Jamie Oscar Blackburn

Képes a mély érzelmekre, ahogyan ragaszkodni is tud bizonyos személyekhez, még ha nem is mutatja ki oly könnyedén. Alapvetően nyitottnak tűnik és látszólag könnyen kijön majdhogynem mindenkivel a környezetében. Pontosan meg tudja húzni a határt barát és kolléga között, s ugyanilyen precizitással jelöli ki maga körül, hogy kit mennyire enged közel. A felszíni könnyed hozzáállás mögött viszont hosszú bizalmatlanság áll, amit nehezen tud levetkőzni, bár segítőkészségével ügyesen palástolja. Nem szívesen beszél magáról, ritka, amikor ilyesmire vetemedik. (Ő)

Nyugtalan, mindig kész egy-egy kiadós vitára, de bizony, az idegrendszere gyenge lábazaton áll, és ez, ahogy idősödik, egyre jobban kiütközik nála, ha fáradtabb, vagy épp nyűgös. (Zsófia)

Szereti a rendet, a fegyelmet és a kitartást. A tervezést előszeretettel végzi el, de ha a pillanat hevében gyors döntésre kell alapoznia, úgy improvizál. Védelmező ösztönének köszönhetően bátran veszi fel a harcot akkor is, ha kilátástalan a helyzet. Állandóan tervezget ötletel, álmodozik.  Nem tud megmaradni a seggén. Megbízható. Neki elmondhatod, mi nyomja a lelked, meghallgat, max nem figyel rád, de ha szépen megkéred, akkor nem adja tovább. Ha nem tetszik neki valami, azonnal a tudtodra adja. (Oscar)

Néha túl nagy tud lenni az arca, el tud szállni magától és képes megbántani másokat. Olyanokat, akiket nem ismer túlzottan, így legalább nincsen bűntudata utána.  (egy barát)

Tényleg képes törődni másokkal, persze csak azokkal, akik fontosak neki. A többiek le vannak nagy ívben szarva. Viszont értük bármit megtesz. Szereti a humort, de csak akkor, ha annak van alapja és értelme, a feleslegesen durrogtatott poénoktól a szőr is feláll a tarkóján. Ha kell, beszél, ha kell, befogja a száját, hála égnek képes felmérni, mikor mennyire van helye a csacsogásnak. (a legjobb barát)

Nem kenyere az erőszak, csak indokolt esetben, akkor viszont ne várd, hogy visszafogja magát. Nem akar és nem is fog, még akkor se, ha szépen pislogsz. Vannak elvei, amiket betart és csak azért nem fog genyózni valakivel, mert az hú, de nagyon faszán örömet okozhat.  (Sophia)

Gyerekkorom nagy része azzal telt el, hogy minden erőmmel az apámnak próbáltam megfelelni, igyekeztem olyan lenni, amilyennek ő akart, hogy legyek. Ez nem tartott sokáig, kevéssel a Roxfort befejezése után minden igyekezetemet arra fordítottam, hogy szembeszegüljek vele és saját céljaim legyenek az életben, ne apám jövője foglalkoztasson, hanem a sajátom. Úgy éreztem, hogy kell valami, amit a saját akaratomból teszek, nem pedig azért, mert apám azt akarta. Nem tudom, milyen út vezetett pontosan odáig, mindenesetre nagyon hamar a kviddics ismétlésnél kötöttem ki és akkor szerettem bele ebbe az egész világba. Akkor még nem gondoltam volna, hogy később is meg fog maradni a kviddics iránti vonzalmam, az pedig még csak meg sem fordult a fejemben, hogy ilyen magasságokba törhetek vele. A Roxfort elvégzése nem esett nehezemre, szinte summa cum laude kerültem ki onnan és nem volt kérdéses, hogy felvesznek-e a Docendo Discimus Mágusakadémia falai közé.


