A mai nap talán senki sem volt igazán a toppon, majdhogynem egyedül éreztem magamat, pedig a drámakör volt az egyetlen hely, ahol le tudtam vedleni azt a távolságtartó kisugárzást, ami normál esetben körbeleng, és a társaság tagjának érezni magamat. Fogalmam sincs, hogy mi baja volt az embereknek, de már majdnem nevetséges volt, ahogy kiestek a szerepükből, vagy éppen elcsuklott a hangjuk, de volt, aki random leejtette az eszközöket. Inkább be is fejeztük előbb, mindenki belátta, hogy a mai nap ilyen általános katasztrófa. Én ki sem bírtam, hogy ne szóljak be a többségnek, bár volt, akit inkább kihagytam, mert volt némi sejtésem, mi állhat a háttérben. Nehéz is lett volna elmenni minden felett, amit hallottam, még ha magasan le is szartam az egészet, mert hát Judy, akármekkora gyökér is volt, akkor is a bátyám. Viszont valahol mélyen a bűntudat azért enyhén kaparászta a lelkiismeretemet, akármennyire nincs is hozzá közöm, éppen kire csorgatná a nyálát, a csaj akkor is ártatlanul szenved. Bár nem volt szándékomban sem megmenteni őt, se nem megváltani Judy-t, mert az legyen a maguk dolga, mégis oda sétáltam hozzá és egy laza mozdulattal dőltem a falnak, a kezemben Csontival - igen, én neveztem el, szerintem is király név -, a drámakör egyetlen koponyájával, ami csak úgy a kezembe akadt menetközben, és minden felvezetés nélkül pofázni kezdtem, miközben a többiek lassan, de biztosan távoztak a teremből. - Mi van veled, Travers? Nem úgy volt, hogy megmutatod, hogy ki is a jobb kettőnk közül? Ha így folytatod, meg sem kell erőltetnem magamat - érdeklődtem, egy pillanatra sem ránézve, helyette Csontit dobáltam egyik kezemből a másikba. Ugyan valami komolyabb beszélgetést akartam volna kihozni belőle, még én is tudom, hogy mennyire nevetséges gondolat, hogy valaki az én vállamon sírja el minden bánatát. Ezért sem kezdtem szép szavakkal, ahogy folytatni sem terveztem velük. Sokkal inkább illik hozzám, hogy leordítsák a fejemet. Abban amúgy is jó vagyok, hogy felhúzzam mások agyát, neki pedig talán valamit segít, ha kiadja magából az egészet.
Vendég
Szer. Aug. 04, 2021 8:06 pm
Életemben először komolyan elgondolkoztam azon, hogy mi lenne, ha mindent hagynék a francba. Csak úgy egyszerűen. Mi lenne, ha arra hivatkoznék, hogy nem érzem jól magam és ki sem másznék az ágyból. Egészen egyszerű lett volna ezt a megoldást választani, mintsem úgy tenni, mintha még mindig lenne bennem erő és lendület, hogy én legyek Flora Travers. Az a Flora Travers, akit hajt a bizonyítási vágy és sosem roppan bele a vállát nyomó súlyokba. Most nem érzem magam igazán sem Florának, sem Traversnek. Persze meg is van rá az okom az ominózus újságcikk óta, hogy pocsékul érezzem magam. Nehezen kezelem a kialakult helyzetet és ezen nem segít sem a nyakunkon lévő vizsgák sokasága, sem a szerkesztőségben uralkodó állapot. Chris kirohanása, a veszekedés Theoval, a gondolat, hogy Tanya talán nem itt folytatja a tanulmányait jövőre... És az sem, hogy az épp normálisan viselkedő Judas Maddent sokkal nehezebben viselem, ha nem ad indokot arra, hogy flegma legyek vele. Az tesz boldoggá, hogy a színjátszókörben minden alkalommal kiszakadhatok egy kis időre ebből a mókuskerékből, de már ez az öröm sem teljesen felhőtlen egy ideje. A hetek óta gyakorolt szövegeimet - amikről tudom, hogy betéve tudom őket - rontottam el. A lelki békém sosem borult még fel ennyire, a fejem felett lassan, de egyre biztosabban csapnak össze a hullámok, nekem pedig fogalmam sincs mitévő lehetnék, hogy csak egy kicsit újra egyenesbe jöjjön minden. Nem jellemző rám, hogy kételkednék önmagamban, most mégis jól jönne pár bíztató szó. Mondjuk bárki mástól, aki nem Avery prof. Meg mondjuk nem egy Madden. Komolyan, néha elgondolkozom rajta, hogy miért van belőlük kettő. Még az a mázli, hogy Jesus nem akar megállítani a kastély bármely pontján, hogy aztán kétmilliomodjára is randira hívjon. A legrosszabb az egészben, hogy néha még az is megfordul a fejemben, hogy az egyetlen, akit komolyan érdekelne mi van velem, az mégiscsak Judas... - Most nincs kedvem egy újabb Madden-féle f*szméregetéshez... - sóhajtok egy lesújtó