Jaxon Aaron Lewis

Jaxon ilyen fiatalon elmondhatja magáról azt, hogy olyan sikereket ért el a munkájában, amiért mások irigykedhetnek csak. Kivételes tehetségnek indult tizenegy évvel ezelőtt a rendvédelem köreiben. Profizmusa, fegyelmezettsége és elszántsága hamar a Varázsbűn-üldözési kommandó reménységei közé juttatták. Nem volt könnyű a megmaradás. De ő tudta mindig is, hogy ezt akarja csinálni. Megfékezni a rosszfiúkat, a társadalmilag selejteket annak érdekében, hogy a látszólagos rendet, ami egy vékony cérnaszálon táncol, megtartsák. Nem nevezné magát igazán pökhendinek. Nem kérkedik a munkájával, szerényen csak annyit mond, szerencséje volt, jókor került jó helyre. Ennél persze többről van szó. Kíméletlen mennyiségű verítékes munka és a magánélet hanyagolása. Most az egyik oszlopos tagja a kommandónak.
Maximalista hozzáállása mélyről gyökerezik. Még kisgyerekként megalapozódott számára, mit is akar csinálni. Azóta tesz érte. Minden téren. Mesterien játszik szerepet, hisz nem engedhet meg magának semmilyen tévedést, mellélépést, vagy akár csak egy porszemet is a gépezetben. Túl sok dolgot tesz kockára. Így igazán senki sem ismeri, csak a legközelebbi munkatársai és a családja.
Szabadidejében, ha akad szívesen olvas, bővíti az ismereteit, vagy jár el színházba, moziba, pubokba, ha megteheti. Ügyel az étrendjére, sosem eszik rendszertelenül. A lakóhelyére nem igazán szokott senkit elvinni, hétpecsétes titok alatt tartja. Talán egy kissé paranoid is lehetne ebből kiindulva, de csak kínosan ügyel arra, hogy a magánéletét távol tartsa a munkájától. Ha valakivel mégis kivételt tesz, akkor nyomós okkal teszi.
Ha kell, akkor muglikkal is elvegyül, szívesen társalog, ismerkedik, miközben igyekszik nem elszólni magát. Amíg úgy érzi, hogy rizikós munkákat vállal, addig maga sem gondolkodik semmi komolyban. Hisz tisztában van vele, hogy minden bevetésen az elővigyázatosság nem elég. Oda talpraesettség kell, józan ész és borzalmas nagy találékonyság. Igyekszik a húgát óvni mindenkitől.
A sikeres karrier persze von maga után némi kivetnivalót. Ha nem lenne a számtalan hobbija, akkor a magánélete kipusztult lenne, sivár és üres, hiába pörgés az élet és hiába mondhatja el magáról, hogy egyik lába Angliában, a másik az Államokban.
Nehezen bízik meg másokban, a családját pedig főleg nem bízná senki másra, legfeljebb némelyik kollégájára. De rájuk az életét is. Többnyire magányosan kel és fekszik. Ebből kiindulva a társasági élete kimerül abban, amit a munkája során csinál. Lassan tipikus agglegény lesz belőle, ha így folytatja. De nincs ideje ezen gondolkodni, mert az élete egy rohanás.

An die Freundschaft. Egy dal Mozart dalainak végtelen listájáról. Mikor még minden a legnagyobb rendben volt. Mikor még nem keserítettem meg a szüleim mindennapjait éktelen sírásommal. Mikor még nem kellett hosszú éjszakákba nyúlóan sétálni velem, csak hogy elaludjak. Akkor még nem voltam nyűgös kisbaba. Vígan rugdalóztam édesanyám védelmet nyújtó pocakjában. Olykor faterom is mesélt, vagy énekelt nekem. Nem akarták tudni, hogy fiú leszek-e, vagy lány. Mindkét eshetőségre felkészültek. Apám igaz, nem titkolta, hogy fiút szeretett volna. És lám teljesült a vágya. Hogy mi lett volna a nevem lányként? Tőlem soha senki sem fogja megtudni.

