Hugh Shelby

Mindent is. Kedves vagyok, megértő, szerető és gondoskodó, igazi romantikus hős, csak a fehér ló és a szőke hajkorona hiányzik hozzá. Jó, persze ez mind kamu. Valójában nem vagyok túl kedves, a megértés is távol áll tőlem... bár a gondoskodás nem szokott problémát okozni. Csak megfelelő alany kell hozzá, akiről hajlandó vagyok és akarok is gondoskodni. Eddig ezt egy ember tudta elérni nálam, az is a kisöcsém. A romantika egyelőre nem az a dolog, amit bármennyire is meg tudnék érteni, fogalmam sincs, pontosan hogyan működik és őszintén, amikor másokon látom, akkor is csak az jut eszembe, hogy mennyire undorítóan nyálas ez az egész. A lovak meg büdösek.
Azért vannak jó tulajdonságaim, például eltökélt és kitartó vagyok, ha egy olyan célról van szó, ami sokat jelent nekem. Vegyük mondjuk a kviddicset: amint elhatároztam, hogy ezzel akarom tölteni az életemet, emberfeletti erőt fektettem bele, hogy a lehető legjobb esélyekkel induljak. Persze ennek van hátulütője is, mivel ha a kitűzött célt magam elé helyezem, semmi más nem érdekel és elhanyagolom a többi teendőmet, ezzel együtt a kapcsolataimat is.
Egyébként nem tartom magam segghülyének sem. Átlagosan teljesítek a tanórákon, lehetnék jobb is, de a halált nem érdekli ez a sok unalmas szar. Azért ha valami kifejezetten érdekel, abból kiemelkedő teljesítményt tudok nyújtani, éppen emiatt nagyon hullámzó a teljesítményem.
Sokan mondják, hogy kiállhatatlan stílusom van és a magabiztosságom sokszor fut át arroganciába. Szerintem viszont kurva megnyerő egy csávó vagyok, nem véletlenül fogok felszedni egy olyan csajt, mint Lyra Rosier, pláne, hogy ő nem is tud róla, milyen fasza palija lesz.

Nyolc éves voltam, amikor először láttam nagyfater gyűjteményét. Szerencsére nem testközelből, de éppen rosszkor voltam rossz helyen. Herb, a legidősebb testvérem volt ott vele, korábban beszélgettek valamiről, aztán az öreg beinvitálta a szobájába, hogy mutatni akar neki valami nagyon különleges dolgot. Én meg, mint a kotnyeles kisgyerek, aki voltam, utánuk lopóztam és az ajtó résén keresztül figyeltem, hogy mi lehet az a különleges, titkos valami, amit nagyapám rejtegetett. Hát... nem az, amire gondoltam.
Az a nagy lila szar akár ajtótámasznak is elmehetett volna, elsőre annak is gondoltam. Aztán az a vén pöcs elkezdte magyarázni Herbnek, hogy most már elég nagy ahhoz, hogy megtanulja, hogyan működik a teste, ehhez pedig tökéletes eszköz lehet ez is. Persze belement a részletekbe, nehogy már ne legyen teljesen bolond, én meg annyira megdöbbentem, hogy végighallgattam. Végül nagyapa elküldte a bátyámat egy olyan kijelentéssel, hogy "vidd magaddal és vedd hasznát", az ajtót pedig becsukatta maga után. Akkor még ártatlanabb voltam, ma már sejtem, mi történhetett ott. Nem tudom, Herb mit csinált azzal a lila cuccal, mert elszaladtam még azelőtt, hogy egyáltalán elindult volna az ajtó felé, utána pedig soha többet nem láttam. Mindenesetre arra biztosan jó volt ez a jelenet, hogy amikor nagyfater mutatni akart nekem valamit, mindig kitaláltam valamit, hogy éppen miért nem érek rá. Talán ezért gyűlöl engem látványosan.
Anya sosem tudta meg, mi történik a fiaival. Senki nem mert szólni neki, még én sem, és nem azért, mert úgysem védett volna meg minket. Mindannyian tudtuk, hogy mutter fel is gyújtotta volna az öreget, ha rájön, mik történnek a perverz szobájában. Egyszerűen csak... rettegtünk nagyapától, még én is, az egyetlen, aki mindig ellene volt. Ellene, igen. Ha magamról volt szó. Másokat soha nem védtem meg tőle.
Egészen addig, amíg meg nem született Heronimo. Fogalmam sincs, mi történt az akkor tizenhat éves fejemmel, de tudtam, hogy ennek az egésznek itt és most vége kell szakadjon. Úgyhogy összevesztem a szüleimmel, mégpedig nagyon, amint megtudtam anyám terhességét. Nagyfater menjen a pincébe, mert túl sokan vagyunk és nem akarok öt testvérrel egy szobában élni. Vagyis hárommal, mivel Herb már elköltözött, Hershel meg az év nagyrészét az akadémián töltötte. Még azt is magamra vállaltam, önként és dalolva, hogy a kis takonnyal fogok egy szobában élni. Végül belementek, átrendezték a pincét és a vén fasz leköltözött oda a vérbe.
Hero nem sokkal később beköltözött hozzám a szobába, ami most már csak a kettőnké volt. Kifejezetten jólesett a társasága, még akkor is, ha csecsemőként sokat betegeskedett. Valami elmondhatatlan kötődést éreztem és érzek iránta, úgyhogy már most biztosan tudom, hogy amint megtehetem, azonnal elköltözöm otthonról és viszem őt is magammal. A szüleimnek úgysincs ideje és energiája még egy gyerekre, már túl idősek ahhoz, hogy egy kisgyerekről gondoskodjanak, ez még anyámon is látszik. Jóval komfortosabb neki a másik két öcsém társasága és a velük való törődés, mint én vagy Hero. Fater meg... hát, szerintem ő is olyan flúgos vénember lesz, mint az apja, mert minden percben, amikor otthon van, csak arról tud magyarázni, hogy milyen csodálatos felmenőink vannak: Birmingham pengesapkás bandája! Csak tudnám, honnan a faszból szedte ezt a baromságot, mert azt leszámítva, hogy félcigány Shelbyk vagyunk Birminghamben, semmi közünk ahhoz a százéves cigányzenekarhoz vagy mik voltak.
A Roxfortban senki nem tud semmit a családi helyzetemről. Nem látszik rajtam, és nem is híresztelem. Még azt sem tudják, hogy van-e egyáltalán testvérem vagy sem. Persze a legtöbbeket nem érdekli ilyesmi, csak azt tudják rólam, hogy egy irritáló seggfej vagyok, vagy a másik véglet, egy nagyon szórakoztató seggfej. Mulciberrel és a többi madarával lógok a legtöbbet, meg a kviddicscsapatommal, illetve megszállottan próbálom felszedni Lyra Rosiert, ami egész biztosan sikerrel fog végződni. Jövő ilyenkor pedig... nos, csak abban tudok reménykedni, hogy egy nagyobb csapatban játszhatok majd, kapok annyi pénzt, hogy elköltözzek és végre egyedül élhessek. Pontosabban egyedül Heroval... és talán Lyra Rosierrel.

Átlagos magasságom van és nagyon sokáig kifejezetten vézna kölyök voltam. Azóta, amióta elhatároztam, hogy mindenképpen kviddicsezni szeretnék karrierszinten, elég sok időt és energiát öltem a testedzésbe, úgyhogy már nem kell aggódnom a megjelenésem miatt. Világosbarna hajam van, csigafos színű szemem, és enyhén rusnya pofám. Nem baj, sötétben is lehet lányt szobára vinni, nem igaz?