Is there anyone that knows the absolute truth? | Mom x Medi

Mom & Medea

Megsemmisülten viselem apám döntésének a következményeit és úgy lépem át a házunk küszöbét, mintha nem is haza, hanem egy ideiglenes börtönbe érkeznék. Ideiglenes, ugyanis a terve az, hogy néhány hónap múlva Angliába költöztet. Még mindig hitetlenül pislogok magam elé, és az sem tesz jót, enerváltságomnak, hogy otthonunk egyetlen lakója sem számított arra, hogy hamarabb érkezem haza. Még csak az évzárót sem várhattam meg, sőt apám arra sem hagyott időt, hogy a barátaimtól búcsút vegyek, pedig akkor még nem is gondoltam, hogy jó ideig nem látom majd őket. Mármint a tervek szerint. Az ő tervei szerint.
A házimanók rögtön a bőröndöm elé siettek, hogy nekiálljanak a holmijaim kipakolásának, bár sokkal inkább szerettem volna csak egyedül lenni és sírni vagy üvölteni az apámmal, mintsem az állandó motoszkálásukat hallgatni. Túl zaklatottnak bizonyultam ahhoz, hogy egy bögre tea, amit készítettek, megnyugtasson. Egyszerűen nem térek napirendre afelett, hogy a forgatókönyv egész máshogy sült el, mint ahogy azt terveztem. Komolyan úgy gondoltam, hogy apám fejét használva majd olyan megoldást találok, ami nem tetézi tovább a bajt. Hogy jó ötlet lesz arra hivatkozni, hogy Steve kihasználta a sebezhetőségemet és alkalmat teremtett arra, hogy olyat tegyek - ráadásul többször is -, amire utólag sem a családom, sem én nem vagyok büszke. Nekem voltak érzéseim, de ezek abban a pillanatban gyűlöletbe fordultak, mikor kinevetett engem. Sosem éreztem még magam annyira megalázva, mint mikor szembesültem azzal, hogy nem vagyok képes egyedül kezelni a helyzetet. Apám bevonása a helyzethez mérten jó megoldásnak tűnt, de előtte aligha tudom eljátszani, hogy nekem aztán a világon semmi közöm sem volt a történetekhez. Ennél azért jobban ismer engem. Azt is sejtheti, hogy nem óhajtom annyiban hagyni, nem vagyok sem képes, sem hajlandó elfogadni a döntését. Ehhez mérten pedig mindent meg kell tennem, hagy rávegyem a döntése visszavonására. Szeptemberre mindenki elfelejti ezt a botrányt és minden pont úgy megy majd tovább, mintha a kis botlásom meg sem történt volna. Teljesen biztos vagyok abban, hogy tudom kezelni a pletykákat és a diákokat is, elvégre én vagyok Medea Byrne. Ezúttal pedig nemes egyszerűséggel úgy gondolom, hogy jobb megelőzni, hogy apám a maga oldalára állítsa anyámat is. Ebben a kérdésben jobb lesz, ha az én pártomat fogja, együttes erővel talán hajlandó lesz változtatni az elképzelésein.
A manókat magukra hagyva indulok meg pár perc otthonlét után anyám felkutatására arra, amerre sejtem őt. Bár nem töltünk együtt különösebben sok időt, annyira azért ismerem, hogy ilyentájt el van mélyedve a saját kis világában. Nem is veszem a fáradtságot, hogy kopogjak, egészen egyszerűen csak benyitom, majd mikor konstatálom, hogy nem tévedtem, egyből rá is zúdítom a bajomat.
- Nem hagyom ott az iskolát és nem költözöm Angliába! - szögezem le anyámnak mindenféle köszönés helyett, mikor betoppanok hozzá. Láthatja rajtam, hogy zaklatott vagyok és egy cseppet sem érdekel, hogy mit szakítok éppen félbe, azt akarom, hogy ebben a percben velem foglalkozzon. Ha még időben érkeztem, akkor talán meg is tudom győzni őt arról, hogy papa milyen igazságtalan velem szemben. Ha pedig mégsem, még mindig lesz egy nyaram kitalálni mitévő legyek.