Már legalább fél órája azzal bíbelődöm, hogy bűbájjal minimum egy pár óra erejéig meg tudjam változtatni a hajamat valami kevésbé feltűnőre. Ha mondjuk már napokkal ezelőtt eszembe jutott volna ez az ötlet, és kikísérleteztem volna a megfelelő árnyalatot, már rég készen lehetnék. Hisz egyébként is már a múlthét óta próbálok láthatatlan maradni, amennyire ez az én esetemben csak lehetséges, mert a Flinttel történt incidens óta folyamatosan úgy érzem, mintha összesúgnának mögöttem a diáktársaim. Nem biztos, hogy így van... lehet, hogy neki lett igaza, és szimplán csak paranoiás vagyok. Én sem tudom már. De az egész helyzet fura volt, és mégis... feleannyira sem lett volna ciki, hogy megajándékoz egy doboz csokival, ha végül nem a saját kezünkből akartuk volna megetetni egymást. Ugh! Egész addig még jó poénnak is tűnt a dolog, amíg Caleb le nem utánozta a mozdulatomat, és annyira meglepődtem ettől, hogy döbbenetemben ellenkezés nélkül el is fogadtam a felém tartott desszertet. Aztán legszívesebben kivettem volna még egy darabot a dobozból, csak hogy szétnyomjam a homlokán, de addigra már el is húzott a haverjaival. Hát... legalább éhes nem maradtam, bár a barátnőimnek, ha akartam volna, sem tudtam volna megmagyarázni az egész szituációt. Úgyhogy inkább bujkálok azóta is. Bár most nem ezért akarom átszínezni a hajamat.
Az van, hogy lesz egy nagy, mardekáros buli a szükség szobájában. Talán már tart is, és ha így folytatom, legfeljebb a végére fogok tudni befutni. Remélem, nem sietnek sehová. De elég fontos volna, hogy senki ne ismerjen fel, mert akkor valószínűleg be sem engednek. Bár elvileg nem csak mardisok lesznek ott, de eléggé megválogatták, hogy kik szerepelnek a vendéglistán. És nem lehetek biztos a sikeremben annak ellenére sem, hogy van belépő jegyem. Albus táskájából lógott ki a minap, amikor a könyvtárban találkoztunk, és mikor elkezdtem őt faggatni, hogy mi is ez a parti, ki lesz ott, hol lesz, meg a többi, akkor nemes egyszerűséggel nekem adta a meghívót. Pedig nem ez volt a célom. Na jó, egy kicsit talán mégis. Hisz eléggé foglalkoztatott már egy ideje, hogy a mardekárosok vajon egymással is olyan utálatosak, mint mindenki mással, és hogy milyen lehet köztük elvegyülni. Mármint tényleg elvegyülni, feltűnés nélkül. Remélhetőleg még némi pletykát is összeszedhetek, elsőkézből, egy jó cikkhez az újságnak. Az csak bónusz, ha még jól is érzem magam. De azért izgulok.
Miután a hajam először narancsszínt ölt, mintha egy nagy rikító répa lennék, majd cikláment, amitől már nem is vagyok annyira feltűnő - áh dehogy -, végre sikerül belőnöm a megfelelő árnyalatot. Vöröses barna. Fogjuk rá, hogy “barna”. Hát nem tudom. Remélhetőleg a maszkkal együtt épp elég lesz ahhoz, hogy ne keltsek feltűnést. Hogy őszinte legyek, a roxforti bőröndöm nem szokott tele lenni partiba illő ruhákkal, de az egyik szobatársam segítségével ezt a problémát viszonylag könnyen megoldottam. Szóval mikor úgy látom, hogy végre egészen rendben vagyok, az ujjaimat tördelve indulok a hetedik emeleti folyosó felé, óvatosan kémlelve minden sarkon, nehogy az öreg Filch, vagy az új macskája idő előtt elronthassák az estémet. Nagy sóhajjal érkezem meg az ajtó elé, ami három környi cirkálás után fel is tárul előttem, tekintve, hogy tudom, mit keresek. És még a bejáratnál őrködő mardis is épp csak egy pillantást vet a meghívómra, aztán terel is befelé. Hűha! El sem hiszem, hogy sikerült. Bejutottam. Néhány lépést teszek csak befelé, és épp próbálnám befogadni a látványt, a dekoriációt, a buli hangulatát, rájönni, honnan is jön a zene, és hogy látok-e valakit, akit esetleg felismerhetek az álarcok ellenére, amikor valaki a kezembe nyom egy poharat. Van is benne valami. Beleszagolok. Narancslé? Nem egyértelmű. Fordulnék az illető után, hogy megkérdezzem, mégis mit kaptam, de beleütközöm valaki másba. Az utolsó pillanatban, de még időben, húzom el a kezemet, így a pohár titokzatos tartalma nem landol az illető ingén.
- Upsz! Ez közel volt. Bocsi – mosolyodom el, és mielőtt végiggondolnám, mit is teszek, az ujjaimat végig futtatom a srác mellkasán. - Száraz maradtál, huh, oké - lépek egyet hátrébb megkönnyebbülve.
"You can't always be strong but you can always be brave."
Vendég
Pént. Nov. 26, 2021 9:47 pm
Potter&Flint
Mardekár Party, hívatlan vendéggel
☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆
F
lint, mivel úgysem vagy mostanában normális, te vigyázol a rendre. Emiatt van csak itt. Bár győzködték a haverok, neki semmi kedve nem volt bulizni. Volt elég problémája, főleg a múltkori kis kezdőakciója után Potterrel. Többen odajöttek kérdezni, hogy mi volt és tényleg úgy volt-e, hogy egymás szájából ettek. Gyorsan rontottak a helyzeten, hiszen ilyesmiről nem volt szó, csak egymás kezéből ettek, ha az nem lett volna elég ciki. Volt, aki elhitte, volt, aki nem, és sokan kérdezgették arról is, hogy miért akarta megmérgezni a Potter lányt. Egyelőre azon csodálkozott, hogy valamelyik rokon nem ment oda hozzá számonkérni. Talán megkérdezték a vörös leányzót, hogy mi is történt valójában, vagy csak nem hitték el. Nem számít arra, hogy ez így is marad, főleg, ha újra közel kell kerülnie majd Lily Potterhez. Tehát nem volt boldog, hogy nem elég, hogy újabb ötlete sincs, hogy a legkisebb Potterhez valamennyire közel kerüljön, még kötelezően ajánlottan bevállalta, hogy rendet tart. Lehet, hogy az álarcos Mardekár és egyéb házbéli szerencsés meghívottak kordában tartása nehezebb dolog, mint az előző, de így legalább nem fogják piszkálni. Jó előre megérkezett már a helyszínre a Szükség Szobája mindig is megfelelő volt, ha titkos összejöveteleket akartak tartani, vagy csak eldugni valamit. Most például ezt a mardekáros partit, ahol már folyt a készülődés, szerencsére a szobának köszönhetően nem kellett túl sokat beletenniük a diákoknak. Volt itt tánctér, magától zenélő lemezjátszó váltakozó repertoárral, eldugott sejtelmes sarkok, kaja és piapult. Plusz egy jó pont a szobának, hogy csak hivatalos meghívóval engedte be a résztvevőket. Aki mégis trükközni próbált volna a belépővel, a beengedőn még lehet, hogy átjutna, de az ajtó nem nyílna ki neki. Megjöttek az első vendégek is, többségük Mardekáros volt, de lehet minden ház képviseltette magát. Igaz, Griffendéles diák sok vagy nem jött el, vagy nem kapott meghívót, a két ház rivalizálása miatt. Mégis volt pár ilyen, mivel Caleb látta a névsort, el is fintorodott rajta. Sajnos Lily Potter neve nem került rá, nem meglepő módon, a mindenbe az orrát beleütő Griffes meglepte volna, ha rákerül. Pedig egész szépek a szemei. Fúj egyet, hogy ezt már a múltkor is megállapította, és rohadtul idegesíti is, hogy van bármi, ami tetszik neki a lányon, mert meg tudta volna fojtani egy kiskanálban legutóbb. Mindegy is, hagynia kell ezeket a gondolatait is, ha nem akar még a szorongásán felül mérges is lenni. Egyébként a buli szépen lassan csordogált, és egészen jó hangulatban telt. Még nem indult be igazán, ahhoz még nem voltak elegen – talán a meghívottak háromnegyede lehetett már itt -, hogy nagy vadulás legyen, de ami késik nem múlik. Jó lenne mégis valamennyire normális légkörben végezni a végére. Természetesen a maszk csak megnehezítette a dolgát, de nem volt mit tenni, mivel még ő szerinte is feldobta a bulit. Egy egyszerű, nem túl csicsás méregzöld maszkja volt, amelynek a bal alsó részébe fluoreszkált a felirat: rendező. Így mindenki tudhatta, hogy ha ő, vagy néhány másik társa kér valamit, azt illik megcsinálni. Nem csak azért, mert legjobb esetben nem lesz meghívva a következőre, hanem mert könnyedén meg is bosszulják majd rajta, ha elrontja a bulit. Egy újabb belépőre, egy barna hajú lányra lesz figyelmes, de nem tudná megmondani, hogy miért. Nem ismeri, és az arca is takarva van, ebben szinte biztos… szinte. Valahogy mégis ismerős neki, de mivel dolga van – beülni egy sarokba és olvasni – nem érdeklődik tovább a lány iránt, akinek a kezébe nyomnak valami piát. Már épp menne el, amikor láthatóan ügyetlenkedik a párlépéssel, neki háttal álló barna, mikor megszólal. Na, ezt a hangot már ismeri, őszintén meglepődik. ~Ez mi a trollszart keres itt, és hogy jutott be?~ Azt már tudja, hogy ki nem dobhatja, de a gerincén végigfut a hideg, mert érzi: ha ez a lány itt marad, biztosan balhé lesz. A listán ugye nem szerepel a neve ebben biztos, többször is átfutotta már. Valaki odaadhatta neki, de milyen jogon? Sajnos nem fog kiderülni, hogy ki volt, ahhoz azonosítani kellene az összes itt lévőt és meg nem érkezettet. Nyilván nem is fog mindenki eljönni, Caleb pedig gyorsan be is feszül ennek a gondolatmenetének a végére. ~Figyelnem kell a kis hülyét, a rohadt életbe!~ Pedig örülhetne, hogy megint összefuthatnak, de egyáltalán nem örül. Egyelőre odébb lép, de mindig oda-oda pillant, bár nem fogja hallani őket, ahhoz túl hangos a zene. Talán nem fog semmi olyat csinálni, ami felbolygatná az egész partit, vagy ki kéne mentenie. Sajnos számára sokat ér Lily Potter egészsége, és ez sok mindent felülír, amit alapból helyesnek tartana.
