Finite Incantatem



 
Finite Incantatem
◇◈ We've all got both light and dark inside us ◈◇
Canon
és
keresett
karakterek

Evan Miller

Anonymous



Evan Miller Empty
Vendég
Vas. Jún. 27, 2021 4:38 pm

Evan Miller

Evan



"No one has ever become poor by giving"



Nem: Férfi

Kor: 29 év

Vér:  félvér

Születési hely: Szent Mungó

Iskola/ház: Roxfort, Hugrabug; Docendo Discimus Mágusakadémia, Medimágia kar (Általános medimágia szak)

Munka: Szent Mungó: Varázslény okozta sérülések osztályán gyógyítóinas

Családi állapot:Egyedülálló

Patrónus: Pembroke welsh corgi

Pálca: Éger, unikornisszőr, 11 hüvelyk



Amit szeretnek bennem

Az emberek alapjáraton egy barátságos, kedves embernek tartanak, de szerintem ezen nincs mit csodálkozni, hiszen egyrészt nincs értelme ártanom másoknak, másrészt pedig nem foglalkozhatok úgy betegekkel, hogy közben csak kellemetlenségeket okozok nekik.
Mindenkinek igyekszem a támasza lenni, gyakran kérés nélkül is idegenek segítségére segítek, mert remekül ráérzek arra, ha valakinek a dolgai nincsenek rendben. Nehezen viselem, ha a környezetemben szenved valaki, ilyenkor rajtam is úrrá lesz egyfajta nyomott hangulat, amelytől csak úgy tudok szabadulni, ha tudom, mindent megtettem a másik félért.
Habár nem akarok medimágusi babérokra törni, hiszen én közvetlenül a páciensek körül szeretek lenni, de apám mindig azt mondogatta, hogy egy jó orvos diszkrét, türelmes és tapintatos. Én pedig ezekhez próbálom tartani magam. Mondjuk nem nehéz, hiszen nehezen lehet kihozni a sodromból. Általában otthon is én vagyok a biztos pont az eluralkodó káoszban.
De szerencsére olyan képességgel is rendelkezem, hogy a környezetemben lévőket is le tudom nyugtatni, így gyakran kérik a segítségemet agresszívebb, vagy kétségbeesettebb páciensekhez és hozzátartozóikhoz.
Megbízható embernek tartom magam, s bár nem rendelkezem túlságos tág baráti körrel, mégis sokakat ismerősként köszönthetek. Akik valaha is megfordultak már a Szent Mungó Varázslény okozta sérülések osztályán, azok nagyon is jól ismerik azt a jelenséget, amikor végigsietek a folyosókon, mert annyi dolgom akad, hogy sose állok meg.
A szüleim tehetséges varázslónak tartanak, aki sokkal többre vihetné egyszerű gyógyítóinasnál, azonban én tényleg nem vágyok másra. Ha igazat is adok nekik ebben a témában, akkor is jobban szeretek a háttérből dolgozni, és közvetlenül mosolyt csalni a felépülő betegek arcára.  



