↠ Mardekár vonások: Kifejezett találékonysággal érem el a céljaim megvalósulásával járó sikert. Szándékos leleményesség révén váltogatok a perspektívák között. Fortélyos praktikák által lesz az enyém mindaz, amire épp' az adott momentumban szemet vetek. Ugyan ravasz módon, azonban.. egyúttal a javamat szolgálva játszom a saját hasznomra formálva a történéseket. Öntudatosan tisztában vagyok az értékrendszeremmel és eszerint képtelen vagyok alább helyezni a mércét. Már-már szinte magasak az elvárásaim másokkal szemben is, főként, ha azok a valakik a baráti társaságom részét kívánják képezni. Koránt sem nevezném magamat becsvágyónak, még annak ellenére sem, miszerint azt feltételezem, hogy nekem mindenből is a legjobb jár. Viszonylag céltudatosan vágok neki a dolgoknak, ám ennek ellenére mégis kicsapongás jellemez, így, ami az egyik pillanatban még áthatóan és mélységekig érdekelt; az a következő minutum okán érdektelenné válhat a számomra. Egyenesen teng bennem a versenyszellem, hisz' imponál mások lenyűgözése, miképp' olykor elismeréseket szerzek az irányomba. Nem hátrálok meg az akadályok jelentette kihívástól, ahogy attól sem, ha épp' fejjel rohanok neki a falnak. Szeretem a könnyed flörtöket, s a kötöttségek nélküli életmódot. Tudatában vagyok annak a ténynek, miként.. mit érek és hová is juthatok. Magas önbizalommal áldott meg engem az ég, ámbár.. messze állok az egoista jelzőtől. Imádom a megszerzéssel járó élvezeti örömöt, ennek dacára valahogy' mégsem kívánok hatalmat gyakorolni mások fölött.
↠ Aranyvér tagság: Nem vagyok megrögzött híve a kirekesztésnek, ekként a többséggel ellentétesen elfogadom a muglikat. Imádom használni is a vívmányaikat, ezáltal haladva a kor szellemével: nem úgy, mint azon öregek egyvelege, akik begyepesedve ragaszkodnak a régmúlt szokásaihoz. Rengeteget tanulhatnánk voltaképp' a varázstalanoktól és talán, de csak talán, akkor nem itt tartanánk e középkori jellegbe zártan. Társaimmal megegyezően: jellemző rám a nagyszájúság titulusának felruházása. Néhanapján pedig épp' emiatt hangosnak vélnek, holott pusztán csak, ami a szívemen az a számon elven működök. Szokásom túlságosan is lazára venni a figurát és ebből kifolyólag nem törődvén a lehetséges tervezetekkel. Jobban jellemző rám a spontaneitás, mintsem az elvekhez való ragaszkodás. A stílusomat tekintve igazán rendhagyó vagyok, temperamentumos, egyúttal szókimondó és hangos. Nem kérek osztályrészt a sznobság magával ragadó ámításából, viszont koránt sem ítélkezem mások sorsáról, így akár lehetnek olyan haverjaim is, akik kitartóan vallják az aranysággal járó előnyök jogait, ugyanis engem kicsit sem befolyásol a véleményük.
