Érdekes téma ütötte fel a fejét az iskola falai között. Addig a pontig nem is foglalkoztam vele, ameddig a húgom neve bele nem keveredett a szavak sűrűjébe. Eldöntöttem, hogy a végére fogok járni ennek, még mielőtt bármilyen hitelt is adtam volna neki. A Griffendéles lányt hiába kerestem, nem találtam. Tőle akartam hallani az igazságot és ezt szerintem meg is sejtette valahonnan. Mintha a föld nyelte volna el, annyira került. Ezzel nem éppen segített magán, de Lulu tudta. Azonban volt a pletykának egy másik alanya is, aki viszont nem tudott úgy elbújni, hogy ne leltem volna meg. A srác a Mardekár házat erősítette, ezért is volt szerencsém. Hiszen elég volt a szobájának ajtaja előtt várakoznom, ha akartam tőle valamit. Illetve a klubhelyiségben is bármikor összefuthattam vele, csak a megfelelő időt kellett megtalálnom hozzá. Ott csupám az lett volna a gond, hogy más is hallhatta a beszélgetésünket. Úgyhogy a tervem tökéletesen megvolt, csupán az órákat kellett kibírnom. Fel nem tudtam fogni egyébként, hogy pont az egyik Flint lesz az, aki Lilyvel gabalyodott össze. Vagy mi is történt közöttük pontosan. Ennek kellett ugyebár a végére járnom. Szerencsére az utolsó órám is vége volt, Calebnek meg ez jelenthette a véget. Utam egyenesen a klubhelyiségbe vezetett. Mikor beértem, az egyik alsóbb évfolyamba lévőt megkérdeztem, hogy látta-e a tagot, akit kerestem, de nemleges választ kaptam. Jól van, akkor még volt egy kis időm, ezért e is ültem a kanapéra úgy, hogy rálássak az érkezőkre. Az egyik könyvemet olvasgattam… illetve úgy tettem, mint aki olvassa azt. Sok ember megfordult az idő elteltével, mikor betévedt az is, akit vártam. Nem támadtam le azonnal a klubhelyiség közepén. Nem adtam senkinek ingyen műsort. Megvártam, még felballag a szobájába és az annak ajtócsukódását követő tíz perc után mentem csak utána. Mindenféle engedély nélkül nyomtam le a kilincset és vágtam ki a szobaajtót. Vállamat az ajtófélfának döntve néztem rá a srácra és az esetlegesen bent lévőkre pedig ellentmondást nem tűrően szóltam rá, hogy kifele. – Tudod Flint, nem szép dolgokat pletykálnak a diákok. Nem adok nekik hitelt egyelőre, szóval itt a lehetőséged arra, hogy elmond az igazat. –Beljebb léptem, becsuktam magam mögött az ajtót, majd annak dőlve vártam a magyarázatát. Szerintem tudta jól, miről beszéltem, de ha nem, majd felvilágosítom.
Caleb && Albus
Lily Luna Potter varázslatosnak találta
Vendég
Vas. Dec. 05, 2021 9:57 pm
Potter&Flint
Azt hiszed?
☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆
G
yógynövénytan. Az egyik legjobban utált tárgy, ami létezik. Ha pedig Longbottom tartja… hányni tudna. A csajok jó, hogy nem felkínálják a HŐS-nek magukat, a pasik meg bratyizni próbálnak vele. Longbottom meg kedvesen hárít, meg próbálja normális mederbe terelni az órát. Tanár úr ez így jó? Professzor úr, megmutatná? Caleb csak ezt hallja, miközben a földben kell turkálnia és mindenféle nyomorult gyomot ültetnie. Nem beszélve arról, hogy mire figyeljen, és még el kell viselnie mindenkit, plusz idén egyre jobban figyel. Hátha akad olyan növény, amire nem gondoltak az édesanyja megsegítésénél, vagy be tud dobni pár ötletet majd a gyógyítóknak, ha újra meglátogatja őt. Most is, ahogy a Mardekár felé tart leszegett fejjel, majd megőrjíti a tudat, hogy tele van a körme földdarabkával. Bár van tisztítóbűbáj, de utálja, ahogy az sikálja a körmeit, jobban szereti maga intézni. Néhányan próbálnak beszélgetést kezdeményezni vele – ezek közül is van, aki a Potter lányról kérdez -, de mintha meg sem hallaná. Tulajdonképpen így is van, elsuhannak a falak és a szövegek is mellette, nem érdekli semmi, csak, hogy a kurva koszt kiszedje a körmei alól. És ha ez még nem lenne elég, még le is szidták, hogy nem volt elég gyengéd a kormos sziromlevéllel, és emiatt lehet, hogy tönkremegy majd a furunka. ~Ott rohadjon meg, professzor.