Szép is lett volna, ha első nekifutásra nyakon öntök valakit ezzel az ismeretlen eredetű itallal, mikor szinte még be sem léptem az ajtón. Azzal aztán nehéz lett volna láthatatlannak maradni. De ezt most megúsztam. A pasi meg csak legyint, vigyorog, és bár a maszkjától nem látom rendesen az arcát, nem tudnám biztosra megtippelni, ki lehet, de van valami a tekintetében, ami elárulja, hogy már nem teljesen józan. - Pssszzhhh... Nem történt baj – legyint, aztán közelebb hajol, mintha az arcomat próbálná kifürkészni az álarcom alatt. - Lu... Lucy, te vagy az? - Andrews? Talán Max Andrews az, de nem vagyok biztos benne. - Ó... ühüm... Hogy jöttél rá? - nézek gyorsan lefelé, mielőtt tovább bámulhatna, és rájöhetne, téved. Lucy... Lucy-Lucy-Lucy... Mégis kire gondolhat? Perpillanat nem emlékszem egyetlen mardekáros Lucy-ra sem. Csak Lucinda Wayland jut eszembe, aki igazából hollóhátas. Talán ötöd- vagy hatodéves. És aranyvérű. Úgyhogy annyira nem is volna meglepő, ha ismerik egymást. - Hát mégis el tudtál jönni? - Nem tudod véletlenül, mi van ebben? - válaszolok kérdéssel a kérdésre, feltartva a poharam, csak hogy eltereljem a szót. - A-a - rázza meg a fejét. - De finom. Rosier keveri az italokat, szóval csak jó lehet, nem? - Aha, hogyne. Ha tudtam volna, hogy attól a szeméttől származik, kevésbé sajnáltam volna másra löttyinteni az előbb. De persze most nem Lily Potter vagyok, akit Rosier alig pár hete szemközt átkozott, hanem Lucy Wayland, aki tök jól elvan ebben a csürhében. Szóval belekortyolok az italba. Tényleg egész finom. - Na? Ugye, hogy jó? - bólogatok. - Bár mi a többiekkel odalent a pincében már két órával ezelőtt elkezdtük a bulit. Képzeld, az az idióta Brandford tudott szerezni valahonnan egy üveg lángwhiskyt. Ki gondolta volna, hogy vannak kapcsolatai, nem igaz? - felnevet, és vele nevetek. - Gyere, itt vannak valahol a többiek is! - Azzal átkarol, és már vezet is az egyre növekvő tömegen keresztül a szemközti falnál egy kisebb társasághoz. Na, csodás! Remélem, mind elég részegek ahhoz, hogy Lucy-nak higgyenek. Végül is a hollós lány is nagyjából ilyen magas és alkatú, a haja ugyan szögegyenes, de kábé olyan barna, mint most az enyém. - Nézzétek csak, kit találtam! - Uhh! Küldök mindenkinek egy-egy mosolyt, bár szerintem kicsit olyan lehet, mintha vicsorognék, aztán lehajtom a fejem, és próbálok úgy helyezkedni, hogy nagyjából Max mögé kerüljek, és ne legyek nagyon szem előtt. Plusz a poharamat elég gyakran emelgetem a számhoz, azzal is legalább kitakarhatom az arcomat.
- Hallottátok, mi történt McGregor faterjával? - kérdezi valamelyik srác a csapatból, mire néhányan felnevetnek. Max vállamat karoló karja viszont lassan elkezd lefelé ereszkedni. De egyelőre nem veszek erről tudomást, mert túlságosan érdekel, hogy miről is beszélnek. Kicsit még előre is hajolok, megfeledkezve magamról. - Persze hogy hallottuk, mindenki hallotta, benne volt a mai Prófétában. Megsérült egy rablás során az Abszol úton, és most a Szent Mungóban fekszik - szólal meg valaki más mindent tudóan. - Én nem arról beszélek. Ez egyik újságban sem volt benne. Állítólag nem is ott találtak rá, hanem a Zsebpiszok közben, épp meg akart szabadulni valami tiltott tárgytól, Rosier szerint egy medáltól, amikor összetűzésbe került két aurorral, és... - De a mesélés hirtelen félbeszakad, amikor könyökkel oldalba bökik egymást, pisszegnek, és hirtelen mindenki egy közeledő maszkos srác felé fordul, aki feltételezem, csak McGregor lehet. Az egész csapat kínosan mosolyog.
- Na, és azt hallottátok... - kezd bele hirtelen mellettem Andrews teljesen természetes hangon, hogy az érkező tuti véletlenül sem foghat gyanút - hogy Flint és a Potter lány smároltak a negyedik emeleti folyosón a múlt héten? - És erre mindenki röhögni kezd. Köztük én a leghangosabban. Kínomban, teszem hozzá. MI-A-FRANC?! Haha! Ne már! Ez a pletyka komolyan már idáig fajult? - Én nem hibáztatom Flintet. Pottert én is simán lesmárolnám. Engem csak az lep meg, hogy hagyta magát. Azt gondoltam, totál prűd a csaj. - Újabb sor röhögés, én viszont már nem nevetek. Még jó, hogy a maszkom alá nem látnak, mert kezdek nagyon elvörösödni, és a kezem enyhén ökölbe szorul az oldalamon. Közben észbe kapok, hogy Andrews karja még mindig átkarol, sőt, most már szemtelenül süllyed lefelé a fenekem irányába. Megfogom, és határozottan eltolom magamtól. Aztán, hogy helyre hozzam ezt a hirtelen mozdulatot, édesen felmosolygok rá. - Megyek, hozok még inni - és azzal már ott sem vagyok. A fal mellett lapítva oldalazok odébb, de bakker a srác pár méter után utolér, és a karjaival bekerítve sarokba szorít.
- Mondhattad volna előbb is, hogy el szeretnél vonulni kicsit kettesben... - Heh? Mondtam ilyet? Kétlem. Közelebb hajol, feltételezhetően azért, hogy megcsókoljon, mintha már vagy százszor megtette volna, de az utolsó pillanatban kislisszolok az egyik karja alatt, és újra menekülőre fogom. Amúgy is, én miért nem tudtam arról eddig semmit, hogy Wayland és Andrews egymással járnak... vagy akármit is csinálnak? Az ilyesmit általában tudni szoktam. Nem jutok sokáig, a srác már újra rajtam van, a derekamat öleli, én meg kínosan felnevetek. - Nagyon rámenős vagy ma, haha... Bocsi, de a mosdóba kell mennem. - És ismét kicsusszanok a karjai közül, aztán felgyorsítom a lépteimet, amikor megpillantok valakit, akin szervezői maszk van, és gyorsan megkocogtatom a vállát.
- Hali! Csak szólni akartam, hogy Andrews szerintem már túl sokat ivott, valószínűleg nem ártana őt kitessékelni, mielőtt, tudod... balhézna... - és ezzel konkrétan el is bújok a szervező mögött, hogy az említett, aki fokozatosan közeledik, ne láthasson meg. Vajon elég részeg ahhoz, hogy azt higgye, köddé váltam, ha nem mozdulok? El kéne bújnom valahová, amíg tovább áll, és megfeledkezik rólam. Főleg mert az ital is kezd a fejembe szállni, és nem fogok tudni eléggé résen lenni ahhoz, hogy ne buktassam le magam. Vagy ne kerüljek bajba.
"You can't always be strong but you can always be brave."
Vendég
Szomb. Nov. 27, 2021 11:23 am
Potter&Flint
Mardekár Party, hívatlan vendéggel
☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆
~M
iért kellett, hogy ideegye a fene ezt kis hülyét? Nem tudna egyszerre a formás kis seggén maradni?~ Mérgelődik magában, miközben elindul körbe. Egyelőre nincs sok dolga, így próbál a Potter lány felé orientálódni, persze feltűnésmentesen. Felkap egy poharat és belekortyol, mosoly kúszik az arcára. Jól esik neki most az alkohol, mert le kell, hogy nyugtassa magát. Látja, hogy a kiscsaj felvesz egy szerepet, mert valaki nagyon körbeudvarolja. Már, ahogy egy ilyen helyen illik. Még az is feltűnik neki, hogy olyan, mintha ismernék egymást. Kisebb csoportosulások alakulnak ki, a kis Potter pedig a lovagjával az egyik közepén van. Megy a röhögcsélés meg a pusmogás, Caleb egy pár percre elveszíti őket, mert ugye első a kötelesség. Haha. Még mit nem? Kivételesen most próbál megfelelni az elvárásoknak, addig sem baszogatják, ő viszont odaszúrhat egy két keresetlen szót másoknak. – Igazítsd meg a maszkod Knight, mert ez egy álarcosbál. Tudod, ahol megpróbálják elrejteni a személyazonosságuk az emberek, hogy kötetlenül beszélgethessenek meg ismerkedhessenek – még meg is böki a pálcájával a vállát, hogy a srác igyekezzen ezt megtenni, de nem várja meg. Simán megy tovább, miközben megszabadul a kiürülő poharától és egy nagyon belelendülő smároló párnak is odaszól. – Oké, megtalálták egymást, de ez nem a közszemérem party. Ha annyira akartok valamit egymástól, húzzatok valami eldugodtabb helyre. Főleg, ha nem akartok több kíváncsi szemet - int a fejével a humanitáriánus rendező úr. Még a végén elkönyvelik kedvesnek, de azért mindennek van határa. Meg amúgy sem akarja, hogy efelé menjen el a buli, hogy híre menjen. Őt nem igazán zavarja egyébként, de a srác már majdnem levette a leányzó felsőjét és na… még a végén felismerik Colette-t, az pedig nem vetne rá jó fényt, nem igaz? Visszafordul, hogy megkeresse a kis bajkeverőt, de úgy látja, minden oké, csak a partnere egyre nyomulósabb. Ami viszont kezdi zavarni, az az, hogy nem is tudta, hogy Potternek van pasija. Láthatóan egy párként viselkednek csak az elszínezett hajú lány próbál a normális mederbe maradni. Kezd bosszús lenni emiatt, mert, ha van mégis pasija – bár nem kérdezett rá, de nem hitte volna, hogy van neki -, akkor hatványozottan romlanak az esélyei. Dühössé válik és közelebb megy, hogy hallgatózzon miről is folyik a csevej. ~Na meg a jó édes anyátok!~ Épp akkor ér oda, mikor róla és Poterről van szó, és emiatt a vállával meg is löki a legközelebbi röhögcsélőt. Még hallja, hogy a griffendéles önjelölt lovagja is lekapná a mellette állót, és megértik Calebet. Nem érti a helyzetet, akkor most a kis Potty eljátssza, hogy valakinek a csaja? Vagy csak flörtöl vele, hogy szaftos infókat húzzon ki belőle? Mármint, ha a pasija lenne a beszélő, egymást már csak megismernék, nem? Mindegy, inkább odébb megy, nehogy túlzásba essen és mondjuk rendezőkét rendetlenséged csináljon azzal, hogy szétátkozza a röhögőtábort. Végül megáll a WC-k mellett nem messzi, és onnan tartja szemmel a társaságot. Látja, ahogy a srác jobban próbálkozik, és Potter elindul felé, direkt elfordítja a fejét, mert nem akar vele beszélni, és ha lehet látni sem akarja a kékeszöld szempárt. Nincs szerencséje, a lány odajön hozzá, hogy segítséget kérjen. Kiderül, hogy ki a pasi, aki üldözi a szerelmével – honnan fenéből jött rá? – de így már, mikor a kanos fiú odaér, felismeri a hangját. A kis Potter felé bólint, hogy intézi az ügyet. Andrews ki akarja kerülni, de ő megállítja azzal, hogy elé lép. - Cső Andrews! Állítólag nagy a szerelem Lucindával köztetek, de úgy tűnik, ma nem szeretné, ha zaklatnád. Megtennéd édes fiam, hogy berakod a pöcsöd a hideg víz alá és lehiggadsz? – néz rá, még a szemöldökét is felhúzza, de nem látszik. Viszont az Andrewsra mutató pálcája annál inkább, de ez nem hatja túlzottan meg a mardekárost ahhoz, hogy visszaszóljon. Habár legalább nem akar tovább menni. - Semmi közöd hozzá, te kis köcsög! Azt csinálok a barátnőmmel, amit akarok, érted, hülyegyerek? – kérdezi, és ökölbe szorult kézzel készül egy meggondolatlan dologra. - Persze, hogy értem. Te érted, hogy a pálcámat rád szegezem, okosgyerek? Elolvasnád, hogy mi van ide írva? Nem muszáj hangosan, még a végén dadognál. Szóval takarodj innen és hagyd békén Lucindát, oké? Holnap meg jobb, ha bocsánatot kérsz tőle. Már, ha akarsz még tőle valamit. Most pedig szórakozz és hagyd békén, nem akarok balhét, capishi? – közvetlen közelről néz Andrews szemei közé, ahogy odalép hozzá, és úgy tűnik Andrews sem akar végül balhét, és egy pár másodperc péniszméregetés után feladja. – Rohadj meg, ha megtudom, hogy ki vagy, neked annyi – löki meg két kézzel Calebet és még a válla mögé szól. – Te meg szórakozz magadba, kurvára nem kérek bocsánatot – mondja, de végül semmi nem állítja meg, hogy továbbálljon. Flint megvárja, hogy a kanos mardekáros távozzon, és megfordul a védence felé. - Minden okés, Lucy? – kérdezi, mintha nem sejtené, hogy ki van a maszk mögött. – Azért holnap ne legyél túl szigorú hozzá. Amúgy mi volt a gáz? – kérdezi, nem titkolt szándékkal, hogy egy kicsit húzza a másik agyát. Talán most jön a jó rész, ahol a kis Potter nem tudhatja, hogy szórakozik vele, vagy sem.