Apámmal, anyámmal ülünk a nappaliban. Előkerült a szó arról, hogy lassan készüljek fel a bestiapark átnézésére, ismerjem meg az egész helyet, hogy 10-15 éven belül átvegyem a helyem, mint a park igazgató helyetteseként. Vagy már vezetőjeként. Már azt hittem megúszhatok mindenfajta veszekedést, ám felhozzák ezt, amit amúgy sem kedvelek és távolságot tartok ettől az egésztől. Bestiák... Apám oda vágott rendesen, elhordott a föld alá, de aztán más tervvel hozakodott elő. A nővérem és az idősebb húgom már elkeltek, a többiek fiatalok még, most nekem kell lassan igába hajtani a fejemet. Házasodnom kell, hogy tovább vigyem a vért, a nevet, az eszméket. Ők már erről elég régóta beszélgetnek és már találtak is egy kis hölgyet. Az ô családja is a beleegyezését adta, lassan esküvő is lesz. Hogy miért nem tudtam erről? Mert nagyobb lett volna a tiltakozásom, így meg már nincs visszaút. Zsákutca. Nincs visszatáncolás és ez gáz! Csak bólogathatok, hogy megértettem, nincs feleselés, nincs ellenkezés. Ha ezt tenném, sokáig nem beszélnének velem, azt meg elkerülném. Szeretem a szüleim. Nem kockáztathatok, ám amiről nem tudnak, nem is fájhat nekik. Így tovább folytatom a csevegést a félvér lánnyal. Aki amit nem lát nem hall, az nem is létezik, nem igaz?


Nem csak a pályán kell versenyben lenniük, hanem a pályán kívül is olyan magatartást mutatniuk, amivel tiszteletet, szeretet, figyelmet keltenek a rajongókban, vetélytársakban vagy akár a médiában és a legelőnyösebb helyzeteket teremteniük kell maguknak. A kviddics nem csak a számokról, nem csak az eredményekről szól, ugyanannyira fontos, hogy a rajongók elégedettek legyenek, a játékosok egyéniek legyenek és megmutassák önmagukat is. Ugyan van, aki túlságosan sokat mutat,pl...ő, ami számomra már idegesítően sztárolta magát a meccseken, de aztán kiderült, hogy nagyrészt csak show az egész és még érzékeny fiú is a lelke mélyén. Látom a tekinteteiken, az izmaikon, és néhány perc után a kiütköző izzadtság cseppeken is, hogy mindent beleadnak, amikor éppen nem zökkentem ki őket egy-egy világmegváltó hírrel, így hát mélyen legbelül elégedett vagyok a teljesítményükkel, csak az a fajta edző vagyok, aki ezt az edzések végén közli - vagy nem közli - és egészen odáig tartja magát a szigorú ösztönzéshez. Nem véletlen nem voltam sokaknak a szíve csücske az iskolában, hiszen kemény vagyok és kérlelhetetlen, ha valakit rá akarok bírni arra, hogy fejlődjön, akkor nagyon csúnyán megszorongatom és ezzel ösztönzöm. Aztán ha alkalmas a feladatra, akkor ebből tanul, ha pedig nem, akkor még időben összetörtem az álmait és kereshet újat. Amikor Tenne ellen egy edzőjátékot játszottunk akkor sem fogtam magam vissza egy cseppet sem, és minden tudásommal legyőztem, hiába tudtam, hogy a lány céljai és álmai ingatag lábakon állnak. Nem vagyok az a fajta, aki kedvességből hagyja nyerni a másikat, hogy sikerélménye legyen. Nem. Akkor lesz sikerélménye, ha vért izzad és elég erős ahhoz, hogy legyőzzön. Máskülönben nem érdemeli meg. Ugyan az Ő sorsát jóval erőteljesebben a szívemen viselem, mint azokét, akiket az iskolában morzsoltam össze, az elv ugyanaz. Szinte a vetélytársa vagyok, nem csak az edzője, és némely alkalmakkor megjegyzésekkel motiválom és ébresztgetem fel benne a tüzet, hogy mindig jobbá és jobbá akarjon válni. Akkor jó, ha fáj - nagyon régi edzős igazság, és tényleg van benne valami. Persze muszáj hagyni időt az ilyen intenzív edzések után, hogy az izomzata helyesen épüljön, ezért nem minden nap van nagyon brutális erőnléti edzés, de ma éppen ilyenre készülök.