~ emlékszik ahogy felcsattant az óra végén, és sokan fogadánának rá, hogy ez Longbottomnak szólt, nem pedig a növénynek. De a tanár úr nem tudott vele foglalkozni már, aztán később lehet, hogy meglesz ennek még a böjtje. Végre beronthatott mindössze egy jelszó kinyögése után a Mardekárba és átvágtatva a klubhelyiségen egyeneset a szobájába ment. Elővette a körömkeféjét – mindig is igényes volt – és kiszáguldott a mosdóba. Kapkodva nekilátott a műveletnek, kinyitotta a vizet, alátette a körmét, majd sikálni kezdte, miközben érezte, hogy majd felrobban dühében és tehetetlenségében. Még a kefét is kiejtette egyszer a kezéből, ami koppanva egyet kettő perdült és a vízsugár alá került. Mérgesen kapta ki, majd fejezte be mindkét kezén a tisztítást, és mérgesen a csap mellé csapta a körömkefét. Gyorsan a tenyerébe vett egy maroknyi vizet és felfrissítette az arcát, majd az előtte lévő tükörbe nézett. – Szarul nézel ki, Flint – mondta maga elé, majd elzárta a csapot, felvette a kefét és visszament a szobájába. Aztán ledobta magát az ágyába, de nem sokáig maradt úgy. Hogy elmenjen a rosszkedve, előhúzta a párna alól a golden snidget és párja című ponyvát, amikbe mostanában szokott belefeledkezni. Annyira blődnek tartja ezeket, hogy amikor olvassa inkább felháborodik, mint élvezi, de tagadhatatlanul eltereli a figyelmét. - Szarul nézel ki, Flint – mondja Songer, amikor rápillant, majd folytatja a tanulást, vagy bármit. Ezt Caleb nem látja, mert háttal van neki a szobatársa, az egyetlen, aki most éppen bent tartózkodik. – Tudom – feleli, majd olvasni kezdi a következő – hetedik – fejezetet. Lassan befejezi és jöhet a második rész is, de sokat nem olvashat ma úgy tűnik. Az egyik Potter lép be hivatlanul az ajtón, mindketten a fejüket kapják fel. A srác kiküldi Songert, aki vállat vonva kimegy… nem akar ő szembe szállni a híres Potterekkel. Ellenben Caleb fekve marad, láthatóan nem érdeki, hogy éppen ki és miért akar vele beszélni. - Tudod Potter, leszarom, hogy miket pletykálnak és miről. Milyen igazat kéne elmondanom? – néz rá rosszallóan, de feljebb ül, hogy kényelmesen elhelyezkedjen az ágyon. Nézi az idősebb srácot, és tudja jól, hogy nem kéne belekötnie. – Egyébként nem tiltott a kopogás még a Mardekárban sem, vagy otthon nem így szoktátok? – húzza fel a szemöldökét, pedig rohadtul nem érdekli, hogy így jött be a másik. Azonban gondolkodni kezd azonnal, hogy miért van itt a nagyobbik Potter. ~Lehet, hogy a vörös miatt? Biztos…~ De nem fog semmit sem mondani, amíg a másik el nem mondja, hogy mi a szart keres a szobájában.
Lulut muszáj volt megvédeni az olyan személyektől, akik ki akarták használni őt. Még akkor is, ha ez a húgomnak nem tetszett, de nem érdekelt. Fura, de még Jamest is megvédeném, ha arról volna szó. Csupán itt a fiatalabb Potterről kellett most megtudnom néhány dolgot. Fogalmam sem volt, hogy mi az igazság és Lulutól nem is tudhattam meg. Szerettek az emberek pletykálni, ezt nagyon jól tudtam. Főleg kiszínesíteni a dolgokat. Talán Caleb lesz oly’ szíves és elmeséli, hogy pontosan mi is történt azon a bizonyos folyosón. A szobatársa minden különösebb ellenállás nélkül kiment a szobából. Helyes, okos srác volt. Járt neki a pirospont. Calebnek azonban nem. A rosszalló pillantása miatt kedvem lett volna röhögni, de csak fapofát vágtam az egész szituációhoz. Egyelőre nem cseszett még fel, de ki tudja mi lesz ennek a beszélgetésnek a vége. – Ne játszd a hülyét, nem áll jól neked. Pontosan tudod, hogy miről és kiről van szó. –Egy kicsit rávezettem a témára, de ha még így sem volt hajlandó elmondani a dolgokat, drasztikusabb eszközökhöz kell majd folyamodnom. Amit nem szívesen tennék meg. Az elmeolvasást eddig csak Scorpival gyakoroltam, de talán ez egy tökéletes alkalom lehetett arra, hogy más valakin is tesztelhessem a tudásom. Utána igaz, hogy ki kellene törölnöm az emlékeit is… Ahh bosszantó már most ez a gyerek, úgyhogy a saját érdeke, hogy csiripeljen. – Hogy otthon mi szokás és mi nem, azt nem kötöm az orrodra Flint. De ha a lelkednek ez megnyugvást okoz. –Eszem ágában sem volt kimenni a szobából és kopogás után engedélyt kérni, hogy visszatérjek. Inkább csak gúnyosan és flegmán koppintottam kettőt az ajtón, hogy megnyugodjon a kicsi lelkecskéje. Tekintve, hogy fontos témáról volt szó, meg sem fordult a fejemben, hogy valóban így jussak be a srác szobájába. Úgy teljesen hitelvesztett lett volna a dolog. Senki nem kért számonkéréshez engedélyt. – Egyébiránt addig örülj, ameddig én kérdezek és nem a másik két idősebb Potter férfi. Hidd el, velem jársz a legjobban. –Lilyről volt szó, nem volt kérdés sohasem, hogy meg kellett védenünk. Csupán én kevésbé robbantam, ha arról volt szó. Jobb lábam közben felhúztam, és talpammal támasztottam meg vele az ajtót. Kezeimet pedig farmerom zsebeibe rejtettem. Nem akartam ráijeszteni ezzel, csupán kényelmesebb volt így.
