Bő két évtizeddel ezelőtt édesanyám, annak érdekében, hogy engem védjen, titkolózott és hazudott a Sötét Nagyúrnak. Annak a varázslónak, akinek az eszméiben a szüleim olyan sokáig, és olyan mélyen hittek. Annak a varázslónak, aki sokakat rettegésben tartott, olyannyira, hogy még a nevét sem merték kiejteni. Akitől az utolsó időszakban már az én családom is valóban félt. Ám anyám a háta mögött, a tudta nélkül feleskette Pitont a védelmemre, annak a feladatnak az elvégzésére, amelyet apám szabadulásáért, a szeretteim ismételt felkarolásáért vállaltam. Később pedig hazudott Voldemortnak egy lényeges momentumban, hogy megvédje Pottert, és vele együtt engem is.
Mostanában gyakran eszembe jutnak ezek a huszonéves történések. Főleg mert úgy érzem, most én állok ott, ahol egykor anyám. Most én vagyok a szülő, aki a gyermekét védené, aki szeretne egy jobb világot teremteni Érte. Olyannyira, hogy készen állok én magam is a szemébe hazudni az ellenségnek, a háta mögött szövetkezni. Scorpiusnak már csak én vagyok, és meg akarok tenni minden tőlem telhetőt, hogy a fiunkat egy jobb jövő várja. Ezt a célt tűztem ki magam elé, ez lebeg előttem, amikor önként sétálok be az oroszlán barlangjába, feltépve ezzel nem egy régi sebet. Talán kockáztatva ezzel mindent, amit eddig az életben elértem. De tudom, hogy ez a cél és elhatározás elég lesz, hogy kitartsak, és végigcsináljam azt, amit vállaltam.
A Magic is Might megkereséseit éveken át elutasítottam, elsősorban a feleségem betegségére hivatkozva, és valóban részben miatta sem akartam, hogy bármi közöm legyen a szervezethez. Még úgy sem, hogy apám nemtetszését ezzel kivívtam. De most fordult a kocka. Astoria közel két hónapja, hogy nincs már köztünk, és nélküle a mindennapok néha céltalannak, haszontalannak tűnnek; úgy érzem, hogy végre ideje cselekednem. Az MM tagjai, egyelőre úgy tűnik, bőven megelégednek azzal a magyarázattal, hogy a kedvesem halálának bekövetkeztéért a jelenlegi rendszert hibáztatom. Hogy a haragom azoknak szól, akik elveszik a privilégiumokat az aranyvérűektől, mert a feleségem talán még ma is élne, és volna esélye a további küzdelemre, ha a származásunknak megfelelő kiemelt figyelmet és segítséget kapott volna. És ugyan, ki kérdőjelezné meg egy dühös, gyászoló ember motivációit? Őszintén hinni akarom, hogy Astoria nem róná fel nekem, hogy az ő nevével takarózva oszlatom el a kételyeket, és biztosítom be a helyemet a szervezeten belül. Hisz éltében ő is arra buzdított, hogy kövessem a szívemet, és legyek az aurorparancsnokság informátora.
Persze azért a helyzet így sem ennyire egyszerű. Ahhoz, hogy valóban megvessem a lábam a Magic is Might tagjai között, előbb bizonyítanom kell. Erre számítottam is. Bizonyítanom kell, hogy elkötelezett vagyok, tettre kész vagyok, hasznos vagyok. És már az első megbeszélés során meg is bíztak egy-két feladattal, többek között néhány dolog beszerzésével. Ennek okán érkezem a Borgin&Burkes-be, ami tapasztalataim alapján a legjobb kiindulási pont ehhez a küldetéshez. Gyerekkorom óta ismerem ezt a helyet, számtalanszor jártam már itt, az előző tulajokat személyesen is jól ismertem, de az elmúlt 2-3 évben, mióta az örökösök átvették az üzletet, csupán egy-két alkalommal jártam itt. Akkor is leginkább egy-egy ritka bájital hozzávalóra volt szükségem, mivel azzal kísérleteztem, hogy valamivel meghosszabbítsam Astoria életét. De abban akkor nem volt semmi gyanús vagy illegális. Ma azonban jóval összetettebb a helyzet. Ezért is keresem rögtön belépés után Ms. Burke-öt.
- Üdv! Priscilla, ugye? Jól emlékszem? - sétálok közelebb máris kicsit bizalmasabb hangvétellel. Az elődeikben megbíztam, de az új tulajdonosokat még nem ismerem, és bár csak pozitívat hallottam eddig róluk, mégis belül óvatosságra intem magam, mielőtt közvetlen elé lépnék. Egy listát helyezek le a pultra, amit azonnal a nő felé is fordítok. Az első pontok viszonylag egyszerűeknek mondhatók, többek között főnix könny, kommunikációs tükrök, felejtő por és igazmondó szérum nyitja a sort, ám a felsorolás alján akad egy kényesebb részlet is.
- Ezekre lenne szükségem. Azonban a kiemelt dolog... - bökök ezzel egyidejűleg pálcámmal a pergamenre, amitől a kiemelt fontosságú elem körül vékony, aranyló szál jelenik meg, hogy egyértelmű legyen mire célzok. A mozdulat közben azonban a fekete, félig felgyűrt ingem alól akaratlanul is kivillan az alkaromon levő régi, kissé már megkopott, de még mindig fenyegető hatású kígyó-tetoválás. Ettől pedig furcsa, szinte már nosztalgikus érzés jár át. Inkább leeresztem a kezem.
- Az alul kiemelt tárgyakra a lehető leghamarabb szükség volna – fejezem be a megkezdett mondatot. A lista alján pedig nem más szerepel, mint a híres Vladovski készlet. Egészen pontosan három darab tőrről van szó, amelyekről úgy hírlik, hasonló módszerrel készültek, és hasonló hatással bírnak, mint Griffendél kardja. Magukba szívják az ellenfél erejét, és ettől egyre erősebbé válnak. Az MM-nek azonban csak egy konkrét darabra volna szüksége - jelenleg még ők sem tudják, melyik is lesz a nyerő három közül -, és úgy sejtem, aurorok által használt erős védőbűbájokat akarnak feltörni vele, amellyel egy fontos tanút őriznek. De ezek egyelőre csak feltevések a részemről. Többet fogok tudni, ha teljesítem a feladatot. A készlet azonban jelen pillanatban elvileg Oroszországban van valahol, de ebben Ms. Burke lesz a szakértő. - Megoldható lenne? - hajolok kissé közelebb, várakozással pillantva a nő szemeibe.
Vendég
Szer. Júl. 14, 2021 9:17 pm
Draco & Priscilla
• nice to see you.. again. •
Ritka pillanatok egyike, mikor a bolt komor hangulatát kellemesen lágy melódia járja át. Általában csak este szoktam arra adni a fejem, hogy zenét hallgassak, máskülönben nem tudnék elég éber maradni ahhoz, hogy kellő körültekintéssel vezessem az üzletet. Meglehetősen jó kedvem van, ami bár nem teljesen megszokott, a miértjére valószínűleg az a válasz, hogy sikeresen túléltünk egy hetet úgy, hogy semmilyen csávából nem kellett kirángatnom a bátyámat. Ha nem kell feleslegesen szívességekbe vernem magam, az máris kellő indok a jó hangulatra. Egészen megnyugtató, ahogy a dallam belengi a helyiséget, én pedig talán egy kicsit meg is feledkezem arról, hogy még nem zártam be az ajtót. A raktárból lépek ki, immár a sokadik új portékával a kezemben, hogy méltó helyére kerülhessen a pult mögötti polcon. Néhány jól irányzott mozdulattal a helyére is lebegtetem, de nem állok meg a mozzanat közben, erőmet koncentrálva máris a következő üvegcséért nyúlok és így folytatom a sort, míg a polc szépen lassan fel nem töltődik különböző méretű és tartalmú palackokkal. Teszem mindezt addig, míg társaságom nem érkezik. - Jó estét... Mr. Malfoy! - köszönök neki meglepetten, de a vonásaimat gyorsan rendezem. Talán nincs varázsló és boszorkány a környéken, aki ne értesült volna Draco Malfoy nejének haláláról. A talárszalonban és az Alphában is erről pletykáltak legutóbbi ottjártamkor, én pedig akaratlanul is részese lettem a beszélgetésnek. Bár a magam részéről ki nem állhatom a céltalan fecsegést. Főleg, ha ilyen kényes témáról van szó. Ugyanakkor a tudás hatalom. Még mindig. - Így van, Priscilla Burke. Miben segíthetek? - mérem végig a pult túloldalán álló férfit, miközben azon gondolkozom, vajon dúdoltam-e a dalt, ami halkan szól a háttérben és ha igen, mennyit láthatott és hallhatott abból, hogy mit művelek itt magányomban... Aztán ezt a gondolatot gyorsan el is hessegetem, mert nem szeretném megvárakoztatni az ügyfelemet. Tisztában vagyok vele, hogy a családja ősidők óta visszatérő vásárló nálunk. Márpedig mi megbecsüljük a hűséget és a bizalmat. Persze nőként sokkal több munka van abban, hogy az én szavam legalább annyit érjen, mint az apámé. Mivel úgy látom rajta tudja, miért jött, a felesleges köröktől megkímélem őt és elszakítom a tekintetem a gyásztól meggyötört arcáról, majd a pulton heverő pergamenre pillantok. A markáns kézírás vizsgálatától ezúttal eltekintek, hogy haladni tudjunk. Fogalmam sincs mikor találkoztunk mi utoljára, de biztosan nem kaptam még tőle megbízást, így alaposan megfigyelem a mozdulatait és a kérést is, amit felém intéz. Néhány dolog meg is található a boltunkban a listáról, ezeket akár már most is át tudnám adni neki, de nem kapkodom el a dolgot. Szép lassan érinek a papírhoz, majd a kanyargós betűk nyomán végigvezetem a sorok mellett az egyik ujjamat és néha bólintok is egy aprót hozzá. Főnix könny, felejtés por és Veritaserum? Ugyan nem az én dolgom, de talán rosszban sántikál. Ezek közül egyik sem olcsó, a főnix könnye pedig elég ritka is, a beszerzése pedig szinte mindig komplikált. Nem is mindenki vállalkozik rá. De nem ez a legnagyobb baj a listával, nem emiatt pillantok fel rá meglepetten, mikor az ujjam a nem olyan rég még aranyszállal keretezett tételhez ér. Egy hosszú percig csak nézek rá, de tekintetemből nem az értetlenséget, hanem a kíváncsiságot olvashatja ki. Egy valamire való Burke ugyanis pontosan tudja mi szerepel azon a listán és számon is tartja az efféle ereklyéket. Volt idő, mikor a tőrök - még ha csak rövid időre is - a családunk birtokában voltak, de a jelenlétük sokkal veszélyesebbnek bizonyult, mint csupán a tudás, hogy mire vannak. - Attól tartok... - húzom el a számat, bár még nem volt elég időm átgondolni, mit tehetnék az ügy érdekében. - ... ez nem olyan kérés, ami rövid időn belül teljesíthető... - fejezem végül be a mondatot, bár nyilvánvaló, hogy először valami egészen mást akartam válaszolni. Természetesen nincs olyan, amit ne tudnánk megoldani, ha rendelkezésünkre állnak a megfelelő erőforrások, én pedig történetesen elég széleskörű kapcsolatrendszerrel rendelkezem. A Vladovski-készlethez hasonló ritkaságokról pedig időről-időre felreppennek hírek a köreinkben. - Gondolom nem árulja el, mihez van szükség a tőrökre.. Hátha tudok kínálni egy másik... alternatívát... - állom a szemkontaktust. Távol áll tőlem, hogy az ügyfeleimet faggassam, azért is ilyen sikeres az üzlet, mert nem kérdezek sokat, de nem mindennap tér be hozzám Draco Malfoy egy kalandos múltú, ámde meglehetősen veszélyes kincset keresve.
