Pálca: tizennégy hüvelyk, császártölgy órás viharfecske farktollal
you're nothing but a lost cause
A kollégái pozitív tulajdonságként valószínűsíthetőleg a megkerülhetetlen tehetségét jelölnék meg, valamint apró betűvel feltüntetnék az (meglepően alacsony számú) hibaejtés után produkált világfájdalmát, ami kívülről nézve tagadhatatlanul szórakoztató. Terepen elvárható szinten önzetlen - persze nagy pillanatokra utazik -, célorientált, körültekintő, és elsődleges céljának tekinti, hogy pontosan annyian jöjjenek ki, mint amennyien bementek. (Plusz az elkövetők, ha a felettesei ragaszkodnak hozzá.) Törvénytisztelő (minden torrent oldalt ismer és aktívan használ), kompetitív vonásait korrektséggel és csaláskerüléssel tompítja, vagy tisztán nyer, vagy sehogyan. Kitűnően blöfföl akciók során, izgalmában azonban sokszor kilép a szerepköréből, miután sikerült mágikus bilincsbe zárnia az elkövetőt. Egy vidra és egy terrier tökéletes hibridje, izgatott, játékos, velejéig infantilis - ami legnagyobb szerencséjére (és mások bánatára) kifejezetten jól áll neki. Önálló személyiség, sosem sodródik másokkal, saját ösvényt tapos, végtelenül ön-azonos, semmit sem szégyell magával kapcsolatban. Él-hal a trash kontentért, emiatt sokkal otthonosabban mozog a magnixok médiavilágában, bármikor beül egy jó filmre, van Netflix és Hulu előfizetése, álmatlan forgolódásait mindig értelmetlen sitcomok pörgetésével oldja fel. Nagyra nőtt gyerek, aki egyelőre nem foglalkozik a szakmai ártalmakkal, a mentális állapotát érintő következményekkel, az egészségével, fizikai épségével, öt évvel ezelőtti munkakezdése óta töretlenül fiatalnak és sebezhetetlennek érzi magát, emiatt gyakran vállal (egyedül őt érintő) felesleges kockázatot.
Életem története
Megszokásból lép be, gondolkodás nélkül nyomja le a gombot, választja ki a saját profilját – minden testvérének készített egyet a biztonság kedvéért, és fogalma sincs, miért idegenkednek valamitől, ami ennyire jó is lehet –, egy új film előzetese indul el, mielőtt elindulhatna lefelé, és ott ragad, részben kíváncsiságból, részben figyelmetlenségből. Miközben félig ismerős színészek – mindig nehezére esik megjegyezni a nevüket, elképzelni, hogy hús-vér magnixok, akik varázslat nélkül teremtenek varázslatos dolgokat – arcai villannak fel egy-két másodpercre, egy kivágott, és gondosan megszerkesztett jelenet felcsigázó részleteként –, kitölt fél müzlis tányérnyi gabonapelyhet, nyakon önti tejjel, és elindul a bóklászó körútjára. Pontosan harminc perce van indulás előtt, abba bármi belefér. Nézd újra, Simon – szólítja fel a magnix program, csodálatos találmány, egy gépbe számokat és különböző jeleket írnak, programot, így mondják, és az mindenki igényeihez alkalmazkodik algoritmusok nyomán. Simon pedig újranézi – találomra választ valamit, közben lecsöpögteti az asztalt, de nem baj, később feltörli, mindennel ráér foglalkozni a fontos dolgok után, és ez a fontos dolog jelenleg az Office hatodik évadának első része.
Verejtékben úszva riad fel, nehezen omlik szét körülötte a rémálomból megmaradt foszlányok fojtó atmoszférája, égő szemekkel pislog, könny és izzadság csípi a szemét. Néha azt gondolja, pontosan tudja, mit látott, néha meggyőzi magát, mit kellett látnia, néha szégyelli, mit látott. Emberek arcait, ismerős vonásokat, magukra hagyott holttesteket, zokogó családtagokat, vértől átnedvesedett és összeállt szempillákat, tompa tárgy okozta sérülés, bűbáj okozta sérülés, éles tárgy okozta sérülés, bemeneti nyílás a jobb halántékon, zúzódás a nyak körül, kidülledő szemek, elfátyolozott íriszek, és mindegyikben ott van valaki, akinek nem lenne szabad ott lennie, valaki, akitől Simon fullad, aki miatt néha elkapja a pillantását, eltávolodik két lépést, mély levegőt vesz, valaki, akiről soha nem tölthetnek ki papírt, akiben nincs bizonyosság, nincs lezárás, aki csak lebeg a tudatában, és mindenben, az egész mindenségben, ami körülveszi. Kitapogatja az éjjeli szekrényen álló üvegcsét, nagyot kortyol belőle, kérésre minden aurornak adnak odaát, az Államokban, ha rosszul alszik vagy szeretné megnyugtatni az idegeit. Perceken belül álomtalanul zuhan, le, le, le, a teljes sötétségbe.
