Luciana Marchetti

Luciana Marchetti jelleme rendkívül összetett, akadnak pozitív és bőven negatív tulajdonságai is, melyek meghatározzák Őt és egésszé formálják. Sokan úgy vallják, hogy Isten szemében hét főbűn létezik, ez a hét bűn pedig mind jelen van a fiatal nőben, melyeket képes tökéletes kontroll alatt tartani.

Irigység: elirigyelni mások életét, vagyonát, képességeit... Az irigység valamilyen szinten a mai emberekben mind jelen van, sokan titkolják, mások felvállalják, nem foglalkozva azzal, hogy ez miatt negatív megkülönböztetés érheti Őket. Lucy csak keveseknek mutatja ki azt, hogy mi mindenre vágyik a szíve mélyén és valószínűleg a metamorf mágiára való képessége is okkal fejlődött ki. Azzal, hogy másnak adhatja ki magát, Ő maga is egy rövid időre más ember lehet, időnként akár egy olyan személy, aki szívesen lenne Ő maga is. Ezt viszont senkinek se ismerné be, a munka az munka, ezt mutatja kifelé, a belső vágyait e téren megtartja magának. Amit viszont a család tud, hogy az elemi mágia képességét irigyli unokatestvéreitől, gyermekkorában sokat hangoztatta. Mostanra ez már csak tény maradt, szóba ritkán kerül.

Bujaság: a vágy hajszolása ma már természet dolognak számít, az emberek jobban fel merik vállalni önmagukat és engednek a testük akaratának. Luciana egyesek szerint bizonyára könnyűvérűnek tűnhet, de nem teljesen az, mert Ő válogat és becserkészi áldozatait. Soha se adja oda magát csak úgy bárkinek, amit tesz, annak mindig oka van. Élvezi a testiséget, kedvét leli benne, talán ezért se kötelezte el magát még egy férfi mellett se hosszú távon, de az is lehet, hogy még nem akadt olyan férfi, aki valóban képes lenne rabul ejteni ezt a szépséget annyira, hogy ne akarjon mást rajta kívül. Lucyt nem csak megfogni kell, de megtartani is.

Mértéktelenség: olykor képes elvetni a súlykot, nem törődve mással, csakis az aktuális élvezetre koncentrálni, legyen az egy kellemes partner, néhány jó ital vagy egy felhőtlen buli. Ritkán engedi ezt meg magának, főleg fiatalabb korában volt rá jellemző. Nehéz megfékezni és még nehezebb megtalálni, ha Ő nem akarja. Elrejtőzhet a tömegben, a külseje megváltoztatásával akárki lehet...

Kapzsiság: Marchettinek született és bár bőven van vagyona és a családi névnek hírneve, mégis mindig többet és többet akar. De így váltak a felmenői is naggyá, nem elégedettek meg a kezdeti sikerekkel, egyre feljebb törtek és még mindig van hova feljebb jutni.

Harag: ha valaki magára haragítja Lucyt, az semmi jóra se számíthat, ugyanis ez a nőszemély haragtartó a javából. Borzasztó ellenfél, mert nem riad vissza semmilyen fegyvertől sem, legyen az akár fenyegtés, kínzás vagy a végső halál. Elégtételt vesz, megtorol minden bűnt, csak utána képes lenyugodni a lelke. Könnyű egyébként felhúzni, indulatos és temperamentumos, ami a szívén az pedig sokszor a száján is.

Jóra való restség: nem követi az emberek által megszabott kötelező normákat. A szabályok arra valóak, hogy megszegjük Őket, a jó pedig relatív. Nem behódoló típus, Ő az, akit követni szokta, ritkán hajt fejet más előtt.

Büszkeség: rendkívül büszke teremtés. Büszke a nevére, büszke a kinézetére, büszke mindarra, amit eddig elért. Nem visszafogott, nem félénk, tökéletesen tisztában van önmagával és saját képességeivel.