pillantás kíséretében. Nehezen tudnám elképzelni mondjuk, hogy felfogná, mennyire szar pillanatomban talált be, elvégre a testvérének sem sikerül soha. Márpedig a név kötelez, ugyebár. A mondatom után viszont igyekszem nem tudomást venni arról, hogy egyáltalán hozzám szólt és összecsomagolom a holmimat. Persze a gyorsaság most sem kedvez az ügyességemnek és mivel jó szokásomhoz híven most sem szeretnék indokolatlanul sok időt tölteni egyetlen Madden társaságában sem, Merlin biztosan úgy gondolja, hogy még jobban kitol velem. A jegyzeteim többsége ugyanis a földön landol és az idegességtől a szép rendszerező bűbáj sem sikerül. Mallory professzorasszony sírna, ha meglátná, hogy egy másodikos bűbáj is kifog rajtam. Ezek után csodálkozik bárki, hogy kész csődnek érzem magam és az életemet is?! A sírás határán állok, mikor végül sutba dobva a büszkeségemet lehajolok, hogy összegyűjtsek mindent a földről, de tartom magam. Nem mellesleg épp az hiányzik még, hogy Madden orra elé essen valami, amit nem kéne látnia. Mondjuk a suliújságból, a kviddics csapatból vagy a színjátszókörből való kilépésemről szóló beadványok bármelyike. Senkinek nem mondtam még, hogy milyen szándékaim vannak. Hogy a hollóhát elleni meccsen tervezek utoljára a griffendél karikái előtt parádézni vagy hogy mostanában egy értelmes ötlet nem jut eszembe, ezért a Harperrel készült interjúval a karrierem végének is megágyaztam.
Vendég
Pént. Okt. 29, 2021 8:30 pm
Flora & Jesus
Még számomra is egyértelmű, hogy valami nagyon nem okés a csajjal. Már pedig, ha én észreveszek valamit, akkor ott valószínűleg komoly a baj. Bár még mindig nincs kedvem belefolyni Judy ügyleteibe, Travers-szé meg pláne messze álljon tőlem... Viszont a kettő sajnos igen csak összeér, és hiába nincsen hozzá kedvem, valami, amit mások a lelkiismeretemnek gúnyolnak, mégsem hagy nyugodni. Az mondjuk biztos, hogy szívmelengető beszédet, és baráti vállveregetést nem fogok tudni nyújtani, de ettől a furcsa kényszertől vezérelve mégis csak megkörnyékezem őt. Bár csak biztos távolságból, a megszokott flegma stílusommal. Azzal sosem lőhetek mellé, nem igaz? - Nincs? Ki vagy te és mit csináltál Flora Travers-szel? - vonom fel a szemöldökömet, miközben egy pillanatra sem engedem el a tekintetét. Oké, elismerem, hogy a taktikám nem a legjobb, de nem is szántam annak. Mit tudjam én, hogy mi lenne a legjobb megoldás... Azt se tudom, hogy mihez kezdjek, amikor leejti a dolgait. Egy pillanatig mozdulni sem bírok, valahonnét a tudatom mélyéről halkan visszhangoznak anyám szavai, hogy mindig segítsünk másoknak, és talán zavaromban véletlenül még hallgatok is rá. Odalépek hozzá, leguggolok, és a pálcámmal intve a kezébe rendezem a papírost. Meg nem merném említeni, hogy mit láthattam, így közelebbről nézve az arcát nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán meg kellene-e szólalnom. Valahogy sejtem, hogy csak egyedül kéne hagynom őt, szép csendben távoznom, miután összerendeztem a papírost... Viszont nem is arról vagyok híres, hogy be tudnám fogni a pofámat. - Mi van veled Travers? Nem vagy önmagad. - Mármint tudja a tököm, hogy igazából milyen, de ennél azért sokkal szórakoztatóbb szokott lenni. Sose hagyná, hogy bárki is jobb legyen nála, mindig a maximumot nyújtja, és soha nem félt visszaszólni. Ezt azért igenis becsültem benne. Most viszont, még ha sejtettem is, hogy mi állhat a háttérben, ezek a papírok még pluszba, amiket elejtett igen csak árulkodóak. Viszont számomra elég hihetetlen, hogy tényleg képes lenne bármelyiket is leadni. - Figyu, ha Judy-ról van szó... - Felegyenesedek a guggoló helyzetből, de igazából fogalmam sincs, hogyan kellene folytatnom. Mármint, mi van akkor, ha a bátyámról van szó? Mit a francot tudnék én kezdeni Judy-val? Már rég eldöntöttem, hogy nem avatkozok közbe, csak ha valami olyanra készülne, amivel saját magának árthat. Arról nem is beszélve, hogy vajon mennyire érdekelné mit mond a másik Madden neki. Mondjuk az meg mióta számít nekem, hogy kíváncsiak-e a véleményemre? Igen, ez az, Jesus Madden nem szokta kikérni mások véleményét, mielőtt beszélne. - Pontosan mi is a bajod vele?