Debussy - Clair de Lune volt az a dal, amire többé-kevésbé megnyugodtam. Mire a szüleim rájöttek, hogy éktelen bömbölésemet azokkal a dalokkal tudják megszakítani, amiket korábban hallottam, már átvirrasztottak nem egy éjszakát. A dalok mind ismerősen csengtek. Eszembe juttatva a születésem előtti hosszú hónapokat. Egy baba mindenre emlékszik, amit hall, tapasztal, vagy érez még kis pici magzati korban. Nálam sem volt ez másképp. Nyugodtabb baba vált belőlem, aki képes volt aludni két óránál többet immár.

Chip & Dale
Ch-Ch-Ch-Chip 'n Dale
Rescue Rangers
Ch-Ch-Ch-Chip 'n Dale

meséin nőttem fel, a dalszöveget kívülről fújtam. Apával az volt a napi fő programunk, hogy beültünk a tévé elé, amikor kezdődött a Disney-délután. Együtt énekeltük sorra az összes jól csengő rajzfilm-slágert, miközben jól éreztük magunkat. Életem ezen szakaszát feltehetőleg legszebb korszakomként éltem meg. Noha alig emlékszek rá.

Dumbo egyik dala - When I See an Elephant Fly -  szólt a tévében, épp a mese közepénél jártam, amikor a nagyi bejött hozzám. Erre tisztán emlékszem. Hét éves voltam.  Végignézte velem a mesét, közben furcsa dolgokról mesélt. Az ölébe másztam, hozzá bújtam. Így néztük végig a mesét. Közben életről és halálról mesélt nekem, elválásokról, szeretetről. Még akkor nem értettem, miért mesél.

The Animals - The House of the Rising Sun jellegzetes dallama csendült fel azon a reggelen lent a konyhában, amikor levelem érkezett. Felvételt nyertem a Roxfortba, amiről egyre gyakrabban és gyakrabban beszéltek anyáék, ahogy közeledett a tizenegyedik szülinapom. A családom büszke volt rám, még a húgom is, aki aztán néha haragudott rám, amiért jól otthon hagytam év közben. De nem hibáztattam, hisz hamarosan csatlakozott hozzám.

Goldeneye - Tina Turner Egy film és betétdal, aminek hallgatása, valamint nézése kapcsán el tudtam képzelni, hogy apám mit tesz. Biztosan valahol olyan életet él, mint James Bond. Vagy egy nagy varázsló. Akkor kis naiv voltam, akinek az apja volt a szent, a sérthetetlen. A suliban az egyik végzős azt mondta nekem, hogy egy senki vagyok, mert elhagyott az apám minket. Nagyban élcelődött, hogy bezzeg az ő faterja mi mindent megtesz neki. Ezt még lenyeltem. De amikor már sértő szavakkal illette, elvesztettem a józan eszem. Bemostam neki, ráugrottam és püföltem. Persze az erősebb ő volt. És a tanárok szedték le rólam. Néhány folttal gazdagabb lettem. Aznap  anyát behívták az igazgatónőhöz egy elbeszélgetésre. Azt állította, hogy a jegyeim leromlottak az utóbbi hónapokban és agresszív is vagyok. És persze hogy el kellene mennem egy pszichológushoz. Anyám kötötte az ebet a karóhoz, hogy nincs szükségem arra, nem hülye vagyok, csak bizonyos témák érzékenyen érnek.

Survivor - Eye Of The Tiger száma szólt a fülemben. Fütyültem én a világra, főképp a velem szemben ülő félhold alakú szemüvege mögül engem fixírozó pszichológusra. Igen, el kellett mégis jönnöm. Életemben először és utoljára. A nagyi ragaszkodott hozzá, hogy legalább egy beszélgetést ejtsek meg. Igen, akkor már kezdte kiforrni magát az a Jaxon, aki ma vagyok. Pimasz, lázadó, a saját feje után menő, ugyanakkor a véleményét és az erős világszemléletét magának megtartó pattanásos kölyök. A pasas arra jutott végül, miután sikeresen kiimádkozta a fülemből a fülhallgatót, és elbeszélgetett velem, hogy kamaszkorban vagyok. És semmi gond az értékrendemmel, verekedés minden kölyökkel előfordul.

Iggy Pop & The Stooges Never met a girl like you before című dalát ordítottam az ágyamon, miközben lábaim alatt a rugók kezdték megadni magukat. Befejeztem a Roxfortot. Épp lázadozós pillanatomat bánta szerencsétlen ágyam, amikor nagyi felkiabált. Lekapcsoltam a maximumra tekert hifit és lementem a földszintre. Anya meghalt.