Nem sokkal zárás előtt érkezem. Nem véletlenül, hisz szeretném elkerülni a tömeget, a felhajtást, a túl nagy figyelmet. Egyelőre így is épp elég kényes ez a dolog, és sok múlik rajta. Bár tény, hogy a Zsebpiszok köz egyébként sem túl forgalmas környék, de hát bárhol kíváncsi, figyelő szemekre akadhat egy varázsló. Szeretnék ezen mielőbb túlesni, és a garantált sikert a zsebemben tudva távozni az üzletből, de már előre sejtem, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű. A listám az utolsó pontot leszámítva is eleve enyhén gyanús, a tőrök viszont külön is gondot jelenthetnek. Ám még így is optimista és hajthatatlan vagyok.
Belépve az épületbe szokatlan hangulat fogad. Sokszor jártam már itt, de nem emlékszem, hogy akár egyetlen egyszer is zene szólt volna a háttérből. Általában komor, már-már borzongató az egész helység, a sok, többnyire veszélyes portékával, és azzal a minimális fénnyel, ami kintről ide bejut. Milyen érdekes, hogy egy olyan apróság, mint egy halk dallam, mennyit képes ezen változtatni. Nem beszélve a tulajdonos dúdolásáról, ami éles ellentétben áll mindazzal, ami legtöbbször ezt az üzletet jellemzi és belengi. Egészen kellemes cseng. Egy pillanatra meg is torpanok, csendesen nézek körül, mert nem akarom azonnal megzavarni a nőt; addig is legalább kifigyelhetem, merről érkezik a hang. Aztán magam is jelét adom annak, hogy itt vagyok.
Egymás üdvözlése után kertelés nélkül megmutatom a listámat Miss Burke-nek, és igyekszem teljesen higgadtnak tűnni, mint akinek szemernyi kétsége sincs afelől, hogy gond nélkül nyélbe tudjuk ütni ezt az üzletet. Legbelül közben viszont cseppet sem vagyok nyugodt. Túl sok múlik ezen. És tisztában vagyok vele, hogy a kéréseim sem egyszerűek. A válaszával is nagyon hamar ezt erősíti meg, és ennek cseppet sem örülök. Összeszorított fogakkal veszek egy mély levegőt, mielőtt újra megszólalnék.
- Nem, ezúttal sajnos semmilyen alternatíva nem felelne meg... - ingatom a fejem. Habozok egy pillanatot, majd folytatom. - Nézze, Miss Burke! Mi még nem ismerjük jól egymást, de a családjaink már régóta együtt dolgoznak. Ennél fogva szeretném megelőlegezni önnek a bizalmat, és reménykedem, hogy képes lesz ön is ugyanerre... - pillantok komolyan a nő íriszeibe. Aztán teszek egy lépést hátra, tekintetemet futólag végigfuttatom a közeli polcokon, mintha csak nézelődnék, mielőtt újra rávezetném. Át kell gondolnom, hogyan legyen tovább, és hogy mennyit mondjak. Ezzel a megrendeléssel már eleve gyanúba keverhetem magam, és nagyon nem mindegy, hogy ki és mit gyaníthat rólam.
- Ahogy mondtam, a Vladovski-készlet elég fontos, és meglehetősen sürgősen kellene. Mondjuk úgy, hogy vannak rá... vevőim... akik nem túl türelmesek. Mit tehetek érte, hogy kicsit meggyorsítsuk a dolgokat? Fizessek előleget? Nem gond, csak mondjon egy összeget - tárom szét a karomat. - De szívesen rendelkezésére állítom a kapcsolataimat is. Vagy ha kell, én magam megyek el a készletért... Csak mondja meg, mire van szüksége a beszerzéshez? - Tudom, így összességében kicsit talán kétségbeesettnek tűnhetek, de nem vagyok az. Sőt, szerintem egész nyugodt, komoly és határozott tudok maradni, csak próbálok valóban jó munkát végezni. Gyors munkát. Hasznosnak bizonyulni. És mi egyébbel lehetnék hasznos a szervezet számára, mint hatékonysággal, pénzzel és kapcsolatokkal? Szóval teszem, amit tennem kell.
Vendég
Csüt. Júl. 15, 2021 8:21 am
Draco & Priscilla
• nice to see you.. again. •
Nem szándékoztam éjszakába nyúlóan dolgozni és bár még alig ütötte az óra az Abszol úti boltok záróráját, máris jóval kevesebben kóricáltak az utcán. Ezt pedig csupán a zene mellett beszűrődő apró zajokból tudtam megítélni, valamint abból, hogy huszonnyolc év alatt azért valamelyest kiismertem a környéket. Nem könnyű boltot vezetni, ha az ember léhűtő bátyja előszeretettel kihúzza magát a feladatok többsége alól, csupán azért, mert nem fűlik a foga ahhoz, hogy a beérkezett áruval feltöltse a polcainkat. Kénytelen vagyok ezt magam csinálni, nehogy véletlenül azt higgyék a gyanútlan vásárlóink, hogy az amerikai események ránk is hatással vannak. Draco Malfoynak persze azt sem rónám fel, ha záróra után toppanna be, hisz vannak azok az ügyfelek, akiknek születési előjogaikkal együtt tartunk nyilván. Ő is ezen kevesek közé tartozik. Bár apámmal ellentétben én már nem vagyok annyira gyanútlan, ha minisztériumi emberrel van dolgom. Márpedig róla köztudott, hogy magának a miniszternek dolgozik. - Értem - válaszolom kimérten, de ez inkább a feladat komolyságának szól, mintsem neki. Hiába fúrja tekintetét az enyémbe, a gondolataim messze járnak, hisz gyűlölök csalódást okozni. A legritkább esetben fordul csak elő, hogy nem sikerül teljesíteni egy megbízást, és mindig személyes kudarcomként élem meg, ha az ügyfélnek üres kézzel kell távoznia. De a Vladovski-készlet nem olyasmi, amit csak úgy leakasztok a szögről két perc alatt. - Higgye el, Mr. Malfoy, hogy legalább annyira járatos vagyok ezekben a kérdésekben, mint megboldogult édesapám. Azonban szeretném tájékoztatni arról, hogy a tőrök birtoklása önmagában is hatalmas fenyegetettségnek teszi ki Önt és a családját is.. - folytatom komolyan, talán kissé komoran is. Nem fogom eltitkolni előtte, hogy nagy ára van ennek és ez nem csak a pénzre értendő, hiszen egyértelműen egy kisebb vagyon a készlet beszerzése. Bár őszintén szólva nem hinném, hogy túlzottan foglalkoztatja őt ez. Elég hajthatatlannak tűnik. Már-már olyannak, akinek nincs túl sok választása. Engem pedig rettentően bosszant, hogy nem tudom mi folyik a háttérben. - Pénzre, rengeteg szívességre és információkra a belső körökből. Egyelőre. - szögezem le rögtön, hogy érezze, itt nem félrevezetés zajlik éppen. Ezekre mindenképpen szükségem lesz, ha a megfelelő emberig el akarok jutni és bár tudom, hogy kinél vannak a tőrök, ez nem csupán annyit jelent, hogy átadom az illető nevét. Az orosz maffiát nem könnyű kijátszani, és ami engem illet, nem szívesen húznék újat velük, ha nem feltétlenül muszáj. Köptünk már egymás levesébe, és annak soha nincs jó vége. - Csak abban az esetben tudok segíteni, ha hajlandó elárulni a kormányát és miniszteri információkat szivárogtatni. Másként nem fog haladni az ügy. Őket nem lehet pénzen megvenni. De még így is hetekbe telhet, mire megtalálom a megfelelő embert a feladatra. Nem küldöm a bátyámat a vesztébe... - jelentem ki a feltételeimet. Hajlandó vagyok átgondolni a megbízást és tervet szőni, hogy megkapja, amit akar, de a családomat nem sodrom újra veszélybe.
Az, hogy dallamos zeneszó fogad Borgin&Burkes-be lépve, éles ellentétben áll azzal, amire itt számítottam. Azokkal a komoly, borongós érzésekkel, amiket jelenleg érzek. Amit valójában már hetek óta érzek, és mindenhová elkísérnek, mióta a gyász rátelepedett a lelkemre. Mintha váratlanul fényt találnék egy olyan helyen, ahol az ritkaságnak számít. Ezért is torpanok meg egy-két röpke másodpercre, és fülelek a hang forrását keresve. De az egész csupán néhány múló pillanat, mielőtt emlékeztetném magamat a feladatra, amiért jöttem.