Azért a barna szépség tekintetében két végletet is észrevettem. Egyrészt borzasztóan komoly, ami nekem mindig is tetszett nála, van öntudata, céljai, és ezekből nem enged. Másfelől mintha imponált volna neki, hogy engem ezúttal nem egy magamutogatós aranyvérű cicababa érdekel, hanem ő, és szinte elvárta volna, hogy valami több történik. Nem sokkal több, de legalább egy apró csók elcsattan. Pedig ezúttal nem szándékoztam ilyesmire vetemedni. Ő nálam teljesen más szint. Olyan lány, akit nem csak rajongónak akarok, és nem csak szeretőnek az ágyamba. Érdekel a lelke, hogy miket szeret, milyen az, amikor kócosan ébred, és ha rossz kedvűen vigaszt keres? Nem, romantikus végképp nem vagyok, és nem is leszek soha, viszont mellette meg itt van az a tény, hogy szeretem mindenkinek megmondani, hogy mit csináljon, és ez bizony Rá is vonatkozik. Nem várom tőle, hogy hajnalok hajnalán kisestélyiben jelenjen meg, éppen elégszer láttam pulcsiban, és farmerben. Ő nem a ruházattól lesz különleges, hanem attól a törékeny bájtól, amit képvisel. Ami vonz, nagyon vonz, ám ha őt választom, olyan útra lépek, amelyből nincsen visszaút, véget érhet az életem a Blackburn családnál. Ám visszatérve Rá....Gondolataim körül a meztelenül sikamlós teste bizony elsődlegesen szerepel, de lássuk be, ő aztán nem olyan, aki csupán egyetlen alkalomra kapható lenne.

Állítólag túlzottan is magabiztos a kiállása. Mindenki szerint nyilvánosan úgy fest, mintha azt hinné, hogy a Föld körülötte forog és bármit megtehet. Holott ez messze nincsen így, de minek is venné a fáradságot, hogy ezt elmagyarázza bárkinek is?
Mindig kifogástalanul jelenik meg mindenhol. A haja beállítva, az öltözéke frissen vasalt. Nem tűri, hogy akár egy szemernyit is ápolatlannak, igénytelennek vagy hanyagnak tűnjön és ezt mindenki észre is szokta venni. Elegánsan és kifogástalanul öltözködik, nincsen olyan ruhadarabja, ami három számjegynél kevesebbe került. Adnia kell a külsőre. Fontosnak véli a megjelenést, hiszen az első benyomás rendkívül számottevő. Imádja a fess öltönyöket, a csillogó nyakkendők világát, főleg ha meg kell jelennie valahol. Azért otthon nem jár öltönyben, már ha éppen otthon van. Otthon melegítőbe és kinyújtott pulcsiban flangál.
Barna haja hosszú, utálja vágni, utálja ha bárki is hozzányúl. Szeret lazábban öltözködni, ám ad magára elég sokszor.
Külsőleg egy huligánnak néz ki. Hiszen a teste nagy százalékban tetovált és sportos, vékony külsőnek köszönhetően úgy fest, mint egy rossz drogos. Ha kell, sármos félmosolyt varázsol a képére, míg máskor metsző kékjeit fúrja a tekintetedbe. 185 cm magas.
Ezüst ékszereket hord, a stílusát is híven tükrözi: gyűrűk, fülbevalók, karkötő, amik elsőre piperkőcnek tűnhet, ám ezt bőségesen megcáfolja a végig tetovált teste és az öltözködése.
Sokat mosolyog, de a mosolya nem mindig őszinte, ezt viszont általában a többség nem veszi észre.