Nicolette Bradshaw

Mindig is csendes voltam. Jobban szerettem megfigyelni a környezetem, mint beleolvadni. Viszont ha véleményemet kell kinyilvánítani, akkor kő-kövön nem marad. Idő kell, hogy feloldódjak, de akkor megered a nyelvem.  Szeretek bolondozni, és szórakozni. De ezt mindig akkor, ha a megfelelő társaságban vagyok. Nem szeretek a komfortzónámból kilépni, szeretek mindent terveim szerint csinálni. Megtudok örülni, ha valami nem úgy sikerül, vagy működik, ahogy azt én alaposan elterveztem. Szeretek precíz lenni, és pontos. Maximalizmusom néha jó, néha viszont túlzásba tud esni. Borzasztóan makacs vagyok, olyannyira, hogy szinte harciassá tudok válni. Szeretem az akaratomat érvényesíteni. Mindig megfontolt döntéseket hozok, és szeretem azt hinni, hogy azok egyben jók is. Utálom ha beleszólnak a dolgomba, és ha megmondják mit csináljak. Hibáim közé tartozik, hogy sajnos sokszor rosszul fejezem ki magam, ezzel lehet meg is bántok másokat. Viszont tudok bocsánatot kérni, felismerem ha hibázok, és tudok bűnbánó lenni.
Amit nem tudok soha eldönteni, hogy jó vagy rossz tulajdonság: nem szeretek segítséget kérni, elvárni mástól, hogy segítsen. Szeretek mindent önállóan megoldani, és problémát korrigálni. Ez miután megismerkedtem a férjemmel, megváltozott, de csak rá vonatkozóan. Manapság kezd vissza térni ez a tulajdonságom. Nem szeretem a tökölést, az időhúzást, és az ostobaságot. Eléggé türelmetlen vagyok, nem szeretek várni.   
Egyébként kedvesnek, empatikusnak, és segítőkésznek tartom magam, remélem más is.
Mottóm: ne kérdezd a véleményem, ha nem vagy rá kíváncsi. Ugyanis én őszintén megmondom, amit gondolok. Persze ezt igyekszem nem nyersen tenni, és finoman közölni.
Mindigis hamar dühbe gurultam, ami tompult, mikor elkezdtem varázsolni. Viszont egy fura jelenségem mindig is volt, amit soha nem tudtak megmagyarázni: ha túl hevülnek az érzelmeim a szemeim furán felvillannak. Így főleg Elias elől elég nehezen tudom elrejteni mit is gondolok. De Mr. Flow készített nekem egy főzetet, amit ha rendszeresen iszok enyhül ez a fajta "érdekességem" .
Néhányan túl keménynek gondolnak: Te mit gondolsz?  

Mugli szülöttként, egészen 11 éves koromig, nem igazán van említésre méltó esemény az életembe. Eléggé fiús/lány gyermek voltam, akkor is már makacs, és tudatos. Ha nem tetszett valami, vagy mikor egyszerűen összevesztem más gyerekkel, fizikai agresszióhoz folyamodtam. Nem voltam a legjobb diák, sokszor beszéltek a szüleimmel. Egyszer történt egy fura dolog, amit rajtam kívül senki nem vett észre szerencsére. Az egyik osztálytársam tesnevelés órán, mikor kint futottunk, szánt szándékkal meglökött, én pedig elestem. A csuklóm megsérült, és szinte szemmel vertem utálatomban a lányt. Ekkor történt, mintha valaki tiszta erejéből meglökte volna, és sokkal nagyobbat esett nálam. Tudtam, hogy én voltam. Nem tudtam akkor még megmagyarázni hogyan, de éreztem, hogy én tettem. A lány beverte a fejét, és eltört az egyik karja...  
Történt egy-két furcsa dolog, bár ezt inkább butaságnak tartottam. Mindaddig, míg egy Roxforti tanár be nem csöngetett hozzánk, és megkaptam a levelemet az iskolából. Egy mugli családnak nem lehet könnyű elmagyarázni, hogy létezik mágia, és a lányuk boszorkány. Apám nem hitt neki, anyám pedig pont, hogy érdeklődéssel figyelte szavait. Demonstráció után pedig apám elhitte, anyám pedig: kezdeti lelkesedéséből félelem született. De egy valamiben egyertértetek a szüleim: jobb lesz nekem a Roxfortban.  Zabolázatlan voltam, és látszott rajtam, hogy nem találom a helyemet.
Süveg a Griffendél házat találta számomra megfelelőnek. Én is így vélem.  
A Roxfortban, amint elkezdtem a varázslást, éreztem, hogy az agresszióm halványul, majd lassan el is tűnt.. Minden feszültség, ami bennem volt elpárolgott. Mintha a varázslással kiadtam volna magamból. Imádtam, és kialakult bennem némi bizonyítási vágy. Hálás voltam, hogy itt tanulhattam, de mindig úgy éreztem, hogy ki kell érdemelnem. Feszültem figyeltem órákon, és csodálatos módon nem volt nehéz dolgom, mint a mugli iskolákban. Hamar jó barátra is szert tettem pár évvel később Evelynne Bradshaw személyében. (Ekkor elkezdett romlani az átlagom, de soha nem buktam meg, közepes voltam mindig) Legjobb barátnőm lett, és később még több mindent köszönhetek neki. Egy évfolyamtársammal, Mardekáros fiúval összejöttem, 15 évesen. Ő volt az első fiú az életemben, bár szerelemnek nem igazán mondható. Viszont jó baráti társaságunk alakult ki, Evelynne-el minden hülyeségben benne voltunk.  
Egyik nyarat náluk töltöttem, ekkor megismertem a szüleit, és a bátyját Eliast, aki igencsak jóképű volt, és eszes, és... legjobb barátnőm bátya, aki nem mellesleg idősebb is nálam. Diákként pedig elég soknak számított. A lényeg, hogy hiába tetszett, lehetetlen volt,  párom is volt. De jóba lettünk vele is, többször is össze futottunk, mikor átmentem hozzájuk.  

