dreamers are selfish

Apánk második házasságából születtél, szerintem egy ideig nem is tudtál rólam, ahogyan én sem rólad. Amikor mégis megemlítettek, gyűlöltelek - gyűlöltelek, mert apa minden idejét és általam idealizált szeretetét te kaptad, én meg évente háromszor két óráig csünghettem rajta, és az utolsó percekben már éreztem a belőle áradó türelmetlenséget, mert mennie kellett. Vissza, hozzátok.  
Legalábbis így képzeltem. Fel sem merült bennem, hogy maximum annyi kötődést alakított ki veletek is, mint velem, és a fizikai jelenlétét az érzelmi távolságtartásával fizettétek meg. Anyám eltűnése után hozzátok költöztem. Sosem sikerült egy tűrhető testvéri kapcsolat alapjait leraknunk, amíg gyerekek voltatok, kijártam az Ilvermornyt, a nyarakat pedig a nagyszüleimnél töltöttem, néhány feszengős sátoros ünnepet kellett átvészelnünk, aztán pakoltam, leléptem, és azóta is csak kötelező köröket futunk egymással.
Most mégis megjelentél, egy táskányi cuccal (még egy rendes álcázott tágítóbűbájt sem tudsz összehozni, mert meg sem próbálod), nulla életcéllal. Nem mesélted el, miért jöttél igazából, apádról, meg túlzásról, felesleges majrézásról beszélsz, ha rákérdezek, apa meg azt mondja, elege lett abból, hogy a családi kassza módszeres kiürítésén dolgoztál, nem vagy hajlandó továbbtanulni, sem dolgozni, megunta az egészet, és nem fizette tovább az albérleted.
Adok neked egy hónapot, nem többet, ha addig nem próbálod összeszedni magad, mehetsz tovább. Mondjuk fogalmam sincs, hová, és fogalmam sincs, hogyan, de ez a legkevésbé az én gondom.

Minden más nyitott, szabadon módosítható, variálható, alakítható. Nagyon várlak, szerintem van a karakterben potenciál, és szívesen nézném meg, mit kezdenek egymással a játéktéren. :3