• If plan "A" fails remember there are 25 more letters •
A nap végének közeledtével sem kapkodom el a pakolást. Mindent saját kezűleg ellenőrzök még egyszer, mert nem tűröm, hogy hiba csússzon a gépezetbe, ha már hajlandó voltam kockára tenni a jóhíremet is azért, hogy apám régi ügyfelének családja továbbra is velünk maradjon. Máskülönben tudom, hogy zajlik ez a felső körökben. Alighanem azért is súlyos árat fogunk fizetni, ha a dolgok mégsem a terv szerint alakulnak. Utólag azonban hallani sem akarok arról, hogy visszamondjam a megrendelést. Pedig a józan ész azt súgja, hogy ezt kellene tennem. Ha Zofia valamire ennyire rápörög és izgalmasnak találja, abból ugyanis jobb kimaradni. Bár kétségem sincs afelől, hogy ha erre kérném is, végrehajtaná az akciót a saját szakállára, annyi különbséggel, hogy nem Malfoy fizetne az áruért, hanem olyasvalaki, akinél nem feltétlenül lenne jó kezekben az a három tőr. Persze Malfoy szándékairól is vannak kétségeim, de soha nem ártottam bele magam az ilyesfajta dolgokba. A bátyámat még nem avattam be abba, hogy mit vállaltam. Még mindig úgy gondolom, hogy sokkal hasznosabb az, ha csak a feltétlenül fontos információkat tudatom vele. Azokat is csak apránként, mielőtt még kedve támadna önkényesen intézkedni és a végén azért fuccsolna be a terv, mert minden bizonnyal bármilyen megbízóval szemben is sokkal inkább őt választanám, ha arra kerülne a sor. Akkor is, ha véleményem szerint a kapcsolatunk sokat romlott az utóbbi időben. Vér a véremből. Ezt pedig a világ legnagyobb vagyona sem képes felülmúlni. Remélem egyszer majd lesz alkalma a bátyámnak is viszonozni, hogy hajlandó vagyok minden körülmények között - függetlenül a helyzet súlyosságától vagy a saját igényeimtől - őt választani. Merlinre mondom, szeretném, ha eljönne ez a pillanat is. Amíg viszont erre várok, szépen összekészítem a megbűvölt tükröket, a pennám mindeközben lényegretörő instrukciókat vet pergamenre, mert sokkal fontosabb dolgokról kell beszélnem Dracoval az este folyamán, mint a tükrök működése. A tőrök hollétéről ugyanis hamar eljutott hozzánk az információ, a bökkenő nem is ezzel van, sokkal inkább az okoz gondot, hogy szinte lehetetlen észrevétlenül ellopni. Ennyi időt alatt legalábbis. Ehhez pedig őt is a kelleténél jobban bele kell vonnom a terv lebonyolításába, ami még mindig roppant mód zavar. Ezzel a gondolattal bájolom el az üzlet ajtajának zárját és térek be az első forgalmatlan kis utcába, majd hoppanálok a Malfoy kúria kovácsoltvas kapuja elé. Mivel a vaskapu szinte azonnal kitárul előttem, van okom azt feltételezni, hogy a ház ura a házimanóit jó előre felkészítette arra, hogy vendéget várnak. Az erszényemben ott lapulnak a kért portékák, vállamat sötét színű talár takarja el, de a kilétemet nem titkolom, hisz a megállapodásunk értelmében van indokom megjelenni a házánál. Kényelmes tempóban közelítem meg a bejáratot, de még mindig nem vagyok teljesen nyugodt a vállalkozás miatt. Pedig már van ötletem arra is, hogy mit tehetnénk a siker érdekében, bár nem hiszem, hogy Draconak tetszeni fog a dolog, legfőképp azért, mert neki is vásárra kell vinnie a bőrét. A házba lépve tompa fények fogadnak, de nem zavartatom magam, a taláromat átnyújtom a manónak és türelemmel várom, míg a szalonba kísér. Itt sejtem Dracot is, de csak akkor nyitom szólásra a számat, mikor meg is pillantom őt. - Jó estét Mr. Malfoy! - köszöntöm röviden. Nem mosolygok, ugyanis nincs miért. Szerettem volna jó hírekkel szolgálni, ehelyett rengeteg bizonytalanság van bennem. Ha mázlim van, nem szúrja ki az első pillanatban. Ha pedig mégis megneszelné, talán még akkor is hajlandó volna meghallgatni a mondanivalómat. Szemeimet csak gyorsan és diszkréten futtatom végig az otthona részletein, mielőtt tekintetem megállapodna rajta. - Jó és rossz hírrel is szolgálhatok. Melyikkel kezdjem? - teszem fel végül a kérdést. Minden csak attól függ, melyiket akarja előbb hallani. Ugyanakkor továbbra sem érdeklődöm a hogyléte felől, és én sem várom, hogy hasonlókat tegyen. Az üzlet hozott minket össze, ehhez mérten igyekszem legjobb tudásom szerint rászolgálni a bizalmára.
