Phoenix Lovegood

Régen azt mondták, legyen egy kicsit gyerek, de ő már kicsinek is az a rendszerető, fegyelmezett személy volt, aki most, felnőttkorában is. Nem bírja elviselni a káoszt, a felesleges túlbonyolítást. Szereti a szabályokat, rendszereket és azt, ha a dolgok kiszámíthatók. Ennek ellenére sokszor keresi az adrenalint, azt a pluszt, ami a mindennapokba nem passzol. Talán ezért is választott két veszélyes hivatást.
Miközben ő szereti ezt a katonás életmódot, a családja ettől falnak tudna menni. Habár a gyerekeknek, főleg Gwennek az jöhet le, hogy az anyjuk egy diktátor, neki egyetlen célja van ezzel: hogy olyan jövőt teremtsen a gyerekeinek, amiben kiteljesedhetnek és a maximumot tudják kihozni magukból. Nem akarja megszabni nekik, mi érdekelje őket, nem követi minden lépésüket, de cserébe elvárja, hogy a megérdemelt helyüket foglalják el majd a társadalomban.
Nem mellesleg azzal a néhány emberrel, akiket szeret, nagyon kedves és melegszívű tud lenni, de általában ő az, aki másokhoz fordul egy-egy nyugtató szóért, nem pedig fordítva.

Ha a Lovegood nevet említik, az emberek többségének Luna és édesapja jut eszébe. Van azonban még egy rész a családfán, Xenophilius unokatestvérének ágazata. Xavion Lovegood családot alapított a francia származású Marlowe Flamellel (Nicolas Flamel leszármazottja), majd az Ír-szigeten Murlough Bay és Torr Head között, a Csillagösvényen építették fel többgenerációs kúriájukat. Három gyermekük született, Esther és Silas az ikerpár, valamint Claudette.
Habár azt szokták mondani, a vér nem válik vízzé, felhígítva egészen mást kapunk. A külső hasonló, ám a belső értékek egészen eltérőek lehetnek, mint családjuk másik ágain. Xavion a gyermekeit mindig arra tanította, hogy a legfontosabb az életben a család, de sose engedjék el az elért céljaikat olyasmért, amiben nem látnak jövőt és lehetőséget. Talán lehet azt mondani, hogy ennek megfelelően Lovegoodék jó helyen, jó időben állapodtak meg, ha van valami, amire igazán büszkék lehetnek, hogy (szinte) mindenkit a szeretet vezérelt döntéseik meghozatalában. Ahogy a család bővült, ők úgy lettek egyre többen a kúriában, kisebbek és nagyobbak, gyermekek és unokák egyaránt.

Phoenix Silas Lovegood és Athena Diggory elsőszülöttje. Egy havas, borzasztóan hideg éjszakán született, két héttel korábban, mint várták. Szinte fehér hajával és égkék szemeivel azonnal elvarázsolta szüleit. Csendes, aluszékony csecsemő volt, ez pedig azóta sem változott. Sosem a hangjával és akaratosságával akarta elérni, hogy mások figyeljenek rá.
Öt évvel később öccse született, az ő teljes ellentettje. Tűz és víz, ez pedig nem csak a jellemükben nyilvánul meg, mégis furcsa, ellentétes módon. Phoenix általában a nyugodt testvér, aki csendben hallgatja, amikor a kistestvére kiabál, zajong. Aznap szokás szerint a hároméves Titan akaratosan kiabált és csapkodott. Teltek a percek, de ő csak folytatta és folytatta, míg végül nővére eszét vesztve ugrott fel az asztaltól és lángba borította a vázába tűzdelt virágcsokrot. Az a törpe pedig mindenki legnagyobb meglepetésére a semmiből hozott létre vizet, mellyel eloltotta a tüzet.
Ez volt az a nap, amikor először jelentkezett elemi képességük. A szunnyadó tűz és a nyugtató víz, mint yin és yang.

Ő tanult, öccse játszott. Őt érdekelte a tudomány, falta a könyveket, a kisebbik gyermek inkább kviddicsezett a többiekkel. Phoenix szeretett elvonulni, túl sokan voltak a kúriában mindig, a többiek még vacsora után is leültek kártyázni. Azt mondták, "Nixie, gyerek vagy még, legyél is az", de ő nem akart gyerek lenni. Szerette az elemi mágiáját tanulmányozni, naponta kérte a nagynénje segítségét, hogy tanítsa.

Tizenegy évesen a Roxfortba került, a Hollóhát egyik legokosabb növendéke volt. Nem a legjobb időben született, sötét idők jártak akkoriban. Kicsi volt még, de hallgatta a szüleit, miket susmorogtak Xenophiliusék háta mögött, amikor azt hitték, a gyerekek már alszanak.
A Sötét Nagyúr elbukott, már nem rettegtek attól, mi lesz, ha megtalálják őket a Csillagösvényen.