Mivel kényes dologról van szó, szeretném elérni, hogy Priscilla és én bízni tudjunk egymásban. Tudom, hogy amit kérek tőle, nem egyszerű, nem olcsó, és valószínűleg nem is egészen veszélytelen. És azt hiszem, mindketten tisztában vagyunk vele, hogy itt nem csupán a pénzről van szó. Azt gondolom, amikor ilyen komoly kéréseket vállal, akkor nem csak egy zsák galleon az, ami motiválja, hanem az ügyfelekkel való jó kapcsolat ápolása, a saját jó hírének fenntartása, hogy a mágusok továbbra is bizalommal fordulhassanak hozzá és a bátyjához, bármilyen egyedi óhajuk is legyen. Főleg, ha régi vásárlókról van szó, egy bizonyos rétegből, mert a pult alatti dolgok nem elérhetőek mindenki számára. Ezért is tudom, hogy a legjobb helyen vagyok, hogy megkapjam, amit akarok. Még ha ehhez egy kicsit alkudoznom is kell, illetve a szokásosnál jobban motiválni őt a munka elvállalására.
Mikor a családomat említi, talán az érkezésem óta először mutatok némi feszültséget és nyugtalanságot. Sétálgatni kezdek a pult előtt, közben elteszem a korábban kézbe vett pálcámat, majd feszült mozdulattal a hajamba túrok. Ez a téma, pláne mostanság, kissé érzékenyen tud érinteni. Pontosan tudom, hogy ez az egész, mindaz, amire vállalkoztam, nem veszélytelen. És eszemben sincs bajba sodorni Scorpiust, fenyegetésnek kitenni. A gondolatát is utálom ennek. Ugyanakkor éppen miatta, az ő jövőjéért teszem, amit teszek. Hogy végre eltöröljük az előítéleteket, hogy kigyomláljuk a varázslótársadalomból azt a mérgező réteget, ami egyszer már majdnem teljesen tönkretette a családomat. A gyógyírt keresve éveken át küzdöttem valamiért, ami reménytelen volt. Meg akartam menteni Astoriát, de minden próbálkozásom hasztalan volt. Úgy érzem, a semmire pazaroltam sok évet az életemből, de most végre lehetőségem van tenni valami valóban fontosat, ami kihatással lehet a fiamra életére is. Éppen ezért nem hagyhatom, hogy bármi elbizonytalanítson. A tőrök egyébként sem lesznek sokáig a birtokomban, ezért nem sokáig jelenthetnek veszélyt ránk. Főleg, ha senki nem tudja, hogy nálam vannak, és ugye elvárnám, hogy ez így legyen.
- Egy percig sem vonnám kétségbe a hozzáértését - szögezem le újra felé fordulva, két kezem szabadkozva magam elé emelve. És azt hiszem, sejtem is, hogy mire céloz. A régi időkben talán voltak, leginkább varázsló körökben, akik megkérdőjelezték egy boszorkány rátermettségét bizonyos területeken, de én azzal a generációval nőttem fel, amelyből olyan boszik emelkedtek ki, mint Hermione Granger. Persze sosem volt a szívem csücske, és valószínűleg soha nem is lesz, még így sem, hogy jelenleg együtt kell vele dolgoznom, de másokkal ellentétben nem kételkedem abban, hogy a nők is megállják a helyüket bárhol ebben a világban. Még egy ilyen veszélyes és kölcsönös bizalmat igénylő szakmában is. - De nagyon számítok a diszkréciójára - teszem hozzá hangsúlyosan, ha már ő maga hozta fel a családomat.
Az, hogy ez a feladat sok pénzembe és szívességekbe kerül majd, abszolút nem lep meg, számítottam rá. Arra viszont nem, hogy nyíltan és határozottan a szemembe mondja, hogy ehhez szükség lesz az árulásomra is a minisztérium felé. Persze nyilván benne volt ez is a pakliban, és remélem, Potter és Granger sem gondolták, hogy beépülés közben nem kell majd tennem olyan dolgokat is, amelyek törvénybe ütköznek. Aligha várhatom el, hogy az MM tárt karokkal vár majd, hagyja, hogy lézengjek közöttük, kihallgassam a beszélgetéseiket, mintha láthatatlan köpenyt viselnék, és közben semmit se tegyek le az asztalra. Szóval nem az árulás várható ténye lep meg, csupán a boszorkány őszintesége.
- Tetszik, hogy nem húzza az időmet köntörfalazással, Miss Burke! Ezt igazán becsülöm - bólintok elismerően. - Briggs-t és a minisztériumot csak bízza rám! Emiatt ne aggódjon, megteszem, ami szükséges. - Igazából még érthető is a kérése. Közvetlenül a mágiaügyi miniszter mellett dolgozom, persze hogy biztosra akar menni, hogy egy ilyen gyanús kéréssel nem csalom csapdába.
- Hetek, mire talál valakit? - Ingatom a fejemet döbbenten. Az úgy nem lesz jó. Nagyon nem. - Pontosan mire is kell megfelelő embert találnia? Hogy elmenjen az áruért? Vagy valami többről van szó? Talán segíthetek keresni valakit... Bár, mivel értelemszerűen szeretném, hogy a lehető legkevesebben tudjanak erről, ha az kell, én magam megyek, és intézem el, amit kell... - teszem hozzá tűnődve. Nyilván attól is függ, hogy konkrétan mire is vállalkozom, de nem most fogok meghátrálni.
- Ha nem jelent problémát, szeretném, ha bevonna a részletekbe. Segíthetek összeállítani a tervet. Gondolom, már rájött, hogy hajthatatlan vagyok, és hangsúlyoznám: a pénz nem jelenthet akadályt - jelentem ki határozottan.
Vendég
Csüt. Júl. 15, 2021 1:59 pm
Draco & Priscilla
• nice to see you.. again. •
Talán lelketlennek tűnik a hangnem, amiben a családjára teszek nyílt utalást, de nem az én dolgom, hogy a lelki sérüléseit ápoljam. Felzaklatom, egyértelműen látszik rajta, de ahogy végigkísérem vonásait, azt is könnyen meg tudom állapítani, hogy nagyon igyekszik úrrá lenni az érzésein. Megvárom, míg csillapodik valamelyest, de eszemben sincs bocsánatot kérni tőle a kemény igazságért, ami az elevenébe talált. Pontosan tudom, hogy most veszítette el a feleségét, de éppen ezért gondolom azt, hogy szeretne tisztában lenni a kockázatokkal, amiket a tőrök birtoklása hordoz magában. - Természetesen számíthat a diszkréciómra, erről biztosíthatom! – bólintok egyet szavai hallatán, hiszen ez egy evidencia felénk. Soha nem szegtem még meg az adott szavamat, és az általunk kezelt értékek és információk bizalmas jellegére tekintettel ezen az állapoton nem is szeretnék változtatni. Bár nem feltételezem, hogy a külön kérésével meg akart volna sérteni, akár zokon is vehetném a részéről, ha egészen eddig az ellenkezőjét feltételezte. - Az idő pénz, Önnek is és nekem is. Azt pedig nem szeretem pazarolni.. – teszem hozzá még, immár szándékosan távol maradva a család emlegetésétől. Nem szeretnék olyan sebeket feltépni, amelyek jó eséllyel be sem hegedtek még, azt pedig pláne nem, ha egy pillanatig is azt hinné, hogy visszaélek a tudás adta előnyömmel. - Nem, egy percig sem aggódom, mire végzünk, nem lesz rá okom.. – mosolyodom el magabiztosan, bár lefogadom, hogy egész biztosan nem érti, mire gondolok. Mégis muszáj tartanom magam az elveimhez és a megérzéseimhez, márpedig azok azt diktálják, hogy át kell világítanom őt. Akár tetszik neki, akár nem. - Ha megbocsát egy pillanatra… – fordítok hátat neki, de a figyelmem nem lankad egyetlen másodpercig sem. Pontosan tudom, mire van szükségem ahhoz, hogy meggyőződhessek a kilétéről. Vagy inkább arról, hogy nem szándékozik-e a minisztérium valami csúfos tréfát űzni velem, amiért sok esetben nyíltan ellenezzük a rendeleteiket. Aljas húzás volna, ha kiprovokálnák, hogy belenyúljak a politikába és végérvényesen megvessem ott a lábam. Közöttük. De a legutóbbi eset után – főleg akkor, ha maga Draco Malfoy keres fel – nem lehetek biztos a szándékaikban. Miután megtaláltam amit keresek, vissza is fordulok felé és úgy folytatom. - A megfelelő ember megtalálása egy bonyolult projekt esetében kulcsfontosságú és bár vannak igazán jó embereim, szeretek biztosra menni. A készlet beszerzése nem lehetetlen, de alapos utánajárást és gondos előkészítést igényel. Ha ezzel foglalkozom, és az első napokban megtalálom a megfelelő embert rá, talán egy hét alatt megvagyunk. Egyúttal afelől is megnyugtatom, hogy az embereim lojálisak a megbízójukhoz. Viszont tisztelettel megkérem arra, hogy ne vállaljon felesleges kockázatot a saját szakállára. Ha a miénk a munka, mi intézzük. – jelentem ki egyszerűen a játékszabályokat, amiket elfogadhat, vagy tovább is állhat. Bár gondolom nehéz volna valaki olyanra bízni a feladatot, akivel nincs hosszú múltra visszatekintő üzleti kapcsolata. Még akkor is, ha az az apáink között köttetett és nem közöttünk. Ugyanakkor felüdülés hallani, hogy nem kell anyagi korlátot szabnom a projektnek, így sokkal könnyebben fogom tudni rábeszélni Zofiát, hogy hajtsa végre az akciót. - Talán nem sértődik meg Mr. Malfoy, megértem, hogy szomjazik a tudásra, de mielőtt a részletekre térnénk, szeretnék meggyőződni a személyazonosságáról… Biztonsági intézkedés... - emelem fel a kis fiolát, ami pont úgy néz ki, mintha kristálytiszta forrásvíz lenne benne, azzal a különbséggel, hogy ennek bizony mágikus tulajdonságai vannak. Nem volt könnyű szereznem belőle, elvégre a Gringotts koboldjait legendásan nehezen lehet üzletre bírni, de ez a mi családunkban nem jelenthet akadályt. - A kezemben ez itt a tolvajok tisztítóvizének koncentrátuma. Biztosan ismeri. A koboldok előszeretettel használják az álcák felfedésére. Elég belőle egy gyűszűnyi adag is ahhoz, hogy lemosson bárkiről bármilyen varázslatot, eltörölje a százfűlé-főzet hatásait és megmutassa az illető valódi kilétét.. Engedelmével.. – nyitom ki az üvegcsét, és a kristálytetőbe cseppentek néhány cseppet belőle, majd felemelem a kezem az arca irányába, de várok mindaddig, míg engedélyt nem ad arra, hogy megtegyem a következő lépést. Csak utána emelem fel szabad kezemmel a pálcámat, hogy a kifolyatott mennyiségből vízpárát csiholva szinte alig érezhetően felé hintsem a folyadékot és ha ez megtörténik, reménykedem abban, hogy nem egy olcsó minisztériumi trükkel van dolgom. Ha viszont mégis, akkor előbb kell felkelniük ahhoz, minthogy engem árulással vádolhassanak meg. Persze Draco akár meg is tagadhatná a próbatételt, de bolond volna, hacsak nincs valami rejtegetnivalója. Természetesen a vízpárából nekem is jut egy kevés, hisz úgy alakítom, hogy egyik fél érdekét se sértse ez a bizalompróba. Amennyiben pedig bebizonyosodik, hogy nem próbált meg átverni, a tárgyra is térhetünk.