Reméltem, hogy Priscilla hamarabb jelentkezik majd nálam a megrendelt tárgyakkal, és a friss hírekkel. De reménykedni, és megmaradni a realitás talaján, két különböző dolog. Első pillanattól kezdve tisztában voltam vele, hogy a kérésem extra, időigényes (még úgyis, hogy megsürgettem a dolgok menetét), veszélyes és komplikált, ő pedig kockázatot vállalt azzal, hogy rábólintott. Igyekeztem is ezt honorálni azzal a szép kis összeggel, amit legutóbb az üzletben ott hagytam nála, és készen álltam rá, hogy megduplázzam azt, amennyiben minden a tervek szerint halad. Vagy legalább megközelítőleg a tervek szerint. Felajánlottam a segítségemet, a kapcsolataimat, a minisztériumi befolyásomat, tulajdonképpen bármit, amivel levehetem a feladat adta teher egy részét a válláról, mert ez egyszerűen túl fontos volt, és ezt nem lehetett eléggé nyomatékosítani. Tudom, hogy Miss Burke-nek is fontos a zökkenőmentes együttműködésünk, ez elég hamar egyértelművé vált a számomra, úgyhogy igyekszem megbízni benne. Valójában nem is igazán tehetek mást. Leszámítva, hogy nagyjából két-három órán belül megoldottam a menedékházzal kapcsolatos kéréseit. A küldetés végrehajtóit egy biztonságos helyszín várja majd Montenegró partján, egy muglik által lakott, a minisztérium elől rejtett területen. A koordinátákat még aznap este el is küldtem egy bagollyal, lezárt borítékban. Azóta azonban csak várok, többé-kevésbé türelmesen.
Szerencsére - legalábbis ezt most annak tekintem – a minisztériumban az elmúlt egy-két napban volt épp elég teendőm ahhoz, hogy ne legyen időm túl sokat rágódni és idegeskedni azon, hogy vajon hol tart a közös ügyünk Burke-ékkel. Két törvényjavaslat megvitatása, egy sajtókonferencia lebonyolítása, és egy az amerikaiakkal tervezett külpolitikai tárgyalás részleteinek egyeztetése között rendesen aludni, enni, vagy egyáltalán levegőt venni sem sok lehetőségem maradt. Munka után hazatérve még itthon is akadt teendőm, úgyhogy hamar bezárkóztam a dolgozószobámba. Bár a kúria falain belül legalább Lossy-nak gondja van rá, hogy ne halljak éhen, és életben tartson. Majdnem biztos vagyok benne, hogy ezzel kapcsolatban egykori úrnője szavait követi még mindig. Úgyhogy hálásan fogadom, valahányszor egy tányér bukkan fel előttem az asztalon egy-két szendviccsel, vagy egyéb ehetővel.
Éppen egy kávét terveznék rendelni a manóktól, abban a reményben, hogy az majd kissé felélénkít, amikor hátam mögött egy bagoly kér bebocsájtást az ablakon. Az általa szállított üzenetből pedig hamar kiderül, hogy vendégünk érkezik. Miss Burke éppen ide tart. Félretolva az előttem heverő iratokat, igyekszem perceken belül ehhez mérten újra szalonképessé tenni magamat, hiszen már rég nyoma sincs a reggeli frissességemnek. A fehér ingemet és a méretre szabott, sötét öltönyömet egy bűbájjal teszem újra gyűrődésmentessé, az arcomra kiülő fáradtságon viszont legfeljebb az a kávé segített volna, amit már nem volt lehetőségem megrendelni a házimanóktól. A nyakkendőm is az irodám sarkában levő fotel karfáján pihen, de az már ott is marad. Lehet, hogy egy újabb üzleti megbeszélés vár rám, de a saját otthonomban, azt hiszem, ennyi hanyagságot már megengedhetek. Larkey-t küldöm az érkező elé, hogy kísérje be őt a szalonba, ahová én magam is átsétálok, mielőtt célba érnének.
