Lilou Byrd

"- Na, mit szeretnél, [James]? Elég rég láttalak itt. Most már értem, miért is mentek ki a többiek olyan hamar az öltözőből. Nem a saját csapatoddal kéne edzened? Igen, tudom-tudom, olyan istenkirálycsászár vagy, hogy nem árt, ha kihagyod, de nem tudom, hogy ez miért hatalmaz fel téged arra, hogy az enyémet is megzavard. Ha nem sietek, le fogok maradni a bemelegítésről, és a kapitány pedig megöl. Elfordulnál egy pillanatra? Ne morogj, tudtommal nem vagyunk együtt, akkor meg igenis átvehetem úgy a kviddicstalárom, hogy nem nézel ide. Mi az, hogy ne kezdjem megint? Most vagy neked áll feljebb, vagy nekem, akkor már nem mindegy, melyikünknek? Jó, most mondanám, hogy befogom, de akkor igazán kínos csend lenne, és nem hinném, hogy te azért jöttél. Na, mi lenne, ha versenyeznénk? Ki dobja a több gólt a következő meccsen? Hé, igazából nem tiltják a szabályok, hogy eldobd az ütődet és bedobd a kvaffot a karikába! Ha te mondod... szerintem akkor is fair. Szóval, miért is vagy itt? Aha, szóval csak úgy, értem én... Oké, kit is álltatok, úgyis tudom, hogy apád miatt jöttél. Látni szerettél volna. És ne nézz rám így, akkor is igazam van, különben már rég sarkon fordultál volna! Ugyan, szivi, nekem mindig. Tudod, kinek horkantgass! És megtennéd, hogy kicsit messzebb állsz? Benne vagy a magánszférámban. Igenis van olyan, és ne vigyorogj ílyen nagyképűen, zavar, ha mondom! Rajtad van a rajongólányok parfüme, ezért émelyítő a szagod. Kifogás a tudodmi...! Most, ha megbocsátasz, mennem kell edzeni. Ne nézz rám így, mert... Nem, nincs, mert, rosszul hallottad, blablabla, én nem is hallom, mit mondasz, egyáltalán mondtál valamit? Dehogy vagyok gyerekes, te vagy az, ha látnád azt a vigyort az arcodon, te is ezt mondanád! Ne gyere közelebb, ha meg mersz csókolni, én..."

"- Na azért, [Rob], már azt hittem, sose jössz el! Aha, persze, minden meccsemre eljössz, nekem meg röhög a vakbelem, múltkor sem voltál ott! Kifogás, kifogás, ha én ezt mondhatnám, és lenne jogom nem megjelenni a meccsen, katasztrófa lenne! Mi az, hogy bármikor tudnának nélkülözni? Oké, hogy nagyon is jó cserejátékosaink vannak, de azért cserék, mert a csapat jobbak náluk, hidd el, hogy helyettesíthetetlen vagyok. Jó, na, befejeztem, most mondanám, hogy leszállok a magas lóról, de te is tudod, hogy csak poénkodok, és nem is ülök rajta. Amúgy meg nem baj, hogy nem jöttél, elég gyorsan lement a meccs, hamar meg lett a cikesz, de dobtam három gólt a hatunkból! Menő, mi? Kár, hogy csak barátságos mérkőzés volt. Milyen fiúkról beszé... Ó, hogy a múltkori interjú? Tudod, hogy nem érdekel túlzottan, a kviddicsért és az adrenalinért játszom, nem pedig ilyenekért. Oké-oké, talán ha jóképű, kivételt teszek, de... Hé, ne vigyorogj! Nehogy azt hidd, hogy nem tudom, múltkor azért tudtad megfektetni a csajt, mert azt mondtad, ismersz! Na látod, máris jobb, ezt az arckifejezést jobban szeretem, innen tudom, hogy én nyertem. Amúgy sem sikerült volna, ha nem isztok eleget, szóval még szerencse, hogy ott futottatok össze... Jó, rendben, nem szólok be többet, legalábbis emiatt a csaj miatt, ha lesz még, tudod, hogy nem fogom tudni megállni. Meg is érdemled! Egyébként meg mit kérdezett, mit mondtál neki rólam? Tudod, hogy vigyáznom kell, nehogy ártson a csapatnak... Mi az, hogy nem emlékszel, szedd össze a memóriád! Ó, hogy Jam... ó. Mi ez a diadalittas vigyor? Csak azért, mert egy pillanatra elhallgattattál! Amúgy is régen láttam.... Mi, honnan veszed, hogy nem olyan rég találkoztunk? Már megint eljárt Morgannek a szája? Mondtam már, hogy ne dumáljon, ah! Jó, na, igazából neked úgyis elmondtam volna. Na jó, mennem kell, öltözés és csapatmegbeszélés, már amúgy sem kéne itt lennem, és nehogy azt merd mondani, hogy kéz és lábtörést... A mugliszületésű mindenedet, [Rob]! Tudod, hogy nem mondunk ilyet tétmeccs előtt! A kapitány már így is kinyír, hogy még nem vagyok ott, mit mondok neki, hogy ja, amúgy csak egy rajongóval beszélek? Kérd csak ki magadnak a megnevezést, úgyis tudja, hogy a legjobb haverom vagy, akkor meg? Na, jó, már jön is, futnom kell, csáó!"