Nem kételkedem benne - eddig sem tettem -, hogy a nő diszkrét, és nem fogja holnap a vevőinek elújságolni, hogy Draco Malfoy a Vladovski-készletet keresi, hiszen azzal saját magára és az üzletére is rossz fényt vetne. De azért nem árt ezeket a részleteket nyomatékosítani és kihangsúlyozni, csak hogy mindketten nyugodtan vághassunk bele a közös munkába, lefektetve az alapokat a kölcsönös bizalomhoz. Főleg mert az már egyértelművé vált, hogy mindketten féltjük a családunkat, én a fiamat, ő a testvérét.
Igazán értékelem, hogy nem kertel, hanem őszintén a tárgyra tér. Az időnk tényleg értékes, és kár volna kerülgetni a lényeget. Jelenleg a legkevésbé sem aggódom amiatt, hogy a feladat elvégzéséhez esetleg minisztériumi törvényeket kell sértenem - főleg mert titokban még mindig, most is, nekik dolgozom. Bár egyelőre nem tudhatom, hogy efelől Miss Burke-ot is meg tudtam-e győzni. Hogy a kormány és a szabályok jelenleg nem igazán számítanak nekem.
- Csak nyugodtan! - bólintok rá a kérésére, és türelmesen várom, amíg újra felém fordul, bár tagadhatatlanul kíváncsi lettem, hogy miben sántikál. Ám amikor ismét beszélni kezd, a mondandója sokkal inkább magára vonja a figyelmem, és finom, aggódó ráncokat von a homlokomra.
- Távol álljon tőlem, hogy el akarjam venni a munkát magától, vagy az embereitől, vagy beleavatkozzam abba, hogyan végzi a dolgát, és a trükkjeit sem áll szándékomban ellesni – tartom magam elé a két kezem védekezőn. - Eszemben sincs szükségtelen kockázatokat vállalni, és feleslegesen fáradozni, hiszen éppen ezért fordultam magukhoz. Ha maga bízik az embereiben, akkor én is. Nincs okom megkérdőjelezni a rátermettségüket és a lojalitásukat. De abban szerintem mindketten megegyezhetünk, hogy ez egy kényes megbízás, amivel mindketten kockáztatunk, és ennek tudatában ajánlottam fel a segítségemet - igyekszem tisztázni a félreértést, mert jelenleg úgy tűnik, eléggé zokon vette, hogy akár önként is elvégezném a munkát, ha belátható időn belül más megoldást nem talál. - Nem megkerülni szerettem volna, csak összedolgozni. Ám ha csak akadályoznám, és nem kér a segítségemből... - vállat vonok. Szeretném eltörölni a kételyeit, és valóban megalapozni a bizalmát, de csak akkor jövök rá, hogy még mindig rossz úton haladok ezen a téren, amikor előveszi a tisztító vizet. Pontosan tudom, hogy miről van szó, és cseppet sem örülök neki. Nem azért, mert takargatni valóm lenne - bár tény, hogy akad egy-két dolog, amit nem kürtölnék világgá, persze a titkaim ettől a víztől nem fognak kitudódni -, hanem mert ezt a szintű bizalmatlanságot, a családunk múltbeli együttműködéseinek fényében, kezdem sértőnek találni.
- Tegye csak, amit jónak lát! - legyintek beletörődően, de aztán összevonom magam előtt a két karom, és úgy várom végig a kis “ceremóniát”. Unottan, és enyhén bosszúsan tűröm, amíg a permet finoman az arcomba hull. És miután természetesen semmi sem változott, várakozóan felvonom a szemöldököm, és kirajzolódik rám a tipikus “Végzett már?” tekintet.
- Ennyi elég már, hogy bízzon bennem? Vagy szeretne esetleg még néhány próbának alávetni? Elsétálni arra hátra, és csinálni nekem egy finom veritaserum-os teát például? - bökök ujjammal a mögötte levő ajtó felé türelmetlenül. - Csak mert akkor szívesen helyet foglalok itt valahol, és megvárom. Le merném fogadni, ég a vágytól, hogy megtudja, mégis mi a fészkes fenét akarok ezekkel az ereklyékkel... - Sajnálom, de nem igazán tudom leplezni, hogy mennyire nem vagyok elragadtatva a helyzettől. Kissé nevetségesnek találom a gyanakvását. Végül mégis nyugalmat erőltetek magamra ismét, leengedem a karba font kezeimet, és közelebb hajolok.
- Oké, nézze! Tudom, hogy ez egy nem mindennapi kérés, és nem akar felesleges kockázatot vállalni. Biztosra megy. Megértem. Sőt, díjazom, hogy ilyen alapos. - Pár másodpercre lehajtom a fejemet, hogy kicsit összeszedjem a gondolataimat, mielőtt újra ráemelném jégkék íriszeimet, és folytatnám. - Ha ez egy kicsit is megnyugtatja, elmondhatom, hogy senkinek nem akarok ártani azokkal a tőrökkel. Épp ellenkezőleg. De ez bonyolult. És sajnos nincsenek rá heteim, hogy türelmesen várjak. Legfeljebb négy-öt nap. Szinte lehetetlent kérek, ezzel is tisztában vagyok, de még mindig hiszek benne, hogy maga az emberem, Priscilla - nézek rá komolyan, várakozóan.
Vendég
Csüt. Júl. 15, 2021 7:29 pm
Draco & Priscilla
• nice to see you.. again. •
Legszívesebben felhorkantanék a mondanivalóján, ugyanis messziről látszik rajta, hogy a része akar lenni ennek. Nem csak egyszerűen meg akarja kapni a készletet. Borzasztóan fontos lehet neki, ha azt is felajánlja, hogy maga megy érte. Vagy csak ostoba. Márpedig mindeddig nem tartottam Draco Malfoyt bolondnak. Elképzelhető volna, hogy a gyász miatt szeretne valami veszélyt az életébe?! - Szólni fogok, mikor lesz szükségem a segítségére... - nyugtatom meg aztán. Nem szándékozom én elmarni magam mellől az ügyfelet és a segítőkész ajánlkozását, de jobb szeretem magam intézni az ügyeimet. Annál is inkább, mert ha véletlenül baja történne, a világon nem lesz olyan, aki kifizeti a fáradozásainkat. A tisztítóvíz hamarosan a levegőbe kerül, megkönnyebbülésemre változás azonban nem történik. Csupán a stílusát cseréli le, bár felháborodása némiképp jogos, így nem tudom érte hibáztatni. Ugyanakkor bolond volnék, ha a legutóbbi eset után - mikor egy minisztériumi cafka lófrált a boltomban, aki első nekifutásra azt állította magáról, hogy nem auror - nem gyomlálnék ki minden lehetőséget arra, hogy beférkőzzenek a védvonalaink mögé a minisztérium emberei. Persze ha úgy tetszik, Draco Malfoy személyében is a kormány emberét tisztelhetem, nyilvánvalóan ez sem könnyíti meg a helyzetet. - A legőszintébben sajnálom, ha kellemetlenséget okoztam Önnek, Mr. Malfoy. Különös időket élünk, és túl régen láttam magát ahhoz, hogy elsőre elhiggyem minden szavát. De éppen ezért akar velem dolgozni. Mert nem egy naiv kislány vagyok, akit könnyedén átvernek.. Vagy tévednék? - próbálom csitítani, hátha nem sértettem meg annyira az önérzetét, hogy most azonnal távozóra fogja. Rosszul venné ki magát, ha a próbatétel lenne a gátja annak, hogy üzletet kössünk, főleg azért, mert nem mindennapi fogásról beszélünk. - Nem tartom szükségesnek további tesztek alá vetni magát, így a Veritaserumhoz sem ragaszkodom. Megelőlegezem a bizalmat és remélem, hogy Ön is hasonlóképp jár el ebben a kérdésben... - folytatom engesztelő hangon a mondandómat és bár tény és való, hogy kíváncsivá tett a készlet rendeltetését illetően, sokkal inkább gondolom azt, hogy mindent, amit kiejt a száján az elmúlt egy percben, a gyanúmra gerjedő haragja indukál. Én viszont adok neki időt, míg rendezi a sorait. Közben pedig én magam is így teszek és elteszem a fiolát oda, ahonnan elővettem pár perce. - Nézze Draco, nem fogok magával finomkodni. Nem tartozik rám, hogy mihez kezd az áruval, miután az üzlet lezajlott, nem akarok magával igazságszérumot itatni, hogy kicsikarjam a féltve őrzött titkait, de nem szeretném, ha lebecsülne. Minden, amit teszek - vagy amit nem -, az okkal történik. Ha azt mondom, hogy megbízhat bennem, akkor így is van. Be tudom szerezni amit kér, de se olcsó, se könnyű nem lesz. Biztonságos pedig végképp nem. Azon kevesek közé tartozom, aki már látta a tőröket, bár nem sokáig volt a családunk tulajdonában. Tőlünk egy japán kereskedő vette meg, onnan pedig az orosz maffiához került. Jelenleg is náluk van mindhárom tőr... - kezdem végül magyarázni, amit tudok. Nem kínálom őt hellyel, hisz ahogy eddig is, most is igyekszem a lehető legrövidebben összefoglalni, mit tudunk eddig. És ez baromi kevés ahhoz, hogy ép bőrrel kihozzam a tőröket a maffia karmai közül. Még ahhoz is, hogy Zofia tegye meg. - Ilyen rövid időn belül szinte lehetetlen megtenni, amit kér. Minden mást össze tudok szedni, ami a listán szerepel, egy részüket akár most is el tudja vinni, ha úgy óhajtja. Vladovski-készlet viszont nincs raktáron. - folytatom és nagyon kell igyekeznem, hogy továbbra is tárgyilagos maradjak. Nem szeretem a sürgető ügyfeleket, még akkor sem, ha a Malfoy családról van szó. Sokkal jobb volna, ha a saját tempómban tudnék haladni, de úgy látom elég hajthatatlan ahhoz, hogy fel se merüljön bennem a határidő kitolásának gondolata. - Két emberemet tudom delegálni a feladatra. Nincs ellenemre, ha szeretné hallani a részletes tervet, de az embereimmel nem fog találkozni, remélem nem veszi zokon. Ők sem tudják, kinek a megbízását teljesítik éppen. Ez így a tiszta..- teszem hozzá, mert bár még csak most kezdődik az együttműködésünk, máris úgy látom, hogy ő az a fajta ember, akivel előre le kell tisztázni a játékszabályokat. Nem biztos, hogy kedvelni fogom, ha a következő napokban a nyakamra jár és eredményt követel. Látom a szemeiben, hogy nyughatatlan lesz. - Kell egy védett ház, valahol a Balkánon, mondjuk úgy tegnapra.. Ne legyen a nevén és ne legyen hozzá semmi köze. Rengeteg dolgot kell beszereznem reggelig, én most nem tudok ezzel foglalkozni... Magára bízhatom? - sóhajtok, majd visszafordulok a pulthoz és szép sorban elkezdem kitenni rá a bájitalokat, főzeteket és néhány átkozott tárgyat is, ami segítségünkre lehet. Zofia imádja, hogy sosem kötöm meg a kezét, élvezi ezt a munkát, bár még nem sok alkalma volt bebizonyítani mennyire hálás, amiért végül brit földön hajthatja álomra a fejét. S bár ezt a szívességet későbbre tartogattam, kénytelen leszek felhasználni annak érdekében, hogy Malfoy megkapja, amit akar.
