Határozott, talpraesett, karakán személyiség, aki bármilyen helyzetben feltalálja magát. Pontosan tudja, kivel hogyan beszélhet, és mikor mit kell mondania, hogy a kívánt hatást érje el. Szereti a munkáját, ezért sok időt szán rá, ami sokszor a magánélet, és a pihenés rovására megy, bár ezt nem igazán bánja. A múzeum a második otthona, ahogy hosszú ideig az egyetem, vagy annak könyvtára volt, amíg a kutatásával foglalkozott. Ha szükséges, kinyitja a száját, azonban nem áll messze tőle a diplomatikus megközelítés, nem bocsátkozik mindenáron vitába. Viszont, amennyiben igaza van, azt nem állja meg, hogy ne dörgölje a másik fél orra alá, kifejezetten élvezi tényekkel megsemmisíteni, cáfolni mások állításait. Büszke a tudására, talán kicsit fölényes is a viselkedése alkalomadtán. Bár az utóbbi időben inkább az irodában fejtegeti a mágiatörténet sarokpontjait, szívesen ellátogat az ásatásokra, vagy kutatások helyszíneire, hogy maga törjön meg néhány átkot. Szereti a saját szemével látni a lelőhelyeket, érezni az atmoszférát, hogy minél pontosabb képet kapjon mindenről. Ahogy a múzeum tételeit, úgy a kapcsolatait is kategorizálja, mindenkinek megvan a maga helye, és kis cimkéi. Ő az az ember, aki mindig tudja, mit vegyen karácsonyra, vagy születésnapra, mert a legapróbb megjegyzésekre is emlékszik. Figyel a reakciókra, a viszonyokra, de távol áll tőle, hogy kéretlen tanácsot adjon, vagy megjegyzéseket tegyen. A családja fontos helyet foglal el az életében, amit igyekszik kifejezni, ahogy tőle telik. Szeret beszélgetni, elméleti vitákat folytatni felvetésekről, és több irányból megközelíteni a problémákat. Sose esik kétségbe, minden helyzethez úgy áll hozzá, hogy megoldást keres, nem pedig kifogást. Szeret listákat írni, határidőnaplót vezet, és beosztja az idejét, hogy aztán az egészet felrúgja, ha úgy adódik. Rendszerető, és nehezen viseli, ha valaki az asztalához, vagy a dolgaihoz nyúl, az ennivalója kifejezetten tabu, ha valakivel megosztja, az már-már kiváltságnak számít. Jó előadó, magával ragadó stílusban képes beszélni, teljesen átéli minden szavát. A tanítást szenvedéllyel végzi, érdeklődést szeretne kiváltani a diákokból, nem holt tudással megtölteni a fejeket, hanem inkább motiválni arra, hogy utána nézzenek dolgoknak. Szereti a figyelmet, és elégedettséggel tölti el, ha a tudása miatt felnéznek rá.
Physical characteristics
Kifejezetten magas, több mint 175 centiméter, hosszú lábakkal és kezekkel, kecses ujjakkal. A haja barna, benne néhány makrancos hullámmal, vállig érő fürtjeit sokszor hordja feltűzve, hogy ne zavarja a munkában. Szemei borostyán színűek, hol zöldesebb, hol barnásabb árnyalatban játszanak, attól függően, hogyan esik rájuk a fény. Ha mosolyog, kis báj gödrei vannak az arca két oldalán, amit gyerekként utált, mostanra már megbarátkozott velük. A bőre halovány, porcelánszerű, közelről látszanak az orrát és arcát borító apró szeplők, amiket néha könnyű sminkkel elrejt, máskor pedig szem előtt hagy. Ruházat terén sokszor visel férfias darabokat, nadrágkosztümöket, csak hogy megmutassa a férfi uralta szakmának, rajta ezek is jól állnak. (Vagy jobban is…) A formális öltözettel sincs baja, mivel tisztában van az illem minden szabályával, könnyedén választ megfelelő darabot bármilyen alkalomra. A szabadidejében inkább a kényelmet preferálja, az se zavarja, ha néhány lyuk akad az adott darabon.