Az élet ment tovább, belőle kamasz lett. Elkezdték érdekelni a fiúk, de főleg az az egy. Az a vöröses-barnás, a Norwell. Tanulnia kellett, nem foglalkozott vele, ha nem terelte el a figyelmét. Mindig jobban hátrahúzta a vállait, amikor előtte ment el a folyosón, aztán egy évig csak azt mondogatta, "leckéd van, Lovegood, ne rá figyelj". Ötödikben hoppanálni, hatodikban animágiát tanult. Felvette az összes értelmes szakkört.

Utolsó évben valamiért párba kerültek bájitaltanon a Norwell-fúval. Lopott pillantásokból, zavart mosolyokból délutáni együtt tanulások lettek. Együtt tanulásból észrevétlen érintések, majd az első puszi, aztán már csak azon kapták magukat, hogy szerelmesek lettek. A szerelmük beteljesedett.

Júniusban elbúcsúztak egymástól, tudták, hogy ez talán nem örökre szól, de valószínűleg mégis. Norwell Amerikába felvételizett, Phoenix az Akadémiára, valamint a minisztériumba aurornak.
Talán azzal egy időben tudta meg a hírt, amikor kézhez kapta a felvételi leveleit. Várandós volt.

2005 első felében született meg első gyermeke, Rayden. Mondhatni, boldog volt, hogy karjaiban tarthatta az alig háromkilós csöppséget, de igazán akkor örült volna, ha a kisfiú apukája is velük lett volna. Neki nem üzent erről, mert tudta, visszajött volna, de esze ágában sem volt lerombolni a férfi álmait.

Kitartóan tanult, járt a képzésekre és közben annyit volt a fiával, amennyit csak tudott. Az a sok ember, a sok családtag, akik körülvették egytől egyig segítették őt abban, hogy ezeket a nehéz időket le tudja küzdeni és Rayden annyi szeretetet kapjon, amennyit megérdemel.

Aztán van az úgy, hogy az élet nem csak egyszer akar kiröhögni. Ekkor ad még egy ajándékot, akit úgy hívnak, másodszülött.
2007 novemberének huszonnyolcadik napján, egy átszenvedett délutánt követően valamikor éjfél előtt született meg Gwendolyn. Phoenix első "szabad kismama estjén" valahogy egy magas, szőrös, de szépszemű férfival találta magát egy ágyban. Kilenc hónappal később pedig megvolt érte a jutalma.
Eltekintve a ténytől, hogy egyik gyereket sem tervezte, ráadásul egyedülálló, két legnagyobb büszkesége a fia és a lánya.

Még totyogósok voltak a gyerekek, amikor Marcus Norwell visszatért Angliába. Ott találkoztak, az Auror Parancsnokság folyosóján és innentől már...történelem. Egy hosszú, átbeszélgetett este után mintha ugyanott folytatták volna, ahol abbahagyták.
A férfi szépe lassan bemutatkozott saját fiának, valamint nevelt lányának, s egy igazi családdá váltak. Sosem volt megkérdőjelezve a szerepe a családban, számára mindketten a gyerekei, akik a legnagyobb szeretetet érdemlik.

Phoenix tíz éve a Mágiaügyi Minisztériumban munkálkodik, feladatai összekapcsolják az Auror Parancsnokságot és a Sárkányügyi Központot. Az illegális sárkányügyletek után kutató nyomozócsapat tagja, az ő feladata, hogy a rezervátumba (valamint korábban kutatócsoportokba) beépülve információt szolgáltasson nyomozótársainak. Ő személy szerint nem vesz részt a nyomozás további részeiben, sem a leleplezésben.
Rayden a Roxfortban kezdte meg tanulmányait, Gwen viszont már a Durmstrangban. Ők úgy tudják azért, mert a Bulgáriai Sárkányrezervátumba helyezték át, a valóság pedig, hogy a rezervátumból olyan gyanús tevékenységeket jelentettek, amelyek kivizsgálást igényeltek.

Néhány évvel ezelőtt egy Hebridai Fekete megsebesítette, akkor majdnem belehalt sérüléseibe. Azóta is viseli ennek emlékét a vállán, de még ez sem tántorította el attól, hogy sárkányokkal foglalkozzon. A háta mögött a gyerekei egyébként őt is így szokták nevezni, hát nem kedvesek?

Fehérszőke hajával nem meglepő, hogy a Lovegood család tagja. Kék szemek társulnak ehhez, ovális arca, porcelánbőre van. A régi, hagyományos viseletet preferálja, általában talárt visel. Százhatvankét centijével az alacsonynövésűek táborát erősíti, de legalább edzésben tartja a párját, mert le kell hozzá hajolnia.
Munkájából eredendően van egy nagyából két tenyérnyi karmolásnyom a jobb vállán, ezt nem szokta elfedni, csak ha muszáj.