Kiss From a Rose. Seal jellegzetes dala csendült fel az első kocsim lejátszójából. Tizenhét évesen letettem a jogsit. Akkoriban még imádtam vezetni. Imádtam, hogy enyém a világ, hisz mindenem megvolt. Apám emléke és hiánya elhalványult, anyára ilyenkor nem gondoltam. Minek legyek búskomor, ha vannak barátaim, van egy tündéri nagyanyám, egy húgom, egy klassz barátnőm és úgy sok téren is sikeres vagyok.

Linkin Park Breaking the Habit című dala dobta fel borúsabb napjaimat. Nem volt olyan könnyű az a szakítás, mint elsőre számítottam, de nem volt mit tenni. Felvettek az Akadémiára - kommandós akarok lenni, ahhoz pedig már nem elég a lelkesedés -, ami azt jelentette, a tanulsára kell koncentrálnom. Dobtam. Most egy ázsiai fickóval lakom együtt, nem adja drágán a lakást, cserébe rendben tartom és nem kell megszakadnom a munkákkal. Meglássuk, mennyire bírom a strapát. Jó arcnak tűnik, talán megleszünk. Talán nagyon az agyára megyek ezzel a zenével, néha papírgalacsinokkal dobál, kapcsoljak már át valami másra erről a szarról.

Metallica Nothing Else Matters című dala mindig is emlékezetes marad a számomra. Ugyanis egy Metallica koncerten ismerkedtem össze a majdnem feleségemmel. Az az élmény, ami akkor ért, egy közös emlék, egy közös jövő virágzott ott ki. Gyönyörű volt és ellenállhatatlan. Határozott volt, tudta mit akart. Engem akart. Egyszer meg is mondta, miért. Más voltam, mint a többi srác az akadémián. Nem szerettem megszegni a szabályokat, de közben csak megfelelési kényszerem sem volt. Pont úgy tetszettem neki, ahogyan voltam. Nem rejtette véka alá, hogy mik a szándékai.

LMFAO - Sexy and I Know It című száma üvöltött a strand hangszórójából, amikor kiejtettem a számon, hogy szeretném Bessyt feleségül venni. Romantikus nem? Ja nem.
Hirtelen ötlettől vezérelve egy emberektől túlzsúfolt strandon egyszer csak megkérem a barátnőm kezét. Engem tényleg nem lehet kiismerni, mit miért és hogyan teszek. Először elcsodálkozott a szavaimon. Persze felocsúdott hamar, hogy kicsit megáztattam a vízben. Azonnal a nyakamba ugrott, majd körbekiabálta, hogy eljegyezték. A körülöttünk lévő vadidegenek pedig megéljeneztek minket, volt aki fütyült. Bár én magam nem igazán értettem, ez miért is volt annyira jó, de elintéztem annyival, hogy nők...


Push the Button... énekelték a lányok némán a tévében. A készülék hangereje eltörpült amellett, hogy mi milyen éktelen hangerővel vitatkoztunk. Véget értek a boldog hetek és Bessy máris meg akart változtatni. Gyakorlatilag mindent kifogásolt, amit eddig szeretett bennem. Hirtelen nem értettem, hogy mire jó ez az egész. Kifogásolta a lakásunkat, kifogásolta a diákmunkám. Léhűtőnek nevezett. Közölte, hogy keressek egy biztos állást, mert ő nem szeretne napról napra megélni. Eszem ágában nem akartam én elhelyezkedni semmi olyan szakmában, ami nem is érdekel, csak a kommandó lebegett a szemeim előtt. Még hátra volt egy évem az akadémián, hamarosan aurori pályára léphettem, nem voltam hajlandó eldobni semmit az álmaimból.

