Sebastian Barnaby Mulciber

Vélhetően, amit egyesek imádnak bennem, azért mások a Pokolba kívánnának. Erre egyébként csak annyit mondhatok, hogy aki nem kedvel engem, az lenyomhatja a torkán a saját véleményét egy knarllal karöltve, ugyanis kurvára nem hat meg, ha valaki szemmel ver, vagy cigányátkot küld rám.
Egyébként a szüleim példájából kiindulva, csak az jut magas pozícióba az életben, aki egy alattomos geci, így én is hamar elkezdtem átgázolni másokon. Persze, azért arra ügyelek, hogy úgy cseszegessek másokat, amikor nincs túlságosan sok szemtanú, mert attól, hogy nagypofám van, az nem egyenértékű azzal, hogy bántok másokat. (Egyébként igen, de ezt a tanároknak nem kell tudnia.) Meg van a magamhoz való eszem ahhoz, hogy csaljak, de mindez a jegyeimen nem tükröződött, ugyanis másodjára fogom járni a hetedik évet, miközben a haverjaim mind szopnak első éves egyetemistaként. Nem vagyok hülye. Szándékosan dolgoztam az egész tavalyi évben azon, hogy annak bukás legyen a vége, akkor is, ha a szüleim épp azt fontolgatták, hogy melyik sósavval teli vödörbe zárjanak a húzásomért.
A tanáraimtól számtalanszor hallgattam már, hogy nem értik mi van velem, hiszen nem vagyok ostoba, mégis a jegyeim botrányosak. Erre csupán egy vállrándítással meg egy sornyi fogadkozással felelek, hogy eskü, legközelebb jobb lesz.  
Pedig érdekelnek a tanulmányaim, pontosan tudom, hogy mik az erősségeim és a gyengeségeim, mert a muternak köszönhetően elég jó önképpel rendelkezem. Sőt, azt is tudom, hogy a jövőmet illetően szeretnék majd varázstárgyakkal foglalkozni, ha úgy adódik. Ambícióból sose voltam híján, ahogy az önbecsülésem is plafont verdesi, de talán itt ki is fogytam azokból a tulajdonságaimból, amik valamelyest tolerálhatóak.
Elég sok helyzetben feltalálom magam, főként azért, mert kurva jól tudok hazudni, és nálam durvább pókerarcot csak a fater tud vágni. Ha meg más nincs, akkor nyugodt szívvel gyakorolgatom az emlékek módosítását, hiszen ezért már kiskorom óta csodálom azt a vén faszt, akit az apámnak nevezhetek. De ahhoz is jól értek, hogy hárítsam a felelősséget, szerintem még a Briggs-eket is lenyomnám ebben, annyira geci jó vagyok.
Ragaszkodok az elképzeléseimhez és az elveimhez is, épp ezért nem értem, hogy Jerry mi a faszért kavarodott össze egy olyan csajjal, és bár nem nézem jó szemmel, de megjátszom, hogy nem basznak fel minden alkalommal, amikor együtt látom őket. A magam részéről én a nők terén is válogatós vagyok: csakis aranyvérű, csakis hasonló nézeteket valló. Hamar ráunok egyébként a lányokra, mert borzasztóan unalmasak tudnak lenni, azt azonban nem viselem el, ha ők próbálkoznak meg azzal, hogy megcsaljanak engem. Akkor számolniuk kell a bosszúhadjáratommal, ami… Hát, minden csak nem éppen kellemes.
Mindenki háta mögött képes vagyok kavarni, számomra semmi nem szent saját magamon kívül. Nem is értem egyébként, hogy miért nem szenteltek fel Szent Sebastian nevén. Rohadtul megérdemelném, hiszen annyi jót cselekszem az emberiség érdekében. Példának okáért életre nevelem a szaros kis kölyköket, és megtanítom nekik, hogy a társadalmi hierarchiában hol foglalnak helyet.
Sokan vulgárisnak tartanak a szóhasználatom miatt, anyám szerint kifolyik a mocsok a számból, apám szerint meg nem vagyok így eléggé burzsuj faszkalap, pedig mindezt azért csinálom, hogy a környezetemet ingereljem vele. Ha van okom arra, hogy választékosan fogalmazzak, akkor el tudom hagyni ezt a szokást magam mögött. Csak eddig nem nagyon volt rá okom, én pedig élvezem, ahogy a pisisek már attól összehugyozzák magukat, ahogy rájuk nézek és hozzájuk szólok.
Szerintem sokan amúgy összetehetnék a két kezüket egy ilyen csodálatosan geci ember barátságáért, de annyit mondhatok, hogy aki hozzám hasonló, amellett kitartok, és nem szúrom hátba az illetőt. (Csak, ha nagyon muszáj.)