Caleb && Albus
Lily Luna Potter varázslatosnak találta
Vendég
Hétf. Dec. 13, 2021 7:00 pm
Potter&Flint
Azt hiszed?
☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆
N
os, ez is megtörtént, a kis Lily Potter nagytesója számonkérésre bejelentkezett. Vagyis inkább, kurvára megelőzte a sort és betört a jegyirodába, ahol panaszkodni is kezdett és még ingyenjegyet is követelt. Ha Caleb épp nem a szokás szerinti mélabújába lenne süllyedve és érthetetlenül semmitmondó ponyvát olvasna, hogy elterelje a figyelmét, biztosan másképpen alakulnának a dolgok. Például nem hagyná, hogy a szobatársa ilyen gyáván megfutamodjon a híres család egyik okoskájától, aki azt hiszi, hogy mindenhez joga van. De éppen eleget hallott ő a régi Potterekről, hogy ezt meg tudja már maga is állapítani, hogy ez családi vonás lehet, amit ráadásul génszinten örökölnek. Ha ez nem lenne elég, Calebnek még nem jut eszébe Lily Potter, már csak azért sem, mert nem történt semmi, ő pedig magasról szarik a pletykákra. - A húgodról? – kérdez vissza, most már karba tett kézzel, de olyan dacosan, hogy ha Potter nem lép arrébb, félő, hogy már a nézésével is fellöki. Ez mondjuk lehet, hogy éppen nem fog javítani a helyzetén, vagy azon, hogy kimagyarázza magát, a lehetséges szorult helyzetéből. Viszont láthatóan nincs megrémülve még, mert nem áll fel az ágyról, és feltételezi azt, hogy ennél ez a Potter talán becsületesebb, hogy támadjon. Persze, mivel minden kitelik tőlük, ez még a jövő kérdése. De azért ha már őt számonkérik, ő sem fogja vissza magát és az ajtón betámadó háztársára rákérdez, hogy mi náluk a módi. A válaszra, csak egy apró horkantásra futja tőle elsőre. - Hallottál már arról a mondásról, hogy eső után köpönyeg? Na, mindegy is. Elmehetsz nyugodtan – sóhajt, majd újra a kezébe veszi a könyvet, amit persze Potter bejövetelekor – ez nem olyan, mint a magyaroké volt – félretett. Belenéz a könyvbe, majd vissza a srácra, hogy még ott van-e. Legnagyobb sajnálatára igen, sőt, még fenyegetőzni is kezd. - Ha ők kérdeznek, akkor te most elmész innen? Csak mert olvasnék – teszi fel a költői kérdést, aztán sóhajtva megadja magát. Még csak összeverekedni sincs kedve a sráccal, annyira nem érdekli a dolog. Persze Lily Potter kékeszöld szemei megérnek egy misét, és neki még a vörös haj is bejön, és a szeplők… Mindegy, tudja jól, hogy a büdös életben nem lesz semmi köztük, habár egy barátságot mindenképpen el akar érni nála, igaz, ehhez meg oka is van. - Szóval, nem csókolóztunk a húgoddal. De ha megtettük volna, az gáz? Mármint érted, én biztos elmondanám neki, hogy a tesója megfenyegetett emiatt, és ő biztos nem értékelné, elég temperamentumos. Amúgy egy puszit tény, hogy kértem tőle, de még azt sem adott, láthatóan utált – hazudja el a végét, mert, ha nem is utálta, azért kihasználta a kis vörös, hogy Caleb vert helyzetben volt. – Amúgy meg miért engem kérdezel és dobpergés – hagy egy kis szünetet – mi közöd lenne hozzá? – villantja meg a szemeit, mert már nagyon idegesíti ez a vallatósdi. Miért nem verte csak pofán és fenyegette meg szimplán? Sokkal egyszerűbb lett volna és akkor mindenki megnyugodhatna, ő pedig olvasna tovább. De nem, Potter eljátssza, hogy úriember, aha.