Kezdetben egész jó ötlet volt Lucindának kiadni magamat. Nem mintha én találtam volna ki, én csak... elfogadtam, hogy összetévesztettek vele. Nem épp ez a lényege egy álarcos bulinak? Hogy ne kelljen elmondanom, hogy ki vagyok? Hogy lehetek, aki csak akarok? Bár az itt összegyűltek, akiket megtévesztett a barnára színezett hajam, valószínűleg tiltakoznának, vagy finomítanának a maszkabál fogalmán, de most már mindegy. Főleg mert miután Andrews teljesen rám tapad, már egyébként sem annyira mókás ez a dolog. Igazából el sem hiszem, hogy eddig ez ilyen jól bevált, hogy valóban senki nem ismert fel – vagy ha mégis, eddig senki nem tette szóvá, hogy nincs itt semmi keresnivalóm –, és hogy még egy kis pletykát is össze sikerült csipegetnem. A McGregor apjával történtek mindenesetre elég... érdekesek. Talán írhatnék ezzel kapcsolatban apának később egy levelet, és kifaggathatnám, hogy mi történt. Vajon válaszolna? Mármint, ha egyáltalán ráér, biztos visszaír majd nekem, csak nem biztos, hogy a kérdéseimre is választ kapok. Pedig mindig egyszerűbb a forráshoz menni, mint egyenként szedegetni össze az infókat, és összerakni a teljes képet. Na meg itt ez a másik dolog, Lucinda és Max kapcsolata. Ki hitte volna? Bár attól tartok, nem fognak sokáig együtt maradni, ha Max-nek sikerül engem utolérnie, és elkapnia. És Merlin óvjon attól, hogy a románcuk útjába álljak. Szerencsére a szervező, akit leszólítok, minden gond nélkül a segítségemre siet, és leállítja Andrewst, mielőtt az újra rám tapadna, mint egy pióca. Azért amikor a pálca is előkerül, kicsit görcsbe szorul a gyomrom. Nem szeretném, hogy baj legyen. Akármilyen jó cikket is kerekíthetnék ebből a szituból.
- Igen, igen. Majd holnap beszélünk, ha kijózanodtál, jó? - lesek ki a szervező srác mögül óvatosan a másikra. Próbálnám kicsit oldani a feszültséget, és reménykedem, hogy hallgat a szép szóra. És hogy holnap tudja majd tisztázni a dolgokat Lucy-val. Bár, ha emiatt szétmennek, szerintem a hollóhátas lány jár majd a legjobban, hogy nem kell több időt áldoznia erre a vademberre. Szóval tulajdonképpen szívességet teszek neki. De azért elég furcsa, hogy átszínezem a hajamat, és máris mindenki összetéveszt vele. Jó, itt van még a maszk is, de akkor is. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire hasonlítunk. Még a megmentőm is kérdés nélkül elhiszi, hogy Lucy vagyok.
- Ühüm... Okés minden - bólogatok, amikor felém fordul, de egyelőre kerülöm a pillantását. Picit még tartok tőle, hogy ha közelebbről is megvizsgál, rájön, hogy nem az vagyok, akinek hisz. - Köszi. Nagyon köszi, hogy segítettél, tényleg. - Fogom meg a felkarját lazán, mint egy könnyed gesztus, amivel kifejezhetem a hálámat. - Ha szeretnéd, hozok neked egy italt, tudod, csak hogy megháláljam. - Ki gondolta volna, hogy egy mardekáros lehet jófej is? Nahát. - Azt mondják, Rosier keveri őket. Igazából nem tudom, mit kever mivel, de egész finom. Nézd! - fordítom lefelé a saját üres poharamat. - Már el is fogyott. Pedig féltem, hogy valami furcsaság van benne, vagy hogy erős lesz, de a-a, nem vészes, szinte meg sem kottyan - csacsogok, valószínűleg a megkönnyebbüléstől, hogy mégsem kerültem bajba, vagy az alkoholtól, amiről jelenleg fogalmam sincs, hogy megittam. Sejtésem ugyan volt róla, hogy nem csak egy fincsi gyümölcslevet kortyolgattam, de már amúgy sem tudok elég tisztán gondolkodni, hogy ezt most rendesen végig gondoljam, és rájöjjek, hol a bibi.
- Nincs amúgy semmi gáz Andrews-zal. Mármint... Max-szel – legyintek. - Tudod, öhm... Csak... nem szeretem, amikor sokat iszik, és nem veszi észre magát... - mondom ezt közelebb hajolva, mintha valami bizalmasat osztanék meg. Szerintem egész jól belejöttem már ebbe a szerepbe. Kétlem, hogy bárki felismerne. Jó vagyok. Sőt, szuper! Fel is bátorodom, felpillantok a srác szemeibe. Merlin és Morgana! Mennyire hihetetlenül kék szemei vannak még így, az álarcon keresztül is. Ó, várjunk csak! Én ismerem ezt a szempárt. Flint? Ne már! Ó!
"You can't always be strong but you can always be brave."
Vendég
Szomb. Nov. 27, 2021 7:53 pm
Potter&Flint
Mardekár Party, hívatlan vendéggel
☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆
N
em tudja, hogy ez csak Potter vonás, vagy Lily Potter kiváltsága a mindenbe belekotnyeleskedés. Nem igaz, hogy gyűlöli őt, inkább csak természetes utálat lesz rajta úrrá, ha meglátja, vagy egyéb más Griffendélest. Gyermekkorában az apja sokat mesélt a lány szüleiről, és az itt történtektől, és akkor úgy jött le neki, hogy az a hármas – Potter-Granger-Weasley – igencsak hírhedtek voltak. Ráadásul már első évben 50 pontokat vontak le tőlük, ami manapság is elég kemény büntetés, csak úgy nem szoktak egyszerre ennyivel büntetni. Aztán az idősebb Flint elmondása szerint megbundázták az egészet, és az akkori igazgató 10 ponttal megverette a Mardekárt. Micsoda pofátlanság már? Egyelőre azóta, hogy ő ide jár, nem történt ilyesmi, úgy tűnik, hogy McGonagall viszont igazságos, legalábbis ő nem vett észre semmi rendellenességet, hogy kivételezne bárkivel is. Ez sokaknak nem is tetszik annyira, Caleb túl szigorúnak is tartja. Mert, mi van, ha egy kicsit beszélget órán? Nem gondolja a tanár, hogy fontos lehet, akár életbevágó? Nyilván nem, de akár lehetne is. Szóval régről ismert már, hogy ezek a diákok renitensek, és úgy tűnik, hogy ez örökletes. Még nem tudja, hogy honnan szerezte meg a griffes lány a belépőt, de utána fog kérdezni. Az is furcsa neki, hogy pont egy mardekáros álcáját vette fel, ami azért nem kis bátorságra vall. Persze, mondják róluk, hogy bátrak, de ezek szerint nem túl eszesek. Az megmarad a pincében lakóknak. Végül úgy alakul, hogy ki kell mentenie őt, zsigerből ellenkezik ez ellen. Persze később rájön, hogy egy kicsit hagynia kellett volna elfajulnia az esetet és már csak akkor közbelépni, ha nagyon muszáj. De legalább kitart az álcája, mert úgy látja, hogy a Potter lány nem ismeri meg a hangjáról. ~Remek, és helyes, csak így tovább, aranyom!~ - Ez a dolgom. Bár kicsit furcsa, hogy ma épp húzódozol tőle, mikor süle-főve smároltok, de ez a ti dolgotok. Biztos beszólt valamit, nem lepne meg – hazudozik össze-vissza, de amennyit enged a maszk, próbálja kifejezni értetlenségét és megértő lenni egyszerre. – Oké, egy italt elfogadok – nem akarja elvenni a kedvét egyelőre a besurranónak, de arra vigyázni fog, hogy ne igyon túl sokat. Rosier keverései bár ártatlannak látszanak, egyáltalán nem azok. Itatják magukat, és az ember azon kapja magát, hogy nem tudja merre van arccal, és miért ordibál a negyedik emeleti kilátóban a Tiltott Rengeteg felé olyanokat, amik nem helyénvalók egy ilyen kastélyban. - Megmondtuk neki, hogy figyeljen oda az arányokra, nem lehet baj belőle – ez tényleg így volt, csak hát senki sem gondolta komolyan. Az sem, aki mondta és Rosier sem, viszont szóban mindenki helyeselt. Ez kell, ha mégis eljut egy tanár fülébe a dolog, legalább nem kezd egyből gyanakodni. A naiv diákok legalábbis hisznek ebben. Közben próbál érdeklődi Lucynál, hogy minden oké-e, muszáj szivatnia egy kicsit a másikat, aki láthatóan megnyugszik, hogy nem ismerték fel. Persze lehet, hogy csak Caleb az, aki a szeméből megállapította, a nagyobb probléma az, hogy Wayland pasija nem ismeri meg a saját barátnőjét. Magában kéjesen mosolyog ezen a tényen. Holnap meg is keresi Lucyt, és megérdeklődi, hogy Andrews bocsánatot kért-e már az este miatt. Végre valami, ami talán kicsit kihozza a mélabújából. - Ahh, oké. Nekem csak aza dolgom, hogy rend legyen. Akkor megvárlak az itallal – mosolyodik el, majd figyeli az ál-Lucyt, most már legálisan. ~Egész jó, sőt… mi lenne, ha elcsábítanám, hogy segítsen nekem? Az is elég lenne, ha csak a barátja lennék? Egyik gondolat sem fasza, de az előbbiben még van egy kis szórakozás is.~ Morfondírozik, amíg a lány visszatér, és nem tud dönteni. Habár a kékeszöld szemek csábítók, mégis a hideg futkos a hátán a gondolatra. Hogy azért, mert úgy gondolja, hogy a lány még szex közben is kibeszélné belőle az értelmet, vagy mert griffendéles és rontana a hírnevén, esetleg, tegyük fel visszautasítanák… ~Áh, hol él ez?~ gondolja mosolyogva, amikor a lány megérkezik hozzá az italokkal.