Queen We will Rock you című számára beszéltem a tükörképemnek a fürdőben. Állásinterjú előtt álltam. Frissen végzettként szerettem volna bizonyítani a leendő főnökeimnek, még akkor is, hogy tudtam, ide igazából aki szakosodik és megmarad, annak biztos helye van. Ez volt egyenesen a cél, amikor aurornak jelentkeztem, aztán a kommandónál hamar meglátták a fantáziát bennem. Kíváncsiak voltak rám. Most pedig azért biztattam magam, hogy majd menni fog. Nem is lesz olyan borzalmas. Régóta voltam a magam ura. Nem akartam feladni a függetlenségem. Most mégis mint akit akasztani visznek, olyan gyászosan néztem a tükörben bizonytalan önmagamat. De annál jobban vártam, hogy minél többet eltanulhassak az egész gárdától, legfőképpen Finnigan robbantási tapasztalatait.

Somebody That I Used To Know című dalát ordítottam torkom szakadtából a zuhany alatt Gotyétől, miközben a drága barátnőmet vártam haza. Tudtam, hogy ki fog akadni. Hogy közli, akkor itt befejezzük. De nem érdekelt. Összesen két évet töltöttünk együtt, de az első hónapok után már nem is éltünk boldog kapcsolatban. Úgy döntöttem, inkább lelépek, mint hogy egy olyan munkát végezzek, amit ő szeretne és nem én. Mégis azzal mire mentünk volna, ha elvergődünk egymás mellett? Ő meg akart változtatni, én kiszerettem belőle. Mással vigasztalódott, tudtam ezt jól. De már egyszer el akartam hagyni. Akkor gyógyszerrel fenyegetőzött. Leültünk, megbeszéltük, megpróbáljuk. Nem ment.

Naughty Boy - La La La Isten hozott Amerikában, a kommandó első komoly kiküldetésében. Tudtam, elsősorban az fogja meghozni a nagy áttörést számomra, valami újba fogni, küzdeni, kiteljesedni, igazán férfivá válni. Megtapasztalni a jó oldalát, szembesülni a rideg valósággal, emberéletek elmúlásával, veszélyes helyzetek megoldásával a törékeny béke megtartásáért vagy épp elhozataláért. Ez mind csak dajkamese, de ebben találom meg igazán a számításaimat. Segíteni bajtársaimnak ahol csak tudok a legnagyobb szaktudásommal. Nem mellékesen faszán keresek vele.

A Green Day Wake Me Up When September Ends ősrégi számát hallgatom a hazaúton. Szótlan vagyok, de bizakodó. Az elmúlt fél évben egyáltalán nem tértem haza családi körbe. Most, hogy kiküldetésem első szakasza véget ért, nem köt semmi pár hétig. Nem sok ugyan, de levegőhöz jutok.  Most egy kis időre nem árt szocializált környezetben megpihennem, erőt gyűjtenem. Erőt az ügyek megoldása alatt látottakhoz, erőt, hogy folytassam, amikor visszamegyek. Mert ez egy örökös körforgás. Számítanak rám ott, bajtársak vagyunk, Csak ez számít. De most szükségem van egy kis újra, valami másra. Látni régi arcokat, találkozni a volt barátokkal, kollégákkal a családdal. Már sikeresen magam mögött tudhatok rengeteg hónapot. Talán más lettem, csöndesebb, bölcsebb, kicsit megkeseredett és a világot másképp látó, de bizakodó férfi. Igen, férfi, akit néhányan majd hősként fognak köszönteni. De nem bízom el magam, csak teszem a dolgom, ahogy arra kiképeztek alázatosan és példaértékűen.

Szőke haj, kék szem, fitt, kisportolt alkat. Legegyszerűbben azzal tudná körülírni magát, hogy sokaknak biztosan az esete lenne, ha csak a külsőségeket nézzük. De a külcsín nem minden és nem mindenkinek fér bele az az életvitel, amit ő folytat. Szereti a téli napokon garbós pulcsiban szürcsölni a teát egy könyv társaságában,  kockás ingben kiruccanni egy pubba inni, dartsozni, lazítani. Rövid frizurát részesít előnyben, ehhez pedig mindig gondosan igazítja a borostáját. Ha néha kifut az időből, bizony szakállasodni sem rest, amitől aztán tüstént megszabadul. Igényes magára és a környezetére, gyakran tesz a jó kondiért is. A gyakorlatokban nem rest, sokszor jár el kocogni Holden Briggssel, vagy rángatja el valami erőnléti edzésre, de nem áll messze tőle a sziklamászás sem, elvégre a rosszfiúkat bárhová tudni kell követni. A kommandó könyörtelen.