- Jó estét, Priscilla! - fogadom őt biccentve, és egy apró mosoly is megjelenik az arcomon annak reményében, hogy jó hírekkel érkezett. Ám azt hamar le is törli onnan az első kijelentésével. Kíváncsivá tesz, ugyanakkor enyhe fesztültség fut rajtam végig, de ezen egyelőre gyorsan úrrá leszek. - Kezdhetné talán azzal, hogy helyet foglal - invitálom az egyik kényelmes, 18. századi kanapé felé. Furán is venné ki magát, ha a szalon közepén ácsorogva beszélgetnénk, mint akik épp indulnak valahová. Tehát ha hajlandó leülni, magam is helyet foglalok vele szemben egy fotelben.
- Valami azt súgja, ez tovább fog tartani egy gyors bejelentésnél, úgyhogy megkínálhatom előbb valamivel? Tea, kávé, gyümölcslé... vagy valami erősebb? - őszintén kétlem, hogy az utóbbit elfogadná, ahhoz Miss Burke túl profi. Egy közös teázással viszont, ha úgy vesszük, még tartozik nekem. Amennyiben kér valamit, úgy Lossyt szólítom, aki két másodpercen belül meg is jelenik mellettünk, és a rendelésünkkel ugyanilyen gyorsan távozik is. - Rendben, halljuk előbb a rossz hírt - térek végül a tárgyra.
Priscilla && Draco
Vendég
Vas. Okt. 10, 2021 9:17 pm
Draco & Priscilla
• If plan "A" fails remember there are 25 more letters •
Többször és több okból is megfordult a fejemben, hogy még jó idejében kihátráljak az alkunkból, erre mégsem kerítettem sort. Nem csak azért, mert félő, hogy híre menne az alakoskodásnak, azért is, mert a személyes megelégedettségem nem hagyna megalkuszni. Talán ez a leginkább nyomós indoka annak, hogy beférkőztem Draco Malfoy személyes terébe és csakhamar a kanapéján is találom magam. A tekintete sok mindent elárul, talán kissé fáradt is, hiszen a nap végét járjuk, de a tudtomra jutott információk egy pillanatra sem játszhatják ki a figyelmünket. Sokkal kevésé szeretek saját magamban csalódni, mint azt mások el tudnák képzelni. - Köszönöm - helyezkedem el ültömben hölgyhöz illendő módon, mégis kényelmesen. Mivel pedig az idő dolgozik leginkább ellenünk, nem szeretném rabolni azt, ami egyébként is szűkösen áll rendelkezésünkre. - A helyzet komolysága indokolja a tiszta fejet és a hideg vért. Ezt önnek is javaslom, Draco - utasítom el szelíden a javaslatát némi könnyed szeszre. Máskor minden bizonnyal nem utasítanék vissza egy pohár bort, de most nem csúszna le a torkomon. - Egy kávé talán mindkettőnknek jót tenne, azt hiszem, hosszú éjszakának nézünk elébe. - vetítem előre a sorsát, amire talán még nincs is felkészülve, de bármennyire is szeretném, hogy kimaradjon belőle, nem engedhetem meg magamnak, hogy ezen a ponton hiba csússzon a számításaimba. Ehhez viszont a személyes jelenléte is szükségeltetik. - Ha a megérzésem nem csal, Ön jelenleg legkevésbé sem vágyik nyilvános szereplésre, és bármennyire szeretném ezt tiszteletben tartani, sajnos ilyen rövid idő alatt másképp nem tudom megoldani.. - kezdem a rossz hírrel a kérése szerint. Nem mintha ezek után a jó hír annyira megnyugtathatná, minden esetre talán nem ásom alá a tekintélyemet azzal, hogy konkrét megoldási javaslattal állok elő. Nem