Ez az este könnyen rossz fordulatot vehetett volna, ha nem kapok időben segítséget, és Andrewsnak sikerül valóban sarokba szorítania. Ilyesmire nem voltam felkészülve. Én csak egy kicsit bulizni akartam, elvegyülni, kifülelni pár érdekes pletykát, jobb esetben, de ez nem volt benne a pakliban. Úgyhogy az a minimum, hogy a megmentőm kap egy italt. Amit ugyan nem saját zsebből fizetek, mert legfeljebb csak sorba kell állnom érte, tekintve, hogy elég sokan ácsorognak a pultnál, de szerintem a gesztus a lényeg, és látszólag értékeli is.
- Arányokra? - kérdezek vissza a homlokom ráncolva, és próbálok fókuszálni a srácra, de nem egyszerű, hála a maszknak, a szoba adta félhomálynak, meg... hát egy kicsit keresztben látok, az az igazság. - Mármint, tényleg... mi is van pontosan az italokban? - hunyorítok is most már. Erre a kérdésre ma még nem sikerült választ kapnom, de a srác szervezőként nyilván tudja, nem? Tényleg lehet benne alkohol? Szinte biztos, még ha az ízén nem is érezni. Valószínűleg azért érzem magam ilyen furán. De JÓ értelemben furán, azt azért tegyük hozzá. Egész jó hangulatom lett tőle, nagyjából mintha egy kviddics győzelem utáni buliban lennék a Griffendél klubhelyiségében, nem pedig egy mardekárosokkal teli partin. Brrr.
- Oké, akkor máris hozom. És nem rendetlenkedem, ígérem - teszem hozzá elvigyorodva, hisz a történtek után nem akarnék bajt okozni, ha már az a dolga, hogy rendfenntartóként ügyelje a szórakozókat. Ám ahogy végre bátorságot gyűjtök, hogy felpillantsak az arcára, és meglátom a szemeit, egy röpke pillanatra a szám is tátva marad. Caleb Flint. Ez az este tele van érdekes meglepetésekkel. Amilyen bunkó volt a legutóbb, egy másodpercre sem jutott volna eszembe, hogy ő rejtőzik a maszk alatt, és ő volt az, aki Andrewstől megmentett. Pedig tényleg ő az. Biztos vagyok benne. De mielőtt túl sokáig bámulnám, és ezzel esélyt adnék neki, hogy ő is felismerjen engem, sarkon fordulok, és sietve megindulok az italos pult felé. Útközben útba ejtem a csipszes asztalt is, és falatozom egy keveset. Ha tényleg van alkohol is az italokban, jót fog tenni. Aztán végül mégis nem egy, hanem két teli pohárral térek vissza.
- Tessék, Flint – adom át az egyiket, és csak miután kiejtem a nevét, tudatosul bennem, hogy hoppá! Nem kellett volna a tudtára hoznom, hogy felismertem. Csak kicsúszott. Bár amíg ő Lucy-nak hisz, és nem tudja, ki vagyok addig nem lehet baj, nem igaz? Sőt, azt hiszem, ők ketten évfolyamtársak, valószínűleg vannak közös óráik is, úgyhogy talán nem lenne annyira furcsa Lucindától, ha be tudná őt azonosítani, főleg az iménti közbelépése után. Hmm... Talán ki is használhatnám ezt a helyzetet. Egy pillanatig ugyan habozom, és próbálom lebeszélni magamat az ötletről, de azt hiszem, most nem vagyok elég józan ahhoz, hogy okos döntéseket hozzak.
- Szóval... képzeld, az előbb hallottam egy érdekes pletykát rólad... Igaz, hogy te és Lily Potter múlt héten smároltatok a negyedik emeleti folyosón? - vonom fel a szemöldököm, amit ő persze nem láthat a maszk miatt, aztán a poharamat a számhoz emelve próbálom leplezni a kíváncsi mosolyomat. Igazán érdekelne, hogy mit reagál, hogy tagadja-e ezeket a butaságokat, vagy épp ellenkezőleg: ő az, aki táplálja őket. Hisz még mindig nem tudom teljesen hová tenni azt a múltkorit a desszertekkel. Most talán egy kicsivel közelebb kerülhetnék ahhoz, hogy megértsem, mi is történt, vagy hogy miért történt. Tényleg csak egy egyszerű, buta fogadás lett volna? Furcsa volt az egész. És most ezek a sokféle pletykák rólunk... Zavarba ejtő.
"You can't always be strong but you can always be brave."
Vendég
Pént. Dec. 03, 2021 9:20 am
Potter&Flint
Mardekár Party, hívatlan vendéggel
☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆
~I
tt az alkalom, te vadbarom!~ Szidja magát rímekben. Nem azon kéne bosszankodnia, hogy Lily Potter hogyan lógott be a titkos partira – mert lássuk be, nincs rajta a meghívottak listáján a negyedéves -, hanem, hogy mit kellene kezdenie a helyzettel, ha már a kezébe adták. Csak hát előbb meg kell védenie a formás kis segget a zaklató elől, legnagyobb sajnálatára. Azért vicces lett volna megvárni tényleg, hogy Andrews mikor kattan be és smárolja le a „barátnőjét”, aki érthetetlen oknál fogva ellenkezik. Calebnek pedig muszáj tovább hazudnia mindenben, hogy a mit sem sejtő Potter lány egyszer majd beadja a derekát önként. Már a felvetés is természetellenes, de, hogy nem fog egyenesen odaállni elé és megkérni őt, az pixieskü! - Ja, mert tudod, néhányan nem bírják az alkoholt, mint például a pasid, akinek még így is sikerült bekarmolnia – von vállat, és magában jól szórakozik tovább az elméleten. Némileg tiszteli is a lányt, hogy egy ilyet be mert vállalni, mégiscsak bemerészkedett a darázsfészekbe, ahol bármikor lebukhat. Caleb ezt szívesen elintézi neki, még az is lehet, hogy később így is lesz, de egyelőre tartja magát az álcához, hogy nem bukott le azzal, hogy felismerte a másikat. Nem tudja, hogy a minden lében kanál lány előtt lebukott-e már, de gyorsan rájön, hogy végül is az mindegy. A lényeg az, hogy a kis Potty – kicsit sajnálja is, hogy nem láthatja az eredeti hajszínét, ami neki egyébként tetszik – ne tudja, hogy már rég lebukott álcával szaladgál közöttük. A megmentésére lennének meg ötletei arról, hogy miben és hogyan fizessen a lány, de igazi lovagként viselkedik és csak egy ingyenes italt kér. Ha már ennyire akarják a pletykafészkek, hogy smároljanak, akkor akár azt is kérhette volna. Mit szólna Lucy vajon holnap, amikor Andrews odamenne hozzá, hogy miért csalta meg Flinttel? Egy kicsi balhéba mindig benne van, de vannak magasztosabb céljai jelenleg, mint, hogy egy-két mardekárosnak alátegyen. - Én it leszek – engedi útjára a lányt, és addig is figyel a rendre. Szerencsére továbbra sincs baj, amik pedig akadnak, megoldják mások. Látja, hogy egy kicsit hezitál a másik, de végül elindul mosolyogva az italokért. ~Na persze, még a mosolya is milyen kedves! Ezt a kis kígyót!~ A kettős érzés, hogy tetszenek neki Potter ajkai, és tudja jól, hogy csak álmosoly fájdalmasan mar belé. Tényleg jobban a boldog tulajdonság, legalább egy percre elhiszi az ember, hogy kedvelheti valaki. Mindegy is, csak legyen vége ennek az egésznek, és mehessen vissza a pincébe olvasni. Akkor legalább nincs ennyi ember között. L. Potter visszatér hozzá, és kiderül, hogy felismerte. - Picsába! Ilyen könnyen lebuktam? Honnan ismertél fel Lucy? – tetteti a hülyét, vigyorogva, pedig a maszk elég sokat takar belőle, mégsem kellett a vörösnek – hiába nem vörös ma, nem tud így rá gondolnia, ahogy most van – sok idő, hogy felismerje a mardekárost. Komolyan elgondolkodik innentől, hogy mi értelme van az egész maszkabálnak, ha látásból felismered így is az itt lévők nyolcvan százalékát. De mindegy, végül is, amíg arra nem jön rá oknyomozó riporterünk, hogy ő is lebukott, addig nincs baj. Márpedig miből jönne rá, nem igaz? Úgy tesz, mintha nem tetszene neki igazán az egész, és elhitte volna, hogy őt senki sem fogja felismerni. De aztán Lily Potter merészet húz. - Miért? Irigykedsz? – húzódnak veszélyes mosolyra az ajkai, a fejében pedig újabbnál újabb gondolatok száguldoznak, a kis szemtelen megbüntetésére. Ujjai első és második kívül lévő perceivel finoman végigsimítja a lány nem takart bal arcát. – Egyébként miért is érdekel az igazság? Nem jobb, ha ez marad meg? Ha már úgysem irányíthatom – engedi le a kezét közben Lily arcáról, és kicsit meg is komolyodik az arca. – Nem volt csók, bár biztos vicces lehetett, hogy egymás szájába dugtunk 1-1 desszertet. De nem hiszem, hogy elhiszed, nekem meg vannak jobb dolgaim, hogy magyarázkodjak. Hacsak nem féltékeny vagy Lily Potterre, ami viszont elég vicces lenne. Soha nem közeledtél úgy hozzám, de csak szólj, ha smárolni akarsz, vagy féltékennyé tenni Andrewst. Benne vagyok – újabb mosoly, miközben belülről élvezkedik, hogy mik játszódhatnak le a vörös fejében. Már látja a pletykarovatot is maga előtt, bár lehet, hogy mégsem tenné bele Potter, mert könnyen lebukhatna. De nem ismeri ennyire a másikat, hogy mit kezd az információval. Isziki is egy kortyot az italból - Amúgy meg hagyjuk is ezt, van elég bajom, és leszarom mit pletykálnak rólam. Édesa… - bukott ki félig belőle a titok, de rögtön vissza is nyelte, majd a keserű ízt leöblítette még pár korty itallal. A szomorúságát nem tudta tovább titkolni, kérlelhetetlenül ült ki az arcára. Az, hogy nem bántotta meg a Potter lányt ezután, a szerencsének köszönhető, ugyanis Andrewst pillantotta meg, ahogy feléjük tart kerülgetve a tömeget és az asztalokat. A buli közben észrevétlenül indult be, a tánctéren is elég sokan voltak már. Caleb elkapta az álmardekáros kezét és intett a fejével is. - Jön a pasid, tűnjünk el a tánctéren. Már ha nem akarod, hogy ma elkapjon – szúrt neki oda azért, mert eszébe juttatta az édesanyját. Dacból is meg fogja táncoltatni a Potter lányt, és nem érdekli, hogy ki mit pletykál ezután róla. Meg persze jó lenne, ha Andrews szem elől tévesztené őket…
- Aha... Néhányan nem bírják - bólogatok egyetértően az alkoholra tett megjegyzésre. Aztán váratlanul kitör belőlem a kuncogás. - Hát... lehet, hogy én se annyira bírom - jegyzem meg, majd a tenyeremet a szám elé kapom, meglepődve magamon, hogy elszóltam magam. Bár lehet, hogy kicsit látszik is, nem? Nem mintha volna benne gyakorlatom, hogy miképpen leplezhetném az edzetlen intoleranciámat. De amúgy meg kit érdekel? A lényeg, hogy jól érzem magam. Akármilyen furcsa is ez ennyi Mardekáros között. Azért így belülről szemlélve őket annyira nem is tűnnek másnak, mint a többi ház tagjai, nem igaz?