Ami zavar bennem másokat

Nem vagyok tökéletes. Ezt elismerem, ahogy azt is, hogy akadnak olyan tulajdonságaim, amikkel az őrületbe tudok kergetni másokat. Visszatekintve, régen borzasztó ember voltam: udvariatlan, zajos, önző és kegyetlen. Néha örömmel tapostam el másokat, sütött belőlem a gúny, de a balesetem óta teljesen megváltoztam. Hetedik év közepén történt téli szünetben, s olyannyira összetörtem magam, hogy az ispotályba szállítottak. Akkor lehetőségem adódott átértékelni az életemet, és belátni, hogy mennyit hibáztam.
Azóta nagyobb társaságokban keveset beszélek, és kivonom magam egyéb közösségi tevékenységekből. Jobb szeretem a barátaimat ilyenkor egy külső szemlélőként szemlélni, és látni, hogy boldogok.
De azzal is ki tudok borítani másokat, hogy nagyon igyekszem kerülni a konfliktusokat, ugyanis nagyon rosszul viselem a vitákat. Olyankor görcsbe rándul a gyomrom, és időnként a vécén kötök ki, annyira nem érzem jól magam.  Így aztán harcolni sem szeretek, ha nem muszáj. Persze, az elveim mellett kitartok, de gyakran hagyok rá mindent a másik félre, mert egyszerűen nem tudok és nem is akarok harcolni ellene. A testvérem és unokatestvéreim szerint könnyen feladom az álmaimat, és keveset foglalkozok magammal.
Az önbizalomhiányom pedig messziről süt, ahogy a bizonytalanságom is. Ezeket elég gyakran kihasználják, hiszen nem tudok nemet mondani, ha szívességet kérnek tőlem, ráadásul, mivel szeretnék bízni az emberiségben, ezért a jóhiszeműségemre is rájátszanak.


Életem története

− Jól van, jól van, ne szaladj már ennyire! – nevetek fel, ahogy Sandy a pórázt rángatva nyomul előre az emberek között. Végre szabad napos vagyok, így beugrottam az állatmenhelyre, ahol évekkel ezelőtt Keirával is összefutottam. Most nem jött be, de arra gondoltam, hogy majd egy kicsit később beugrok hozzá, hiszen az elmúlt két hetem eléggé zűrösre sikeredett.
A labradorkeverék azonban elvárja tőlem, hogy teljes mértékben ráfigyeljek, és addig nem nyugszik, amíg a közeli kutyafuttatóban szabadjára nem engedem. Ott mosolyogva dőlök neki a kerítésnek, és figyelem, ahogy a többi kutyával barátkozik. Nem féltem őt, hiszen tudom jól milyen barátságos jószág, és sok-sok évvel ezelőtt megállapítottam, hogy könnyedén rá tudok hangolódni az állatokra. Sose árultam el senkinek ezt a képességemet, de nagyon is jók a megérzéseim, és már-már olyan, mintha érteném mit akarnak.
Sandy viszont csak játszópartnert keres, és a többiek között sem akad olyan, aki balhét keresne, így szelíd mosollyal szemlélem, ahogy a menhelyi kis barátom vidáman csaholva körbeugrál egy kis tacskót. A tekintetem összetalálkozik a tacskó gazdájáéval. Nagyon csinos hölgy, akit rengetegszer láttam már itt, mégis egy udvarias biccentésen és köszönésen kívül többre sose futotta tőlem. Pedig szívesen megismerném, de jó ideje már, hogy pocsék vagyok a kezdeményezésben, így csak zsebre dugott kézzel elfordítom a fejemet.
Miután Sandy-t visszaviszem a menhelyre, megindulok Keira otthona felé. Minden alkalommal jóleső érzéssel gondolok rá, épp ezért szégyellem el magam, amikor más nőkre pillantok, hiszen Keira személyisége magával ragadott, mégis olyan gyáva vagyok, hogy sose ismertem be neki. Ennek ellenére pedig úgy érzem magam, mintha megcsaltam volna csak azért, mert más nőket is csinosnak tartok. Szeretném érteni a bennem dúló érzéseket, de talán jobb lenne, ha csak homokba dugnám a fejemet, és úgy tennék, mintha nem is létezne ez a dolog. Útközben inkább megállok egy virágboltnál, hogy addig se ezen járjon az eszem. Veszek neki egy tulipáncsokrot, mert ismerem már annyira, hogy tudjam, örülni fog neki.
Keira házához érve elfog egyfajta szentimentális hangulat, hiszen olyan, mintha már-már hazaérkeznék. Rengetegszer lebzselek nála, ha az időm engedi, mert a közelében sokkal jobb a hangulatom, azt nem is beszélve, hogy gyakran aggódok érte és azért, hogy hogyan boldogul, hiszen valljuk be, hiába nagylány már, ettől függetlenül kifoghat rajta egy-egy szituáció.
Amikor ajtót nyit, nagyot dobban a szívem, és a lakásba lépve nyújtom át neki a virágokat. Remélem, örül az érkezésemnek, hiszen kissé váratlanul toppantam be hozzá. Ennek ellenére mégsem hajít ki, így azonnal felvetem neki, hogy mi lenne, ha rendelnék pizzát, és megnéznénk valami filmet. Amíg pedig várunk, addig elmesélhetné, hogy mi újság vele manapság, elvégre nem volt alkalmunk személyesen is összefutni a napokban.
Kora este érek haza.
A vacsorát kihagyom, hiszen tele ettem magam Keiránál, így egyenest a szobám, majd a fürdő felé veszem az irányt. Miután pedig lezuhanyzom, leülök az ágyamra, és a gitáromat kezdem pengetni. Odalent összeült a család, én viszont most szeretnék egy kicsit egyedül lenni.
Lehunyom a szemeimet, és hagyom, hogy az ujjaim teljesen ismeretlen dallamot pengessenek, miközben azon merengek, hogy milyen régen is volt már, amikor Zary-nak mutatottam a játéktudásomat. Az évek csak úgy elrepültek a fejünk felett. Bevallom, egy kicsit néha hiányzik a jelenléte, így alig várom, hogy összefussunk.
Nagyon sok idő eltelt azóta, hogy gyerekek voltunk, és bár elégedett vagyok a mostani életemmel, néha szeretnék ismét olyan gondtalan és szabad lenni, mint kölyökként. Persze, jóval azelőtt, hogy még elkanászodtam volna. Azt a korszakot egy percig sem sírtam vissza.
Abbahagyom a játékot, és hátradőlök az ágyamon. Néha úgy érzem, rengeteg tennivalóm akadna, és mégis oly’ kevés időm van rá.