Első perctől sejtettem, hogy egy ilyen fontos ereklyét nem lesz egyszerű megszereznem, hogy ehhez a feladathoz szükség lesz szakértői segítségre, egy valag pénzre, és hogy még így sem lesz könnyű ezt az egészet leszervezni. Miss Burke valószínűleg nem tudja, honnan is tudhatná, de nekem is van azért némi tapasztalatom az olyasféle munkában, amit ők a testvérével nap mint nap végeznek. Több, mint tizenöt éven át próbáltam a feleségemnek gyógyírt találni a betegségére, a vérátokra, ami a családját sújtja, és ehhez minden lehetséges követ megmozgattam. Rengeteg kutatást végeztem, millió könyvet, kéziratot, levelet elolvastam, kapcsolatokat szereztem és ápoltam, sok-sok helyszínt felkerestem, és Astoriával nem egy dolgot kipróbáltunk. Ereklyéket, elátkozott tárgyakat, bájitalokat, az átoktörésben járatos mágusokat kutattam fel, gyakran személyesen, néha segítséggel, néha egyedül, máskor embereket béreltem fel ezekre a munkákra. Nem vagyok annyira tapasztalt, mint a Burke testvérek, ezt aláírom, hisz a családom és a civil munkám mellett nem is tudtam volna mindezzel napi szinten foglalkozni, de nem vagyok kezdő ezen a téren, és való igaz, megszoktam, hogy személyesen tartok kézben mindent, felügyelem ezeket a kutatásokat.
Most, hogy a minisztériumi teendőim, és az egyedülálló apai feladataim mellett még egy ex-halálfalókkal teli közösségbe is beépültem, nem tehetem meg, hogy mindenért magam rohangáljak. Tisztában vagyok vele, hogy ezen a ponton már némileg ki kell adnom az irányítást a kezeim közül, és rábíznom az ilyen munkákat azokra, akik tényleg ezzel foglalkoznak, és értenek hozzá. Ugyanakkor... a Vladovski-készlet megtalálása most kulcsfontosságú a terveimben. Bár Isaac és Phineas nem szabtak nekem határidőt arra, hogy mikorra kellenek nekik a tőrök, csak annyit kértek, hogy a lehető leghamarabb, de a kihallgatott beszélgetésükből sejtem, hogy mire használnák, és bizony nem volna ajánlatos kifutnom az időből. Ha jól gondolom, egy aurorok által őrzött egykori tagjukat akarják kiszabadítani a tanúvédelem alól, mielőtt az eskü alatt vallana a Wizengamot előtt, a tárgyalása pedig valamikor a jövőhét folyamán esedékes. Ha majd csak két-három hét múlva szállítom le a kért tárgyakat, már túl késő lesz, és ha nem leszek elég hasznos ennek az önjelölt hatalomnak, nem bizonyítom most az elején, hogy szükségük van rám, akkor később valószínűleg már esélyem sem lesz úgy megvetni a lábamat közöttük, hogy az aurorparancsnokság számára fontos infókat tudjak szállítani. Szóval igen... elég fontos, hogy jól menjenek a dolgok, és hogy erről én személyesen is megbizonyosodhassak.
Priscilla azonban minderről mit sem sejthet, úgyhogy az ő szemében jelenleg nem lehetek több egy akadékoskodó tuskónál, aki azt gondolja, a pénzéért bármit megkaphat, amit akar. Pedig sokat dolgoztam magamon az elmúlt húsz évben, hogy ne ilyen legyek. De úgy tűnik, azzal, hogy újra halálfalónak álltam - még ha csak látszólag is -, azzal visszatérnek egyes múltbeli, nem túl kedves személyiségjegyeim is. Ezekben a körökben egyszerűen muszáj újra olyannak lenne, aki felsőbbrendűnek képzeli magát.
- Igaza van - értek egyet a nővel. - Nem egy naiv kislánnyal akarok együtt dolgozni, és nem is hinném, hogy az volna – nyugtatom meg. Való igaz, nem tetszik, hogy le kellett tesztelnie, hogy le kell futnunk ezeket a felesleges köröket, és tény, hogy a bizalom mindkettőnkben kissé nehezen születik meg, de remélem, hogy ezen túl tudunk lendülni. Hiszen mindketten ugyanazt akarjuk: sikeres együttműködést. Azért arra majdnem felhorkanok, hogy nem ragaszkodik az igazságszérumhoz, mintha ez valóban megfordult volna a fejében, holott én csak felháborodásomban hoztam fel ennek a lehetőségét. Viszont kezdem belátni, hogy nem igazán jutunk előrébb, ha irányíthatatlan gurkók módjára viselkedünk, akik el akarják pusztítani egymást, legalábbis egymás egoját, és a másik fölé kerekedni. Priscilla lassan teljesen belelovallja magát az enyhén lekezelő kioktatásomba, amire először csak megemelem a szemöldököm, de végül halványan elmosolyodom. Meg kell mondanom őszintén, szinte már tetszik, hogy nem nézi el a pofátlan megnyilvánulásaimat csupán azért, mert egy régi vevő vagyok, vagy mert Malfoy vagyok. Tetszik, hogy felvette ellenem a kesztyűt, és “nem finomkodik” velem... azonban úgy érzem, ideje csitító módra váltanom, mielőtt tényleg megrendelés nélkül kell kisétálnom innen.
- Rendben. Világos. Maga a szakértő, maga a főnök - bólogatok, és még mindig nem tudom letörölni az arcomról azt az elismerő félmosolyt. - Nézze el nekem, hogy ennyit akadékoskodom, és hogy ennyire érdekelnek a részletek. Őszintén mondom, nem akarok púp lenni a hátán, de az elmúlt évek alatt megszoktam, hogy az efféle kutatásokat magam irányítom, a saját projektjeim során, és még meg kell szoknom, hogy átengedjem az irányítást. Ráadásul erre a készletre valóban égető szükségem van. De köszönöm, hogy ennek ellenére hajlandó együttműködni, és beavatni – pillantok a nőre hálásan. - A maga szabályai szerint játszunk, ezt igyekszem ezentúl tiszteletben tartani, úgyhogy nyugodtan szóljon rám, ha úgy érzi, hogy olyanba ütöm bele az orrom, amibe nem kellene. - Elismerem, számomra ez újdonság lesz, valószínűleg nem is lesz mindig egyszerű, mert nem szokásom átadni másnak a gyeplőt, de képes vagyok az együttműködésre, főleg, ha ezt diktálják az érdekeim. Egyszerűen csak túl sok időnket és energiánkat emésztené fel, ha Priscillával akarnék vitázni a részleteken ahelyett, hogy hagynám, intézze a dolgát.
- Tehát ha azt mondja, hogy nem volna ajánlatos találkozni az embereivel, elfogadom. És örömmel hallom, hogy pontosan tudja, mit keres; hogy már személyesen látta a tőröket, és hogy azt is tudja, merre keresse. A védett ház nem jelent gondot. Montenegró megfelel? - kérdezem, és közben előhúzok a zsebemből egy kisebb, fekete zsákot. - Ezt veheti előlegnek - jegyzem meg, miközben elé teszem a pultra. Mivel a szütyő belülről mágiával van kibővítve, és arany galleonokkal feltöltve, ha megemeli, talán meg fog lepődni a súlyától. - És igen, szeretném elvinni még ma este azt, ami most raktáron van – teszem hozzá végül.
