Elias Bradshaw

Nem az övé a legnagyobb hang a tömegben vagy a legkiemelkedőbb jelenlét, egyikre sem vágyik visszafogott természeténél fogva. A kiemelt figyelmet szereti mielőbb lerázni magáról, előre elkerülni, másra terelni és az évek alatt igazi profivá vált benne, ahogy az emberek háta mögötti, hangtalan, puha elosonásban is. Lexikoni példánya az introvertáltaknak. A megfelelő társaságban könnyen elengedi magát, míg a kívülállók számára egy végtelenül udvarias, szerény, összeszedett férfi képét tartja oda és nem könnyen nyílik meg feléjük, ugyanakkor az erre irányuló igénye igencsak csekély. Elmondása szerint már amúgy abban a korban jár, ahol a meglévő kapcsolatait erősítené újak szerzése helyett és kevés ingerenciát érez ismeretlenek, felszínes beszélgetések kedvéért megerőltetnie magát, ha abból nem származik haszna vagy ne lenne muszáj. A magánéletére vonatkozóan. Munkája során, ha információszerzésre kerül a sor olyan, mintha kicserélték volna és könnyen vált arcot, stílust, az őt körüllengő nyugodt aurát is dinamikusabbra cseréli, ha az ügy megköveteli. Jól kezeli mi ül ki a képére s mi nem, emiatt nehezebben kiismerhető, arcának játékáról nem lehet egyértelmű következtetést levonni, amikor a meglepődése késleltetve ugrasztja meg a szemöldökét vagy vés árkokat a homlokára. Valódi-e vagy csak magának megtartott véleményét kívánja elfedni vele, bármelyik előfordulhat, mindkét eset előfordult már és biztosabbat csak azok tudnak mondani, akik több időt eltöltöttek a társaságában.

Megfontoltság jellemzi, aminek ellenére nincs problémája a spontaneitással, kellően rugalmas, laza gondolkodású hozzá és gond nélkül, gyorsan alkalmazkodik új helyzetekhez. Szeret előre tervezni, de nem vési őket kőbe, mert tisztában van vele számos befolyásán kívülálló tényező avatkozhat közbe és az első után még további két váratlan is beüthet. Másokkal szemben megértő ilyen esetekben, de a hanyagságot vagy a figyelmetlenséget nem veszi jó néven. Legyen szó bármiről, amibe belevág, sose veszi félvállról, sose csinálja félgőzzel és ezzel a kimondatlan elvárással viseltet mások irányába. Előfordulnak lustább, rosszabb napjai neki is, nem kell senkinek magyaráznia, de ha a teljesítménye nem csak őt érinti így vagy úgy, de összerántja önmagát. Szerinte ez a minimum, legalábbis ennek kellene lennie.
Mind a saját, mind mások idejét értékesnek tartja, ezért nem senkiét sem vesztegeti késésekkel, nem lopja őket barokk körmondatok megformálásával, ahelyett a tárgyra térne.

Állhatatos, de nem végletekig makacs, akit nem lehet belátásra bírni vagy jó érveléssel rábírni a véleményének megváltoztatására. Nyitottan áll hozzá a javaslatokhoz, meghallgatja őket és mérlegelés után hoz döntést, sose gondolkodás nélkül. Legyen szó akármiről, ha egy gyors rábólintással reagál, beleegyezéssel az nem jelenti azt ne futott volna át a különböző alternatívákon azt megelőzően. Nyomás alatt sem esik kétségbe, ha választás elé kerül vagy változtatni kell valamin, nem kezdi el a körmeit rágni, nem akad be a lemez egy rossz kérdés görcsös ismétlődésével, hogy miért, miért vagy ragad le ahelyett egy probléma megoldásán dolgozna. Inkább lép egyet, mozdul, nem szeret egy helyben toporogni vagy tökölni.

Ha elsőre nem is tűnik annak, de kifejezetten empatikus és távol áll tőle előre leírjon dolgokat vagy másokat. Törekszik megértő hozzáállást tanúsítani, egy cselekedet, a kimondott szó után rájönni a viselkedés ok-okozati tényezőire és az illető pszichés állapotának megfejtésére, ha elegendő tudással rendelkezik hozzá. Érzelmileg is intelligens, érett és egyáltalán nem ért egyet a szemet szemért, fogat fogért elvvel. A személyes vendetták több kárt okoznak, mint hasznot és ezt a saját bőrén tapasztalta meg, különböző oldalakról. A világot éppen ezért nem látja fekete fehérben. Ő is ebben az erősen a szürke zónában mozog. Eléggé stabilan áll a két lábán és noha egyesek szerint megingathatatlan, ez közel sincs így, ha a hozzá közelállókról van szó, legyen akármekkora bizodalma is abban bizonyos szinten képesek önmaguk megvédésére. Álszentül meg tud feledkezni arról nem hisz benne szemet szemért kellene venni. Mindig kétszeresen adja vissza, amit kap.