– Te balról, én jobbról kerülök – tátog hangtalanul, kezével szignózik, minden jelzésnek külön jelentése van, ha álmából riasztanák, akkor is el tudna mutogatni egy rajtaütést lépésről lépésre. A társa kérdés-kérés-közbevetés-ellenkezés nélkül biccent, három évvel korábban érkezett az egységhez, de harmadannyi elkövetőt kerített kézre, eszében sincs megvétózni Simon tervét, cserébe rásóz majd minden papírmunkát, és hozat vele egy kávét, a hierarchiai csatározásukat akción kívülre hagyják. Szétválnak útjaik, kettesével szedi a lépcsőket, mozdulatlan falak és fordulók követik egymást, sehol egy alattomos rontás vagy rejtett bűbáj, túl könnyen jut fel a harmadik emeletre, pálcával a kezében, nonverbális varázslásra készen. Magnixok közé bújni, milyen eredeti, mintha ne tanultak volna meg pajzsot vonni köréjük és amneziálni mellékhatások nélkül, amatőr lehet, véletlenül sem keményvonalas bűnöző, vagyis kis hal, csalétek, informátor alapanyag. Hirtelen jelenik meg, nesztelenül, szinte elsuhan Simon mellett, mintha nem is járna, hanem siklana a levegőben, hamarabb mormol, emiatt láthatatlan kötelek fonódnak a bokájára, és elhasal, miközben a távolodó elkövető vissza se néz rá. Retteg. Kétségbeesett, mint egy csapdába esett állat. Őszintén szólva, tökéletes felmérte a helyzetet. Pillanatok alatt kiszabadítja magát, ahogy halad, minden második lépcsőfok kilencven fokot fordul a lépte alatt, két ügyetlen kacsázás után kifigyeli a mintát, felveszi a tempót, keresztülugrik a korláton, fél lépéssel mögötte terem, és egy ügyes becsúszással kirúgja alóla a lábait. A társa éppen beéri őket, ketten együtt és egyszerre verik bilincsbe. – Láttad ezt? Miért nem szerelnek ránk olyan izét, mint a magnix rendőrökre? Menő volt, nem? Öregem, bárcsak visszanézhetném. – Simon! – Ó, igen, bocs… – lehajol a férfihoz, talpra állítja. – Rossz fiú voltál, irány a dutyi.
Ha tükörbe nézek
Száznyolcvanhárom centiméteréhez mérsékelten széles vállak és vékony csípő társul. Kiképzésének köszönhetően terepre edzett, nem csupán pálcaforgatásban jeleskedik - szakmai elvárásán, nyilvánvalóan -, hanem fittségben is. Különösen sok időt fordít edzésre, pontosabban szinten tartásra, amit az Akadémián összeszedett izomban, azt igyekszik megtartani. Bármilyen sportot szívesen kipróbál, így nem esik nehezére mozgásban maradni. Többnyire kényelmes ruhákat visel, farmert, pólót, kapucnis pulcsit, a külső megjelenésnél sokkal fontosabb számára, hogy bármikor bármibe beleugorhasson. Kerüli az öltönyös, formális megjelenéseket. Vonásai kilencven százalékát édesanyjától örökölte, haj- és szemszínük is teljesen megegyezik, ajkai azonban az apjára emlékeztetnek, vastagok és szépen íveltek. Sosem visel ékszert, kizárólag a karórájához ragaszkodik, amit a nagyapja adott neki még gyerekkorában a családi örökség részeként.
Családom
Édesapám
Benjamin Payton (62) - Kétféle történetet hallott róla gyerekként, a nagyszülei semmirekellő nőcsábásznak állították be, aki felelőtlenül elcsábította Simon édesanyját, teherbe ejtette, rábeszélésre feleségül vette, majd két éven belül magára hagyta; az édesanyja meg nem értett zseniként jellemezte, rapszodikus hangulattal megáldott mesterelmének, aki szavakkal nyűgözte le, és aki hivatástudatból utazta körbe a világot. Simon gyerekként csodálta, sőt, egyenesen bálványozta az apját, várta a ritka, számára megismételhetetlen látogatásokat, az érdekes ajándékokat, a hihetetlen történeteket. Kamaszként gyűlölte, amiért hozzá kellett költöznie az édesanyja eltűnése után, lázadt ellene, folyton feszegette a határait, amíg rá nem jött, hogy az apja sok mindenben valóban kiemelkedő - a gyereknevelés sajnos nem tartozott ezek közé. Két nőt is feleségül vett, mindkettőtől elvált, három féltestvérrel gyarapította Simon kicsinyke családját, de egyikhez sem kötődik igazán. Molekuláris mágiával foglalkozik, ismert és elismert szakember a területén, egyesek szerint a bűbájhasználatról alkotott ismereteket reformálta (és reformálja) meg, több tucatnyi díj birtokosa.
