Francesca Mulciber

A viselkedésem nagyban függ attól, hogy éppen kivel állok szemben. Ami biztos, hogy a pletykákkal ellentétben nem az az életcélom, hogy kibasszak mindenkivel akivel valaha is szót váltottam. Mármint persze, jó hobbi, de egy kissé fárasztó is. Ugye tudod? Sajnos nincs energiám mindenkire, bármennyire vágynak is rá.
Mindenesetre, szerencsésnek mondhatod magad amiért részesülhetsz egy olyan gyorstalpalóban mint a következő sorok. Sokan ölnének azért, hogy tudják mivel állnak szemben amikor megismernek.
Kezdjük azonnal a kedvenc tulajdonságommal: meglepően szívós és kegyetlen vagyok, legfőképpen ha bosszúról van szó. Bár nem vagyok az a típus aki azonnal és agresszívan támadna, viszont nehezen felejtek, még ha úgy is tűnök mint akinek nem tart tovább a memóriája egy óránál. De ebben rejlik a meglepetés ereje.
Sokan elkövetik azt a hibát, hogy nem nézik ki azt egy finom, fiatal lányból, hogy képes nem hogy csak bemocskolni a kezét, de akár tetőtől-talpig beborítani magát sárral, csak hogy elégtételt vegyen. Ez amolyan jó családi vonás.
Talán a fiatalon kapott mentális terhelés és tréning hatására alakítottam ezt ki, talán a véremben van, de nem szokásom megrendülni mások fenyegetésére, pletykáira, esetleg könnyeire. Túlságosan makacs vagyok ahhoz, hogy meginogjak ha van egy gondolatom vagy véleményem. Azt pedig nem az empátiámmal visszaélve változtathatod meg. Jó emberismerőnek tartom magam, akár pár mondat is elég ahhoz, hogy a legfontosabb véleményem meg legyen rólad; hogy a későbbi években hol akarlak látni. Ha jó az első benyomásom rólad, akár fel is tudlak emelni, szóval ügyesen.
Persze, ne hidd azt, hogy innentől kezdve sima dolgod lesz; akarva, vagy akaratlanul, de folyamatosan tesztelve leszel. Az előbbit a bizalmatlanságom miatt, az utóbbi-
Nos…
Egyesek szerint egy kissé provokatívnak minősülök és gyakran táncolok mások idegein, az éles nyelvemről nem is beszélve. Majd kideríted, hogy rád ez mennyire van hatással, én még nem figyeltem fel ezekre a személyiségjegyekre. Szerintem csak nehezen kezelik a nyers erőt.
Pozitív tulajdonságnak elsősorban mindenképpen a nagy önkontrollom említeném meg. Nincs is meggyőzőbb példa erre, mint az, hogy ha számításba veszed, hogy egy nap hány nyomorult sárvérű próbálgatja a határait nálam pusztán azzal, hogy megszólalnak. Ja, meg szorozd be Barnaby-val, mert ő kitesz vagy 3 muglit ha erről van szó.
És ennek ellenére képes vagyok tartani a hátam és alibit adni neki amikor már nyakig ér a szar az életében. Mi ez ha nem nagylelkűség és türelem?
De végül is, ez elengedhetetlen valakinél, aki olyan hobbikat űz mint én. Ha felül akarsz maradni – főleg a Mardekárban – mindenképpen rendelkezned kell néhány jellemvonással. Ambiciózusnak, magabiztosnak, karizmatikusnak kell lenned, gyors nyelvvel, de még gyorsabb észjárással.
És ha már itt tartunk; adj hálát amiért velem találkoztál és nem a testvéreimmel. Talán én vagyok a legkedvesebb alak a Mardekár hierarchiában, ha a piramis tetejéről beszélünk. Azzal a sok szerencsétlennel ellentétben én legalább néha egyenesen játszok és nem hazudok gyakran. Feltéve ha a hallgatást nem számoljuk bele.
Természetesen jó viszonyt is lehet velem ápolni – ami erősen ajánlott. A lényeg csak annyi, hogy ne keresztezd az utam. Bár megbízni nem fogok benned, attól még jó dolgod lehet ha én is úgy akarom; hiszen mindig jól jön ha kellemes kapcsolatot ápolsz valakivel aki befolyásos és sok infóval rendelkezik.  Vagy válaszd az unalmas opciót és a szemembe se nézz amikor találkozunk a folyosón, kinek mi jön be. A lényeg csak annyi, hogy vedd számításba a következményeket és mindig tartsd szem előtt a saját érdekeidet. Nem szerencsés velem szemben állni és ez nem fenyegetés. Csak egy baráti jó tanács.
Ha kitartóan segítesz nekem és bebizonyítod, hogy megérdemled a segítségemet, egészen állhatatos és elhivatott társ lehetek számodra. Már csak azért is, mert erősen ragaszkodok ahhoz, ami az enyém és amit szeretek, hiszen kevés van belőlük. Sajnos ezt az oldalamat nem engedik gyakran megcsillogtatni.
Most pedig, engedd meg hogy egy mondattal lezárjam a bemutatkozásomat;
Sok sikert ahhoz, hogy kiválogasd az igazságot a sorokból.