↠ Családi kiváltság: Az apám jellegzetesnek nevezhető vonásai köszönnek vissza rólam, ám amellett se mehetek el szó nélkül, miként az anyám ecsetvonásai is fellelhetőek bennem. Megeshet, hogy a neveltetésemből fakadóan, azonban roppant' makacs vagyok. Kényszeresen nem tágítok az elérni kívánt eredményektől, hisz' kiskoromtól kezdve megkaptam mindent, amire vágytam, így addig megyek a dolgok után, míg meg nem szerzem azt. Nem ismerem a 'nem' szó jelentését, sőt.. alkalmanként még kihívásnak is vélem, ha valami nem csak úgy az ölembe hullik, hanem meg kell érte dolgozni. Édesapám kalandjait a mai napig áhítattal hallgatom: innen származik lényegében; a lendületem, az energiám és a kalandvágyam. Elég sűrűn bajba keveredem, ha a teóriáimról esik szó. Szeretem az 'élj a mának' ideát alkalmazni, avagy azt, hogy: 'amit megtehetsz ma, azt ne halaszd holnapra'. Kiélvezem az élettől kapott pillanatokat, s ez gyakorlatilag mindenféle téren igaz rám. Sosem állok elő konkrét elképzelésekkel, inkább fejest ugrok a cselekmények közepébe. Nem erényem a türelmesség, mármint ezen apropóból biztos nem. Időnként szétszórt típus vagyok, figyelmetlen és hanyag. Elvétve rendetlenül nézek szembe az elém táruló közeggel, szokásom nagy ritkán -, vagy inkább nagyon sokszor - elhagyni és tönkretenni a tárgyaimat. Széleskörű az érdeklődési területem, s talán már nincs is olyan szakkör a Roxfort-ban, ahol ne fordultam volna meg. Odáig vagyok a szabályszegésért, mások bosszantásáért, avagy szimplán azért, hogy nem hagyom magamat, s ezáltal kiállok a véleményem mellett. Úgy tűnhet, miként tipikus rosszfiú vagyok, de nincs bennem semmiféle rossz szándék és a tanulást sem hanyagolom el. Valahol a korom ellenére pedig szerfelett intelligens vagyok, habár mindezt megtévesztően jól titkolom.
Életem története
↠ Hiányzó részlet: Már vagy századjára téptem össze a lapot, s szórtam szerteszét a hálókörletben. Egyszerűen kimondhatatlanul is hiányzott, azonban a próbálkozásom hiábavalónak bizonyult a levél megírásának terén. Akárhányszor szó esett az apámról, vagy annak a lehetőségéről, miszerint írjak neki némi... némi... sort.. Hangos sóhajjal verek rá ökölbeszorított ujjakkal az íróasztalra, kicsit sem zavartatván önmagamat a szobatársaim kapcsán. Elviselhetetlenül hangos voltam olykor, főként, ha sikerült kizökkenem a megszokottnak vélt közegből. Persze, ilyenkor nem a fiúkra voltam mérges, hanem a saját kis személyemre, 'bár legszívesebben néhanapján a fejemet óhajtották venni a rendetlenségemért. Ezen malőr ellenére, viszont teljesen elviselhető voltam, mármint, amikor nem... vergődtem, mint mondjuk most'. A kócos kis hajfürtjeim közé túrtam az ujjaimmal, míg a többiek az éppen aktuális dögös csajról enyelegtek. Sokatmondón bólogattam, ugyanis volt némi ráció az ítélőképességükben, ellenben voltak tőle sokkal, de sokkal.. szebb lányok is a kastély falain belül. - Hm, tehetnénk is akár egy fogadást, miszerint a tanév végéig ki képes meghúzni egy tőle idősebb csajt! - Kirívóan néztem eközben rájuk, ekként vázolván fel egy egyszerűnek tűnő, ám igencsak kihívásokkal teli opciót. Szánalmasnak nevezhető kísérlet volt a részemről arra vonatkozóan, miszerint kizárjam apám és a levél egyvelegének elméletét, ám tudtam... a zsigereimben éreztem azt, miként ez nem fog összejönni.
↠ Őrjítő kívánság: Végül az apám helyett: az anyám kapott egy levelet a napokban, amelyben az új leendő seprűm részletezésén túl; finoman próbáltam utalni arra is, miszerint talán írhatnánk közösen valami szösszenetet az apámnak. Nekem valahogy' ez sosem ment. Ő meg annyira... annyira tökéletes volt ebben. Habár az utóbbi heteket szinte végig kellett könyörögnöm az új szerzeményért, miként még a megjelenése előtt szerezze be nekem, azonban őt mégsem vitte rá a lélek. Nem tudtam, hogy mi ez a fene nagy ellenkezés tőle, hiszen régen... ismerték egymást, sőt még jártak is anyám elmondásai alapján, szóval... gyerekjáték az egész, nem igaz? Szóval volt az a drága bácsika, akitől meglehetett kapni a frissen készült seprűt, ami pont' kellett nekem, így tádám: tessék, úgy is megkapom. Nem adom fel addig, 'míg meg nem szerzi nekem, hiszen... miért is lenne ez nagyobb kérés egyébként a többinél? Igazán.. kis semmiség az egész, főként az utána következő kérésemhez képest, amit tutira veszek, hogy kicsit sem fog díjazni, ellenben ígérem irtó cuki kisfiacskája leszek.
