Mulci & Val szenvedései 1. fejezet

Megdugni Mirabellát egy dolog.  Mindezt úgy tenni, hogy előtte nem sokkal altatót kevertem a piájába egy másik. Azonban szükségem volt arra, hogy valaki az ágyamban legyen, ugyanis semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy Valeriána átkutassa a szoba hozzám tartozó részét, hogy hova a faszba tűntem. Mirabellát pedig a takaróm remekül elrejtette, mégis ha valaki a félhomályba abba az irányba pillantott, akkor nem gyanakodhatott arra, hogy az ágyam üres volt.
Nekem viszont el kellett jutnom a bagolyházig, hiszen egy fontos levelet akartam küldeni a durmstrangos haverjaimnak, azonban ebben az üzenetben olyan dolgokat is megírtam, amelyet nem feltétlenül adtam volna olvasásra egy másik diák kezébe. Oké, hogy németül volt, és a legtöbb faszkalap kis geci nem beszélt más nyelven, de nem akartam kockáztatni.
Ezért kellett nekem alibinek Mirabella, de arra nem gondoltam, hogy amikor visszafelé indultam, akkor majd a legújabb és legkedvencebb prekfetusomat látom majd kiszökni, aki olyan kurva nagyra tartotta magát, holott fabatkát sem ért. Azt hitte, hogy annyira kibaszottul okos volt, pedig nem volt jobb tanuló nálam. Az más kérdés, hogy rohadt jó színész voltam, és látványosan a szobában tankönyvek helyett pornóújságot lapozgattam (megsúgom, mindez egy kibaszott illúzió volt, mert amúgy tényleg tanultam), és ezért a többség hülyének nézett.
Azonban az rohadtul érdekelt, hogy a muglik nyugtatójáról elnevezett kedves szobatársam mégis miféle homeopátiás kezelésre indulhatott az éjszaka kellős közepén.
Ügyelve arra, hogy a fák között maradjak, követtem őt. Óvatosan, halkan, elég nagy távolságot tartva kettőnk között. Még akkor is, ha a sötétben kellett bukdácsolnom, ugyanis nem akartam, hogy észrevegyen. Egyszer-kétszer megbotlottam egy-egy gyökérben, vagy kavicsban, s bár tűzzel világíthattam volna magam elé, félő volt, hogy lebukok előtte.
Inkább megvártam őt, amíg kiértünk a birtok kapuján, és csak utána mertem hangosan megszólítani.
− Lám-lám, a mindig tökéletes és éltanuló Valeriánának vajon mi dolga lenne Roxmortsban? Vajon a tanárok mit szólnának neki, ha tudnák, hogy tilosban járkál az egyik prefektusuk? – mosolyodtam el, ahogy előhúztam a pálcámat, hogy fényt varázsoljak magam elé azzal a céllal, hogy feltűnjek neki.
− De most komolyan, mi a faszt keresel idekint? Valami öreglányt akarsz megdöngetni valami összedőlni készülő kunyhóban? – vontam fel a szemöldökömet, bár lehettem volna rendesebben is, de élveztem az idegein táncolni. Láttam rajta, hogy nem bírta a pofámat, ahogyan én sem az övét. Ettől még szórakoztató estének néztünk elébe.
− Az öreg McGala biztos örülni fog neki, ha mindezt elmesélem – tettem hozzá élcelődve, bár egyelőre nem állt szándékomban szétkürtölni a kis kiruccanását. Bíztam benne, hogy köthettünk valami jó kis alkut egymással.