Édesanyám
Ichira Murakami (eltűnt 36 éves korában, halottnak nyilvánították) - Minden kedves emlék, minden melegség, minden gyöngédség hozzá köthető, az együtt töltött tizennégy évből táplálkozik felnőttként is. Senkire sem számíthatott ezen a világon rajta kívül, éppen ezért érte sokként az eltűnése. A pálcáját és személyes iratait mind hátrahagyta, erőszakos behatolás nyomát nem találták, ellenségei nem voltak. Simon nagyszülei beleroppantak a lányuk elvesztésébe, három év sikertelen kutatás, keresés, nyomozás után halottá nyilvánították, és test nélkül eltemették. Sosem dolgozta fel igazán, máig felkapja a fejét, ha az anyjáéhoz hasonlító hangot hall, és megfordul minden ugyanolyan testalkatú és frizurájú nő után. Nem hisz abban, hogy él még, csakhogy abban sem hihet, nem egészen, hogy meghalt.
(fél)testvéreim
River Payton (23), Shawn Payton (18) & Calvin Payton-Garcia (16) - Egyikükkel sincs különösebben jó vagy szoros kapcsolata, éltek egymás mellett gyerekként, az Ilvermonyban sokáig be sem vallották, hogy féltestvérek, mindenkinek jót tett némi távolság. Ünnepekkor kötelezően összejárnak, megejtik a családi vacsorát, megajándékozzák egymást, olyankor elképzeli, mennyivel másképpen is lehetett volna, úgy minden, tényleg minden, ha nincsenek mostohaanyák, ha nincs versengés az apjuk limitált szabadidejéért, ha egyáltalán esélyt adnak egymás megismerésére.
álmaiban háttal áll neki egy nő, az anyja, tudja, hogy az anyja, de mielőtt megérinthetné a vállát, semmivé foszlik - a tükörben nem foszlana semmivé, hanem megfordulna, és rá mosolyogna, pont olyan puhán és szeretetteljesen, mint életében tette.
Hobbim
imádja a trash műsorokat, a trash tévét, olyankor kapcsolódik ki teljesen, mellette bármilyen extrém sportot kipróbál, minél bénább benne, annál lelkesebb, gyakran túrázik (egyedül is), tűrhetően főz, a vécén mugli konteós kommenteket olvas, sokoldalú srác.
Elveim
Élni és élni hagyni (bizonyos keretek között), őt senki se próbálja korlátozni, mert nehezen viseli a határokat, és még kevésbé képes betartani őket, mindene a szabadság és a kötetlenség. Ezzel párhuzamosan (ettől függetlenül, ennek ellentéteként) van egy korán beállított morális iránytűje, emiatt funkcionál majdnem hibátlanul terepen - tudja, mi helyes, tudja, mi nem az, tudja, kiket kell elkapnia, viszont elég rugalmas és determinált a körülmények felhasználásra az eredmény érdekében. Könnyen improvizál, mert nem gátolja meg benne semmi, a papírmunka és következmények ráérnek, ha van alkalma, lehetősége és kompetenciája rövidebb úton intézni valamit, akkor azt megteszi. Erkölcsileg - ami a bűnüldözést illeti - sziklaszilárd, magánemberként feminista és individualista, számára mindenki egyenlő, és bár képes meglepő fokú empátiára, nehezen mutatja ki.
Amit sosem tennék meg
Sosem lépne a bűn útjára, ha gyereke lenne, sosem hagyná el. (Ezért inkább nem is lesz, obvi.)
Ami zavar
A merevség, sótlanság, humortalanság, unalom. Merlinre, csak unatkoznia ne kelljen!
Ami a legfontosabb az életemben
Szuverenitás mindenek előtt, közvetlenül utána negyedéves csúcstartás a letartóztatások számában.
Ami a legkevésbé fontos számomra
Hogy mások mit gondolnak róla, milyennek látják, mit javítanának ki rajta és benne.
Amire büszke vagyok
Az eredményeire és integritására.
Ha valamit megváltoztathatnék
Az édesanyja eltűnését.
Így képzelem a jövõmet
Az évszázad legproduktívabb aurorja egész jól hangzik. Oké, földrajzilag leszűkíthetjük Észak-Amerikára.
Leszek a feleséged, mit szólsz? Rettentő szórakoztató személyiség vagy, aki biztos vagyok benne, hogy nagyon megosztó az emberekkel, és bizonyára abban is egyetértünk, hogy az a nem normális, akit idegesítesz. Ugye? Ugye. Pláne, hogy senkinek egy szava sem lehet, mert a munkádat tökéletesen elvégzed, sőt szakmailag példakép lehetnél az újoncoknak... bizonyos dolgokban, persze. Ugyanakkor mind tudjuk, hogy az élet nehéz és mindenkinek megvan a maga baja, múltja, fájdalmai, amit még egy laza, vidám álarccal sem olyan egyszerű maszkolni. Bízzunk benne azért, hogy előbb-utóbb fényt derítesz a történtekre, vagy ha mégsem, legalább eljön az idő, amikor együtt tudsz élni ezekkel az érzésekkel és emlékekkel. Futás foglalózni, már semmi más nem áll az utadban!
Life has knocked me down a few times, it showed me things I never wanted to see. I experienced sadness and failures. But one thing for sure, I always get up.
