Roland Blackburn

Dolgok amit mindenki szeret Roland-ban:
– a hidegvérét, hogy nem menekül el egy probléma elől;
– bárkinek segít, ha az illetőnek épp arra van szüksége akkor mellette áll a wc kagyló előtt és próbál együtt érző lenni, nem pedig szembe röhögni az illetőt, mert a sárga földig leitta magát;
– mindig van nála csokoládé a rossz időkre, tipikus Remus Lupin
– minden zenét szeret, nincs baja sem ezzel sem azzal, ezért simán el lehet beszélgetni vele Lady Pusedli-től elkezdve egészen a Weird Sisters-ig.
– észszerű, tekintélyt parancsoló, ezért mindig ő a viták döntő bírója, mert sokkal tisztábban lát át kellemetlen helyzeteket, mint mások – a testvéreinek hála van benne egy kis tapasztalata;
– van humorérzéke, még a silány faviccek is kellemetlen vigyort csalnak az arcára, mert nem tudja eldönteni, hogy honnan jön egyesekből az a rakás őrültség amit összehadoválnak neki.

Dolgok amit mindenki utál Roland-ban:
– az őszinteségét, hiába ez a legnagyobb erény néha valóban olyan fájó, ahogyan azt sokan állítják;
– mindent megígér, de sosem éri utol saját magát, ezért a barátai vagy elhagyják őt vagy kitartanak mellette, mert tudják, hogy csak azért ilyen, mert mindent tökéletesre akar csinálni legyen szó egy egyszerű házi dolgozatról is például;
– ha elszáll egy kicsit magától akkor nagyon őrjítő tud lenni, másokat piszkál és kiemeli ilyenkor a legszembetűnőbb és apróbb hibákat is, nem mindenki szeret vele beszélgetni ezekben a pillanataiban, ám ha megfelelő vitapartnere/emberére talál akkor észre veszi magát és visszatér a földre;
– mindig vonogatja a vállát, ha nem tud mihez kezdeni és nem gondol azokra akik ezt a gesztust nem szeretik, nagyon maflásnak tűnik ilyenkor amire azokban a pillanatokban nyilván nem gondol;
– ha elfogja az önzőség könnyen elveszti az empatikus és kedves felét, pontosabban inkább megtartja magának azt amit megszerzett legyen szó érdességről, tudásról vagy bármiről, ha ilyenje van nehéz megpuhítani is visszatéríteni őt a normálissághoz;

Dolgok amit mindenki tud róla:
– 4. évfolyamban azért iratkozott át az Ilvermorny-ba, mert távol akart lenni az anyjától és önállósodni akart, de a családnak mindig mást mond ha rákérdeznek, erről inkább azok az ismerősei tudnak akikben megbízik;
– legfőbb vágya az volt, hogy a Horned Serpent prefektusa legyen, ezért mindent megtett azért, hogy a teljesítményén növeljen és elfogadják a jelentkezését;
– nem tud egy helyben lenni és folyton úgy kell szaladni utána, gyorsan jár, nála a lassú tempó is szaladásnak számítana;
– gyerekkora óta varázslósakkozik, mostanában ezt egy kicsit elhanyagolta, mert már nincs aki kiállna vele;
– a LeviOsa diákújság jelenlegi főszerkesztője, övé az irodalmi rovat, Csalamádé álnéven szokta publikálni az írásait;
– igazi shurbics szakértő, Spuri madarának köszönhetően tanácsokat ad a társainak akik újonnan kaptak shurbicst és nem tudják mihez kezdjenek ezzel a madárral;

Dolgok amit senki sem tud róla:
– valójában egy kicsit kárörvendő, de senki sem nézné ki ezt belőle, mert jól titkolja és nem kezd el más szerencsétlenségén egyből röhögni;
– a teljes neve Roland Garfield Blackburn, de a második nevét szándékosan nem említi meg sehol sem ha nem muszáj, Garfield a macska miatt, amiről gyanítja, hogy a nevét is kaphatta, az anyja imádta a mugli rajzfilmeket régebben;
– amióta az Ilvermonry-ban van azóta Grace Walker lett az egyik példaképe, nem mellesleg még kedveli is a lányt, de a világért se mondaná el ezt neki;
– beszél álmában, de ez csak akkor történik meg, ha napközben nyugtalan és csak álmában tudja megvitatni az illetővel a dolgokat, mert a valóság túlságosan életszagú és kockázatos;
– a narglik kiszemelték őt, ezért folyton a legfurább helyeken bukkannak fel a cuccai, ha felbukkannak egyáltalán;

Kíváncsian pillantottam Wanda-ra amikor közölte velem, hogy nincs senki akit meginterjúvolhatna, mert aki jelentkezett az állítólag visszalépett, amikor behívta őt egy egyszerű beszélgetésre. Wanda állítása szerint van egy másik megoldás, talán meg tudja menteni a helyzetet és az interjú még be is kerülhet az eheti LeviOsa-ba. Őszintén szólva nem szoktam díjazni az utolsó pillanatban történő változtatásokat, már leegyeztem a professzorral, hogy mi kerül bele de így… elhúzom a szám, de ettől függetlenül meghallgatom Wanda ötletét.