Kezdetben bármennyire aggasztónak is tűnt a lehetőség, hogy talán alkohol is van az italokban, amit itt osztogatnak, mostanra cseppet sem izgulok emiatt. Ellenkezőleg. Bátran szolgálom ki magam, és szerzek magamnak is egy új poharat az mellé, amit Flintnek szánok, hálából a segítségéért. Hmm... ahogy mondtam, beépülve közéjük, már nem is tűnnek olyan rossznak, Caleb Flintet is beleértve. Vagy ez csak a kotyvalékuk miatt tűnik így? Nos, talán holnap, tiszta fejjel végiggondolva rájövök az igazságra.
Amint visszatérek, a srác kezébe nyomom a neki szánt italt, ám nem figyelve a szavaimra sikerül elszólnom magam, hogy rájöttem a kilétére. És persze, hogy tudni szeretné, mi buktatta le? Haha! Vajon mennyire lenne furcsa, ha Lucinda Wayland áradozni kezdene neki a szép kék szemeiről? Hát, még mindig jobb, mintha Lily Potter teszi ezt, nem? Nem kifejezetten vagyok már amúgy sem tudatában a tetteim súlyának, amikor közelebb hajolva, némileg a beférkőzve az aurájába, tekintetemet pár pillanatra az övébe fúrom...
- Szerintem senki másnak nincsenek ilyen kék szemei... - pislogok párat, majd elmosolyodom, és visszaegyenesedem. Talán csak Scorpius Malfoynak. Nem, még neki sem. Hmm... Kortyolok egy újabbat az italomból. Túl finom. Tényleg nem érezni benne az alkoholt. Úgy tűnik, Rosier csak ért valamihez, a bunkózáson kívül is. Bár lehet, hogy nem ártana félretenni a poharat, mert valóban kezd a fejembe szállni ez az izé. Most komolyan megkérdeztem Calebtől, hogy smárolt-e velem? Ah! És akkor még döntsem el, hogy irigykedek-e magamra valami miatt, ami meg sem történt? Azt hiszem, kezdek kicsit belezavarodni ebbe a helyzetbe.
- Pfff... Féltékeny? Én? Pont arra a nyomi, vörös Potterre? Ahahaha! - Nevetek fel először erőltetetten, de aztán ez valahogy átmegy kuncogásba. - Hogy micsoda? Benne lennél? Mármint, hogy lesmárolj? - kerekednek el a szemeim a meglepettségtől. Ezt nem mondja komolyan. Van valami ezzel a hülye maszkkal. Vagy a barna haj teszi, hogy ma este már ő a második jelentkező erre a feladatra? De valamiért ez az opció még nem is taszít annyira, mint Andrews esetében. - Ahh, Godrik nevére, dehogyis! Szerintem semmi szükség, hogy féltékennyé tegyük Max-et. De azért köszi - legyintek, és lehet közben kicsit le is sápadok. Okoztam mára épp elég bajt a párosnak, ami miatt holnap tuti lesz némi bűntudatom. Nem mintha csak ez tartana vissza. Eszem ágában sincs smárolni Flinttel. Mégis miért tenném? Kit izgatnak azok a nagyon kék szemek? Egek! És igaza van. Kit érdekel, hogy mit pletykálnak rólunk? A bátyámékat mondjuk talán... Őket lehet, hogy érdekelnék. Az persze fel sem tűnik, hogy mentegetőzés közben Griffendél Godrik nevét emlegetem, ami a zöldek között aligha lehet szokás.
Éppen csak elgondolkodom, mégis milyen gondjai lehetnek Calebnek, amikor a fejével mögém jelezve elrángat a tánctérre. Csak egy óvatos pillantás lövellek hátrafelé, és mivel hamar megbizonyosodom róla, hogy Andrews valóban megint a sarkamban van, nem sokat ellenkezem. - Köszi, hogy segítesz. Egész rendes vagy, tudtad? Ki gondolta volna? - Nem is tudom, az alkohol-e az oka, vagy hogy a maszk miatt biztonságban van az identitásom, és nem sokat számít, mit is mondok, de hogy normális esetben nem mondanék ilyeneket, az holtbiztos. Alig, hogy találunk magunknak egy egész jó helyet a táncolók között, ahol nincsenek túl sokan, de ezért még rejtve maradhatunk, amikor a zene hirtelen megváltozik, és lassan mindenki andalgó párokká formálódik körülöttünk. Kissé értetlenül nézek körbe, nem is fogom fel teljesen először, hogy mi történik. Aztán rájövök, hogy nem csak ciki így állni bénán egymás előtt a párocskák között, de ha nem vegyülünk el közöttük, akkor kábé fél percen belül tuti le is fogunk bukni. Úgyhogy mielőtt meggondolhatnám magam, és elmenekülnék, előre lépek, és a két karommal átkarolom Flint nyakát. Öhm... felnézni rá mondjuk most abszolút nem merek. De legalább jó az illata.
Flint && Potter
"You can't always be strong but you can always be brave."