Az iskola véget ért, én sajnos nem szereztem olyan bizonyítványt, amivel csupán annyival felvettek volna felsőbb oktatásra, és pénzünk sem volt. Szüleim soha nem voltak gazdagok, és nem hitték volna, hogy ennyivel drágább a varázsló iskolák. Meg persze nem is akartam őket ezzel terhelni. Én magam akartam megoldani, állást szerezni, és magam kifizetni a tandíjat. Gondoltam egy, vagy két év erre elég lesz. Végül az Abszol úton találtam magamnak bolti kisegítői állást, egy Gyógynövény és Bálital boltban. Ahhoz képest nem fizetett rosszul, és ha jól dolgoztam emelést is kaptam. Ez alatt az idő alatt szakítottunk a párommal, mert ő összejött mással az Akadémián, engem pedig szégyelt. Különösebben nem tört össze, mert már rég máshoz húzott a szívem. Evelynne-el viszont nem szakadt meg a barátságunk, sőt mi több megerősödött. Többször is felajánlott nekem segítséget, de nem fogadtam el. Saját magam szerettem volna, mindent elérni. Bár nehéz volt, hisz lakást is kellett találnom. A főnököm Mr. Flow ebben segített, amíg ott dolgozom. Volt egy kis lakása, amit nem használt, így oda költözhettem.

A két évből, több lett. A pénzt félre tettem, így tudtam venni Londonban egy lakást, ami csak az enyém. Ezt főleg mint Mr. Flow bőkezűségének köszönhetem. Ugyanis minden évben szépen megemelte a fizetésemet. Sokat tanultam tőle a gyógynövényekről, és bájitalok keveréséről, dacára annak hogy az iskolában abból voltam a legrosszabb. Idősebb tanárom, bizonyára sokkal jobban elmagyarázta számomra, és látszott rajta a szeretet, mennyire imádja csinálni. Szépen az alapokat eltanultam tőle, már az évek alatt helyettesíteni is tudtam, bár viszolyogtam tőle, és nagyon féltem az elején, de egyre jobban belejöttem. Az évek alatt tanácsaimat megfogadta, kikupáltuk a helyet, és szinte jobb keze lettem.
Végül nem éreztem rá igényt, hogy tovább tanuljak. Úgy éreztem, ebből megtudok élni, többet tanultam így. Csupán a magány volt, ami végül elért 27 éves koromra. Randiztam, de soha nem jött össze. Mindenkit meguntam. Rá kellett jönnöm valamire, hogy csak egy varázsló érdekel igazán, és minden egyes Bradshaw család látogatás erősítette bennem ezt a tényt.