Családcentrikus: Luciana számára a család mindent jelent. Értük tűzbe menne és sohase árulná el Őket. Aki pedig árt a családja tagjainak, az az Ő ellenségévé is válik. A legidősebbtől a legkisebbig a vérét adná.

Intelligens: rendkívül okos és ezt sokszor ki is használja. Képes butának tettetni magát, ha a szükség úgy hozza, de mint valami kaméleon, bármikor külsőt válthat, bárhova beépülhet, úgy érzi, hogy bármit megtehet. Az iskolai eredményei is mindig kiemelkedően jók voltak, soha se akart beolvadni a tömegbe. Különlegesnek vallja magát.

Makacs, akaratos, célratörő: ha akar valamit, azt véghez is viszi és nincs senki, aki ettől el tudná tántorítani. Nehéz vele, fafejű tud lenni és hirtelen, mégis az esetek nagy részében jó döntéseket hoz.

Megnyerő személyiség: mindent egybevéve Lucy egy kedvelhető személy, senki nem tud elmenni mellette csak úgy, szó nélkül, mindenkinek megvan róla a véleménye. Van benne valami, ami soha se unalmas, soha se visszataszító, inkább érdekes és kíváncsivá teszi a másik felet, hogy meg akarja ismerni. Legalábbis azt az énjét, amit Luciana láttatni enged.

Azt mondják, hogy a születésem napján hatalmas vihar söpört végig New Yorkon és édesanyámnak nagy kínlódások árán sikerült életet adnia nekem a családunk birtokán. Mindennek már 23 éve, de arra az őszi napra mindenki jól emlékszik. Második gyermekként jöttem a világra, mégis az életem majdnem anyám életébe került. Túl sok vért veszített, még a szíve is majdnem leállt, de Ő küzdött azért, hogy velünk maradhasson és felnevelhesse gyermekeit. Nem történt meg a tragédia, és bár hosszú ápolásra szorult, teljesen felépült, így a család nem lett csonka, őszinte volt az öröm érkezésemkor.
Azt mesélik, hogy már gyerekként is különleges kislány voltam, egészen kicsi koromban megmutatkozott metamorf képességem, melyet oly könnyedén használtam, akár csak az egyszerűbb varázslatokat. Jó érzékem van a mágia használatához és soha se féltem az erőmtől, akkor se, hogyha magamnak ártottam vele. Időnként sajnos előfordult, hogy visszájára sült el néhány varázslatom, de az ember a saját kérén tanulhat a legkönnyebben, én pedig így tettem. De nem voltam egyedül, a családom mindenben támogatott, a bátyám rendkívül sokat segített és az unokatestvéreim társaságában is rengeteg időt töltöttem.
Az Ilvermornyban töltött éveim életem legszebb évei voltak. A Wampusba kerültem és szinte rögtön közkedveltté váltam. Sok barátot szereztem, rengeteg csínyben részt vettem és igyekeztem a tanárok orra alá is borsot törni. Szinte elrepültek azok az évek, melyek során belekóstolhattam a kviddicsbe, megtanultam bánni a férfiakkal és még a cserediák programban is részt vettem. Egy évet eltöltöttem a franciáknál a Beauxbatonsban, de jártam a Roxfortba is, a Mardekár házba. Imádtam megismerni más varázslóiskolákat és az ottani diákokat, kíváncsi voltam, miként tanítanak, így bővítettem a tudásomat és természetesen a nyelvi ismereteimet. Mindig is önálló voltam, soha se féltem egymagam nekivágni egy ekkora útnak és nem éreztem egyedül magam. Ha az ember magabiztos, akkor bármire képes, én pedig megállíthatatlan voltam.
A diák éveim után egy akadémiai képzést is elsajátítottam, méghozzá egy olyat, amely a különféle mágikus szimbólumokkal foglalkozott. A rúnák megismerése még több hatalmat jelentett, azzal pedig, hogy az egyik remek professzorral is összeszűrtem a levet, olyan könyveket is a birtokomba adott, amelyeket soha se szabadott volna megtennie. Könnyű szerrel az ujjaim köré csavartam, kihasználtam, a tudása pedig immáron a Marchetti család tudásává vált. Nem volt hosszú kapcsolat, még csak túl izgalmas se, de szükségszerű volt. Az Ő segítségével kerültek fel az első jelek a testemre, tanultam meg használni Őket, váltam erősebbé.
Természetesen az Ilvermorny után nagyobb részt vállaltam a család életébe, az akadémia mellett bőven volt időm másra is, és bár sűrűn utazgattam és jártam el szórakozni, a kémkedés művészetét is elkezdtem elsajátítani. Az akadémián gyakoroltam, ott adtam ki először magam másnak, kerültem az emberek bizalmába, majd utána mentem oda, ahova nagyanyám vagy apám küldött. Eleinte egyszerű feladatok voltak, majd egyre összetettebbek, hosszabb távúak, az évek pedig elrepültek.
A családunk mindig összetartó volt, mindig erős és bár értek minket tragédiák, szét nem ziláltak. Fiatal voltam, amikor szeretett unokatestvéreim szülei meghaltak, és bár előtte is sok időt töltöttem a társaságukban, ez az esemény után még többször voltam a közelükben, így olyan fontossá váltak a számomra egytől egyik, akár csak Dario. Nem lepődött meg senki, amikor úgy döntöttem, hogy követem Őket Angliába. Régen jártam már ott, utoljára akkor, amikor a Roxfortban tanultam, így ideje visszatérnem és talán néhány régi barátot is meglátogatok majd. Az érkezésem meglepetésnek szánom, néhány hetet talán Ciroéknál töltök majd, elvégre meg kell találnom nekem is a tökéletes házat, azt pedig mégse siethetem el. Úgyis örömmel látnak majd!
Anglia egyébként nehéz falatnak ígérkezik, ott még nem ismernek minket annyira, mint Amerikában, de itt az idő, hogy mi, a legfiatalabb Marchetti generáció is bizonyítson. Alig várom, hogy beépülhessek a Minisztériumba, hogy hozzájussak olyan információkhoz, amelyek a hasznunkra lehetnek, bár ki tudja, könnyen lehet, hogy más feladatot szánnak nekem. Még jó, hogy nőből vagyok és tudok egyszerre több felé is koncentrálni, mert eszem ágában sincs csak lazán elevickélni a vízben, én a mélybe akarok lejutni, a dolgok sűrűjében lenni.

Dögös, vonzó, olyan nő, akin nem csak a férfiak szeme akad meg, hanem akár a nőké is. Lucy mellett nehéz elmenni úgy, hogy ne pillants rá, erős a kisugárzása, akár csak a jelleme. Léptei magabiztosak, kiállása határozott, szemeivel pedig képes az emberek lelkéig látni.
Nem nőtt túl nagyra, 164 cm, de ezt magassarkú, elegáns cipőivel mindig kompenzálja, melyekben úgy tud közlekedni, ahogy kevesen. Kecsesen jár, karcsú, izmos teste ott domborodik, ahol kell, Ő pedig nem rest idomait kiemelni néhány dögösebb ruhadarabbal. Szereti a kivágott felsőket, a rövid szoknyákat, a bőr holmikat. Ami szép, azt kár elrejteni, de azért nem mondható rá az se, hogy kurvásan öltözködne. A fekete színt részesíti előnyben, sötét, fekete haja miatt az illik hozzá a legjobban. Az elegáns ruhadarabok is rendkívül jól állnak, neki, mégis egyedi stílust alakított ki magának.
Kedveli az ezüst kiegészítőket és a tetoválásokat, melyek közül nem egy található a testén. Ezek a tetoválások viszont csak azok számára látszanak, akiknek Lucy is meg akarja mutatni - a metamorf mágiának hála ezeket elrejti a kíváncsi szemek elől -, mivel mindnek külön képessége van. A tetoválások egyben rúnák is, amik segítik Őt a munkája során, az aktiválásuk pedig pofonegyszerű, hála annak, hogy mostanra már képes pálca nélkül varázsolni.