Vendég
Hétf. Júl. 19, 2021 9:35 pm
Draco & Priscilla
• nice to see you.. again. •
Nem rajongok a makacs, "én mindent is tudok" típusú vásárlókért, elvégre velük a legnehezebb úgy összedolgozni, hogy az gördülékenyen menjen és mindenki megkapja azt, amit akar. Persze a szolgáltatás színvonalán az egyáltalán nem látszódhat meg, hogyha már az első alkalommal előre vetítem, hogy az ügyfél bizony problémás lesz, ettől függetlenül viszont nehezen vonatkoztatok el attól a ténytől, hogy épp egy régi törzsvendégünk leszármazottja próbál meg üzletre bírni a létező legfurcsább módon. Ritkán fordul elő, hogy bárki zokon veszi az óvintézkedéseimet, de ha ez mégis megtörténik, gyorsan realizálódik bennük, hogy a kellemetlenség nem ellenük irányul, csak a titkainkat védem az illetéktelen közönségtől. Azt ugyanis Malfoy sem akarhatja, hogy bárki besétáljon ide a nevében, visszaélve a személyazonosságával és én minden diszkréciót nélkülözve kezdjek kétes kimenetelű üzletekbe vele, amiben nem csak az ő, de a saját hírnevemet, tovább megyek, sok esetben még a szabadságomat is kockáztatom. Ha erre nem volt felkészülve, biztosan nem ismerte elég jól az apámat. Bár én nem vagyok olyan jó emberismerő, mint ő volt, azért ragadt rám valami a vehemenciájából és a tisztánlátásából is. Anyámnak köszönhetek minden mást. A bátyám.. Nos, ő nem járt ilyen jól. Úgy tűnik Malfoynak még időben leesik, hogy a legjobb helyen jár, azelőtt, hogy megfutamodna a stílusom vagy a viselkedésem miatt. A próba óta ő sem túl szívélyes, bár ezt talán még el is nézem neki. Én sem kimondottan örülök, hogyha azonosítás gyanánt elkérik a pálcámat, melyből Anglia-szerte nincs hasonló. A százfűlé-főzet hatását azonban nem egyszer volt szerencsém megtapasztalni. A legapróbb részletekig meg tudja változtatni az ember küllemét, így még az alkarján kivillanó fakó tetoválás sem lehet teljességgel bizonyítóerejű. Nyilvánvalóan azt mondja, amit hallani akarok, bár ez az önbizalmamra nincs hatással, magamtól is tudom, hogy képes vagyok arra, amit elvár tőlem. Csak a határidő rövidsége súrolja a határmezsgyéjét a lehetetlennek. Ez viszont nem tántorít el attól, hogy megtegyek mindent, ami tőlem telik. Már ha persze még azok után is szüksége van a szolgálataimra, hogy nem én leszek az az ember, aki pátyolgatja majd a lelkét és ostobaságokkal hitegeti. Nem szeretek kertelni és ez a tulajdonság egészen eddig hasznosnak is bizonyult. Egy rövid pillanat erejéig megfordul a fejemben, hogy magában talán jót szórakozik rajtam, hisz mosoly ül ki az arcára, amit nem egészen tudok hová tenni. Zavartan nézek rá, az iménti szóváltásunk ugyanis egyáltalán nem indokolja ezt a pálfordulást. A hirtelen változás egy pillanatra összezavar és igyekeznem kell, hogy ne billenjek ki a ritmusból, máskülönben még megneszelné, hogy képes volt a reakciójával összegabalyítani a gondolataimat. - Köszönöm, Mr. Malfoy... - válaszolom egészen kurtán, még mielőtt bármi mást mondhatnék. - A családommal hálásak vagyunk a bizalmáért. - folytatom aztán, mintha mi sem történt volna, és bár továbbra is igyekszem tárgyilagos maradni, az én szám szélében is megjelenik egy egészen halvány mosoly. - Természetesen megértem, hogy nagy szüksége van a készletre, de a kapkodás egy ilyen beszerzésnél egyáltalán nem előnyös, így mindenek előtt arra kérném, hogy próbáljon meg türelmet tanúsítani. Azt hiszem, ez nem lesz egyszerű feladat, de ha ez sikerül... Az sok kellemetlen perctől és kioktatástól fog megkímélni minket.. Mindkettőnket.. - csomagolom szép köntösbe az egyértelműt. Ehhez még arra sincs szükség, hogy tudjon olvasni a sorok között. Egészen gyorsan átívelek a terv körvonalazására, bár teljességgel biztosan kijelenthető, hogy egymagam kevés vagyok hozzá. Zofia jobban rálát az orosz helyzetre és arra is, hogy mikor volna kínálkozó alkalom. Az ugyanis egyáltalán nem lenne baj, ha nem nekünk kellene okot csiholni arra, hogy a készlet közelébe férkőzzünk. Bár gyanítom, hogy Merlin nem hintett ránk ekkora szerencsét. - A szabály pedig borzasztóan egyszerű. Csak hagyja, hogy végezzem a munkám. - szeretném ugyan még megkérdezni tőle, hogy menni fog-e neki, de a szarkasztikus megjegyzést inkább megtartom magamnak, mintsem újabb ellenszenvet szítsak vele, mikor végre azt látom, hogy talán még meg is lehet az összhang. - És ne aggódjon, mindenbe be fogom avatni, amiről úgy gondolom, hogy szükséges, hogy tudjon róla. De egy ilyen akciónál jótékonyabb, ha a megrendelő minél kevesebbet tud. Ugyanakkor természetesen megértem, hogy nem akar a sötétben tapogatózni. - bólintok végül, ezzel mintegy beleegyezve abba, hogy egészen addig a pontig hajlandó vagyok megosztani vele a fejleményeket és információkat, míg úgy ítélem meg, hogy nem káros az ügyünkre nézve. - Montenegró megfelel, a pontos helyet nem akarom tudni, csak írja meg a koordinátáit én majd intézem a Zsupszkulcsokat. Általában négy után már nehéz lenyomozni, a Hopp-hálózat szóba sem jöhet, ne is legyen csatlakozása a háznak rá.. - persze abba talán nem kell beavatnom, hogy mindezt a Minisztérium külön engedélye nélkül fogom megtenni, ami már önmagában is sérti a törvényeket, pláne ha mindezt nem is brit földön követjük el. Mégis tisztában lehet vele, hogy ez a legapróbb kihágás ebben a küldetésben. - Ugyan, Mr. Malfoy, nem tartok attól, hogy nem fizeti meg az adósságát! - pillantok fel rá, amint előkerül a zsák arany is a zsebéből, de nem utasítom vissza az előleget. Épp elég kockázatot vállalok a megbízással, hogy éljek ezzel a lehetőséggel már most. - Rendben.. Lássuk csak. Veritaserumot tudok adni. Természetesen nem saját fogyasztásra.. - mosolyodom el, hisz immár mulatságosnak találom az elmúlt percek sértődéseit. A mondat közben, pedig egy sötétzöld folyadékkal teli átlátszó, arany viasszal lezárt üvegcsét fogok az ujjaim közé. Ez a mennyiség rettentően sok mindenre elég, de ha kevesli, szívesen felszámítok még néhányat. De van itt más is. A medvegyökér példának okáért olyan alapanyag, amit bármikor megtalálok Eddie-nél is, ha nálam épp kifogyna, de olyan ritkán kérik, hogy ettől nem sűrűn kell tartanom. Bárhol máshol is beszerezhetné. Ellenben a főnix könnyel, ami nehéz időkben akár tripla árat is jelenthet a piacon. Az utolsó fiolával emelem az igazságszérumok mellé. A felejtőpor is fogytán van már, de csak két ház választ el az utánpótlásból, így a majdnem tele erszényt halmozom szépen a csomag mellé. - A kísértetkönnyért és a tükrökért vissza kell jönnie holnap este vagy a szerda hajnalban.. Gondolom nem szeretné, ha meglátnák ezen a környéken.. - teszem hozzá elgondolkodva azon, milyen opciót tudok felkínálni, hogy a lehető legdiszkrétebben folytatódjon az üzlet. Az óvatosság azonban felülírja az opciókat, így végül nem ajánlom fel, hogy hoppanáljon egyenesen a hátsó helyiségbe. Archibald teljes bizonyossággal háborodna fel, ha megtudná. - Itt szeretne találkozni, vagy vigyem el valahová a hiányzó tételeket? Természetesen az is megoldható.. - adom a kezébe a választás lehetőségét és ezzel együtt azt is, hogy egy pillanatra kiélvezze, hogy dönthet.
Nem volt egyszerű lefektetni az alapokat, de legalább már haladunk valamerre. Az az érzésem, a probléma csupán abból fakad, hogy a kisasszony és én, mindketten, elég határozottak vagyunk, ragaszkodunk az elképzeléseinkhez. Priscilla próbál engedni, amennyire egy törzsvendégért ezt csak megteheti, azonban érthető módon meghúzza a maga határait, hiszen az ember csak bizonyos keretek között tud hatékonyan dolgozni. Ez szerintem mindenkire igaz. Bennem is hagy némi feszültséget, hogy valamelyest engednem kell abból, amit alapvetően elvárnék, hisz nem igazán vagyok hozzászokva, hogy mások szabályai szerint játszak, de ezt majd elrendezem magamban. Főleg mivel alapvetően nem is a jelenlegi szituációból adódik az idegességem - ez legfeljebb csak hozzáadódik a meglevő gondokhoz. Az, hogy újra halálfalónak álltam, előhozza a régi, nem túl szép emlékeket, érzéseket, annak ellenére is, hogy ez a mostani helyzet szinte a fordítottja annak, amiben két évtizede voltam. Tizenhat éves tiniként azért álltam be Voldemort seregébe, hogy megvédjem a családomat, legfőképpen apámat. De már nem vagyok tinédzser, már én vagyok az apa, és fiam élete, jövője az elsődleges oka annak, hogy újra magamra öltöm a sötét állarcomat. Miatta vagyok most hajlandó olyan dolgokat tenni, esetenként eltűrni, amik egyébként eszembe sem jutnának.
Miss Burke azt állítja, mindketten jobban járunk, ha türelmet tanúsítok. “Megkíméljük egymást a kioktatásoktól.” Nem értem, miért érezte úgy, hogy bármivel is kioktatni szeretném, holott közel sem ez lett volna a cél. Mostanra egyértelművé vált számomra, mennyire érzékenyen érinti annak a kérdése, hogy a maga módján, zavartalanul intézhesse a dolgait. Tulajdonképpen megértem, és igyekszem ezt tiszteletben tartani, de már nem pazarolnék erre túl sok szót, szerintem mindkettőnknek vannak sürgetőbb dolgai.