View information
Óvatos mozdulatokkal simítottam végig a doboz oldalán, mintha az érintésem nyomán kitalálhattam volna, mit rejt a barna papír. Valóban olyan érzés, akárha átszivárogna némi varázslat, ősi rítusok lenyomata, és az a semmivel össze nem téveszthető illat, ami körüllengi a múzeum legtöbb tárgyát. A címkén szereplő rövid leírás egyértelműsíti, hogy mit tartalmaz az a tizenkét tároló, ami szépen rendezve állt a pincében. Ritkán jöttem le ide, imádtam volna magam felfeszíteni a ládákat, és kibontani a dobozok csomagolását, hogy elsőként pillantsam meg az érkezett darabokat. Az én munkám azonban teljesen mást követelt, ami egyszerre töltött el csalódottsággal, és elégedettséggel. Hosszú éveket dolgoztam rajta, hogy kiérdemeljem azt a bizalmat, amivel a kuratóriumot végül sikerült meggyőzni, én vagyok erre a munkára a legjobb ember. Ettől függetlenül mindig megdobogtatta a szívemet a szalma és papír foszlányok között felbukkanó tárgyak látványa, és csupán most jöttem rá, mennyire unalmas irodák és tárgyalótermek falai közt érvelni olyasmiről, ami odakint van. Lassú léptekkel indultam vissza az emeletre, áthaladva a kiállító termeken, amikben még sötét volt, csak a kislámpák égtek, amik a vitrineket világították meg. Minden terem úgy volt berendezve, hogy az adott időszakokat a legjobban megismerhették a betérők, az érkezésem után sok mindent átrendeztünk, hosszú napok voltak azok. A legtöbben már hazamentek, csak a biztonságiak lépteinek hangja szűrődött be, bár egy-egy irodában is égett még a lámpa. Tudtam, hogy néhányan ellenségként tekintettek rám, a jenki nő, akit a kapcsolatai a nyakukba ültettek, egy idegen, kívülálló. Érthető volt ez a hozzáállás, azonban egyetlen percig sem állhattam, ha valaki kétségbe vonta a tudásom, vagy a rátermettségem. Ilyen típus voltam, ahogy ők pedig sokan egy másik generáció tagjai, akik, akárcsak a múzeum egyes tárgyai, évekkel ezelőttről öröklött, kissé talán porosodó darabjai. Semmi személyes, azt vettem csak figyelembe, ki milyen szaktudással rendelkezett, és ehhez mérten milyen feladatott tudott a legjobban ellátni. Az irodám ajtaján aranyozott betűkkel volt olvasható a nevem, bár még látszott alatta az előző tulajdonosé, ha jobban megnézte valaki. Kedves idős úr, búcsúztában mindentől elköszönt, nem csupán kollégáitól, de a bútoroktól, és még a termek mélyén bújó minden apró kavicstól is. Felmerült bennem egy pillanatra, hogy vajon én is ilyen leszek, ha megöregszem? Ragyogó szemmel tudok végignézni egy élet munkáján, hogy aztán elégedetten adjam át a helyem a következő generációnak? Elégedett leszek-e valaha annyira, hogy úgy érezzem, elértem mindent, amit csak lehet, amit csak szerettem volna? Távolinak tűnt a felvetés is. Benyitva itt is dobozok sorakoztak, bár egészen másmilyen, és egészen más okból. Ha megérintettem volna őket, nem a mágia érződött, mégis mintha emlékek simultak volna a tenyeremhez, minden egyes darabhoz kapcsolódott belőlem valami. A holnapi napot jelöltem ki, hogy mindent kicsomagoljak, és megtaláljam a megfelelő helyüket. Piros karika jelezte, nehogy úgy tehessek, mintha eszembe se jutna. Magamhoz vettem a kabátomat, majd leoltottam a villanyt. A holnap egy új nap, egy új kezdet.
