csont a csontomból

Maggie néni, a forgószél - Tilda titkon mindig rettegett, hogy a húga felforgatja az ő nyugodt, biztonságos családi életét, ha egyszer a sajátját már tönkretette. Persze, a külső szemlélő nem ítélkezne ilyen élesen - hogy Maggie két házassága is kútbaesett mostanra, nos, az ilyesmi előfordul, és hogy a gyerekei heteket töltenek Tildáék házában, míg Maggie úton van, hol az új szerelem, hol pedig az új felfedezés felé, ki merné ezt a szemére vetni? Az élet rövid, ez a nő pedig egyszerűen ellenállhatatlan, mintha még az Idő sem fogna rajta. Életigenlése és energiája lefegyverző, könnyedén inspirál tömegeket, remek szónok és még jobb stratéga, jól ismeri az emberi ostobaságot, és ki is neveti, nem pazarolja az idejét.  Kár, hogy Tilda olyan nehezen veszi le róla a kezét, és még ma is, ennyi év után, kész kihúzni őt a bajból, amibe magát keveri – akkor is, ha Maggie éppenséggel két kézzel kapálózik, hogy a „bajban” maradhasson.

Az elsőszülött, akire kimondva, kimondatlanul, mindig más szabályok vonatkoztak – Tilda minden szeretetét, figyelmét, energiáját a fiának adta, most pedig már, úgy véli, joggal várhatja azt, hogy Edgar elismerésre méltó tetteivel dicsekedhessen, mindenkinek, aki elég ostoba ahhoz, hogy megkérdezze, ugyan, mi van a gyerekeiddel?, és nincs felkészülve a minimum negyvenkét perces monológra, ami ezután következik. Edgar pedig be is váltja az anyja reményeit, bár, hogy ezt mennyire önszántából teszi, az vitatható – ő nyerni jött, igazán nyerni, nagyot alkotni, és még foglyokat sem ejt, ha nem muszáj, az ostobaságot ugyanis Maggie nénihez hasonlóan nehezen viseli. Tilda pedig szereti a fiát, őszintén, és jót akar neki. Pontosabban, azt akarja, hogy a fiának úgy legyen jó, ahogyan az a legtisztább, legbiztonságosabb, legélhetőbb. Ezért olykor olyasmit is tesz, amire nem kifejezetten büszke, de az ilyesmit mélyen elrejti magában. Így lehet, hogy bár Edgar gyanítja, igazán nincs bizonyítéka arra, hogy évekkel ezelőtt az anyja gáncsolta el azt a bimbózó kapcsolatot azzal a finoman szólva nem ideális nővel, de micsoda szerencse, hogy itt van ez az édes lány, akivel az anyja olyan remekül megvan – persze, hogy Edgar erről mit gondol, és hogyan érzi magát a házasságában, arról Tilda mit sem tud. Hiszen sosem fárad azzal, hogy megkérdezze, és meg is várja a választ.

Izabel szerencséje, hogy másodikként született egy családba, ami ennyire ad a status quo-ra és a társadalmi felelősségvállalás, példamutatás fontosságára, így ő a maga stílusában simulhatott bele a szimfóniába, és ha voltak is hamis hangjai, ezeket az anyja mindig elnézte neki, mi több, odahatott, hogy mások is elnézzék. Hogy Izabel egy kicsit nem olyan, mint mi mindannyian? Nem gond, a sokszínűségünkben rejlik az erőnk. Hogy Izabel úgy harcol az igazságtalanság ellen, ahogy mások tejet töltenek a kávéjukba, hogy féltékenyen nézi a bátyját, mert annak az eredményeit nem csak ismerték, de elismerték, sokkal gyakrabban, mint bármit, amit ő letett az asztalra? Mások is megtanultak már az idősebb testvéreik árnyékában élni. Izabel azonban nem elégedett meg ezzel – családi vonás lehet, ez az örökös kielégíthetetlenség -, és néhány hét önkénteskedés után az Új Esély Női Segélyközpont házaiban, elindult, hogy a maga radikális eszközeivel felébressze ezt az alvó világot, azóta pedig sorra küldi a baglyokat elmaradott országok közösségeiből, ahol még ma is mindennapos a nők kínzása vagy halálraátkozása apró-cseprő dolgokért, és ő ezt nem nézheti tétlenül, hogyan is nézhetné, mikor a nőknek igenis joguk van látszani és láttatni! Izabel ezt, Edgar árnyékából kilépve, mindenkinél jobban tudja. Hogy Tilda mennyire büszke rá – eddig nem mondta, most pedig már nem is mondhatná elégszer.

