voltam, különféle komplexusokkal. A családom mindig is szeretett, szó szerint a tenyerükön hordoztak, apa is kényeztetett, mint egy hercegnőt, viszont nem egyszer és nem kétszer tett megjegyzést az alakomra. Próbálta elbagatelizálni, viccelődve tudatni velem, hogy szerinte túl kerek vagyok, és ami azt illeti, addig mondta, míg tényleg elhittem. Aztán ahogy sikeres politikai karriert futott be, és az életünk egy csapásra megváltozott, úgy helyezte rám a nyomást. "Fogyhatnál egy kicsit, mit gondolnak a választók, mivel etetlek?" "Édesem...ez a ruha...túl kerek vagy benne" "Mi diétázunk, de Naomi helyettünk is befal mindent, igaz Édesem?" . És ezek csak apa megjegyzései voltak. Annyira frusztrált, hogy úgy éreztem, fogynom kell, ha azt akarom, hogy elfogadjanak. A suliban is mindenki engem figyelt, úgy éreztem, hogy meg kell felelnem nekik. Emiatt alig ettem, vagy ha ettem, akkor is gyorsan próbáltam megszabadulni az elfogyasztott mennyiségtől. Ennek köszönhetően rohamosan adtam le a kilókat, tényleg kezdtem jól kinézni, apának is feltűnt, amikor megdicsért, jól esett. De aztán elmaradtak a dicséretek, s úgy éreztem, hogy nem vagyok elég jó. Szóval azóta is csak fogyok, s talán már vékonyabb is vagyok, mint ami elvárható egy egészséges korombeli lánytól.
Az alakomról ennyit. Ami a többit illeti, a hírnév alapvető követelmények elé állított, meg kellett tanulnom a tökéletes megjelenés alapjait, s amik kezdetben elvárásnak bizonyultak, napjainkra már rutinná váltak. Smink nélkül nem mennék sehová, ahogy arra is ügyelek, hogy mindig csinos legyek és dekoratív. Régebben jobban kedveltem a nadrágokat valami felsővel, mostanában egyre többször viselek csajos ruhát.