- Hogyne. Maga csak tegye, amit tennie kell - bólintok ismét szembe fordulva a nővel. - Én türelmes vagyok. Többnyire. És egyáltalán nem várom, hogy minden részletről informáljon. Elég lesz, ha tudom, hogy megvan, amit kértem, illetve, ha jelez majd, hogy mikor és hová mehetek érte. Alapvetően egy percig sem kételkedtem abban, hogy el tudja intézni ezt a megrendelést, hogy meg tudja szerezni, amit kértem. Ha nem így lett volna, eleve nem is jövök ide - tárom szét a karomat. - Csupán azután kezdtem aggódni, miután kijelentette, hogy a határidő gondot jelenthet. De ha azt mondja, megoldja, illetve megteszi, ami magától telik, és csak legyek türelemmel, akkor én ehhez fogom tartani magam. Bízom magában és az embereiben – teszem hozzá. Azt gondolom, most már valóban megértette, hogy nekem mennyire fontosak ezek a tőrök, és hogy időben kézhez kapjam őket. Ahogy én is megértettem, hogy profihoz méltón akarja ezt intézni, és a saját módszerei alapján mindent be fog vetni, hogy teljesítse ezt a feladatot. Aztán nyilvánvalóan tudja, hogyan találjon meg, ha a pénzemen kívül egyéb dologra is szüksége volna tőlem ehhez. Mint például a ház a tengerparton.
- Áh, tehát egy olyan hely kell, ami kívül esik a Minisztérium látószögén - állapítom meg félig-meddig hangosan gondolkodva. Pár másodpercig magam elé meredve dörzsölöm meg a borostától szúrós államat. - Ez esetben talán a legjobb az volna, ha egy mugli házat bérelnék ki – teszem hozzá még mindig tűnődve. Kevesen tudják, de a családom nem csak varázsló vagyonnal rendelkezik, hanem nem kevés mugli pénzzel is, úgyhogy ez igazából nem jelenthet akadályt. Ha nem akarunk feltűnést kelteni, ez lesz a legjobb.
Priscilla tiltakozik, de a tekintete mást mond, amikor előkerül a zsáknyi arany. Biztos vagyok benne, hogy egy ilyen feladat teljesítése során tudni fogja majd mire használni ezt az összeget, úgyhogy a szavait ezúttal inkább figyelmen kívül hagyom. A listám többi részének összeállítása egyébként is most jobban érdekel. A tekintetemmel némán végigkísérem, ahogy összeszed mindent, ami most helyben elérhető.
- Nos... igaza lehet... - szólalok meg a kérdésén morfondírozva. Nem volna túl okos dolog kétnaponta idejárni. A Minisztériumban még mindig csak egy maréknyi ember tudja, hogy beépültem a halálfalók közé, mindenki más számára gyanús volna, ha rendszeres látogatója volnék a Zsebpiszok köznek. És Merlin óvjon attól, hogy újabb pletykáknak adjak alapot, ezen a téren a családomra egyébként is rájár a rúd. Főleg Scorpiusra a Roxfortban. - Azt hiszem, az volna a legegyszerűbb, ha el tudná hozni, vagy küldeni hozzám a kastélyba... Persze csak ha nem jelent gondot. - Mivel nem ajánlotta fel, hogy helyben hopponáljak, és mindketten egyetértünk abban, hogy nem volna ésszerű két nap múlva is benéznem, ez így remélhetőleg megoldható lesz.
- Öröm magával üzletelni, Priscilla – jegyzem meg részben udvariasságból, de félig tréfásan, mert azt hiszem, a kezdet mindkettőnknek kicsit olyan volt, mintha párbajozásba kezdtünk volna, átkokat küldve egymásra. Közben közelebb húzom az általa összekészített csomagot. - Kár, hogy teát végül mégsem kaptam – teszem hozzá, és próbálom nem elnevetni magamat, ahogy visszagondolok a korábbi felháborodásomra. - Még az este folyamán elküldöm a kért koordinátákat - váltok ismét komolyabbra, fejben már a tervet készítve össze, hogyan fogom megszerezni a szükséges házat.
Vendég
Szer. Júl. 28, 2021 10:45 pm
Draco & Priscilla
• nice to see you.. again. •
Érhető okokból nem szeretem, ha az ügyfél úgy tesz, mintha mindent ő akarna irányítani. Szerencse - vagy a ráhatásom gyümölcse -, hogy Malfoyjal már az elején sikerül tisztázni ezt a kérdést. Máskülönben kénytelen volnék rövid úton visszautasítani az ajánlatát, ami valljuk be, nem csak pénzről szól. Mi személy szerint még nem dolgoztunk együtt, így ég bennem a bizonyítási vágy. Hogy ezek után majd ne csak feltételezze, hanem legyen tisztában azzal, hogy pont olyan határozott vagyok, mint az apám volt, bármilyen üzleti kérdésről legyen is szó. A bolt pedig jó kezekben van nálam. Apámék jól kitanítottak, bár a javát a mindig háttérben meghúzódó anyám munkásságának köszönhetem. Általa nyertem betekintést igazán az üzleti életbe, miután kivásároltuk a Borgin családot az örökségünkből. Anyám pedig - apámhoz hasonlóan - mindig nagy körültekintéssel és fegyelemmel látta el a legmegvalósíthatatlanabbnak tűnő feladatokat is. Úgy remélem, hogy én is hozzá hasonló módon vezetem az üzletet és koordinálom a bátyámat, hogy minél gördülékenyebben folyhasson a munka. Ez viszont egy pillanatig sem jelenti azt, hogy a megrendelő kívánságának teljesítése érdekében a biztos halálba küldeném az embereimet. A szóban forgó beszerző körút ugyanis több veszélyt rejt magában, mint az összes többi, ahol hasonlóan ritka, páratlan képességű holmi ellopására vállalkoztunk. Mert itt a tiszta üzlet aligha jöhetett szóba. Az pedig még Malfoy kedvéért sem fogom kockáztatni, hogy az orosz maffia úgy érezze, komoly elszámolni valónk akadt. Épp elég nekem a Marchetti-szálat ápolni, már ha a kedvesen megfogalmazott parancsot lehet tárgyalásnak vagy üzleti kapcsolatnak hívni. - Természetesen a lehetőségeimhez mérten mindenről tájékoztatni fogom, amiről úgy gondolom, hogy elengedhetetlen, hogy tudjon róla. Mindazonáltal mint mondtam a megrendelése kényes mivolta és a minisztériumi pozíciója is indokolja, hogy a kevésbé fontos mozzanatokat ne hozzam nyilvánosságra Ön előtt. - nyomatékosítom benne, hogy az elvárásait abban az esetben tudom teljesíteni, ha megadja nekem a megfelelő teret, hogy a munkámat végezhessem. Ez csak nem lehet olyan nehéz. - Csupán nem megszokott, hogy ilyen sürgős rendelés érkezik egy páratlan ereklyére. Ez minden. - próbálom elaltatni a felmerülő aggályait. Ha vannak is, a hangja és az abból csengő őszinteség kellőképp biztosít arról, hogy megad nekem minden szükséges támogatást, amire csak igényt tarthatok a következő néhány napban. Ugyanis elképzelhető, hogy valóban szükség lesz rá. Meglepő módon hamar kiderül, hogy elég hasonló elvárásaink vannak egymással szemben. Nem tudom nem megmosolyogni ezt a tényt, habár halványan jelenik csak meg az arcomon. Ő a tőröket akarja, hiánytalan állapotban, de leginkább határidőben megkaparintani, én pedig ahhoz ragaszkodom, hogy a saját, már jól bevált módszereim szerint dolgozhassak. Ha ezt kölcsönösen tiszteletben tudjuk tartani, azt hiszem semmi sem vethet gátat a továbbiakban is az együttműködésünk sikerének. - Így van. Gondolom mondanom sem kell, hogy ne beszéljen róla senkinek.. Ha nem szorítana az idő minket, ezt is magam intézném, de azt feltételezem, hogy ez nem okozhat gondot Önnek.. - nyugtázom még az utolsó simításokat a ház témájában, a többit viszont valóban rá bízom és innentől kezdve igyekszem épp csak annyit foglalkozni ezzel a részlettel, amennyit feltétlenül muszáj. A házra ugyanis csupán biztonsági szempontból van szükség, könnyedén megtörténhet az is, hogy egyáltalán nem lépi majd át a küszöbét senki. Sőt, voltaképpen erre törekednénk, de túl nagy mázli lenne - és persze egyben gyanús is - ha minden úgy történne, ahogy azt előre megtervezzük. Meglepő, ámbár kellemes végre úgy társalogni Malfoyjal, hogy mind a hangján, mind a viselkedésén érződik, hogy nem csak arra játszik, hogy elhitesse velem, hogy a bizalmába fogadott, hanem valóban így van. Nos, legnagyobb örömömre, nem is esik nehezemre hasonlóképp idomulni hozzá, ha már a helyzet úgy kívánja. Természetesen továbbra is üzleti szempontokat szem előtt tartva. - Természetesen nem jelent gondot, nem nagy fáradtság. Én magam fogom elvinni a hiányzó darabokat, a tükrök működését is megmutathatom, ha úgy óhajtja. Olykor trükkösek tudnak lenni. - bólintok beleegyezően, miután összekészítettem minden raktáron lévő árut. Zofiára nem bíznám rá jó szívvel a feladat ezen részét és holnapra egyébként is mással lesz elfoglalva. Archie pedig.. Nos, jelen pillanatban neki még fogalma sincs arról, mekkora fába vágtam a fejszémet. Nem biztos, hogy el lenne ragadtatva Malfoy megbízásától, így örülnék, ha nem ilyen körülmények között futnának össze. - Részemről a szerencse.. - nyugtázom a szavait elégedett mosollyal, bár ez inkább formalitás, mintsem őszinte öröm, hiszen pontosan tudom, hogy azokkal állok majd szemben, akikkel a távoli jövőben sem szerettem volna ujjat húzni. - Ha esetleg meggondolta magát, bármikor szívesen látom egy teára! - szélesedik ki a mosolyom, ezúttal pedig nem a kötelesség rajzolja az arcomra. Egészen addig ott is marad, míg rá nem eszmélek, hogy ez voltaképpen egyáltalán nem illendő viselkedés. Vagy csak én gondolok a pillanat töredéke alatt többet a mondatba, ami elhagyta a számat. Bárhogy is, megelőzvén a kellemetlen helyzetet, gondosan összecsomagolok mindent, majd a pultra helyezem. Az egész elfér a kabátja belső zsebében majd. Egyáltalán nem kelt feltűnést. - Tehetek Önért ezen kívül mást? - kérdezem végül. Nem szeretném feleslegesen feltartani őt, hisz rá is vár még néhány elintézendő feladat, gondoskodtam róla. - Majd elfelejtettem. Találjon ki valamit arra, miért keresett fel ma este. A legkézenfekvőbb az volna, ha megszabadulna egy antik holmitól, hogy hihető legyen.. Vagy javításra bocsátaná.. - tájékoztatom a további teendőről, ami rá vár, hogy legyen min gondolkoznia holnapig. Bár ez talán nem olyan nagy dolog, amin sokat kellene törnie a fejét. Bármi megteszi, ami antik. Feltételezhetően a Malfoy kúria ebben nem szenved hiányt.