Creator information
Édesapám
Agilbert Fontaine - Iskolaigazgató, s mint olyan, következetesen szigorú, sokszor magas elvárásokkal, kevés szabadidővel. Tőle kaptam az első könyveimet, vele választottam a pálcámat, ő az, akit őrületbe kergettem a veszélyes útjaimmal, és azzal, hogy a harminchoz közel, a házasságtól távol állok. Az ősz hajszálainak egy részét bizonyosan miattam szerezte, úgy az egynegyedét, a többin a testvéreim osztoznak. A kapcsolatunk egészen jó, vele tudok önfeledten beszélni a kutatásaimról, vagy az oktatásról, hiszen ő is ebben dolgozik.
Édesanyám
Belinda Wilkinson - Sok mindenben hasonlítunk, talán ezért vitatkoztunk olyan sokat tinédzser koromban. Tőle tanultam meg, hogy a függetlenség erény, és egy nőnek ki kell állnia magáért a férfiak uralta világban, de ehhez nem kell magának is férfiasan viselkednie. Még most is kifejezetten csinos, négy gyerek után, és a fogadások fénypontjaként olyan ruhákban jelenik meg, amiket én nem mernék felvenni. A kapcsolatunk sokat javult, de nehezen fogadja el, hogy nem a családalapítás az elsődleges számomra.
Testvéreim
@Lori Fontaine , @Wallace Emerson Fontaine és Matthias - Lorival mindig közel álltunk egymáshoz, gyerekként a birtok minden pontján kerestünk kincseket, no meg a bajt. Felnőttként sokszor dolgoztunk, és dolgozunk együtt, bár a vérmérsékletünk mostanra kicsit különbözik. Az évek más irányba sodortak minket az utóbbi időben, de úgy néz ki, mostanában megint lesz egy-két közös munkánk. Mattie és Wallie fontosak számomra, olyanok, akiknek egyetlen szava elég, hogy mindent hátra hagyva a segítségükre siessek. Gyerekként előfordult, hogy pesztráltam őket, már ekkor rá kellett jönnöm, nem lennék a legjobb anya, mert simán magammal vittem őket is romokat ásni… Manapság levelezünk, és a családi események mindegyikén megcsodálom Mattie kislányát, vagy Wallie eredményeit az Akadémián.
Mumus: Önmagát látja, ahogy mozdulatlanul fekszik egy kórházi ágyon, és csak gépek tartják életben.
Edevis tükre: Egy saját maga által feltárt rom ásatása
Hobbi: Nincs túl sok szabadideje, így azokban olyasmit csinál, ami segíti és fejleszti a munkafolyamatait. Nyelveket tanul, régi térképeket nézeget. Gyengéje a mugli filmművészet, azokból is a régi krimik.
Amit sosem tenne meg: Minden motiváció kérdése, nem szívesen árt másoknak, de van olyan, amiért nem riadna vissza drasztikus megoldásoktól sem.
Ami zavarja: Az összecsapott munka.
Ami a legfontosabb az életében: Hogy eredményes legyen a szakmájában.
Ami a legkevésbé fontos számára: Hogy megfelelő férjet fogjon...
Büszkesége: A doktori disszertációja
Ha valamit megváltoztathatna: A múltat kutatni szereti, nem átformálni.
Így képzeli a jövõjét: Kutatásai nyomán Arany Merlin-díjas varázslóként.
Nyilvánvalóan csak jókat tudok mondani rólad, és véletlenül sem azért, mert a húgod pisztolyt (pálcát?) fog a fejemhez, hogy ezt írjam le. Komolyan úgy gondolom, hogy egy nagyon érdekes, intelligens és szuper karaktert hoztál nekünk, aki a varázsvilág művészeti részét úgy képviseli, ahogyan azt kell is. Megérdemelten jutott el a múzeumigazgatói székbe, nem csupán a társadalmi rangjának, de munkamoráljának és elkötelezettsének is köszönheti, hogy most ott van, ahol. A szülei méltán lehetnek büszkék rá (még akkor is, ha nem szült, hát mekkora szégyen már), a húga pedig mindig támogatni fogja a döntéseiben. Még akkor is, ha ő a sokkal közvetlenebb és talán agresszívebb megoldást is választaná. Futás foglalózni, mert már nagyon várnak rád!