Vendég
Hétf. Dec. 13, 2021 9:37 pm
Potter&Flint
Mardekár Party, hívatlan vendéggel
☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆
B
eszarás, ahogy Caleb szokta mondani, ahogy Lily Pottert magával rántja az alkohol. Megfordul a fiú fejében, hogy lehet, a kis vörös még soha nem ivott alkoholt. Kinézné belőle, hiába hívják magukat a griffendélesek bátraknak, azért a legtöbben nem annyira harciasak. Másfelől, a Potterek szeme fénye eléggé az, ha már volt mersze és pofája beszökni ide, mert az biztos, hogy meghívva nem volt. Erről már csak a szép vörös hajának rondabarnára való átfestése is árulkodik. Persze, mindenki tudja, hogy ez egy álarcos party, de azért senki sem ment át nindzsába rajta kívül. Ha valaki nagyon akarná, mindenki személyazonosságát felfedhetné, de abban meg mi lenne a móka? Más kérdés, hogy Caleb most nagyon rá van állva a kis Pottyra a céljai érdekében, szóval sokkal több mindennek nézett már utána. Például, hogy kik a barátnői, meg elolvasott tőle egy csomó cikket, hogy nagyjából képbe legyen, hogy mikre ugrik rá a csaj. Aztán az más kérdés, hogy jól mérte-e fel a mardekáros a helyzetet, vagy sem. Viszont ha már így alakult, nem akarja kihagyni a lehetőséget, hogy ő is jól szórakozzon azzal, hogy elhiszi, hogy Lucinda van az álarc mögött, mintha mit sem sejtene. Eddig egész jól alakul a játék, egészen addig, amíg a griffendéles el nem árulja, hogy tudja kit rejt Caleb álarca. Ez kicsit talán megbonyolíthatná a helyzetet, azonban minden jel arra utal, hogy Lily Potter azt hiszi, hogy még nem bukott le Caleb előtt. Mondjon valaki valakit, aki ezt nem használná ki? Ugye, hogy nincs! - Hú köszi, még a végén elpirulok és meggondolatlanságot csinálok, Andrews ide, vagy oda – mosolyog vissza, apró meglepettség ül ki az arcára, amit képtelen elfojtani. – A te szemeid is bejönnek. Na jó, abbahagyom, mert még udvarlásnak tűnik és megint pletykálni kezdenek valami hülyeséget rólam – forgatja meg az említett kék szemeket. Meg hát visszavonulót is kellett fújni, nehogy túlzásba essen, és a vöröske rájöjjön, hogy lebukott előtte. De azért még van egy kis lehetősége, hogy ha már Lily rákérdez a pletykára. ~Azért tényleg van vér a pucájában a csajnak!~ Álmélkodik magában, a Potter lány merészségén. - Annyira nem is nyomi, bár tény, hogy van némi irritáló stílusa – szúr oda egyet, és ha megtehetné jobban mosolyogna, mint „Lucynak”. Ez azért jól esett a lelkének, némi elégtételt érez, de, hogy az elterelés még jobb legyen, megerősíti „Andrews nőjét” abban, hogy komolyan gondolja amit mondott. - Hát még szép, mintha nem tudnád, hogy jó csaj vagy, Lucy – forgatja meg a szemeit, hiszen tudja jól, hogy a lányok mást gondolnak, mint mondanak. Persze nem minden esetben, csak, ha úgy akarják. Na, ezen eligazodni – Caleb úgy van vele – egy élet alatt sem lehet, de még az is benne van a pakliban, hogy Nicolas Flamell sem igazodott el rajta, pedig ő hosszú életet élt. Még egy kicsit kóstolgatja „Lucindát” Caleb, aki végül kihátrál a bóközönből. - Nincs mit, csak szólj, ha mégis ilyesmire vetemednél – zárja le ő is ezt a témát végül. Nem kell azért túlzásba vinni, de az a pár korty, már rá is hatni kezd. Bízik magában, hogy nem fogja elszólni magát, mint a lány Griffendél Godrikkal kapcsolatban. Más már biztosan szóvá tenné, de mivel eléggé jól smúzolnak egymásnak, talán nem fog feltűnni a lánynak sem, hogy kimondta a házalapítójuk nevét. De az idilli állapotnak Andrews vet véget, Caleb próbálja megmenteni a helyzetet az ál-mardekárosnak azzal, hogy beviszi a tánctérre. Igyekszik minél jobban eltűnni a fú szeme elől, és úgy is áll, hogy háttal legyen – már amennyire ezt be lehet pozícionálni – a srácnak és takarja is Pottert. - Nem, ezt még én sem tudtam. Te viszont egész pimasz, tudtad? – ironizál és szúr vissza, némileg respektálva is a tényt, hogy nem Lucy van előtte. Bár néha azon kapja magát, hogy elmosódnak a határok és nem is tudja, hogy ki van ott vele. Nem úgy, hogy melyik lány, hanem csak egy aranyos ismeretlen, akivel jól kezdi érezni magát. Márpedig ezt nem teheti meg, az édesanyja számít rá, még ha szavakkal ezt nem tudja kifejezni, ahhoz viszont tudnia kell a határokat. A hirtelen zeneváltás nem segít ezen, ahogy a kis vörös azonnali reakciója még ront is. Beletörődik és mosolyogva teszi a lány derekára a kezeit, végigsimítva a lapockájától lefelé haladva. De nem lépi át a határt, csak kezd elveszi a kékeszöld szemekbe. Illetve kezdene, ha a másik felnézne rá. - Szóval már rám sem nézel, annyira félsz, hogy lecseréled Andrewst – cukkolja egy kicsit, majd a bugyuta zene ütemére táncoltatni kezdni a lányt. Nem egy nagy táncos, de ez még valamennyire megy neki, és mivel aranyvérű apja miatt kötelező volt táncórákat vennie, némi ütemérzék szorult belé. Még ha a tánclépések nagy százaléka nem maradt meg benne. Aztán, hogy még jobban élvezze az egészet, megforgatja a lányt, és nagyon szorosan pörgeti vissza magához. A kis Potternek az a szerencséje, hogy még mindig tudja tartani magát… és közben rájön, hogy ő sem sebezhetetlen. Ha Lucinda lenne Lucinda és ugyanezek történtek volna, nagy valószínűséggel már vagy smárolnálak, vagy egy nagy pofonnak lenne kisgazdája. - Nem is gondoltam, hogy ilyen ügyesen táncolsz – mondja őszintén, miközben próbálja kiélvezni a testi kontaktust is. Mégiscsak egy fiatal srác, aki egy meglehetősen csinos lánnyal táncol. - Merlinre, mi ez a szám – röhög fel végül, mert már nem bírja. – Ezt inkább Andrews-zal kellett volna táncolnod, nem gondolod Lucy? – emeli fel a lány fejét az ujjával az álla alá nyúlva, ha épp a másik nem figyelne rá. De nem mondaná el senkinek, hogy élvezi az egészet, amit soha nem gondolt volna. Biztos azért, mert már ivott is, de Lily Potter nem is annyira uncsi… ha nem önmagát adja.
Meg kellene lepődnöm azon, hogy a srác, aki a segítségemre siet, és megszabadít Andrews furcsa ostromától, a maszk alatt nem más, mint Caleb Flint. Mármint... eddig nem olyannak ismertem, aki képes lovagiasságra, kedvességre, aki tud jófej is lenni. A legutóbbi jelenet a folyosón azokkal a desszertcsokikkal... Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem játszottam le azóta már vagy százszor a fejemben újra az egészet. Főleg, hogy a diáktársaim lépten-nyomon emlékeztetnek a történtekre a pletykálódással. De azóta sem igazán tudom hová tenni, ami történt. Semmi értelme igazából. Mostanra fel is adtam már, hogy megpróbáljak értelmet találni abban, hogy Flint épp engem pécézett ki a fogadásához, vagy akármi volt is az. Úgyhogy tulajdonképpen a mostani kedvessége, még ha nem is tudja, hogy én rejtőzöm az álarc alatt, csak hozzátesz ahhoz, hogy mennyire furcsának és kiismerhetetlennek tartom őt mostanában. Az viszont tényleg nem lehet annyira meglepő, hogy őt ismerem fel a maszk alatt, hiszen ez mégis csak egy mardekáros buli, ő meg, úgy sejtem, a kviddics csapat tagjaként épp elég népszerű lehet a háztársai között, hogy résztvevőként vegyen részt az ilyen eseményeken.
Mindegy, igazából tényleg próbálok ezen nem túl sokat agyalni, csak hálás lenni a szerencsés közbelépéséért, és honorálni azt egy kedves gesztussal. Azaz annyival, hogy a következő fordulóval nem csak magamnak szerzek egy italt, hanem neki is. Arra azonban végképp nem vagyok felkészülve, hogy ez az apró figyelmesség a részemről azt eredményezi, hogy nyíltan flörtölni kezd velem. Vagyis nem velem... Lucindával. Ó, ez az egész helyzet annyira kifordított. Amiről persze csakis én tehetek. Valószínűleg legjobb lenne egyszerűen csak lelépni, mielőtt tovább bonyolítanék mindent, és teljesen elszúrom Lucy és Max kapcsolatát. De el kell ismernem, egy részem még mindig kíváncsi. Már nem is annyira erre a titkos partira, hanem inkább Flintre. És sajnos már épp elég alkohol csordogál ahhoz az ereimben, hogy buta módon engedjek ennek a kíváncsiságnak.
- Meggondolatlanságot? - jövök kissé zavarba a kijelentésétől, és kérdezek vissza. Nyilván nem gondolta komolyan. Ugye? Mármint... egyrészről ott van Andrews, aztán meg... tényleg bejön neki Lucy? Emiatt védte meg? Az egész nem is nekem szól, akkor meg minek pirulok el a gondolattól, hogy kikezdene velem? Uhh! - Jaj, ne viccelődj már, Flint... Caleb! - Fogalmam sincs, hogyan szólítják egymást. Inkább csak legyintek, és kissé zavartan ugyan, de elnevetem magam, így próbálva elütni a helyzet átmeneti komolyságát. Amiről valószínűleg szintén csak én tehetek, mert a koktéltól ködös agyam már túlkomplikál mindent. Persze ő sem könnyíti meg nekem, tekintve, hogy a következő pillanatban már a szemeimet dicséri.
- Az ÉN szemeim? - pislogok rá csodálkozva. Most még mindig Lucindáról beszélünk, vagy...? Naná, hogy róla, hiszen ma este ő vagyok. Függetlenül attól, hogy az én szemeimbe néz éppen. Kortyolok inkább még egyet a poharamból, mielőtt ismét lehúzna a gondolataim bonyolult spirálja. - Ühüm, igen, egyetértek. Jobb nem adni alapot a pletykáknak... - bólintok, de aztán némi tűnődés után felpillantok a srác szemeibe, némileg komolyabban és összeszedettebben, mint eddig. - Bár igazából idén jóval kevesebbet beszélnek rólad a megszokottnál, nem igaz? Mintha nem lennél annyira a középpontban, mint szoktál. Kezdesz talán megkomolyodni? - bököm játékosan oldalba a könyökömmel, miközben elmosolyodom, de tulajdonképpen tényleg érdekel a válasza. Nem mintha az eddigi években annyira nagy figyelmet szenteltem volna annak, hogy róla kémkedjek, de a suliújság egyik riportereként az ilyesmit nagyjából követni szoktam, és most így, jobban belegondolva vele kapcsolatban tényleg történhetett valami változás. Titokzatosabbá és visszafogottabbá vált.
Amit saját magamról mondok, a gúnyos megjegyzés csak arra szolgál, hogy fenntartsam a látszatot. Feltételezem, hogy a Mardekárban ez egyébként is megszokott. Kinevetni a családomat, cikizni a hajamat, ami az egyik legfeltűnőbb rajtam amúgy is. Annál is inkább meglepődöm, amikor Flint nem él a lehetőséggel, hogy beszúrjon valami lejárató megjegyzést. Épp ellenkezőleg. Egy pillanatra még a szám is tátva marad. Bár ahogy ő korrigálja a kijelentését, enyhén erőltetetten, de felnevetek. - Na igen, irritáló - bólogatok, de aztán ösztönösen, de szerencsére alig észrevehetően, pici fintorra húzom a szám. És aztán megint udvarolni kezd. Lucindának.
- Ó, Flint, kezdem azt gondolni, hogy tényleg flörtölni próbálsz velem – kuncogok halkan. Még sosem kaptam annyi bókot egyszerre, mint amit ő ma este Lucynak címez. Egy-két pillanatra tényleg majdnem azt kívánom, hogy bárcsak ő lehetnék. Ettől viszont megint zavarba jövök. És hálás vagyok, hogy a maszk alatt remélhetőleg nem látszódhat, ha elpirulok. Meg a lehetőségért, hogy a beszélgetés folytatása elől a táncolók közé menekülhetünk. Na, nem mintha ez a szituáció kevésbé volna zavarba ejtő. De most már mindegy, innen egyelőre nincs menekvés. Hacsak nem akarok újra Andrews karjaiban kikötni, amire a válaszom egy határozott NEM.
- Mi? Pimasz? Én? Miért? Mi rosszat mondtam? - kérdezem meglepetten, de mosolyogva. Nem tudom miért, de szórakoztat a kijelentése. Talán mert ez már sokkal inkább olyasmi, amit rám, azaz Lily-re szoktak mondani. Bár szerintem ő a pimasz, amiért csőbe húz, hogy felpillantsak rá, a természetemen azonban így sem tudok uralkodni.
