Tala, a kertitörpe

A legszembetűnőbb tény, hogy 148 centi magas - már ha ezt nevezhetjük magasságnak. Nincsenek jó kilátásai a jövőben, valószínű legfeljebb és a legjobb esetben is csak a hőnáhított és kerek 150 centit érheti el, de csak ritkán ábrándozik arról, hogy nő még majd, mire nagy lesz. Magasságához (már csak a szótól nevethetnékje támad) nagyjából 48 kiló párosul, nem egy vékonyka, nádszál alkat, de ő szereti, hogy nem csak csont és bőr.
Arca kicsit hosszúkás, ámbár mégis inkább kerekbe hajló forma. Széles orr, erős szemöldök ív és telt ajkak adják meg a keretet, amit élénkkék, örökké kíváncsian csillogó tekintete tesz élővé, sűrű, fekete szempillák ölelésében. Haja legtöbbször a válláig ér, nem szereti hosszú növeszteni, mert úgy csak a baj van vele. Egyébként is kezelhetetlennek tartja a hullámos tincseket, hát még akkor, ha túl hosszúra is nyúlnak.
Ruházatát a praktikum és a kényelem határozza meg. Legtöbbször nem túl csinos darabokban látni, ha nem iskolai egyenruhát visel, akkor az esetek nagy százalékában kantáros farmerben szaladgál, és ezt kombinálja évszaktól függően pólókkal, flanelingekkel vagy pulóverektől. Előszeretettel viseli a falka idősebb férfi tagjainak kiselejtezett ruháit, egyrészről érzelmi okból, másrészről azért, mert ezekben érzi magát igazán kényelmesen.
A harapás nyoma bal csípője felett helyezkedik el nem sokkal, díszítve ezzel derekát. Alatta, a bal combján hosszú karmoslások behegedt nyoma fut végig. Nem véletlenül nem jár sosem rövidnadrágban, nem véletlenül nem teszi be a lábát strandra. Nem büszke a hegekre, bár nem gyűlöli őket. Valahogy megtanult békében élni a nyomokkal, tudja, hogy ezek is hozzátartoznak, még ha nem is vállalja fel.

Olyan, mintha két ember osztozna egy testen. Létezik egy megfontolt, komolyan, felnőtt Tala, aki az idő nagy részében jelen van, és egy gyermeteg, örökmozgó, állandóan vidám Tala.
Egyrészről igazi energiabomba, állandóan pörög, szinte lehetetlen lelőni. Nem véletlen jár el a kviddics edzésekre, a sport segít valamelyest, hogy levezethesse a feleslegesen felgyülemlett energiákát. Ha tehetné, állandóan tenne-venne, jönne-menne, szervezkedne-rendezkedne, az a típus, aki huszonnégy órából huszonnégyben ébren lenne. Rendkívül kíváncsi, képes órákat görnyedni a könyvtárban az ódon könyvek felett, vagy éppen hetvenszer feltenni ugyanazt a kérdést, csak hogy választ kapjon kérdésére. Egyébként is jellemző rá ez a fajta kitartás, nehezen adja fel. Enélkül talán már régen nem lenne életben. Egyébként elég impulzív lány, gyakrabban hallgat a szívére mint az eszére, ami elég sok galibába keveri. Találékony, jó a problémamegoldó képessége, egész ügyesen vágja ki magát a szorult helyzetekből.
Az egyetlen hely, ahol képes ténylegesen és véglegesen lenyugodni, az a természet. Amikor túrázni megy, vagy az üvegházak egyikében babusgatja a növényeit egészen más Tala lesz belőle.  Sokkal higgadtabb, összeszedettebb, közel sem annyira bolondos és szórakoztató. Ilyenkor sokkal mélyebb, filozofikusabb gondolatai támadnak, amik kihatnak a viselkedésére is. Sokszor hajlamos a kérdéses helyzetekben túl komolynak mutatkozni, mert nem szeretne  egyetlen ilyen szituációban sem túl gyerekesen viselkedni. Szeretné elhitetni a világgal, hogy ő valójában igenis nagyon komoly, érett és felnőtt, holott csak egy ártatlan, megsebzett gyermek, aki alig tud bármit is a világról. De próbálja elrejteni ezt a gyermetegséget, és csak a komoly oldalát mutatni.
Rendkívül pozitív személyiség, életigenlő hozzáállásával jó példával jár elöl az újonc falkatagoknál is. Nem véletlen, hogy legtöbbször ő az egyik első, akit a frissen beharapottak bizalmukba fogadnak. Rendkívül empatikus, néha már-már túlzottan, szeretne mindent tudni, hogy hol és hogyan segíthetne. Sokkal többet ad, mint amennyit vissza kap, mert úgy érzi, mélyen legbelül legalábbis, hogy az eredendő hátrányait valahogyan kompenzálnia kell.  