↠ Sorsok vázolása: Az iskola folyosót átszelő számtalan diáksereg között haladok el, 'míg ezt követően véletlenül neki nem megyek valakinek. A fenébe már! Átkozódom is magamban egy sort, amiért ilyen balfék vagyok, miközben kihullik a kezemből a vázlatfüzet, ami úgy csattan a padlón, mint egy hatalmas mennydörgés -, oké, kissé túlzok, de érthető a lényeg. Feszülten fújom ki a tüdőmben tartott levegőt, ahogy már hajolnék is lefelé érte, ellenben összetalálkozik ezzel az ismeretlennel a fejem, aki ugyancsak lehajolni szándékozott a rajzjegyzeteimért. Oh, basszus.. Esetlenül kapok a kobakomhoz a kezemmel, megdörzsölve ezzel azt az adott pontot, ami jelenleg kissé fájdalmasabb volt a kelleténél. Lendületből fejelkezésért jeles! Még jó, hogy nincsen ilyen tantárgy, mert kiválóra értékelnének minket most' belőle! - Elnézést, nem akartalak... öhm, lefejelni, sőt... azt sem néztem, hogy te is épp' lefelé hajolsz! - Ismerem be ezt viszonylag halkabban, míg felpillantok az arcára, s ekkor döbbenek rá arra az apropóra, miszerint ő... Némileg csodálkozóvá válnak az írisztükreim, ellenben ennél többet nem engedek meg magamnak, s a lehető leggyorsabban igyekszem összekaparni a személyemet, na meg eltűntetni azt a füzetkét, mármint felvenni... 'bár lényegtelen is: csak sipirc előle mielőbb!
Ha tükörbe nézek
↠ Örökletes adottságok: A tekintetem szinte az édesanyámé, bár némi árnyalattal mélyebb tónusú. Hajfürtjeim szintén barnák, göndörkés megjelenéssel ékesítve a stílust. Az öltözékem kirívó és egyben figyelemfelkeltő; szokásommá vált játszani a színekkel. Az egyetlen kiegészítőm, amit sikerült még nem elhagyni a fejem mellett: az a jobb kezemen található gyűrű, ami voltaképp' az apámhoz köthető, s habár nem éppen egy értékes darab, ellenben érzelmi töltettel bíró. Azon mivolttal szembe menően, miszerint rajongok a faterért: kissé nehézkesen bírom elviselni a hiánya kapcsán keletkezett űrt. Mondhatni', nos pont kapóra jött az általa kedvelt ékszere, így némileg mindig is úgy éreztem, hogy ezáltal lélekben legalább velem van. Gyakran elszólította őt mellőlünk a munkája, s most, hogy ténylegesen is elváltak anyával: még ritkábban látom.. pedig... Akaratlanul is neheztelek ezen pontra, sőt némiképp' megviselő eme teher nyomása. Persze, igyekszem nem bevallani, s így elfojtani magamban azt a fajta törekvést, miként újra együtt lehetnének, habár szinte bármit megadnék azért, hogy ismételten azzá a boldog családdá válhassunk.