- Micsoda? Én nem félek! Tőled főleg nem! - pillantok a szemeibe bátran, hisz milyen Griffendéles lennék, ha nem tenném? Csakhogy... attól tartok, jobb lett volna, ma estére szimplán Mardekárosnak maradni, tekintve, hogy ilyen közelségből, a nyakát átkarolva, a szemeibe nézni valahogy mégiscsak veszélyesnek tűnik. A pulzusom valamiért azonnal gyorsabb ütemet diktál, és nagy a kísértés, hogy inkább hamar lesüssem a pillantásom. Mégsem teszem, hála annak, hogy eltereli a szót, és ezzel mosolyt csal az arcomra. - Köszi. Szeretek táncolni - vonok enyhén vállat. - Te sem vagy rossz ebben – ismerem el. Aztán felötlik bennem a gondolat, hogy ez minden bizonnyal ilyen aranyvérű dolog. Igazából nem is tudom, hogy Flintnek mi a vérstátusza. Csak az apja kilétében vagyok biztos, az anyukájáról semmit sem tudok. Huh, de miért is foglalkoztat engem egyáltalán bármi vele kapcsolatban?
- Hmm? Öhm... igen – adok neki igazat, bár már nem is nagyon tudom, mit beszélek, amiért szeretném az alkoholt okolni, de ahogy Caleb az állam alá helyezi az ujját, ezzel elérve, hogy újra igencsak közelről a szemeibe nézzek, a szívverésem ismét ijesztően megugrik. Mégsem tudom tőle azonnal elszakítani a pillantásomat, pillanatokra rabul ejt a tekintetével. Ám amint a dal véget ér, majd felcsendülnek a Smash Mouth All Star című dalának sokkal pörgősebb első akkordjai, a szokatlan hangulat is elillan, én pedig hirtelen hátrébb lépek. Rosszul teszem. Egyértelműen mellőznöm kellene a hirtelen mozdulatokat mára. Nem csak, hogy nekiütközöm a mögöttem állónak, és elveszítve az egyensúlyomat majdnem elvágódom, de még el is fog némi szédülés és rosszullét.
- Hol...? Merre van a kijárat? Nem látom - nyújtogatom a nyakam minden irányba, de fogalmam sincs, hogy is áll jelenleg ez a terem, és a diáktársaim is épp eléggé fölém magasodnak ahhoz, hogy ne tudjam megtippelni, merre kellene megindulnom. - Azt a második italt tényleg nem kellett volna... Nem érzem jól magam – ingatom a fejemet, és kezdek kicsit kétségbeesni.
Flint && Potter
"You can't always be strong but you can always be brave."
Vendég
Szer. Jan. 05, 2022 9:15 am
Potter&Flint
Mardekár Party, hívatlan vendéggel
☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆
-N
e csinálj úgy, mintha nem tudnád, hogy mire gondolok – ingatja meg a fejét mosolyogva, és nagyon élvezi az egész helyzetet. Talán most sikerül kicsit közelebb kerülnie a lányhoz, emellett szórakoztatja nagyon, hogy a másik nem tudja, hogy ő tudja, hogy kivel beszél. Az egész abszurd helyzet, mert ha mégis kiderül, hogy Lily Potter beszökött és ő tudott róla, biztosan kinyírják a többiek, nem beszélve a következő pletykáról: Potter és Flint járnak! Na, már csak ez kéne, abban biztos Caleb, hogy ezt még a barnára álcázott vörös sem venné jó néven. De mivel tényleg beindult a buli – itt ott, felcsap egy tündérláng, vagy épp egy mini tűzijáték, ami nem árt senkinek -, nem hinné, hogy sok esély van erre. Már csak Andrewstól kell megvédenie a kis Pottert, akinek vélhetően nem tetszett az, ami eddig történt és lehet annyira kanos, hogy más játékot is kipróbálna Lucindával ma, a felesivó verseny mellett, vagy után. Az, hogy nem tudja, hogy hogyan szólítsa a lány őt, csak még nagyobb mosolyt húz elő belőle, ezer wattos vigyor serken egy rövid időre, de nem korrigál. Inkább megdicséri a valószínűtlen szép szemeket, ezzel újra meglepi a másikat. - Nem tudtad, hogy szépek a szemeid? Andrews nem mondta? Oké, ő nem egy okos srác, de más se? – csodálkozva fintorog egyet, de jó értelemben. Azonban meglepődik azon, hogy így kimondta, úgy tűnik, nem kéne többet innia ma, még valamivel lebuktatja magát és vége a mókának. De nem hazudott, Lily Potter szemei számára igézőek, és inkább bámulja a maszkot, mint hosszabb időre a szemeibe nézzen. Viszont hamar ráterelődik a szó kettejükről – még akkor is, ha Lucindáról amúgy nem lenne szó, de mégiscsak a kis vörös Potty áll előtte – egy pillanat alatt elkomorodik. ~ Most ezt miért kellett? Nem bírtad volna ki, te kis… ~ A gondolatait elveszi a düh, és kicsit erősebben csap vissza a szavaival, mint szükséges lenne. - Inkább örülj neki, hogy megvédelek Andrewstól, minthogy ilyeneket kérdezz. Láthatod, hogy nem vagyok mostanában túl társasági. Szóval felejtsd el, és én is így teszem, Lucy – végül sikerül átfordítani a mondatát pozitív kicsengésbe, legalábbis ezt hiszi és gyorsan jön a visszavágás, ha már Potter elkezdi magát cikizni. De elismeri, hogy képes a lány nem esik ki a szerepből. ~ Még az is lehet, hogy önirónikusan mondta. ~ Gondolja, de erre nem ad azért sok esélyt. Aki tud magáról úgy beszélni, amilyen, az egy jó kiindulási alap. - Ha Calebet mondtál volna, akkor elhittem volna, hogy van esélyem ma. De ez a Flintezés szokatlan tőled, még ha nem is szoktunk sülve-főve együtt lenni – ingatja meg a fejét mosolyogva, de láthatóan nem verte le az elutasítás. Nem mintha elhittem volna, hogy Lily Potter pont vele akarna flörtölni, nem azért, mert kitüntetett szerepben van, hanem mert a lány tilosban jár. Meg egyébként sem hiszi, hogy a zsánere lenne neki, de ekkor újra feltűnik Andrews, ők pedig a tánctérre vonulnak vissza taktikai lépésként előle. Ahogy a lány a nyakát fogja, ő pedig a másik derekát, izgalom lesz úrrá rajta, rendesen úgy érzi, hogy kár, hogy nem Lucy van itt, vagy nem Lily. Így, hogy mindkettő, de egyik sem, nem kezdhet el komolyabban flörtölni, nem akar lebukni továbbra sem, inkább csak a határok adta lehetőségeken belül próbál minél többet elérni. – Semmit – forgatja meg a szemeit, de vigyorog közben, és újra bevisz egy szúrást, ami be is talál. Lily Potter a szemeibe néz, a saját, ragyogó kékeszöldjeit szikráztatja, és Caleb nem vesz tudomást arról, hogy ez most ellene szól és nem érte. Pedig el tudna varázsolódni tőlük, szóval nem bírja sokáig és inkább félrepillant, mintha ellenőriznivalója akadna. aztán gyorsan terel, és úgy tűnik ez Lilynek is jól jön, mert lecsap a témára és vissza is dicséri. Ez azért meglepi, nem hiszi, hogy túl nagy tánctudása lenne. - Te tényleg megijedhettél Maxtől, ha ilyen szorosan hozzám bújsz – mosolyodik el, és finoman megához tereli a lányt egy lépésnél, amit nem nagyon lehet kikerülni. Szorosabban próbálja fogni, a szemeibe néz, és egészen közel hajol. Az ajkaik szinte összeérnek, az övé még mosolyog is. A varázs megszakad, és hátrébb engedi a lányt, de nem biztos abban, hogy a szíve össze-vissza kalimpálása nem csapkodta meg Potter felsőtestét, kitörvén a bordák ketrecei alól. Majd – a szíve szakad meg, hogy nem flörtölhet tovább – bedobja, hogy inkább Andrewsé kéne legyen ez a tánc, amivel a lány zavartan, de egyetért. Már épp rátérne még valamire, amikor a ritmus begyorsul és kénytelenek elválni ebből a bizarrul erotikus közelségből. A kis vörösnek ekkor üthet be igazán az ital, vagy megrészegedik a fiútól, mert majd elesik. Caleb egyből ugrik és segít neki, hogy ne essen el. Ténylegesen aggódva néz rá, nem tudja, hogy melyik italból ihatott a lány, nem kéne, hogy valami baja legyen. - Van egy WC is, nem elég? De elkísérlek a hálódig is, ha szeretnéd – nagyon reméli, hogy nem itt hal meg a csaj alkoholmérgezésbe, habár nem hiszi, hogy lenne ilyesmivel dolga. – Gyere, segítek – mondja a válaszra és elindulnak a megfelelő ajtó irányába. – Andrewsnál meg majd kimentelek, hogy rosszul lettél tőle – mosolyodik el, de a képén valódi aggodalom ül. Tényleg nem szeretné, ha baja lenne és/vagy lebukna a griffendéles. – Menni fog, vagy szóljak valamelyik csajnak? – kérdezi az ajtónál és elengedi a lányt. Továbbra is aggodalmas pillant rá, de megsimítja az arcát – Vigyázz magadra Lucy. Holnap megkereslek, hogy minden oké-e. Meg szólok Andrewsnak is, ahogy ígértem… de ha kell segítség, még most megmondhatod – néz rá komolyabban, láthatóan nem veszi félvállról az ügyet. Ha Lucinda lenne, biztos valamelyik csajra bízta volna már, és nem aggódna ennyire. Ez valahol meg is döbbenti…
Felvonom a szemöldököm, enyhe hitetlenséggel, de végül néhány másodpercnél tovább nem tudom tartani a pillantását. Zavarba ejtő, mert nem az vagyok, akinek hisz, mert tudom, hogy a flörtölése nem nekem szól, és őszintén szólva fogalmam sincs, hogy kellene erre reagálnom. Csak sejthetem, hogy Lucinda nem díjazná, tekintve, hogy láthatóan van valakije, de hát ki tudja... Szegény lány, lehet, hogy csak azért van azzal a marha Max-szel, mert titokban bele van esve Flintbe, és csak erre a lehetőségre várt, én meg jól elszúrom. Vagy az is lehet, köztük tök normális, hogy néha flörtölnek. És valami abszolút megmagyarázhatatlan okból nekem mégsem tetszik egyik opció sem. Mondanám, hogy azért, mert nem helyes, mert Andrewsék egy pár, vagy csak mert rossz személy fogadja a bókokat a maszk alatt, de igazából én sem tudom, pontosan mi bajom is van. Részeg vagyok. Ez tényleg baj. Ciki.