Nathanben talán éppen az a fura, hogy mindig annyira rendben van körülötte minden – szorgalmasan tanul, az akadémiáról jó eredményeket és professzori méltatásokat hoz, ritkán látni egyedül a családi eseményeken, mert remek beszélgetőpartner, szórakoztató és megnyerő társaság, az a fajta, akivel egy pohár sört meginni is felfrissítő, a szülei pedig büszkén nézik, hogyan keresi a saját helyét a világban – persze, Tilda aggódik miatta, mert lányokat ritkán hoz haza, de ezt egyelőre betudja annak, hogy mindannyian jól emlékeznek a bonyodalmakra Edgar első nagy szerelme körül, érthető, ha Nathan inkább kivár és nem kockáztat, míg az igazit meg nem leli, addig sem okoz az anyjának álmatlan éjszakákat, aki szereti, ha a gyerekei körül minden rendben zajlik. Úgy fest, az elmúlt pár hónapban mindenki elfelejtette, hogy az az édes lány eredetileg Nathan társaságával érkezett a nyaralásra, ahonnan Edgar menyasszonyaként távozott, ha van is itt valami kimondatlan igazság, hát, nem baj, nem kell mindig mindent kimondani, az Maggie néni stílusa, és ő már számtalanszor tönkretette az életét és másokét is, mert képtelen volt lakatot tenni a szájára. Így mindaz, amit Nathan gondosan eltemet magában, egyelőre biztonságban van - persze, kétséges, hogy meddig maradhat ez így.

Már ifjú éveiben világossá vált a két Bones testvér közül melyik fogja sokra vinni az életben, melyiket nevezhetnék a megboldogult szülők mindmáig aranyifjúnak. A bátyja, Mortimer, minden próbálkozása ellenére sem váltotta be a hozzá fűzött ígéreteket, csapodársága, botrányt kiváltó nőügyei túl nagy zajt keltettek a társadalomban és már iskolai évei alatt megmutatkozott gondolkodásmódja nem illeszkedik a generációkra visszamenőleg elismertként közjegyzett ügyvédi iroda élére. Méltatlan viselkedésének eredményeként így vált trónfosztottá és szállt a nagyreményű öccsére a jövőbeli pozíció, ami komoly ellenszenvhez, számtalan barátságtalanabb versengéshez vezetett kettejük között az évek előre haladtával.
Imponáló, határozott, mégis egyfajta lezserséget, könnyed humort tartalmazó személyiségével könnyen elnyerte magának a rouen-i származású varázslónő kezét, kiért bátyja is versengett  és kivel később összekötötte életét. Egyetértésben, szeretetben gazdag kapcsolatuk gyümölcseit szimbolizálják gyermekeik, kik számára mindent biztosított ahhoz a lehető legjobbat hozzák ki magukból.

Az idősebb Bones sarj mostanra rengeteget letett az asztalra. Szakmájának egyik legjobbjává nőtte ki magát, széles ismerősi körrel rendelkezik, a Minisztérium berken belül minden osztályon vannak kapcsolatai, akárcsak a Varázsvilág krémjének tagjaival egyaránt. Neve, tekintélye jelentőséggel bír és noha a lant letételén gondolkozik egy ideje, kényelmesen hátradőlni, kedvenc hobbijainak élvezésének szentelni életének hátralévő részét, mindenki számára világos; ő sosem fog leírható, irreleváns személlyé válni.