A vérfarkas üvöltve törte be az aprócska ház ajtaját. Az apa megpróbálta feltartóztatni a dühöngő szörnyeteget, míg az anya a szekrénybe rejtette egy szem kislányukat. Először a férfi esett el, aztán a nő, mindketten  szörnyű kínok közt, üvöltve, cafatokban végezték. A kislányt megvédte az őt körülvevő édes csend, egész addig, míg az ajtó hangos reccsenésekkel meg nem adta magát a karmoknak. A négy év körüli kislány egyetlen szerencséje az volt, hogy az aurorok időben rajta ütöttek az elszabadult farkason, így megmenthették a lány életét. Ezután olyan helyre kellett kerülnie, ahol szeretik, és vigyáznak rá. Örökbe fogadni természetesen senki nem akarta, hiszen nem elég hogy siket, még vérfarkas is, így egész addig az árvaházban várt, míg Eddie meg nem mentette.

A szülők nem szívesen bízták a keresztszülőkre kislányukat, mégis, nem volt más választás. Nem akarták, hogy a gyermek lássa, milyen deviáns életmódot él a varázsló házaspár. Megtiltották neki, hogy a gyermek előtt varázsoljanak, úgy kellett tenniük, mintha épp ugyanolyan mágiamentes életet élnének, mint a lány szülei. Talán ha nem szökik ki akkor éjjel, nem történik meg a baj. De ahogy az ablakban ült, látta, hogy  ugatnak a kutyák, meg kellett néznie, mit találtak. Hiba volt, hát persze, talán ha  hallotta volna a hóban csattogó mancsokat sem tudta volna menteni magát. Mindenbizonnyal felsikíthatott a fájdalomtól, mikor a farkas állkapcsa húsába vájt, mert másodpercekkel később a farkas halottan zuhant össze, egyenesen a lányra. A keresztapja megmentette és tönkretette az életét. A szülei a támadás után lemondtak róla, a keresztszülőkre hárult a teher, ők azonban nem tudták vállalni mindezt a felelősséget. Az férfi jó barátjára, Eddie Harveyra bízta hát a lányt, aki örömmel fogadta nemrég alakuló falkájában.

Kilencedik gyerekként nem sok jóban volt része, főleg, hogy az anyja egyedül nevelte őket. Szegények voltak, mint a templom egere, a nagyobb testvérei levetett ruháiban járt, és a nővérei többet foglalkoztak vele, mint az anyja. Egy nap az egyik bátyjával játszott az udvaron, a közeli erdő mellett. Sokáig kint maradtak, már a Hold is feljött az égre, ők azonban nem zavartatták magukat. Míg önfeledtek játszottak, addig sem gondoltak üres hasukra. Jamie időben észrevette a bajt, még azelőtt elrohant, hogy a kislány észrevehette volna az okát. Mire bátyja után fordult, a farkas más lecsapott rá. Nagy szerencséje volt, hogy az anyja  és a testvérei időben kiértek a házból, és tűzzel-vassal képesek voltak elijeszteni a fenevadat. A kislánnyal azonnal az ispotályba rohantak, hiszen világos volt, hogy segítségre van szüksége. Ahogy az is, hogy innentől nem tudják gondját viselni otthon, így miután hazaengedték őket, a lányt nemes egyszerűséggel a patika ajtajában hagyta az anyja, egy jobb élet reményében. Úgy hírlett ugyanis, hogy a patikus befogadja az elveszett vérfarkas gyermekeket, és támaszt, segítséget nyújt nekik.


Valójában fogalma sincs, hogy mi történt. Nem tudja, hogy a szülei nem is vágytak rá sosem, vagy azután mondtak le róla valami jobb, valami szebb reményében, hogy megtörtént a harapás. Sosem kérdezte, Eddie pedig sosem mesélte. Elfogadta, hogy az ő családja ez a hatalmas, furcsa közösség, hogy neki nincs igazi apukája és anyukája, hogy ő egy olyan közegben nő fel, mint amilyen ő maga is: nem szokványos, különleges, szerető.