Idegesítő ez a srác. Észrevehetné, hogyha megadja a választ, akkor sokkal hamarabb megszabadulna tőlem, de nem. Neki dacolnia kellett és flegmázni. Semmi hangulatom nincs most ahhoz, hogy megátkozzam vagy más módszerrel szedjem ki belőle az információkat. De ha nem javít a saját helyzetén, kénytelen leszek a pálcámért nyúlni. Lut említve, valami azt súgta, hogy kezdett megtörni a jégpáncél. – Zseniális. Nem vagy a legélesebb kés a fiókban és az agyad fogaskerekei se éppen mai darabok, de csak rájöttél –horkantottam fel, szemeimet forgatva. Teljes sikernek nem könyvelhettem még el a dolgot, mert egyelőre értelmes válaszokat nem adott. Mégis rossz úton járt a másik az ellenkezésével. Én viszont ráértem. Bosszantott ugyan, hogy nem eredt még meg a nyelve, mégsem hagytam egyedül, ahogyan azt remélte. – És te hallottál már az elmeolvasásról és az emléktörlésről? –Kérdésre nem illett kérdéssel válaszolni, de most mégis megtettem. A szituáció megkívánta azt, hogy némileg fenyegetőbb legyek Flint urasággal szemben, még akkor is, ha a tényleges cselekedet nem történik meg. Bár ez nem csak rajtam fog múlni, hanem a nagyszájún is, aki az ágyon feküdt és olvasást imitált. – Jó, hát akkor azt tanácsolom, hogy húzd meg magad a szobádban. Ide James nem jöhet be, talán nem ver össze. –Valójában fogalmam sem volt, hogy a drágalátos bátyámnak mennyi információ volt a birtokában és mennyire is foglalkoztatta ez az egész dolog. Le mertem volna fogadni, hogy az agya tele volt a kviddiccsel, meg a Malfoy lánnyal és más értelmes információ el sem raktározódott a fejében. Szánalmas. Ha viszont tényleg érdekelte a dolog, Flint valóban itt volt biztonságban. A Mardekár házba nem tehette be a lábát a másik Potter srác és kizártnak tartottam, hogy százfűléfőzettel be akarna jutni. Vagy lehet annyira tökös, mint anno apa? Hmm, majd megkérdezem tőle… egy jobb napon. Ám most Flint volt terítéken és legnagyobb meglepetésemre csiripelni kezdett. Szuper, ezt megtehette volna öt perccel ezelőtt is és mind a kettőnk élete ugyanennyivel lett volna hosszabb. Megvártam, ameddig befejezte a monológját és csak hümmögtem egyet. – Egy cseppet sem gáz, ha csókolózni akarsz vele. Csupán a gusztustalan és alaptalan pletykákat nem szeretem. Inkább úgy voltam vele, hogy megkérdezem az illetőket erről. –Értetlen volt számomra, hogy miért is kérdezte meg, hogy gáz-e, ha csókolózott a húgommal. A kiszínezett dolgokkal volt gondom. – Ne aggódj, Lily-t is meg fogom kérdezni a történtekről. Közöm meg elég sok van hozzá, mert a húgomról van szó. Nem én leszek, aki pálcát tör feletted, amiért koslatsz utána. Ameddig nem bántod meg, addig meg nem kell tartanod és nyugodtan mehetsz hozzá azzal, hogy megfenyegettelek. Mert ezt veheted annak és hidd el, hogy pokollá tudom tenni az életed. –Pillantása egyáltalán nem hatott meg. Kaptam már ennél rosszabbakat is. Nem pont ettől a kanos hülyétől fogok megijedni.
Caleb && Albus
Lily Luna Potter varázslatosnak találta
Vendég
Vas. Dec. 19, 2021 12:33 pm
Potter&Flint
Azt hiszed?
☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆
Ő
megmondta, hogy a Potterek, Weasleyk mind nagypofájú, elkényeztetett, rosszindulatú gyerekek. Ez ma is bebizonyosodott, ahogy ma a háztársa rájuk tört, kiküldte a másikat, és természetesen minden szavából izzik a rosszindulat, na meg még meg is fűszerezi sértegetéssel. És még ő nem a legélesebb kés a fiókban. A másik pedig a legbunkóbb egyike a Roxfortban. - Azért, mert azt hiszitek, hogy mindenhez jogotok van, ez nem így van, Potter. De látom, a sértegetést, meg a fellengződést sikeresen elsajátítottad már. Ez biztos hatodéves tananyag – még szép, hogy ismeri melyik Potter és Weasley hanyadéves, meg melyik ház tagja. Ha nem kutatott volna a kis vörös után, akkor is erről zeng a Roxfort, hogy éppen melyik szuper hősleszármazott