Újabb éjszaka, amikor nem tudom álomra hajtani a szemem a túlbuzgó gondolatoknak köszönhetően. Az inger újra és újra forgolódásra sarkallna, helyezkedésre, a párna összegyűrésére, kisimítására, a meleg testének közelebb húzására, majd eltolására, felhúzni a lábam, majd kinyújtani, hol egyiket, hol másikat, sorra próbálgatni az alternatívákat, míg meg nem lelem a pózt, amelyik nem okoz annyi bosszúságot, mint elődje. A mozdulatlan tétlenkedés helyett óvatosan kihúzódok mellőle, gondos óvatosággal visszaigazítom a vállára a paplant; nem kívánom felriasztani a minimális mocorgásommal vagy ha megébredne később a hűvös érzetre a bőrén. Teljesen szükségtelen mindkettőnk az alvatlanság ellen küszködjön hajnalok hajnalán. Ügyelek a kemény fapadló ne rekkenjen meg a lépteim súlya alatt a háló hátrahagyásakor, az ajtót résnyire hajtom a megfáradt zsanérok se árulják el ébrenlétem és az utamat a konyha felé vezénylem. Az általa készített fűkeverékből akarok teát készíteni, ami már számtalan alkalommal segített az elmúlt évek alatt csitítani az éjszakai morfondírozásaim. Le se tagadhatnám, hogy éjszakai bagolynak születtem; ez nem egy éve kezdődött. Az éjjeli szekrényen pihenő kemény kötetes kivégzésével reménykedtem benne magától elnehezülnek a szemhéjaim vagy fél óra múlva az unalom meríti ki a maradék energiatartalékaim, de egyik sem váltotta be a hozzáfűzötteket. Lassú mozdulattal masszírozom a tarkómat a lépcsőfokokat szelve, ez segít ellazítani némileg és eltereli a figyelmem. Elmehetnék futni is, kiszellőztetni a fejem, elérni, hogy a kimerültség vegyen le a lábaimról, de az több időt venne igénybe, mint a gyógynövények koncentrációja és előtte csak még jobban felébrednék. Ehhez túl későre jár, a hold egy kisebb cikkelye, pedig jól látható az égen. A ténye frusztrál, nem kívánatossá, élből elvetetté teszi ezt az alternatívát.
A babérpálcát nem hoztam magammal, hozzászoktam a gyufahasználathoz a gyertyagyújtáshoz; a nagyobb fényvilág ismételten ébresztőbb hatással lenne rám, mint szeretném. A tűzhely beizzításához is elegendő, hogy egy bögrényi vízet forraljak. A maga egyszerűségével megvan a varázsa a folyamatnak ahelyett egy suhintással intézném el, jobban kedvelem, már-már terapeutikus hatású ahogy lépésről lépésre készítem el; a várakozással sincs bajom, nem dől össze a világ pár perc okán. A keverék kimérése, a zsák szájának összehúzása, a kerámia elővétele, a víz feltétele után a pultnak dőlve töltöm el ezt a csekély időt és a tekintetem óhatatlanul kúszik a plafonra, hiába nem közvetlenül a konyha felett húzódik meg a háló helyisége; az orrjárataimat kitöltő gyógynövény illatáról ő jut az eszembe. Nem tette szóvá, megjegyzést sem tett róla, fokozatosan növelte a hatóanyagok mennyiségét, hogy jobban hasson, mióta bemartak és az eredeti recept nem fejtette ki kellően az erejét. Nem mondta, de ez nem jelenti azt ne vettem volna észre vagy ne értékelném, ha konkrétan én sem fejtettem ki az ezirányú hálámat. Apróságokba forgattam bele helyette; új könyvet csempésztem a polcára, jegyzetet, ajánlást hagytam benne, igyekeztem a sétáinkat újabb útvonalakra terelni, új fürdősót helyeztem el a fürdőben. Ahogy ő se, én se vártam semmit cserébe, verbális úton sem.