Családom
Édesapám
Matthias Dahlberg: Igencsak ritkán látom apámat a munkájából kifolyólag, hiszen átoktörőként tevékenykedik szerte a világon. Habár a sajátosnak nevezhető életmódja ellenére; én mégis kötődöm hozzá és folyton-folyvást keresem a társaságát, ha éppenséggel lehetőségem adódik rá. Számtalannyi elmesélt kalandjával színesítette meg a gyerekkoromat, ekként téve engem kíváncsi hallgatójává. Sokan azt gondolnák egyébként, miként kegyetlenség egy apa távolsága, ellenben engem egyenesen felvillanyozott a szemléletmódja. Alig néhány éves lehettem mindösszesen, amikor is elhatároztam, miszerint az apám nyomdokaiba kívánok lépni és eszerint pedig körbe óhajtom utazni e földperemet. Lényegében lehetnének ezek ócska kis gyermeki képzelgések is, azonban a realitásban nekem mindennél többet jelent ez a fenomenális tettvágy. Számomra Ő maga testesíti meg a tökéletes rajongásom tárgyát, ugyanis Ő a hősöm, a példaképem, avagy csupán egy szimbolikus személyiség, akire bármikor felnézhetek a ténykedése okán.
Édesanyám
Pansy Parkinson: Valahogy' sosem voltam képes feldolgozni az anyámmal járó szigorúság elvét, hisz' önkéntelenül is, de valójából rosszul esett a lelkemnek ez a féle morális témakör. Természetesen, persze, valahol összpontosul bennem az, miszerint az érdekeimet akarja és miként sosem lenne képes ténylegesen minket bántani, mindazonáltal ott motoszkál a fejemben a korlátozásoktól való félelem. Elvétve bezzeg' mindez úgy mutatkozhat meg a számára, mintha fellépnék a nevelési módszereivel szemben, holott szimplán nézeteltérések ezek. Akárcsak az apámat: őt is ugyanannyira imádom, ám valamiért alig tudom ezt felfedni előtte. Lehet a múltban rejlő picinyke incidensek miatt, viszont nyögve nyelősen megy át az üzenet a húzásaimból kiindulva. Akármennyire is egy rosszcsont kölyök vagyok, aki lázadó hajlammal kívánja felülírni a történéseket: mindig is ő lesz az, akit a legjobban tisztelek, ugyanis nem egyszerű procedúra szinte teljesen egyedül felnevelni két gyereket, miközben még magára vállalta a karrierépítést is.
Testvéreim
Heather Parkinson: El se tudnám szinte magamat képzelni jelenleg egykeként, hisz' a mindennapjaim számos részét képezi a nővérem jelenléte. Aláírom azt, hogy régebben halálra piszkáltam őt a hülyeségeimmel szórakozás gyanánt, de azóta már mindketten felnőttünk és most' képes lennék bármit megtenni érte. Nem riadnék vissza attól sem, ha valakit meg kéne vernem miatta, ugyanis Ő az egyetlen olyan személy az életemben, akire a létezésem végéig igazán számíthatok. S azt nézve; akármennyire is Ő az idősebb.. mégis én viselkedem úgy, mintha a bátya volnék, s nem éppen' az öccse. Kissé vicces azt gondolni, hogy meg kellene védenem őt, azonban én lehetek az egyetlen, aki piszkálhatja és amennyiben bárki más ártani mer a javára; úgy akár már lazán el is kezdheti ásni a sírját.
Párkapcsolat
Nem vagyok a hosszútávú kapcsolatok híve, ellenben szerencsétlenségemre, avagy épp' ellenkezőleg szerencsémre, nos beleszerettem egy srácba, akihez a büdös életben egy szót sem szóltam. Talán, pusztán jólesett a halk rajongás, vagy a fejemben megrajzolt vázlatok keresztezése, ellenben minden ilyen alkalommal nézve őt a távolból: úgy éreztem elnyomja azt, aki lehetne. Én meg elnyomom azt, amit érzek és így könnyebb volt: sokkal könnyebb volt nekem is, meg talán neki is. Hisz' ezáltal nem ismerte a nyomorult vonzódásomat, nem került fel az áldozati listámra és nem lett egy újabb vonalka az értékeléseim között. Nem húztam rá bélyeget, nem láttam el strigulával, s nem, nem is... szereztem meg önmagamnak. Lehetséges, miként el akartam nyomni e kényszeres érzetet, de akárhányszor ebbe belevágtam, avagy akárkivel is voltam: őt képzeltem oda. Szinte minduntalan ő járt a fejemben, s ez egy idő után... kiborítóvá tud válni, nos kérlek, hidd el nekem.