Kissé zavartan vontam meg a vállam, amikor közölte velem a kérését és hogy szerinte sokan kíváncsiak rám. Elsőre nemet akartam mondani neki, de aztán rájöttem, hogyha nemet mondok akkor azzal csak magamnak ártok. Valószínűleg elvenném a kedvét az újságtól és azt inkább nem szeretném. Ezért leültem vele szembe az egyik padhoz és kényelembe helyeztem magam. Kíváncsian vártam a kérdéseit a témával kapcsolatban. Az elején persze ismertette velem, hogy miről lenne szó, különben most nem lennék ennyire nyugodt és fesztelen.

– Szeretném ha megismernének egy kicsit jobban a többiek, volna kedved először a gyerekkorodról és a családodról mesélni valamit? – elővette varázspennáját és várakozón rám pillantott. Megmondom az őszintét, hogy jobb szeretek az asztal másik végén lenni és én jegyzetelni, mintsem mesélni, de csak hátra dőlök, várok egy-két percet. Pontosabban mondva összeszedem a gondolataimat és csak azután szólalok meg. Nem lenne gáz ez az egész, hogyha nem tudnám, hogy hányan olvassák a LeviOsa-t.
– Persze, 16 évvel ezelőtt születtem Salisbury-ben 6. és egyben utolsó gyerekként a Blackburn családba. Roppant érdekes és változatos volt, ennyi testvérrel körülvéve felnőni, mindegyikük egy kicsit más és egyedi. Ha te vagy közülük a legkisebb akkor nagyon határozottan kell fellépned és hallatnod a hangod, hogyha azt akarod, hogy meghalljanak téged is. Körülbelül ilyen voltam egészen addig amíg egy kicsit fel nem nőttem. Gyerekként sokat jártam a szüleim bestiaparkjába, bár én magam nem köteleztem el magam annyira a legendás lények mellett, hogy esetleg a jövőben a nyomdokaikba lépjek. Már gyerekkoromtól kezdve más érdekelt, mint a testvéreimet. A legidősebb nővérem és bátyám például a kviddics nagy elkötelezettjei, engem is próbáltak meggyőzni, hogy kezdjek el komolyabban foglalkozni vele, de számomra a kviddics inkább csak egy hobbi, mintsem hivatás. De nem csak sportolók, hanem művészek és vállalkozók is vannak a testvéreim között. Hogyha idősebbek is nálam, mindegyikükre nagyon büszke vagyok, mert már sikerült valamit elérniük és talán még boldogok is azzal amit a hivatásuknak tudhatnak. Hamarosan rám kerül a sor, hogy bizonyítsak. Viszont még komolyabban semmit sem kezdtem el tervezgetni. – megálltam egy pillanatra, valójában azt gondoltam, hogy esetleg erről tudnék egy kicsit bővebben is beszélni, hogy mennyi mindent szerettem az otthonomban, a jutalmul/lefizetésül kapott csokikat amiket a testvéreimtől kaptam ha „jó gyerek” voltam, a Roxfortban töltött időről, hogy mennyire más volt ott tanulni, mint itt. De nem hiszem, hogy untatni akartam volna ezzel az olvasókat, akiket érdekel a cserediák program azok rábeszélés nélkül is kipróbálják magukat odaát, én úgy gondolom.
– Milyen volt az életed Londonban? – bár úgy látom, hogyha én magamtól nem mesélek róla akkor Wanda felteszi a kérdést magától.
A további válaszaimat és kérdéseket velem kapcsolatban a következő LeviOsa-ba olvashatták a többiek. Voltak meglepő válaszaim is. Nyilván a szívügyemet nem beszéltem ki pont Wanda-nak, amilyen elszánt még fogja magát és a kerítő szerepébe bújik, amire nekem most nincs szükségem.

Gondoltad volna?
– Roland-ot a társai jóképű fiúnak tartják, ha lenne egy top 10-es lista az Ilvermorny-s legszexibb fiúk arcai közül tuti felkerülne rá.
– hosszú barna haja van, aminek a stílusa iszonyatosan hasonlít a mugli Tim Burton filmrendezőhöz, csupán véletlen nincs rokonság köztük.
– ezt az egészet pedig zöld színű szemei koronázzák meg, jól lehet nem nagy szám, de ő örül, hogy nem kék szemszínű, akkor biztosan Charming Prince jelzőt kapna.
– 43-as a cipőmérete, bár ez ugye felesleges információ.
– sovány, vézna testalkata van, ha egy erős szél lenne tuti felkapná és elvinné.
– az öltözéke pedig eskü nem lopott a mugli Timothée Chalamet-től.