Ártatlanul ülök a lelátón, és bagózom, miközben azon gondolkozom, hogy miként basszak ki a griffendélesekkel, szimplán azért, mert rohadtul unatkozom. Persze, abban is biztos voltam, hogy csicskafej Lestrange, aki olyan kurva sokat képzel magáról, azonnal kapna az alkalmon, és élvezettel baszna le engem. Így kénytelen vagyok olyan húzással előrukkolni, amely kapcsán engem nem tudnak belekeverni. Elmélyedve szívom a cigarettát, a füstöt pedig az ég felé pöfékelem, de csak nem akar megszállni a merlini sugallat.
− Hé! Sebastian, te is az edzésre jöttél? – hallom meg Shelby hangját, mire leveszem az előttem lévő székről a lábamat, hogy előrehajolhassak, és láthassam azt a randa cigányképét.
− Miért? Ma van edzés? – pillantok rá unottan, bár ha igaza is van, akkor se érdekelne, de a Shelby vállán lógó táskából kiindulva nem kamuzik ez a kis görényfejű gettószökevény.
− Igen. Nem tervezel átöltözni? – Kiröhögöm, majd elnyomom a cigimet, és a csikket tovapöckölöm. Még mindig nem mozdulok, csupán kényelmesen pöffeszkedek odafent.
− Minek? Kispados vagyok. Arról nem is beszélve, hogy Lösztranzs és Ratatouille a terelők. Én csak akkor állok be, ha valamelyikük éppen dögrováson van – vonom meg a vállamat egykedvűen, de végül csak feltápászkodok. Nyújtózok egy kicsit, megropogtatom a nyakamat, és elindulok Shelby felé.
− Roquetaillade – javít ki, mire a szemeimet forgatom.
− Ja-ja. Én is ezt mondtam. Na, hagyjál, Shelby. Épp várom, hogy eloszoljanak a felhőt, és leszálljon az égből a jóságos Merlin, hogy még több ésszel meg sármmal megajándékozzon – próbálom elhessegetni, de hát olyan kis pofátlan köcsög, hogy azért se akar kitakarodni a látóteremből.
− Ugye tudod, hogy láttam már, hogy ütsz? – tereli a témát a képességeimre, totálisan ignorálva a dumámat.
− És?
− Nem vagy annyira szar, mint amilyennek mutatod magad…
− És?
− Nem értem miért nem akarsz a kezdőben játszani.
− Idefigyelj, cigánysuttyó – sóhajtok fel, ahogy a pályát és a nézőtért elválasztó palánkhoz lépek, majd rátámaszkodok. – Jericho baszogatott, hogy jelentkezzünk, de nem akarok kifejezetten játszani. Csak azért akartam kviddicsezni, hogy több csajt gerincre vágjak. Ennyi az egész.
A zsebemből előhúzom a cigisdobozomat, és egy újabb szálat illesztek a számba. Shelby-t elnézve nem tudja feldolgozni az imént hallottakat, de annyira nem érdekel.
− De…
− Nincs semmi de, haver. Viszont, ha Löszti keres, akkor mondd meg neki, hogy rám tört a cifrafosás, vagy összeokádtam a vécét, így nem tudok jönni, oké? – veregetem vállon, miközben magától meggyullad a cigim. – Tudtam, hogy bízhatok benned, tesó.
Lelécelek. Kurvára nincs kedvem Leo faszkodó stílusához, ahogy minden szarba beleköt, még abba is, ha véletlenül fingasz egyet a levegőben. Inkább elindulok Myrtle budija felé, ugyanis fel akarom mérni, hogy vajon ha magára hagynék a Kamrában egy baziliszkuszt – már ha sikerül szereznem egyet −, akkor túlélné-e a kis geci, ha elhagyom az iskolát, vagy veszett ügy az egész. Még ez is jobb program, mint edzegetni a többiekkel, aztán, ha meguntam Myrtle szapulását is, akkor elkapom azt a takony kis hugrást, akinek a zsebe tele van Menyétféle Mókázótermékekkel, lenyúlok tőle egy Okádó Rágcsát, csakhogy ha csekkolják a gyengélkedőt, akkor tényleg megtaláljanak ott. Ezzel tökéletes alibit biztosítok magamnak.
Legalább, amíg a gyengélkedőn látványosan döglődöm, addig van időm elmerengeni a fater legutolsó levelén, miszerint alig várja, hogy véget érjen a tanév, mert szerzett nekem nőt – mintha annyira balfasz lennék, hogy ne szereznék magamnak −, és hogy meg akarja majd hívni hozzánk a nyáron, hogy bemutassa a családnak. A kérdésem pedig minden alkalommal megválaszolatlan maradt, amikor írtam neki: Ki a faszt szedett össze?

Első benyomásra egy nyurga, gizda kis suttyónak tűnhetek, aki szereti a divatból szakadt farmereket. Állandóan cigaretta lóg a számból, imádok füstölögni, és a képességemnek köszönhetően szeretem azt le is tolni az torkukon. Két okból van tele varrva a testem tetkókkal: az egyes számú oknak a haverjaimat tenném meg, akikkel fogadásokat kötöttem, a második pedig a faterom, mert nincs annál jobb dolog a világon, amikor felbassza magát, és annyira üvölt, hogy fröcsög a nyál a szájából, de annyira, hogy a nappali sarkában álló szobanövényt három méteres távolságról is beteríti vele.
Második benyomásra is suttyónak tűnhetek, hiszen valljuk be, eléggé rohadék fejem van: az arcomon mindig pimasz vigyor ül, a szemeim pedig ravaszul csillannak, amikor ki akarok baszni valakivel.  Olyan rezzenéstelen arccal hazudok mások pofájába, hogy az öregem büszke lenne rám, hiszen ezt tőle tanultam el. Meg hát amúgy is van egyfajta kisugárzásom, ami azt üzeni az embereknek, hogy „kerülj el a gecibe, vagy belenyomom a fejedet a budiba”.
Sokan nem szeretnek a közelembe jönni, pedig esküszöm, nem vagyok büdös, csupán velem nem lóghat úgy akárki. Egyébként meg hébe-hóba terelőként játszok a Mardekár csapatában (az teljesen más kérdés, hogy nem akartam bekerülni a kezdőcsapatba), és otthoni is szoktam edzeni, így attól, hogy nem vagyok egy batár állat, nem érdemes lebecsülni engem kinézet alapján.
Ó, egyszer amúgy ketté akartam vágni a nyelvemet, hogy olyan legyen, mint a kígyóké, de anyám pont benyitott a szobámba, és akkorát lebaszott nekem, azóta nem mertem ilyenekkel próbálkozni. Helyette tetkóim vannak. Sokkal jobb, ugye muter?