mit ért el. Legyen az érdem, vagy kétes tevékenység. Nagyon sajnálja, hogy velük kell bármit is kezdenie, de a zöldeskék szemű lány kulcsfontosságúvá vált az életében. - Persze. Ahogy arról is, hogy ez bűncselekmény, ha nem vagy auror és nem parancsba kapod. Korán kezdenéd, Potter. De szerintem neked fogalmad sincs, hogy a legilimencia mekkora felelősséggel jár. Belegondoltál már abba, hogy ilyenkor a másik személy beleegyezése nélkül teszed, azaz erőszakot alkalmazol az elméjén? Persze henceghetsz vele, hogy ezt is tudod, de valóban szoktad ezt használni? Egyébként valahol tiszteletet ébreszt bennem, hogy tudsz ilyet, csak hát nem úgy van, hogy amikor akarod használod. Mondanám, hogy csalódtam benned, de nem ismerlek, így inkább csak rossz szinten kezdesz nálam – az éles nyelvet neki sem kellett örökölnie igazán, itt a Mardekárban ez könnyen elsajátítható volt, ha nem akarod, hogy szekálás célpontjává válj. Ő is nagyon jól tudja forgatni a szavakat, és nem, nem lehet mindent könnyen kiszedni belőle, főleg, ha alaptalanul vádolják. Akkor a dac elvakítja az elméjét, és nehéz szót érteni vele. Ha ez tavaly történt volna, persze más lenne a történet, máshogy alakulnának a dolgok. - Szóval ennyi? Még a bátyáddal is fenyegetőzől? Az talán tisztább lenne, ha összeverne, még ha különösebb oka nem is lenne rá. Nyilván valamivel fenn kell tartani a Potter nevet, nehogy kikopjon a köztudatból, igaz? – nem mintha ő maga nem csinált volna ilyeneket valaha, de most nem róla van szó, így könnyebben érzi nyeregben magát, bár nem téveszti szem elől a fenyegetést. Az előző legilimenciától is kezd összehúzódni a zabszem a seggében, de az emléktörlés csak tetézte azt. Azóta jobban kezdett verni a szíve, mert érzi, hogy ez a srác nincs tisztában a hatalma jelentőségéről. Egy csók miatt, mi van, ha kitörli az anyja emlékét, vagy bármi fontosat, mert elvéti a dolgot? Caleb úgy hiszi, hogy vannak határok, amiket nem ildomos átlépni, de Albus Potter nem Caleb Flint. Ki tudja, hogy a hős fia mire nem képes akár egy ilyen egyszerű dolog miatt is. Tart a másiktól, de igyekszik ezt nem kimutatni, és végül úgy dönt, hogy nem feszíti tovább a húrt és elmond néhány információt, amit a háztársának hallania kell. Nem kell a teljes sztori, elég, ha megnyugtatja, hogy nem akart a Griffes lánytól semmi rosszat. Ami egyelőre így is van. - Áh értem. És mindezt úgy kellett tenned, hogy betörsz ide, kiküldöd a szobalakókat és megfenyegetsz. Nem beszélve arról, hogy előbb a vöröst kellett volna kérdezned, hiszen én bármit elhazudhatok neked, nem igaz? Ő meg talán csak nem fog. Továbbmegyek, szerintem nem is beszéltünk volna, ha vele kezded – fejezi be most már az értelmetlennek tűnő társalgást. Persze, ha neki lenne húga, fordított esetben, el tudja képzelni, hogy ő is így reagált volna. De nincs neki, így aztán csak zavarja, hogy a sarokba szorítják valami hülyeség miatt, ami végül is nem is annyira hülyeség. - Tudom, kitörlöd az emlékeimet, gratulálok. Amúgy tök jó, hogy úgy lehet közeledni a húgodhoz, hogy aztán semmi rosszat ne csinálj vele, nehogy sírjon, vagy netán szakíts vele, ha mondjuk nem tetszik valami, mert megbánod. Igazán felnőttes viselkedés, Potter. De megnyugodhatsz, nem akarok tőle semmit már – hazudja, mert úgy néz ki, hogy ha nem ezt mondja, még baja is lehet belőle később. – Remélem az össze barátját megveritek, emléktörlitek, stb., ha megbántják a vöröst – már kezdi unni nagyon ezt az egészet, meg ezt a testvéri #úgyismegvédemmertahúgoméskinyírlakhabántod megnyilvánulást. Plusz nem akar igazán konfrontálódni sem velük, mert messzebbre repíthetik a céljaitól. Nem attól fél, hogy megverik, vagy leátkozzák - illetve mindezt megpróbálják-, csupán attól, hogy a griffendéles szemében lejjebb esne. Pedig ha kell, még agyon is vereti magát, hogy az édesanyját segítse.