lógattam a lábamat. - A tőröket Jekatyerinburgban őrzik és az informátorom meg van róla győződve, hogy a védőbűbájt csak a megfelelő pálca birtokában lehet riasztásmentesen feltörni. Bár ez sem egy életbiztosítás.. - húzom el a számat. Az oroszok ugyanis szeretnek meglepetéseket okozni. - Az emberünk szinte biztosan jelen lesz az eseményen, valószínűleg itt van a legnagyobb esély rá, hogy észrevétlenül megkörnyékezzük. A helyi kogot, vagyis a helyi vezető pálcája lesz a kulcs a bejutáshoz. - folytatom tovább, mielőtt még bármit kérdezhetne. Szeretném, ha a lehető legtisztább lenne előtte a kép, mielőtt azt mondja, hogy vállalkozik rá. - Nézze el nekem, hogy nem vagyok túl gyakorlott zsebtolvaj, így ilyen mutatványra, amennyiben nem muszáj, nem vállalkoznék. De van emberem, aki történetesen tökéletesen magáénak érezné ezt a feladatot - nyugtatom meg sietve. A terv pedig egészen egyszerű. Ha egy nagymúltú aranyvérű család meglehetősen befolyásos tagja az utolsó pillanatban kér bebocsátást egy zártkörű aukcióra, az egyáltalán nem kelt feltűnést. Ha egy sötét tárgyakkal kereskedő szakértő kíséri, az sem különösebben. Tekintettel arra, hogy a családjaink generációk óta jó üzleti kapcsolatot ápolnak egymással, egészen magától értetődő, hogy engem választ a feladatra. Senkiben nem merülnének fel kérdések. Csakhogy egy olyan ember pálcáját kell ellopni, aki a pillanat törtrésze alatt gerjed éktelen haragra, így esélyt sem adhatunk a lebukásnak. Itt jön a képbe Zofia és a százfűlé-főzet. - A tervem nagyon röviden a következő: Az emberem az én bőrömbe bújva érkezik a helyszínre az Ön kísérőjeként, ellopja a pálcát, majd távozik, én pedig átveszem a helyét, hogy eltereljem magunkról a gyanú legkisebb jelét is, hogy rosszban sántikálnánk. - magyarázom el a terv velejét mindenféle körítés nélkül. Ebből sajnos én sem maradhatok ki és mivel többen ismernek, nem kockáztathatom meg, hogy ne önmagamként vegyek részt az eseményen. - Sajnálom, hogy ilyen rövid idő áll rendelkezésre, más esetben bizonyára lenne rá más mód, hogy teljesítsem a kérését, de jelenleg ez a legjobb, amivel szolgálhatok.. - pillantok rá tűnődve. Gondolom arra nem kell felhívnom a figyelmét, hogy ezzel sokkal nagyobb kockázatot vállalok, mint valaha. Nem tudom milyen fogadtatásra számíthatok tőle.
Miss Burke épp olyan komoly és gyakorlatias, mint amire emlékeztem, illetve mint ahogyan azt az üzleti teendői - beleértve az én kérésemet is - megkövetelnek. Nem is csalódom benne, amikor itallal kínálom, és elutasítja azt. Pontosan erre számítottam tőle. - Egyetértek - bólintok rá a kávézásra, bár bevallom, kissé meglep a mondatának második fele. Nem igazán értem, miért is várhat ránk hosszú éjszaka, de feltételezem, hogy hamar megtudom majd, mire céloz. - A kávé szerintem is jó ötlet. - Lossy pillanatokon belül fel is veszi a rendelésünket, majd ahogy jött, úgy el is tűnik egy pukkanással. Éppen úgy, ahogyan a két csésze fekete egy kisebb tálcán, tejjel és cukorral kísérve nem sokkal később megjelenik előttünk a dohányzóasztalon.