A kezdet döcögős volt, de végre sikerült dűlőre jutni Miss Burke-kel. Ami azt illeti, amikor beléptem a boltjuk ajtaján, egyetlen percig sem vártam, hogy könnyű lesz ezt leszervezni. Tisztában vagyok vele, hogy nem kis dolgot kérek. Egy nagyon értékes, ám veszélyes ereklyét, amelynek a beszerzése és birtoklása is gondot jelenthet, ráadásul a határidő is nehezítő körülmény. Ha tehettem volna, én magam intézem az egészet, nem csak azért, hogy más ne tudjon róla, és ne kerülhessen bajba, hanem mert nyugodtabb volnék, ha mindent kézben tarthatnék. Ám a tőrök pontos hollétéről fogalmam sem volt, csak abban voltam biztos, hogy Oroszországban vannak, de az informátoraim sem tudtak többet mondani annál, mint hogy talán Burke-ék segíthetnek hozzájutni. Viszont így, hogy már tudom, a maffiánál vannak, már biztos vagyok benne, hogy így lesz a legjobb. Egy pillanatig sem kívánnék még egy bűnszervezettel kapcsolatba kerülni, épp elég nekem a saját informátori feladataimat végezni. És ha így nézzük, örülök is, hogy Priscilla nem könnyítette meg nekem ezt a beszélgetést, mert ez is arra utal, hogy komolyan veszi ennek a feladatnak minden apró részletét. Ahogy ő fogalmazott, nem egy kislánnyal akarok üzletelni, és ez valóban így is van. Egy bólintással tudomásul veszem a szavait, melyek szerint tájékoztat majd mindenről, amiről úgy ítéli meg, hogy tudnom kell.
- A minisztériumi pozíciómnak semmi köze nincs a mi közös ügyünkhöz, és biztosíthatom, hogy az nem fogja a munkájában semmilyen módon korlátozni. Épp ellenkezőleg: ha a szükség úgy hozza, hajlandó volnék a befolyásomat felhasználni az eredményes akció érdekében. Ennek a feladatnak a lebonyolításában, vagy akár a későbbiekben... De persze megértem az aggályait - bólintok, hiszen azt majd csak az idő tudja teljességgel bebizonyítani neki, hogy bízhat bennem. Hogy nem vagyok a miniszter bábja, és nem csak felhasználom a nevemet és a családom múltját arra, hogy átverjem, és tőrbe csaljam őt. Ez valahol szinte már vicces is - bár nem éppen jó értelemben, inkább fájdalmasan, keserűen. A tény, hogy lassan senki sem tudja, mit várhat tőlem (néha még én magam sem), mert egyszerre játszok többféle szerepet is. Informátor vagyok, de az aurorok valójában mind gyanakodva néznek rám. Halálfaló vagyok, de közben mégsem, és okkal vannak kételyei felém a szervezetnek is, és várják, hogy bizonyítsak feléjük. És még egy sima – vagy kevésbé sima - üzletet sem tudok lebonyolítani anélkül, hogy a másik fél tudhatná, mit is várhat tőlem. Vajon Briggs valóban bízik bennem? Vagy csupán a társadalmunk olyan rétegét képviselem, amelynek a szavát muszáj szintén latba vennie a döntéshozatalai során?
- És igen, teljesen érthető. A továbbiakban, ha a helyzet engedi, igyekszem majd rugalmasabbnak lenni a határidőkkel - bólintok. Egy nagyon halvány mosoly is ott bujkál közben a szám sarkán, mert igen, az iménti kijelentéseimmel nem is annyira burkoltan arra céloztam, hogy valószínűleg lesznek még hasonló közös ügyeink. Akármilyen fontos is ez a kémkedés, amelyet a “Magic is Might” tagjai között tervezek végezni, senki ölebe nem leszek. Az nem én volnék, abban nem is lennék hiteles. Azt tudom beletenni a közösbe, és azt vagyok hajlandó elvállalni, amiben valóban jó lehetek. A pénzem, a befolyásom és a kapcsolataim, illetve a nem kicsi, és mindig bővülő ereklyegyűjteményem az, amire szükségük lehet, amit nyújtani tudok. Megvannak a saját szabályaim, amelyekhez tartani szándékozom magamat. Úgyhogy erős a gyanúm, hogy lesz még pár hasonló köröm Burke-ékkel.
- A ház miatt ne aggódjon, nekem nem jelent gondot, és mindenképpen meglesznek a koordináták még ma. - Igyekszem tudatosítani a nőben, hogy ezt a részét nyugodtan bízza csak rám, számomra a legkevésbé sem jelent problémát. Megvannak a módszereim arra, hogy ezt mielőbb elintézzem, és egy léleknek sem kell tudnia róla. Egy újabb bólintásom jelzi, hogy akkor a megbeszéltek szerint várom a nőt is, a maradék árut, és szükség szerint a bemutatóját is a kúriában. A kommunikációs tükrök nem számítanak akkora újdonságnak, de tisztában vagyok vele, hogy a megalkotójuktól és a mágiájuktól függően meglehet a maguk trükkje a használatra, ezért nem árthat, ha ő maga ismerteti azokat.
- Talán egy másik alkalommal... - Őszintén szólva tetszik, hogy az előzmények után Priscilla veszi a lapot, és még egy egészen őszinte mosolyt is megereszt felém. Egy röpke pillanatra eltűnik a komoly, határozott üzletasszony, és mint egy varázslat, a vonásai ellágyulnak, szinte felragyog az arca. Részemről a viszonzás ugyanolyan őszinte, de nem tart sokáig az egész, és máris ismét az üzlet a téma.
- Köszönöm, más most nem lesz - válaszolom udvariasan, de magabiztosan. A következő javaslatát hallva azonban akaratlanul is röviden, de jóízűen felnevetek. - Ön kétségtelenül kiváló üzletasszony, Priscilla! Tehát azt mondja, legkézenfekvőbb az volna, ha egy újabb üzlettel lepleznénk a mostanit? - még mindig mosolygok, miközben enyhe elismeréssel a fejemet ingatom. - Történetesen akad egy-két antik tárgy a birtokomban, amelyet már régóta tervezek felbecsültetni. - A kedvéért, illetve a kölcsönösen kedvező üzleti kapcsolat érdekében, talán hajlandó is leszek megválni egyiktől-másiktól. De ezt hangosan már nem teszem hozzá. Ehelyett inkább zsebre vágom a kikészített kis csomagot, és egy aprót biccentek. - Várom a jelentkezését, Miss Burke! - búcsúzom a nőtől, aztán kilépve a bolt ajtaján azonnal el is hopponálok a környékről.
Bő két évtizeddel ezelőtt édesanyám, annak érdekében, hogy engem védjen, titkolózott és hazudott a Sötét Nagyúrnak. Annak a varázslónak, akinek az eszméiben a szüleim olyan sokáig, és olyan mélyen hittek. Annak a varázslónak, aki sokakat rettegésben tartott, olyannyira, hogy még a nevét sem merték kiejteni. Akitől az utolsó időszakban már az én családom is valóban félt. Ám anyám a háta mögött, a tudta nélkül feleskette Pitont a védelmemre, annak a feladatnak az elvégzésére, amelyet apám szabadulásáért, a szeretteim ismételt felkarolásáért vállaltam. Később pedig hazudott Voldemortnak egy lényeges momentumban, hogy megvédje Pottert, és vele együtt engem is. 
Első perctől sejtettem, hogy egy ilyen fontos ereklyét nem lesz egyszerű megszereznem, hogy ehhez a feladathoz szükség lesz szakértői segítségre, egy valag pénzre, és hogy még így sem lesz könnyű ezt az egészet leszervezni. Miss Burke valószínűleg nem tudja, honnan is tudhatná, de nekem is van azért némi tapasztalatom az olyasféle munkában, amit ők a testvérével nap mint nap végeznek. Több, mint tizenöt éven át próbáltam a feleségemnek gyógyírt találni a betegségére, a vérátokra, ami a családját sújtja, és ehhez minden lehetséges követ megmozgattam. Rengeteg kutatást végeztem, millió könyvet, kéziratot, levelet elolvastam, kapcsolatokat szereztem és ápoltam, sok-sok helyszínt felkerestem, és Astoriával nem egy dolgot kipróbáltunk. Ereklyéket, elátkozott tárgyakat, bájitalokat, az átoktörésben járatos mágusokat kutattam fel, gyakran személyesen, néha segítséggel, néha egyedül, máskor embereket béreltem fel ezekre a munkákra. Nem vagyok annyira tapasztalt, mint a Burke testvérek, ezt aláírom, hisz a családom és a civil munkám mellett nem is tudtam volna mindezzel napi szinten foglalkozni, de nem vagyok kezdő ezen a téren, és való igaz, megszoktam, hogy személyesen tartok kézben mindent, felügyelem ezeket a kutatásokat. 