Ha tükörbe nézek

Kesze-kusza barna tincseimet elég nehéz megzabolázni, és ha fel-alá rohangálok az ispotályban, akkor bizony időm sincs arra, hogy ráncba szedjem a külsőmet. Ezt nem csak a frizurám, de néha még a mellégombolt köpenyem is tükrözi. Viszont az első benyomás ellenére amennyire elhanyagolom magamat, épp annyi időt és energiát fordítok másokra.
Egyébként nagyon sok mindenben apára hasonlítok. Tőle örököltem a magasságomat, az egyenes orromat, a szögletes állkapcsomat, és anya szerint a mosolyom is épp olyan kedves, mint amilyen az övé. Az ő génjeinek köszönhetően nagyon hamar képes vagyok lefogyni.
A stílusomba régen anya rengeteget beleszólt, de mivel már nem él velünk, így nincs beleszólása, hogy mit veszek fel. Egyébként sem viszem túlzásba, hiszen az egyszerű darabokat kedvelem, amikkel nem vonom magamra a figyelmet.


Családom

Édesapám
Johnatan Miller: A válás után vele maradtam Angliában. Tudom, hogy számíthatok rá, hiszen végig ott volt a felépülésemnél. Amikor fiatalabb voltam, pocsék volt a viszonyunk, hiszen engedetlen és szemtelen voltam. A válásuk és a baleset óta azonban rengeteget változtunk jó irányba. Mivel egy osztályon dolgozunk, gyakran az ő keze alá dolgozok, de nem érzem megterhelőnek. Örülök, ha közös feladatot kapunk, mert tudom, hogy nagykoponya és nagyszerű medimágus. Gyakran kérem ki az ő véleményét egy-egy dologgal kapcsolatban, bár ő mindig buzdít arra, hogy törjek feljebb a ranglétrán, nem akarok így tenni, még akkor sem, ha szerinte elpocsékolom a tehetségemet.
Egy-két éve újraházasodott, de ezúttal sem aranyvérű nőt vett feleségül, ahogy esetleg a szülei elvárták volna tőle. Őszintén szólva, kevésbé tartjuk a kapcsolatot az aranyvérű rokonainkkal, mert tudjuk, hogy nem látnak minket szívesen.