"- Hol van már megint az a fránya tükör? Fogadjunk, hogy te voltál, Judy! Nem érdekel, vegyél magadnak másikat, azért az enyém, mert az enyém. George, stoppolom a szobádat, 10 percig tiltott zóna! Ne vágd nekem a pofákat, még mindig én készülök el a leggyorsabban ebben a családban. Jó, oké, Jordan talán gyorsabb, de nézz a gyerekre, már így kell ki az ágyból. Jo, ugye nem csórtad be a farmeromat megint? Tudod, hogy szükségem van rá, és nem, nem jó a tiéd, kicsit sem rugalmas, megőrülök, ha nem tudok mozogni benne. Mi az, hogy akkor miért hordok szűk farmerokat? Hogy máshogy mutogassam a kemény munkám eredményét? Anya, kimostad az edzőcuccomat? Mi az, hogy ma nincs is edzésem? Minden nap szükségem van rá! Ha nem lennénk késésben, már le is futottam volna a reggeli köreimet. Valaki egy hajgumit? Tudom, hogy nem szoktam felfogni, blablabla, a csuklómra kell, későbbre! Nincs kedvem belefulladni a seprűmön a saját hajamba. Ugh, Judy, már megint nem mostad el az ecseteket magad után! Ja, tudom, szerencsés vagyok, mert nekem nem kell két kiló alapozót felnyomnom, hallottam már ezerszer, kit érdekel? Ha arra akarod használni az én szettemet, hogy megpróbáld tettetni, neked is olyan szeplőid vannak, mint nekem, legalább tisztítsd el magad után. Igen, anya, kint van a hasam, micsoda megfigyelés, látom sikerült szemet növeszteni az elmúlt fél óra alatt, mert valahogy Jo megjelenését figyelmen kívül hagytad. Igen, George, két perc, és visszakapod, ne nyavajogj már! Ha lekap a Próféta vagy bármelyik másik magazin, tudod, hogy normálisan kell kinéznem. Ó, hozzád vágok valamit, ha nem fejezed be! Tessék, nehéz volt ennyit várni? Borzalmas. Ne ijedj meg, ha nem találod a farmerdzsekidet a fogason—nem, nem, nem mondtam semmit, sietek, pápá!"

Lilou egy héttagú család harmadik, teljesen középső gyerekeként nőtt fel egy varázslók lakta kis"város"ban, nem messze Bristoltól. Szülőkkel, bátyjával, nővérével, húgával és öccsével nőtt fel, ennél már csak az tette zajosabbá a házat, mikor megjelentek a kisállatok. Középső gyerekként mindig is valamennyire kívülállónak érezte magát, és hatalmas komplexusai lettek, így próbált meg hangerejével és folyamatos szóáramlatával kompenzálni, vágyva a figyelemre, akár jó, akár rossz dolog miatt. Három éves volt, mikor a szomszéd srác megmutatta neki, mi is az a kviddics, és Lilou azonnal beleszeretett. Sosem volt ez kérdéses, vagy bármilyen feltételhez kötve, esetleg bónusz az életéhez, nem, a kviddics maga az élete, és ezt sosem látta másként. Borzasztóan önfejű, nem érdekelte, hogy mindenki más "stabil karrierről" meg "alternatív munkáról, ha" beszélt. Ötévesen kitapétázta a falát Holyheadi Hárpiák poszterekkel, és eldöntötte, hogy egy nap ő is közöttük fog játszani. A Roxfortban a LLG ment neki a legjobban, ha bármilyen B terve is volt valaha, de csak futtában, akkor az sárkánygondozás lehetett, és meg kell hagyni, a szülőknek biztos nem tetszett jobban ez a kilátás sem. Nem kellett ettől félni azonban, Lilou nem csak beszéd, felesleges álmodozás, hanem cselekvés; éveken keresztül folyamatosan edzett, fáradhatatlanul, akár az alvás és egyéb órák kárára is, de ez nem állította meg. Sikeres is lett, Utolsó évében megérkeztek az ajánlatok, és amint letette a vizsgáit, azonnal be is állt a Holyheadi Hárpiákhoz, és mostantól meg sem áll addig, míg a válogatottba nem kerül.

Továbbra is keményen eddz, és sosem szállt a fejébe az, hogy hol is játszik, kicsit tényként kezeli, mintha kipipált volna egy elemet a bevásárlólistájából, vagy a következő mezőre lépett volna a társasjátékban. Persze, be nem áll a szája, így imád az edzőről panaszkodni, vagy éppen a kötelező étrendről, vagy arról, mikor a csapat menedzsere leordítja a fejét, mikor egy ferde éjszaka rosszul kerül ki a Szombati Boszorkány lapjaira. Rossz tulajdonságait továbbra sem tudta levetkőzni, szüksége van a figyelemre, és, ha tagadja is, abból él, hogy mások beszélnek róla. A figyelemkeresés azonban valamennyire megváltozott, ahogy felnőtt, és iskolai szabályszegés helyett más módszerekhez kezdett folyamodni, különböző férfiak társaságát keresni, csábítani és otthagyni. Viharos személyiség, a rivalizálás az élete, hangos és szeszélyes, de eltökélt, kitartó, és céltudatos is.