Az évek teltek, én pedig úgy érzem teljesen önálló lettem. Szüleimhez haza tértem néha, mindenem megvolt szinte, amit kívánhattam volna. Főleg, mikor Eliasról is kiderült: érdeklődik irántam. Többet jártunk össze, többet beszéltünk, azon kaptam magam, hogy már együtt is vagyunk. Így minden teljessé vált. Az üzlet is jól ment. Dacára az oktatásnak, mégsem voltam remek bájital keverő, így alkalmazásába vett az öreg egy fiatal zsenit. Felvirágoztuk az üzletet, mindig sokan voltak nálunk. Saját termékem lett, nőknek arckrémet készítettem, amit vittek, mint a cukrot. Egyik nap éjszaka végeztem a boltba, lehetett vagy hajnali három, mert munka közben elaludtam. Ekkor egy zsebpiszok közből elrohanó varázsló fellökött olyannyira, hogy a karom majdnem eltört, és a lábaimon is sérülést szereztek. Nem sokkal rá kiderült, mitől menekült annyira: dementor. Feltételeztem, hogy egy auror, vagy egy minisztériumi dolgozó is van a közelben. De nem volt, és mivel én voltam a közelében, engem támadott meg. Késve érkezett az auror, én pedig elájultam. A Szent Mungoban ébredtem, sokkos állapotban. Akkor megfogadtam, hogy a patronus bűbájt tökélyre fejlesztem.
Elias-sal is minden tökéletes volt, olyannyira, hogy a kezemet is megkérte három év után. Én pedig a legnagyobb örömmel mondtam igent.  
Házasságunk után nem sokkal Mr. Flow eltávozott, sajnos már túl öreg volt. Próbálta nekem, és a kis bájital keverőnek átadni minden tudását. Én megtettem mindent, viszont féltem mi lesz a bolttal. Napokig idegeskedtem miatta, ki fogja megvenni? Mikor kell kiköltözni? Aki megveszi majd a boltot hagyja, hogy az maradjon ami, vagy teljesen mást fog nyitni, és minden, amit az évek alatt felépítettünk semmivé lesz ?  

Majd megkaptam a végrendeletet, és kiderült, rám hagyott mindent. Így is aggódtunk a pénz miatt, szép házat szerettem volna, ahelyett egy Londoni kis lakásban laktunk. Így még jobban sokkolt, hogy nem csak a boltot hagyta rám, hanem az egész vagyonát, házát, mindenét. Ami kiderült, hogy nem semmiség. Vagyonos volt, nem is kicsit. Nagy háza, boltja, és sok pénz a Gringotts-ba. Elias-sal egyik napról a másikra gazdagok lettünk. De okosan bánunk a pénzzel. Miután meg lett a házunk, és próbáltam beletanulni abba, még is hogyan kell boltot vezetni... rájöttünk, hogy már csak a gyerek hiányzik. Soha nem gondoltam rá, soha nem éreztem anyai kényszert. Viszont férjemen láttam, hogy mennyire szeretne, és rájöttem hogy neki, csak neki megtenném ezt is. Én is elkezdtem rá vágyni.  

A bolti dolgok eközben rám nehezedtek, így még egy alkalmazottat fel kellett vennem, majd kiderült még egyre szükségem lesz, mert a kis segéd, megharagudott rám, és Mr. Flow-ra. Reménykedett benne, hogy ő is kap az örökségből, és ezt személyes sértésnek vette, hogy semmit nem kapott. Veszekedésbe torkollott a dolog, megfenyegetett, majd eltűnt. Így végül két új alkalmazottam lett, egy nálam kicsivel idősebb nő, aki vezeti a boltot, és beáll a pultba. Illetve egy bájital/gyógynövényes zsenit. Próbálom így visszahozni régi fényét, de kiderül Mr. Flow különleges személyisége volt az, ami vonzotta az embereket.
A férjem balesete volt az, amikor véglegA megváltozott az életem, a tökéletes boldogság. Eddig se volt könnyű, de így...  amióta megharapta egy vérfarkas, és ő maga is átváltozott. A szívem szakad meg. Bármit megtennék érte, igyis úgyis elfogadtam. Próbálok neki mindenben segíteni, de egyre távolabbnak érzem...

Átlagos magas vagyok, még is körülettem mindenki általában sokkal magasabb.
Eléggé egyedi volt mindig is a stílusom, ami megtetszett felvettem, de mindig ügyelek arra, hogy ne nézzek ki hülyén, és menjenek egymáshoz a megfelelő ruhadarabok. Mégis hangulatom/kedvem szerint öltözködöm, ami így eléggé szélsőségessé tud vállni. Ha olyan kedvem van, elegáns vagyok, ha úgy kelek fel egyszerű sport cipő, farmer, és bőrdzseki. Ritkán nézek ki főleg egymás követő napokon ugyan úgy. Mindig azt mondják, hogy a mosolyomra nem lehet nemet mondani. Tekintetemmel meg valósággal ölni lehetne, kékes/zöldes szemeimmel. Hajammal szeretek játszadozni, profin használom a "haj mágiát". Gyakran máshoz van kedvem, így egy kis varázslat sokat tud nekem segíteni ebben. Kivéve a színt, a hajszínemet soha nem változtatom meg, mindig is imádtam vörös lenni. Szeretem ápolni, hidratálni a bőröm, ebben sokat segített a gyógynövény boltban szerzett ismereteim, így én magam kotyvasztom a krémeket. Fontos számomra a megfelelő kozmetika, szeretek adni magamra.  Illetve odáig vagyok az illatokért, parfümökért.