Édesanyám
Elizabeth Jackson: Édesanyám rettentően határozott asszony. Segítőkész, kedves és melegszívű. Sokáig nem értettem, hogy miért akart annyira örökbe fogadni egy másik gyermeket, és azt se értettem, hogy miért végződött válással a kapcsolata apával. Régen sokat vitatkoztunk, de mára már javult a helyzet, és ha kell, akkor mindenben segítek neki. Nem tartottam velük Amerikába, ugyanis tartottam attól, hogy nem tudnám megszokni az ottani környezetet, így édesapámmal maradtam.


Testvéreim
Egyetlen kisöcsém van, akit édesanyám fogadott örökbe, miután elváltak apával, és ő visszaköltözött Amerikába.


Párkapcsolat
nem vagyok ebben szerencsés


Gyermekeim
egyelőre még nincs kivel tervezni


Apróságok

Amortentia
furcsa oknál fogva szeretem a vegyszerillatot és némely bájitalét, a forró feketetea illatát, narancsét


Mumus
a nyilvános szereplés, és a gondolat, hogy nem tudok megfelelni másoknak


Edevis tükre
egy feleséggel, két gyermekkel és egy farmra való állatsereggel


Hobbim
gitározás, éneklés, kutyasétáltatás


Elveim
tisztesség, megbecsülés, őszinteség, kedvesség, szeretet, önzetlenség


Amit sosem tennék meg
magamat mások elé helyezni


Ami zavar
kegyetlenség és az emberi önzőség


Ami a legfontosabb az életemben
a családtagjaim, a barátaim, a kedvenceim és a többi embertársaim élete és jóléte


Ami a legkevésbé fontos számomra
pénz, siker és csillogás


Amire büszke vagyok
hogy szabadidőmben annyi embernek és élőlénynek próbálok segíteni, amennyinek lehetséges; a testvéreim sikerei, még akkor is, ha nem édestestvéreim


Ha valamit megváltoztathatnék
nem hiszem, hogy lenne ilyen


Így képzelem a jövõmet
remélem, egy napon sikerül megszerveznem egy olyan összejövetelt, ahol azokkal az emberekkel találkozhatok, akiket egyszer ápoltam, mert szeretném nyomon követni az életüket, és bízok benne, hogy boldogok; továbbá szeretnék egy kis családot két kutyával magamnak


Egyéb
képes az állatokkal való kommunikációval



Matthew Hitt


Vissza az elejére Go down
Anonymous



Evan Miller Empty
Vendég
Vas. Júl. 04, 2021 5:53 pm
Kedves Ewan!



Újabb tag a népes Winters családba. Amilyen sokszínűek és merőben mások vagytok egymásrtól, legalább annyira összetartóak is. Mondhatnánk azt is, hogy pont mint a Weasley család, de azért ne essünk túlzásokba. A karaktered által egy igazán sokrétű személyiséget volt alkalmam megismerni, aki egyszerre öntudatos, precíz, okos és a végletekig ügyelsz mindenre. Na de áruld el, hogy van időd ennyi mindenre? Mondhatni egyszerre élsz a hobbiddal, segítesz mindenkinek és tanulsz mindig valami újat. Ha azt gondolnám, hogy nem gyűjtötték össze az időnyerőket, akkor biztosan azt mondanám, hogy nálad van egy. Biztosan megvan a böjtje is ennek, hisz kell, ami egyensúlyozza mindezt a temérdek jót. Lelkileg biztos, hogy rendben vagy amúgy? Lehet, hogy jót tenne neked, ha csak egy kicsit kiszakadnál ebből a kerékvágásból, tölts több időt a családdal, rokonokkal, a barátaiddal, állj meg egy pillanatra. Mindenesetre nem is tartalak fel, irány a foglaló és a játéktér! Wink

Vissza az elejére Go down
 Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:

Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: