Elizabeth Quahog

Tekintve, hogy rengeteget foglalkoztam a témával, így biztosan merem állítani, holott közel tökéletes leírással tudok szolgálni magamról.
A környezetem egy barátságos, mégis megbízható és diszkrét nőként ismer engem, akivel szívesen osztják meg a bánatukat, én pedig készséggel állok a rendelkezésükre. Nem egy barátom bízta rám a titkát, amelyet a mai napig őrzök. Remek memóriával rendelkezek, így sose akadt gondom, ha nevekre és arcokra kellett emlékeznem. Apám is büszke volt rám, amiért könnyedén és gyorsan szívtam magamba a tudást. Én pedig élvezettel halmoztam fel az információkat, és rendeztem őket szépen kategóriák szerint az elmepalotámban.
Épp ezért sajátítottam el a legili- és okklumenciát is, egyrészt, hogy megvédjem a saját elmémet, másrészt pedig akkoriban még pszichomágusi pályára készültem, és úgy véltem, a nehezebb eseteknél sokat segítene az, ha rá tudnék hangolódni az elméjükre. Végül a bátyám balesete és további munkaköre miatt én magam is pályát váltottam, hiszen mindig is érdekelt voltam a politikai élettel kapcsolatban, azonban Sam döntéséig nem gondoltam arra, hogy abba az irányba induljak el. Aztán ráébredtem, hogy a testvéremet támogatva több jót cselekedhetek a világban, mint egyszerű pszichomágusként.
Az álmaim eggyé váltak a bátyám álmaival, én pedig töretlenül, a saját ábrándjaimat hozzáadva követem őt tűzön-vízen át. Csakis a cél lebeg a szemem előtt, így nem csoda, hogy anyám rossz szemmel nézi a karrierépítésemet, hiszen az ő szemében már rég meg kellett volna házasodnom, és családanyának kellene lennem.
Én azonban nem leszek olyan, mint nő. Az akarom, hogy a fivérem mellett az én nevem is szerepeljen majd a mágiatörténelem könyvekben, és úgy tűnjek fel bennük, mint egy kötelességtudó, magabiztos és eltökélt nő.
Tehát szöges ellentéte lennék anyámnak, hiszen ő hírből sem ismeri az igazságosság, a lelkiismeretesség és tapintatosság fogalmakat.
Egy dologban azonban hasonlítok rá: könnyen teremtek kapcsolatokat, ezért jól informáltnak nevezném magam. Ha nem a pszichomágia és a varázstársadalomismeret szakokat választottam volna korábban, akkor vélhetően detektív, vagy pedig oknyomozó riporter vált volna belőlem.
Szerintem könnyen működik együtt másokkal, türelmemről pedig akkor tettem tanúbizonyságot, amikor Sam mellett voltam, illetve mindig egyes alkalommal, amikor egy légtérben tartózkodok anyámmal.
Igyekszem az őszinteségre törekedni, bár tudom, időnként megkerülhetetlen a hazugság, ennek ellenére burkoltan ugyan, de bárkivel szívesen megosztom a nem tetszésemet.
Szeretném megosztani a szeretetemet a világgal, már gyermekkorom óta rajongok az állatokért és növényekért, így elég hamar csatlakoztam környezetvédelmi szervezetekhez. Elborzaszt az, amit a mai világban látok, ahogy a földünk pusztulás felé sodródik, és a jövő gyermekeinek ezt a haldokló világot adjuk majd őt.

De a jó tulajdonságok mellé rosszak is társulnak, bár szerencsére az évek során némelyiket sikerült kinőnöm, vagy pedig igyekszem uralkodni rajta.
Régebben engem is könnyebben magukkal ragadtak az érzelmeim, ma már ezt kevésbé tehetem meg, hiszen jól meg kell gondolnom, hogy miként cselekszem, vagy éppen mit ejtek ki a számon. Családi körben mégsem elkerülhetetlen egy-egy szarkasztikus megjegyzés, amelyet leginkább kedves jó anyám szokott kiprovokálni. A viszonyunk nem túl felhőtlen, az ő közelében mindig feszült vagyok.
Tulajdonképpen kellemetlen helyzetekben mogorvává és szűkszavúvá válok, a hangulatom pedig nagyban függ attól, hogy milyen emberek vesznek körül engem.
Valamelyest érzékenynek is nevezném magam, legalább is nem tűröm, ha a szemembe hazudnak, ezért vannak folyamatos nézeteltéréseim anyámmal, mert tudom, benne nem lehet megbízni. Ha valaki megbánt makaccsá és engesztelhetetlenné válok, olyankor nehéz elérni, hogy lecsillapodjak.
A testvéreim szerint egyszer a kíváncsiságom fog sírba vinni, vagy pedig az, hogy egy-egy dolog elérése érdekében hajlamos vagyok merész lépésekre, de amióta kampányvezetőként dolgozom, úgy ez a tulajdonságom szelídülni látszik. Arról viszont egyáltalán nem tehetek, hogy babonás vagyok, és kényszeresen rendet kell tartanom magam körül, különben rosszul leszek. Nálam mindig katonás rend uralkodik, mindennek megvan a maga helye, és jaj neked, ha felborítod a szent rendszeremet.

Az avar zörgött a talpam alatt, ahogy egyre mélyebbre hatoltam az erdőben. A nap magasan járhatott, hiszen a fák koronáján át némi fény szűrődött be.
Mezítláb voltam, mégsem éreztem fájdalmat, ahogy ráléptem egy gallyra. A zajra azonban megmozdult valami a baloldalamon. Lassan oldalra fordítottam a fejemet, és nyúltam volna a pálcámért, de nem találtam helyén.
− Mi a fene? – ráncoltam össze a homlokomat, de ahogy lepillantottam az öltözékem tükrözte annak az indián törzsnek a ruháit. Elképzelésem se volt arról, hogy mégis miként kerültem ide. A szívem a torkomban dobogott, ahogyan tettem pár lépést a rázkódó bokrok irányába, de nem féltem.
A szél feltámadt, és olyan érzésem támadt, mintha azt súgta volna a fülembe, hogy otthon vagyok. Új erőre kapott a bátorságom is, így határozottabban hajtottam szét a gallyakat, mire egy bagoly suhant el mellettem. Meglepetésemben felsikoltottam, és az egyensúlyomat elveszítve elterültem a földön.
A hátam fájt, biztosan valami kőbe ütöttem bele, azonban a madár felettem körözött. Mintha arra várt volna, hogy felkeljek. Nyögdécselve először felültem, majd a kezeim segítségével teljesen feltoltam magam.
− Mit szeretnél? – pillantottam ismét a madár irányába, aki azonban csak huhogással válaszolt, majd abbahagyta a körözést, és bevetette magát a fák közé.
− Hé! Várj már! – kiáltottam, és utánaeredtem. A kezeimmel próbáltam utat törni magamnak, miközben fél szemmel a baglyot figyeltem. Elkanyarodott egy hatalmas tölgyfa mellett, aztán semmivé foszlott. Egyedül egy krémszínű toll maradt utána.
Lehajoltam, hogy felvegyem a tollat, de amint az ujjaim hozzáértek, hirtelen nagyot fordult velem a világ, és anyám alakja sejlett fel előttem.
− Nagyszerű választás Elizabeth! – mosolyodott el elégedett, miközben egy arctalan férfialak felé mordult. – Micsoda előkelő és fess úriember! Látod, látod, mondtam, hogy hallgass az anyádra, és könnyebb lesz az életed. Mikor lesz az esküvő?
Ijedtemben elrántom a kezemet a tolltól, amely abban a pillanatban szertefoszlik. Nem tudom mi a fene volt ezt, nem is érdekel, de anyámat soha nem szeretném így látni.

A bagoly huhogással hívja fel a figyelmet magára. Békésen gubbaszt egy alsóbb faágon, miközben magát csipkedi.
− Te most szórakozol velem? – ráncolom össze a homlokomat. Meg mernék esküdni arra, hogy a bagoly kinevetett. Egyébiránt nem foglalkozott velem, ellökte magát a faágról, és ismét a levegőbe emelkedett. Én pedig az ösztöneimre hallgatva követtem őt árkon-bokron át.
Egy tisztásra érve azonban ismét elvesztítettem őt. A fűben viszont a hatalmas kalapú gombák között újabb tollat találtam, amelyet kicsit félve tapintottam meg ezúttal.
A környezet ismét elhomályosult előttem, így le kell hunynom a szemeimet, mert szédülni kezdtem.
− Miss Elizabeth? Miss Elizabeth? Jól van? – hallottam egy kislány hangját. Amikor felpillantottam az az indián kislány fogadott, akivel egyszer volt szerencsém beszélgetni.
− Én? Persze. De te mit keresel itt? – feleltem neki zavartan, mire ő elmosolyodott egy virágkoszorút nyújtott felém.
Óvatosan elvettem tőle, majd amikor a kezével intett, akkor a fejemre emeltem azt.
− Emlékszik még az ígéretére Miss Elizabeth? Amikor megígérte, hogy a világot jobb hellyé teszi. A természet hálás érte, és szeretnénk, ha tudná: Köztünk mindig otthonra lel – mosolygott továbbra is rám, én azonban nem tudtam hová tenni a szavait.
Aztán ahogy a kislány odébb lépett, a távolban saját magamat véltem felfedezni: azok között az emberek között, akik közé a lány is tartozott. A hajam most is fonatban volt, és a ruhám pontosan olyan volt, amit is viseltem. Ahogy a képmásom észrevett engem, integetni kezdett nekünk.
A lány felkacagott, és odaszaladt hozzá.
A kép megszűnt, de ez talán jobban sokkolt, mint az előző. Ismertem ezt a képet, szívem titkos vágya volt, mégsem hagyhattam hátra mindent.

A bagoly továbbkalauzolt engem. Már nem is figyeltem hová és merre szaladtam, csupán követtem őt, miközben az elmémben újra és újra az iménti kép játszódott le.
Hiába próbáltam kiverni a fejemből, egyszerűen nem ment, csupán akkor sikerült, amikor arra eszméltem, hogy a talpam belesüppedt a puha anyagos talajba és a víz simogatja a bokámat.
Meglepetten pillantottam le a csörgedező patakra, s aztán a felfedeztem a túloldali sziklán egy újabb tollat. Több se kellett, úgy kaptam utána, mintha az életem múlt volna rajta. Nem értettem az előttem felsejlő képeket, de már a végére akartam járni a dolognak. Válaszokat akartam.
Immár ismerős érzésként fogad, ahogy harmadjára forog velem a világ, de ezúttal a sajátom mellettem Sam és Brent alakjai bontakoznak ki előttem.
− Azt hiszem, itt az ideje az ünneplésnek! Szóval, ma este koccintunk Sam győzelmére? – mosolyodott el a képmásom egyértelműen arra utalva, hogy megnyertük a választásokat. A fiúk pedig nem mertek ellenkezni, tudták jól, hogy esélyük sem volt ellenem.
− Egyébként is szeretnék veletek beszélni valamiről. Emlékeztek arra, hogy indián felmenőkkel is rendelkezünk? Szerintem nem kellene majd őket sem elhanyagolni Sam. Gazdag a kultúrájuk, amit érdemes megóvni, arról nem is beszélve, hogy részben hozzájuk is tartozunk. Szerintem nem ártana beemelni elemeket az ő értékeikből sem.
Az alakok távolodni kezdtek tőlem, így nem értettem, hogy miről beszéltek még, de amint kitisztult a látásom a bagoly előttem ült oldalra billentett fejjel.
− Meguntad végre? – sandítottam rá, és mire feltettem volna a következő kérdésemet nyoma se volt. Sóhajtva ráztam meg a fejemet. Ez a bagoly még a sajátomnál is szörnyebb természettel volt megáldva.
Egyedül maradtam, így az erdőben baktatva csodáltam a szépségét: a beszökő napfényt, a kósza állatokat, akik a közelembe merészkedtek. Azon merengtem, hogy csak itt kellene maradnom, itt minden olyan békés. Aztán kitaláltam a fák közül, és hirtelen megszédültem, ahogy a Napba néztem.

Kipattantak a szemeim. Tisztán emlékeztem az álmomra, és éberen ágyban töltött töprengés után megértettem a jelentését.
Az ébresztő órámra vándorolt a pillantásom, ugyan hajnali hármat mutatott, mégis kikászálódtam a takaróm alól. Elvégre a világ nem fogja magát megváltani.

Mivel az egészséges életmód éllovasaként tartanak számon a barátaim, ezért talán nem meglepő, hogy odafigyelek az étrendemre, és ha időm engedi, akkor testmozgást is beiktatok a napjaimba. Talán megszabadulhatnék még egy-két kilótól, de jól érzem magam így: nem vagyok annyira vékony, hogy bármelyik pillanatban magával ragadjon a szél, de nem is vagyok kövér. Pont jó. Így jellemezném magamat.
Talán az egyetlen kiütköző dolog, amelyben nem hasonlítok a fivéreimre az bőrszínem. Mivel indián felmenőkkel is rendelkezünk, ezért az én bőrszínem kicsit kreolosabb a fiúkénál, amely gyermekként kicsit zavart, azonban mióta egyre többet tudok meg a felmenőinkről és az általuk ismert világról, mára már büszke vagyok erre a különbségre.
Mégsem élek úgy, mint az őseink, bármennyire is vagyok rosszul a nagyvárosoktól, és hív a természet, én New Yorkban maradtam, hogy a testvéreim közelében lehessek. Így pedig kénytelen vagyok nap, mint nap egyszerű, de csinos kosztümökbe bújni, megzabolázni a kesze-kusza hajtincseimet és enyhe sminket tenni az arcomra, miközben legbelül zokogok, hiszen még mindig emlékszem arra az indián kislányra, akivel találkoztam egyszer, és megkért, hogy befonhassam a hajamat. Én pedig ott ültem, amíg ő virágokat tűzdelt a hajamba, és furcsa mód otthon éreztem magam. Mégis visszatértem New Yorkba, mert tudom jól, hogy annak a kislánynak a jogaiért és jövőéjért csakis ezen a helyen tudom megvívni a csatámat.