A szememre vonatkozó kérdésekre először csak meg akarom rázni a fejem, de végül félbe marad a mozdulat. Az én szemeimet még tényleg nem dicsérte meg senki, legfeljebb babakoromban, amire nyilvánvalóan nem emlékezhetek már. De Wayland esetében honnan is tudhatnám, milyen bókokkal is halmozza el őt a pasija? Jobb is lesz, ha elterelem a szót, mielőtt még jobban belezavarodom, vagy elkezdenék tényleg azon keseregni, hogy az én nevem nem Lucy Wayland. Persze ez a próbálkozás is rosszul sül el, mert Flint meglepően érzékenyen reagál a megjegyzésemre. Pedig tényleg csak finoman érdeklődni próbáltam, de lehet nem állnak egymáshoz olyan közel a másik lánnyal, hogy ezt megengedhessem most magamnak.
- Bocsi... Ne haragudj, ha megsértettelek, nem akartam beszólni, csak egy észrevétel volt. És... tényleg köszönöm, hogy segítettél - felelem gyorsan, és bevallom, már nem is igazán érdekel, hogy jelen esetben mit mondana Lucy, a bocsánatkérés tényleg őszinte és szívből jön. Tudom, hogy nem kéne érdekeljen, hisz csak Flintről van szó, meg lehet az alkohol az oka, de tényleg bűntudatot keltett bennem. Fogalmam sincs, mi rosszat mondtam, de a reakció és a gyors hangulatváltozás alapján egyértelműnek tűnik, hogy érzékeny pontra tapintottam, pedig most a legkevésbé sem akartam bunkó lenni.
- Öhm... igen... Caleb. Bocsi - kezdek magyarázkodásba ismét sajnálkozva, mikor ráébredek, hogy a megszólítással megint mellélőttem. A magabiztosságom, hogy jól játszom a szerepem, és nem fogok ma este lebukni, folyamatosan párolog el. - Biztos az alkohol az oka, már nem is tudom, mit beszélek - nevetek kissé erőltetetten, felmutatva a poharamat, ami tulajdonképpen már ki is ürült. Ismét. Szóval mielőtt a tánctéren kötnénk ki, megszabadulok tőle, és az egyik fal melletti asztal sarkán hagyom, ahogy elhaladunk mellette.
Nos, ha azt hittem, hogy táncolni egyszerűbb lesz, és könnyebb fenntartani az álcámat, mint a beszélgetésnél, akkor jó nagyot tévedtem. A helyzet, és maga Flint is hamar kihívás elé helyez, aminek az a vége, hogy a nyakát átkarolva állok vele szemben egy lassú zene ritmusára ringatózva, az ő karjai szorosan ölelik körbe a derekam, és az íriszeit fürkészve azt próbálom kitalálni, miképpen leplezhetném, hogy a pulzusszámom alapján valószínűleg közel állok egy szívrohamhoz. Még egy fiúval sem kerültem soha ehhez hasonló helyzetbe, még senki nem tartott így a karjában, és... hogy pont Flint az... Zavarnia kellene, de azt hiszem, csak túl ködös az agyam ahhoz, hogy ezen most komolyabban elkezdhetnék rágódni.
- Én... nem... Én csak... - próbálnék kitalálni valami okosat, frappánsat, vicceset Andrews-zal kapcsolatban, amivel megmenthetném a helyzetet, de semmi értelmes nem jut eszembe. Csak tátogok szerencsétlenül, tanácstalanul, mint egy hal - a maszk alatt lángoló arccal. Kinyitom a szám... aztán becsukom... Aztán megint kinyitom... és közben azon kapom magunkat, hogy Caleb még közelebb került, az ajkai szinte milliméterekre... Érzem a leheletét... mentol, és talán még valami... Kellemes... A szívem még hevesebben kalimpál, és az agyam hátuljában egy hang azt súgja, hogy ne... Ez nem volna okos dolog, el kellene húzódnom. De mégsem teszem... nem tudom, miért nem, vagy hogy pontosan mit is teszek. Csak várok, mintha tényleg azt szeretném, hogy befejezze a mozdulatot, és megtegye... Megcsókoljon. Hogy a pletykák valóra váljanak. És ez a gondolat végre tényleg észhez térít, kissé meg is ijeszt. Hátrébb lépek, lesütöm a pillantásom, és hálát adok, amiért a zene végre megváltozik. Na, de a hálám csak addig tart, amíg majdnem fellöknek, és ismét Flint karját érzem magam körül, aki az utolsó pillanatban sikeresen megakadályozza, hogy elvágódjak. Nem igazán tudom mire vélni őt... magamat... hogy már sokadszor segít ma este... De már amúgy is túl rosszul vagyok ahhoz, hogy ezzel foglalkozzam, csak ki akarok jutni innen.
- Nem! Mármint köszi, de nem kell szólni senkinek. Bol.. Boldogulok, csak egy kis friss levegő kell, azt hiszem. Egy nyitott ablak elég volna, meg... kijutni innen. Elég, ha elkísérsz a folyosóig, ha nem jelent gondot... Köszi. Tényleg nagyon kedves vagy, Caleb – pillantok fel azokba a hihetetlen kék szemekbe, amelyek most tele vannak aggodalommal. Lucy szerencsés.
Flinttel, a karjába kapaszkodva, végre sikerül átverekedni magunkat a tömegen. Elképesztő, mennyien vannak, valószínűleg az egész Mardekár ház összetömörült itt ma este a Szükség Szobájában. Amint kilépünk a folyosóra, elengedem a fiút, és intek, hogy menjen csak vissza nyugodtan, miközben már tépem is fel a legközelebbi ablakot, hogy több oxigénhez jussak. De valahogy sehogy sem tűnik elégnek, és a következő pillanatban ösztönösen rántom le magamról a mostanra borzasztó zavaróvá vált maszkot is. Aztán riadtam kapom a tekintetemet a távolodó Caleb felé, regisztrálva, hogy talán lebuktam. Azt hiszem, kicsit bepánikolok, és végül nem várom meg, hogy visszapillant-e még rám, és találkozzon a tekintetünk, nem próbálom meg kifigyelni, hogy vajon felismert-e, inkább menekülőre fogom, és csak akkor lassítok le, amikor már messze magam mögött hagytam a hetedik emeleti folyosót.
(Köszi a játékot, megint nagyon imádtam )
Flint && Potter
"You can't always be strong but you can always be brave."
Vendég
Szer. Jan. 05, 2022 8:40 pm
Potter&Flint
Mardekár Party, hívatlan vendéggel
☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆
C
aleb valóban elismerően gondol az általa ismert legkisebb Potterre – ki tudja, hányan vannak ezek? – tökéletes, ahogy eljátssza, hogy más, és nem nagyon esik ki a szerepből. Mármint addig, amíg az ital nem kezd rá komolyabban hatni. Olyankor már el-elszólja magát, és nem veszi észre, hogy felfedték a titkát, a mardekáros meg bolond lenne megtenni ezt a szívességet. Nem mellesleg nem akarja, hogy botrány legyen esetleg belőle, annak ellenére, hogy más házbéliek is meghívást kaptak a bulira. Mindazok, akik elmúltak már 16 évesek, de inkább még többel, már ami a többi házat illetti. Ők már kivívták a meghívók tiszteletét, vagy éppen nem mernek beléjük kötni. Caleb szerint csak ez lehet, mert mi más még? - Jól van, felejtsük el – mondja még mindig kicsit morcosabban, mint, ahogy az az arcán látszik. Igyekszik visszarázódni a kedves rendező szerepébe, még akkor is, ha legszívesebben most itthagyná az egészet. A kis Potter most érzékeny pontra tapintott, részben emiatt is vállalta el a felügyelőséget, hogy ne mindig az édesanyján járjon az esze. Talán a zene menti meg a helyzetet, talán a helyzet maga, hogy szorosan összefonódik a lánnyal és ez nagyon meglepi őt. Kimondatlanul is vonzódni kezd hozzá, a kisebb érintések, súrlódások felkorbácsolják a vérét, ő meg csak elpirulni tud tőle és bókolgatni. Amikor túl közel kerülnek egymáshoz, majdnem elveszíti a fejét és megcsókolja a lányt. Úgy érzi, hogy hozzáér az ajkához, de aztán mégsem tudja eldönteni, csak annyit, hogy a gyümölcsös koktéllehellett felborzolja a hátán a szőrt. ~ Most megcsókoltam? Ugye nem? Merlin, segíts! ~ Rémül meg egy pillanatra, de és azon fohászkodik, hogy egyrészt ezt senki se lássa, de a legjobban a vörös ne jöjjön rá, hogy mi történt. Már, ha megtörtént. Ha kínoznák sem tudná megmondani, hogy hozzáért-e valamennyire, vagy nem, de ami a legjobban zavarja az az, hogy meg akarta tenni. De miért? Van egy csomó csaj, vagy csak el akarta játszani, hogy tetszik neki Lucinda ennyire? Igen, igen, biztos ez lehetett! Lucy tényleg jó kis csaj, csak szar az ízlése, előfordul. Csakhogy más is történik, ami eltünteti a keserű szájízt az édesanyja miatt és egy másik érzelem költözik belé, az aggodalom. A Potter lány rosszul. lesz hirtelen, alig tudja megmenteni az eséstől. De megint miért csinálta ezt? Ahelyett, hogy hagyta volna és kiröhögi, megmenti. Ez biztos, csak valami reflex, vagy még a kékeszöld varázs kitartott eddig. Bármi is legyen, a lányka nem nézett ki túl jól, még álarc alatt is érződött, hogy mindjárt behány. Szerencsére ez nem történt meg, úgyhogy felajánlotta, hogy segít. Vörös pedig a távozást választotta, nagyon jól döntve. Caleb készséges és kikíséri és megígéri, hogy felkeresi majd. Természetesen elutasítást kap, de ettől még útjára engedi a lányt. Aki azonnal az ablakhoz rohan és… megszabadul az álarctól. ~ Hoppá, Potty-Potty-Potter, hát mit csinálsz? ~ Döbbenten néz rá, az ajtóban állva, majd megszólal. – Potter? – néz a lány felé, találkozik a tekintetük. Már azon gondolkodik, hogy elinduljon számonkérni őt, de ekkor Lily felkapja a nyúlcipőt és elrohan. Caleb döbbent arca pedig mosolyra, ravasz mosolyra húzódik. – Azért ne hányd végig az iskolát! – kacag fel a végén hangosan, majd megingatja a fejét és visszatér a munkájához. Most kezdődik el igazán a dolog, a srácok és lányok beindították a bulit. – Te mi a faszt csinálsz ott? – kiabál rá valakire, majd elindul felé, hogy rendet tegyen.
)
)