Némán bámulom a plafont a fejem felett, tanulmányozva a foltjait, a cseppeket és az egyik pontból a másikba áthúzódó pókhálókat. Egyedül az óra ütemes ketyegése miatt tudom, hogy ez a valóság és nem rekedtem meg az időben. Minden annyira csendes, hogy ha eléggé figyelek, a saját szívverésemet is hallhatom.
Mindenki más már az órán ül, még az is, aki 10 perccel ezelőtt még alattam volt. Szinte azonnal felpattant, felkapta a saját ruháit a padlóról és máris a kijárat felé vette az irányt. Még a nyakkendőjét se kötötte be, amikor már a küszöbön állt és egy gyors elköszönés után már be is vágta maga után az ajtót, egyedül hagyva az ágy szélén. Még szerencse, hogy én már reggel elintéztem azt, hogy ne menjek be a reggeli órákra, így nem kell olyan szánalmasan megjelennem a többiek előtt, mint ahogyan ő fog.
Halkan sóhajtva ülök fel, jobban összehúzva magamon a köntösömet amikor megérzem a hideget a bőrömön, miközben lassan végigpásztázom a szobát. Szinte már otthonos a hely, pont ugyanennyire nem találom a helyem ott sem. Egyedül talán a szőnyegen eldobott ruhák azok, amit sosem engedhetnék meg magamnak a családi házban. Bele sem akarok gondolni, hogy mi történne ha a szüleim megtudnák, hogy mi folyik a jelenlegi szobám falai között.
Minél tovább nézek a hanyagul eldobott darabokra, annál több emlék jut eszembe. Az érintését még mindig a bőrömön érzem. Mindig csak pillanatnyilag tudja betölteni az ürességet és én minden alkalommal elhiszem, hogy talán ezúttal tovább fog tartani. Viszont amint átlépi a küszöböt, egyedül hagyva engem, újra visszatér az érzés, ami elől hobbiszerűen menekülök. Mindig a magasba emel, csak hogy utána elengedjen.
Óvatosan emelem fel a földön heverő blúzom és a többi eldobott darabot, hogy minél hamarabb összehajthassam őket és eltegyem valahová ahol nem láthatom. Talán le kellene mosnom magam újra. Valószínűleg ha eléggé erősen dörzsölöm a bőröm, jobban fogok a fájdalomra koncentrálni, mint rá.

171 cm magas vagyok, enyhén nyújtott testalkattal rendelkezem, kissé halvány, de élettel teli bőrrel. Többnyire lágy színeket hordok, előnyben részesítem a bézst és rózsaszínes, lilás árnyalatokat. Ha nincs rajtam az egyenruhám – amit egyébként is mindig szabálytalanul hordok, mert amúgy undorítóan néz ki – akkor legtöbbször ceruzaszoknyát, vagy bő szárú nadrágot választok, egy tömörebb sarkú magassarkúval. Sajátos jellegzetességem még a natúr színűre festett, enyhén hosszúkás körmöm és a mindig tökéletesre vasalt és lakkozott hajam. Kellemes mennyiségű parfümöt használok, csak annyit, amennyit éppen hogy csak észre lehet venni ha közel állsz hozzám. Fontos számomra a látszat és az igényesség, akkor is ha egyedül vagyok, viszont nem annyira, hogy öngyilkos legyek ha valaki kócosan lát.