Gyermekeim
Ha ez valami idétlen vicc szeretne lenni, nos meg kell mondanom azt, miszerint kicsit sem hatékony.
Apróságok
Amortentia
Virágok, bár magam sem értem miért.. Festék illat, ami valamilyen szinten lehetne a hobbimhoz is köthető.. Aztán a dohánytermék, ami... hoppá, most netán elszóltam magam?!
Mumus
Miként elveszítem a szeretteimet.
Edevis tükre
Amit igazán akarok: azt simán megkapom, bár, ha említeni kell valamit, akkor az az apám, aki ugyebár folyton távol van.
Hobbim
Firkálgatás titokban, amit még néha magam sem hiszek el, ámbár nem mellesleg: gyönyörűen rajzolok. Ezenkívül pedig nincs olyan tevékenység a Roxfort berkein belül, amit ne próbáltam volna már ki.
Elveim
Élj a mának és egyúttal élj a lehetőségeiddel.
Amit sosem tennék meg
Sosem ártanék ténylegesen a családomnak.
Ami zavar
Ha nem az akaratom szerint zajlik valami, mert megrögzötten abban hiszek, miszerint én vagyok a saját életem irányítója.
Ami a legfontosabb az életemben
A családi létkör, a barátaim és a kiélvezhető pillanatok.
Ami a legkevésbé fontos számomra
Az élvezeti szerek használata, bár azt hiszem, hogy mostanában kissé rákaptam.
Amire büszke vagyok
Anyám teljesítményére, apám kalandvágyára, s a nővérem érdemeire.
Ha valamit megváltoztathatnék
Újfent egy teljeskörű családot alkotnánk az apámmal.
Így képzelem a jövõmet
Egy csodálatos világkörüli utazással élnék, mintsem afféle eshetőség. Továbbá titkos vágyam egyszer találkozni Bogdan Konarski-val, na meg az egész bandájával: Merlin-re mondom, de királyok azok a zenék, amiket megalkotnak újra és újra.
Egyéb
Szeretném, ha egyszer érdemiekben is felmutathatnék valamit, amivel kivívhatnám a szüleim valódi büszkeségét.
Egy tini élete sem egyszerű. Ott van az olyan problémák, mint a lányok - vagy esetedben sokkal inkább fiúk... mármint egy bizonyos fiú -, szülők, barátok, tanulás és megannyi más, amelyről lehetne szépen, pontokba szedett listát írni, de felesleges. Mindenki ismeri ezeket, csak sokan szeretik elfelejteni őket. A te életed azonban még pár fokkal bonyolultabb ennél, hiszen azt a bizonyos fiút, akit kiszemeltél magadnak nem ismered, csak egy kiválóan éles, de általad kreált kép él róla a fejedben. Azt szereted. De vajon a valóságban is olyan elbűvölő lesz-e, mint a skicced, amelyet dédelgetsz? Ott vannak még a szüleid, akik hiába váltak el jó viszonyban, békességben, egyetértve egy gyereknek már nem ugyanolyan az után. Ez rajtad is látszik, hiszen hiába a mindened édesapád, hiába kívánod követni őt az átoktörés rögös útjain, mégis nehezen fogalmazol meg neki egy levelet. Legalább annyira, mint ahogy próbálod közvetíteni a zavaros, mégis szeretettel teli érzéseidet Édesanyád felé. Szerencsére azonban nem vagy egyedül a nehéz időkben, hiszen a nővéred ott áll melletted. Remélem ő is hamar megérkezik melléd, mellétek, én viszont nem tartanálak fel addig. Foglald le azt, amit le kell, aztán irány a játéktér.