- Nyilvános szereplés? - lepődöm meg kissé, rövid idő alatt már másodszor, a szavain. Sok mindenre fel voltam készülve, amit be kell majd vállalnom ahhoz, hogy ezt az üzletet nyélbe üssük, és kézhez kapjam a kért tőröket, de ez eddig valahogy meg sem fordult a fejemben. Az utóbbi egy-két évben már nem igazán jelentem meg nyilvánosan sehol – a minisztériumi kötelezettségeimet leszámítva -, hisz Astoria állapota nem engedte, és nem mostanában terveztem ezen változtatni, főleg nem ilyen röviddel a halála után. De tudtam, hogy a beépülésem a neo-halálfaló szervezetbe magával hoz majd olyan változásokat és teendőket, amik nemigen lesznek majd az ínyemre. Természetesen érdeklődve hallgatom, amíg a nő kifejti, mit is ért az iménti alatt.
Mindketten tudtuk, már az első pillanattól, hogy ez egy bonyolult és veszélyes feladat lesz, tekintve a készlet értékét, erejét, és hogy kinek a birtokában is van jelenleg, de a részletekkel ilyen mértékig nem voltam tisztában. Annál is nagyobb kíváncsisággal és tagadhatatlan elismeréssel veszem tudomásul mindazt, amit hallok. Egyrészről Burke-ék részéről valószínűleg nem kis kutatómunka lehetett kideríteni mindezt a tárgyak védelméről, másrészt még ha a feladatunkat nehezíti is, enyhe csodálattal adózom az oroszok előtt, amiért ilyen elővigyázatosak, és gondoskodtak róla, hogy az ereklyéket csak egyetlen pálca segítségével lehessen elmozdítani. Azonban, mint tudjuk, egy pálcát el is lehet lopni. Nyilván nem egyszerű feladat, főleg a gazdáját tekintve, de el lehet. A magam részéről nem tervezem, hogy sokáig őrzöm majd a tőröket, de azt hiszem, nem árthat, ha én is felkészülök, és gondoskodom majd a biztonságról, és nem csak leteszem valahol a családom által birtokolt egyéb ereklye közé. Bár azokat sem olyan könnyű megközelíteni bárkinek.
Kevés tejet öntök a kávémba, majd kézbe veszem, és bele is kortyolok, amíg Priscilla kifejti a terveit. Valójában nem is túl bonyolult, és bár nem egészen veszélytelen, de legalább semmi elvetemült dolog nincs benne. Hogy megjelenjek egy oroszországi aukción, végül is nem volna akkora furcsaság tőlem. Leszámítva, hogy tart még a gyászidőszak, ami alatt lehetne ennél jobb dolgom is.
- Tehát megszegi miattam a szabályát, hogy az ügyfél nem találkozhat az embereivel? - vonom fel az egyik szemöldököm, és elfojtok egy kisebb mosolyt. - Igyekszem majd honorálni - bólintok végül, hisz nem hergelni akarom a kérdéssel, épp ellenkezőleg. Szeretném, ha tudná, hogy értékelem mindazt a munkát és eltökéltséget, amit ebbe a feladatba fektet. - Az első lépés csupán a pálca megszerzése, vagy még az este folyamán a Vladovski-készletet is tervezi begyűjteni? - Feltételezem, ezek közül egy is épp elég nagy feladat, másrészről azonban, ha túl sokáig várunk, előfordulhat, hogy a tőrök további védelmet kapnak, és megközelíthetetlenné válnak.
- És mikor is lesz pontosan ez az aukció? Tudna róla mondani konkrétabb információkat? Feltételezem, az én dolgom lesz meghívókat szerezni rá - dőlök hátra, és elgondolkodva dörzsölöm meg a már borostássá vált arcomat. Tudnom kellene a pontosabb részleteket - hol, mikor, és konkrétan ki szervezi - ahhoz, hogy be tudjam juttatni magunkat. Illetve azt is, hogy milyen tárgyak lesznek meghirdetve, hiszen nem ártana úgy megjelennem, hogy tudom, mit tervezek megvásárolni, mi az, amiért látszólag hajlandó vagyok átszelni Európát is, nem egész három hónappal a feleségem halála után. - Nem jöhetek el az aukcióról üres kézzel, azzal gyanút kelthetnék - jegyzem meg továbbra is félig tűnődően. - Persze ebben maga a szakértő, biztosan talál majd nekem valamit, amire valóban érdemes lehet licitálni...