Mosolyra húztam szám. Nem a kellemesre, mikor a boldogságtól tette azt az ember, hanem gúnyosabbra, vészjóslóra. Ha eddig nem félt, akkor itt volt az ideje annak, hogy megtegye. Bántani ugyan nem akartam, mert még nem löktem el magamat az ajtótól. De, ha így folytatta, mint ahogyan ez előbb, akkor esélyes lesz, hogy beleépítem az ágyába. – Áhh nem. Ezekhez semmi köze a tananyagokhoz. Örököltem apám elpusztult személyiségétől. –Hahh, hogy ez miért is nem jutott hamarabb az eszembe? Igazán nem volt szép dolog azon viccelődni, hogy attól a személytől örököltem bármilyen tulajdonságot is, aki egykoron rettegésben tartotta a varázslóvilágot. Ám, mivel Mardekáros voltam és köztudott volt az is, hogy minden rokonom és felmenőm a Griffendél házát erősítette, valamiért foglalkoztatott a tudat, hogy így lehetett-e. Régebben sokkal jobban, ma már teljesen elengedtem a dolgot. Scorpnak viszont ezt nem szabadott megtudnia, hogy ezekre gondoltam… ismét. – A legilimenciának pont az a lényege, hogy nem kérsz hozzá engedélyt. Ki lenne olyan hülye, aki önként belemenne abba, hogy kutassanak az emlékei között? Ugyan már Flint. Honnan tudod azt, hogy nem estél máris áldozatul és nem vagy már legilimentálva? –Vontam fel kérdően a szemöldököm. Nem tudhatta azt, hogy mennyire voltam a képesség birtokában, szóval rettegjen csak. Az emléktörléshez pedig előhúztam a pálcám, és forgatni kezdtem az ujjaim között. Lássuk, hogy mennyire bátor és nagypofájú most. – Egyébiránt, ha kitörlöm az emlékeid közöl azt, hogy olvastam a fejedben, úgy sem fogsz emlékezni rá. S hogy mennyire tudom használni ezt, hát… tégy próbára. De, mint mondtam: úgy sem emlékeznél az egészre. A bókod melengeti a szívem. Talán, ha jól viselkedsz, esetleg kaphatsz valamelyikből leckét. –Na persze, soha napján majd egyszer.. A legilimenciát tanulja csak meg magától, ha annyira érdekli majd, de kötve hiszem, lenne elég bátorsága az egészhez. James említése miatt, nehezen álltam meg azt, hogy ne röhögjek. Hogy fenyegetésre használjam az Ő nevét? Egyenesen Próféta címlapstory lenne az egész történet, ha ez valóban megtörténne. Emiatt is csak megráztam a fejem, de nevetés nem volt. Pedig jól mulattam Caleb szavain. – Félreértettél és látszik, hogy nem ismersz, ahogyan azt mondtad. James lenne az utolsó személyek egyike, akit a nyakadra küldenék és hidd el. Erről az egészről nem is fogok neki mondani egy árva szót sem. Itt kérdés az, hogy ő mennyit tud és mennyire akar hinni a pletykáknak. És ne hidd, hogy olyan nagyon jó dolog a Potter nevet viselni, pláne nem úgy, hogy Mardekáros az a Potter. –Pálcám forgatását abbahagytam a mondat végén. Bosszantó volt olyan család sarja lenni, akinek a lépését állandóan figyelték és már akkor utálták, mikor meg sem szólalt. Eleget kaptam emiatt alsóbb éves koromban és csak egyetlen személy volt ott nekem, aki kiállt értem mindenkivel szemben: Scorpius. Ott volt, mikor más nem és mivel Ő is egy olyan családból származott, kiket a varázslóvilág fele megvetett, tökéletesen tudtuk egymást támogatni. Calebnek nem biztos, hogy volt arról fogalma, hogy milyen az, ha olyan felmenője volt, mint nekünk és most már tényleg nem sok kellett ahhoz, hogy megmutassam, miért is voltam a zöld ház tagja. Csupán akkor támadtam, ha esetlegesen a pálcájáért nyúlt. Abban az esetben is, csak a lefegyverzőbűbájt küldtem rá, semmi mást. – Ez nem betörés volt, egyszerű ajtókinyitás. A szobalakót meg azért küldtem ki, mert semmi köze nincs a mi kis beszélgetésünkhöz. Lehet így lenne, de nem. Mindenképpen megkérdeztelek volna téged is a történtekről. Egy oldalút nem szeretek hallani. –Hazudhatott volna, ahogyan mondta. Most is megtehette volna, csak azzal maga alatt vágná a fát. Ám megjött az esze. Azt nem tudtam egyelőre, hogy mi vette rá a csiripelésre, de helyesen tette. Nem akarok én erőszakot alkalmazni és magának könnyítette meg a dolgot azzal, hogy elmondott dolgokat. – Nem. Az emléktörlést csak te kapnád amiatt, mert legilimentállak. Lily tud magára vigyázni, talpraesett csaj. Csupán fiatal és még vagy két évig védelemre szorul. Mire én is elballagok innen, addigra kiképezzük annyira, hogy saját maga képes legyen megkeseríteni a kanos udvarlói életét abban az esetben, ha megbántják. –Ohh, de még mennyire, hogy így lesz. Szóval Caleb sokkal jobban jár, ha nem bosszantja fel a vörös Potter lányt. Nem féltem Lulut, mert Weasley nagyi vére is az ereiben folyik. S tudjuk jól, hogy mi Molly nagyik mit tett a háborúban!
Caleb && Albus
Lily Luna Potter varázslatosnak találta
Vendég
Vas. Dec. 19, 2021 3:10 pm
Potter&Flint
Azt hiszed?
☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆
- Hmm -
így már érthető, hogy az alma nem esett messze a fájától. Azért nem gondolta, hogy Harry Potter ennyire arrogáns volt anno, erről nem szóltak a régi hírek, leírások. Azt mondjuk ő is furcsállja, hogy a Potter leszármazottakból miért nem mind Griffendéles, de az elnyűtt varázslósisak érti a dolgát, ebben még Caleb is biztos. Viszont nem tud elmenni amellett, hogy fenyegetik emléktörléssel, és Albus Potter számára úgy tűnik ez csak egy sima reparoként működik. Csak más elméjén alkalmazza olykor Caleb szerint. - Onnan tudom, hogy még mindig látom az eltorzult képedet. Ha már megtörtént volna, biztos nem lennél itt, és nem emlékeznék minden részletre, vagy akár semmire. Azért vannak gondok nálad az erőszakoság megítélésével kapcsolatban, Potter. De lelked rajta – von vállat, majd még hozzáteszi. – Csak ne felejtsd el Songert is emléktörölni, még a végén kiderül, hogy valami nem stimmel – kacsint rá, kéretlen tippet adva. Ugyanis ebben száz százalékig biztos, hogy ha kitörlik az emlékeit, és Songer rákérdez, ő meg azt mondja, hogy nem is volt a szobában Albus Potter, se senki, akkor némi logikával rá lehet jönni, hogy történt valami. Aztán persze mivel ez a Mardekár, az is lehet, hogy senki sem törődne vele. Na, ezért is tart most már ettől a kis féregtől innentől. Ignorálja is a következő ömlegést, hogy ő hogyan gondolja el az egészet, kár, hogy Caleb szerint a „nem a legélesebb kés a fiókban” kifejezés most már biztosan helyet cserélt a két srác között. Nem állítja, hogy ő lenne itt a legnagyobb mesterelme és nem vét hibákat, de biztos nem adná tovább a leghatékonyabb fegyvereit az ellenségnek. De mivel nem egyformák, jobb is így. - Szóval James még meg is ölne, ezek szerint, ha te legilimentálni akarsz. Egy pletyka miatt. Nem gondolod, hogy ez elég… elgondolkodtató? Nevezzük így. És akkor csodálkozol, hogy vannak olyanok, akik nincsenek hasra esve a családjaitoktól, sőt akár félnek is tőletek? Mindegy, ne válaszolj, elég, ha majd gondolkodsz rajta – de tényleg furcsállja az egészet. Az rendben van, hogy rátörnek, meg esetleg a falhoz nyomják és megfenyegetik, hogy szétverik a képét, ha a kishúgukkal baj történik. Ezek már túlmennek egy határon, még akkor is, ha a kamaszok szeretnek villogni, meg keménykedni. - Oké, essünk túl akkor ezen végre - és ezután már ő sem akarta túlzottan felbaszni a másik agyát, eleget szenvedett Potter, hogy megtudja azt, hogy nem volt semmi. Sokáig tartott, mire kibökte, de nem gondolhatja róla azt senki, hogy csak úgy bármit is elmond bárkinek, még ha nem bárkiről is van szó. - Jól hangzik, sok szerencsét – forgatja meg a szemét. ~Kiképzik a vöröst, bazdmeg. Hát lehet, hogy már most tőle kéne tanulniuk az izomagyúaknak, ahahaha!~ röhög magában egy percig elgondolva, hogy milyen kis bénának nézik Lily Pottert. Holott már abból tudja, hogy jóval több, mint amit gondolnak róla, hogy csak egyszer találkozott vele. Mindenképpen jobban néz ki náluk, ezeknek meg a hajuk is milyen? Persze most éppen nem erre gondolt, hanem hogy mennyire ravasz a Griffes. Na, mindegy. - Akkor most maradsz még, vagy elfelejtem, amit beszéltünk? Mindkettő jól hangzik, ha nem kell bámulni téged tovább. Bár szívesebben maradnék az első megoldásnál – mondja megadóan, hogy látszólag megadja magát a srácnak. Higgye csak azt, hogy győzött, bár tény, hogy még mindig izgul azon, hogy kitörlik az emlékeit és valami félremegy. Meg amúgy is, egy ilyen kis senkiházi ne turkáljon a fejében!