Felfigyelek a sípoló hangra és egy ruhadarabot használok a kanna fülének megfogásához, a meleg és forró határán táncoló felületekre kevésbé vagyok toleráns, mint azelőtt. A víz kiöntését követően a nappaliba megyek, viszem magammal a kis fényforrásomat is és még azelőtt, hogy túlmelegedne a bögre füle, gyorsan a dohányzóasztal lapjára csúsztatom. Időbe fog telni, mire elkezd leragadni a szemem, jobbá az elfogyasztása után igényel egy fél órát a tea, így a könyves polchoz lépek és leemelem az első kezem ügyébe akadó darabot. Történetesen azt, amelyiket egyszer hozzám vágott mérgében. A féloldalas mosolykezdeményemet fújtatással kísérem, ahogy felidézem a jelenetet. Kellemesnek nem nevezném, a sarka pont a bordáim közé akart ékelődni, egyedül az erő komolyabb hiánya nem tette ezt lehetővé; utólag visszatekintve nagyon is komikus látvány volt, ahogy az aggodalma fizikai formát öltött a dühével vegyülve. Egy, a Mugóban már lekezelt lábammal tértem haza, pontos instrukciókkal az otthoni utókezelésről, biztosítással arról, hogy nem lesz hosszú távú következménye az esetnek. Nem volt komoly, sem nagy sérülés. Miért hívattam volna be érte a kórházba? Praktikusabbnak tartottam megkímélni a várakozással járó stressztől, a reciprokait számláló aggodalmától, beállítani a jó hírrel, hogy minden rendben van és lesz is. Egyedül a medimágus tudott bármit is tenni az ügyben, megfelelően ellátni az átokérte bőrfelszínt. A tehetetlenség érzetét sem kívántam a nyakába. A történtek, a tények elmondását követően mégis a szikrázó tekintetével, a mérgében kipirosodó orcájával, vonallá préselt ajakvonalával találtam szemben magam egy pillanat alatt, a lapos hajítási íve okán, pedig majdnem egy könyvvel a mellkasban. Visszafelé sült el a szándékom. Anyámék példáján megtanultam könnyebben kezelik azt, amiről nem tudnak vagy a megszelidített valóságot, a kegyes hazugságokat, a legjobb, ha azt mondom minden rendben, nem kell aggódniuk és teljesen elengedik a problémát, mintha az nem is létezne. Az ő esetében ez más, amiről a berögzülés miatt tekintettem el. Törekszem rá ne ez legyen a természetesn, kisebb-nagyobb sikerekkel mindmáig. A kötetet nem teszem vissza, egy fertályórányi olvasásra tökéletesnek ítélem; vele a kezemben telepszem a kanapé sarkába és amint kihűlt a gyógytea, elfogyasztom.
Ez alkalommal másként hatott, hirtelen csapott le rám az álmosság és észre sem vettem, már bealudtam a háttámlának támasztva az üstököm. Mélyen, álmoktól mentesen aludtam végig az este maradékát, nem érzékeltem a mellém fészkelődő mozgását, nem éreztem meg a vállamra áthelyezett súlyának egy részét, ahogy ráhajtotta a fejét, sem a takaró súrlódását a karom felületén. A beálló nyakamra ébredtem meg, a zsibbadásra, így realizáltam sikerült olvasás közben itt ragadnom a nappali szegletében, immár egy vörös üstökűvel gazdagabban. Nem ez a legkényelmesebb módja az alvásnak, a gerincének sem a legjobb hosszú távon a felvett pozitúra, mégis békésen szuszogja a magáét a felkaromnak. Óvatosan mozdulok, hogy a karfa felé tudjak dőlni és finoman magam után húzzam a felébresztése nélkül, ez a pozícióváltás nem olyan nagy vagy hirtelen kiugrassza az álmából.

Fitt, szálkás fizikum.
1,82 méter. 80 kilogramm.
Barna hajszín. Kék szemszín.

Tekintete jellegzetes, egyik pillanatról a másikra válhat a nyugodt, nyitott szempár szigorúvá, teljesen átavanzsálva a szobában érzékelhető jelenlétét. A világos színével kontrasztot képez az erős vonalú szemöldöke.

Sosem mutatkozik elhanyagoltan, kifejezetten ügyel az ápolt külsőre és az általában rövidebbre hagyott borostáját nem hagyja konkrét szakáll hosszúságúra nőni. Öltözködésére a praktikus és elegáns stílus elegye jellemző, amit első sorban az alkalom határoz meg, de észrevehetően ingpárti.

Ismertetőjelként meghatározható tetoválás nem található a bőrén, kizárólag beépülés esetén használ illúzió bűbájt a felhelyezésükre.

Az egy évvel ezelőtti balesetnek köszönhetően a törzsének bal oldalán számos heg található, karmolás-, harapásnyomok egyaránt, amikhez csatlakozott néhány hátán, combján látható, átváltozás után magának okozott darab.