Kelletlenül sóhajtottam egyet. Semmi kedvem nem volt Flintnek magyarázni olyan dolgokat, amikhez még látszólag is fiatal volt. Meg ez nem is olyan dolog volt, amit az iskola fala között tanítottak a tanárok. Nem, ez sokkal inkább önszorgalom volt. Hagytam inkább a hitében, mert ameddig nem tudta hogyan működött a legilimencia, nem is tudott ellene védekezni. S ez így volt jó. – Uhh basszus! Ez hogy mehetett ki a fejemből!? –Csaptam volna a homlokomra, meglepettséget és kétségbeesést színelve a szobatársának neve hallattán. – Ne nézz amatőrnek kérlek. Eltakarítom magam után a szemetet, ahogyan az utamból is el szoktam. –Tényleg azt hitte, hogy nem gondoltam arra, hogy a szobatársa beleköphetett a levesbe, ha valami emléke is marad? Ajj Caleb, tényleg? Eddig a pillanatig tényleg azt hittem, hogy még van remény, hogy normálisnak tituláljalak el… De ezek után véglegesen elkönyveltem a srácot a legéletlenebb késnek a fiókban. Egyébként is elég lenne az emlékeit módosítani és ha Songer rákérdez a dolgokra, tudna neki valamit mondani. Kész tervekkel szoktam érkezni mindenhova, nem hagyok buktató tényezőt. Calebnek meg volt még mit tanulnia ravaszság téren… miért is van a Mardekárban amúgy, ha erre sem volt képes? Mindegy. – Essen hasra tőlünk az, aki akar. Elhiheted, hogy nem kívántam ezt a Merlinverte nevet magamnak! De ezek után jobban jársz, ha félsz! –Tekintetem némileg elsötétült és megindultam Caleb felé. – Rettegsz! –Lassú, kimért léptekkel közeledtem felé. Megállva előtte, lejjebb hajoltam, hogy a szemeibe tudjak nézni. Láthatta, hogy halálosan komolyan gondoltam minden egyes szót, amit az előbb mondtam neki. Hogy biztosabban elhiggye, pálcám mellkasának volt szegezve. – És menekülsz, ha meglátsz! –Suttogtam már az utolsó mondatot. Némi fájdalmat is előszeretettem okoztam neki, még mielőtt újabb felesleges monológba kezdett volna. Mellkasán, ahol pálcám nyomta, égető érzést érezhetett. Apró, pici szikrácskák voltak csupán, de kellő fájdalmat okozhattak, ha jó kezekben voltak. Már pedig kellően felbosszantott ehhez. Ha pedig esetlegesen fájdalmát hangoztatná, csak jobban nyomtam oda a pálcám. Úgy fél perc után húztam csak el és minden zokszó nélkül vágtam hozzá egy néma Stuport, még mielőtt bármit is tehetett volna. Kellő erő volt abban is ahhoz, hogy átrepítse még az ágyán. Nyomorék barom. Elég is volt a társaságából, így ki is mentem a szobájából. Songert meglátva pedig elmondtam neki, hogy feltakarítja azt a hülyét a padlóról.
//Köszöntem és imádtam :3 //
Caleb && Albus
Lily Luna Potter varázslatosnak találta
Vendég
Szer. Dec. 29, 2021 5:16 pm
Potter&Flint
Azt hiszed?
☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆
Az
ironizálása nem hatja meg Calebet, mert nyilván gondolhatott rá a másik is. Bár szerinte pont azért torzult el az arca, mert mégsem. És ha egy hozzá nem értő, mint ő kioktatja alapvető dolgokról, az bizony belül fájhat az egojának, nagyon. Okoz neki némi örömet, hogy hülyére vette a srácot, de nem eleget ahhoz, hogy valóban jókedve legyen tőle. Ez már csak ilyen reflex, hogy már pálca nélkül is 1-0 volt neki. Ki nem álhatta a nagyképűeket, akik valamilyen dolgukkal hencegtek. Legilimencia. Azért kezdte elhinni, hogy van olyan hülye a srác, hogy használná rajta és még csak védekezni sem tudna ellene. Gőze sincs hogyan kell, így muszáj volt nem túlfeszíteni a húrt a másik idegrendszerében. Mégsem sikerült teljes mértékben, mert Potter nem bírta tovább. ~ Na, most mi lesz, okoska? ~ teszi fel a költői kérdést, mivel csak ő hallja a fejében ezt. Mondjuk lehet, hogy az utolsó potterezés már nem kellett volna, mindegy. Kezd tartani a sráctól, nagyon kiszámíthatatlan az egész viselkedése, ráadásul egyértelműen már fogja a pálcáját. Talán egy döntetlent ki tud hozni Caleb, ha már párbajszakkörös, de mivel ülve van, még jobban vert helyzet alakul ki a vörös bátyának javára. De még ott van, hogy megfejeli a gyereket, ha túl közel merészkedik. Csakhogy nem számít arra, hogy a srác pálcát rántva megégeti. - Anyád! - kiált fel a fájdalomra és nem jutnak hirtelen eszébe az önvédelmi módszerek sem, annyira váratlanul érte ez az aljas húzás. Hogy miket mond a másik, még fel sem fogja, mert visszatér belé az életösztön és megpróbálja félreütni a másik kezét. Csakhogy a mozdulat suta lesz az újabb kínokozástól, és most tényleg megijed, mondhatni befosik a másiktól. - Hülye paraszt vagy bazdmeg, jelentem a prefektusnál malacfej! - mondja, de vélhetően az utolsó szó már csak az agyán fut át, mert egy kábítóátok kiüti. Arra, hogy mi történik vele már nem derül ki számára, csak Albus láthatja, ahogy átrepül az ágyon és nekivágódik a falnak eszméletlenül, majd a földre csapódik. Reccsen valami, ha a hatodéves nem nézi meg akkor nem fogja tudni, hogy eltört a srác karja, de legalább nem a nyaka. A következő pillanat, ami tudatosul Calebben, hogy forog vele a világ, fáj a háta, a jobb karja furcsán mozog és nem a szobájában van, hanem a gyengélkedőn. De ez már egy másik történet.
//
