Bruno Marchetti

"Bruno olyan, mint a lassan csobogó víz. Csendes, türelmes, de véletlenül sem bárgyú. Mindent megfigyel, mindent elemez, olyan dolgokat lát meg maga körül, amit senki más. Számára könnyű megérteni más embereket, bár ezzel visszaélni nem szeret. Bruno érzelmes, néha talán túlzottan is. Számára csak pár perc végzetesen szerelembe esni, de ez az ő korában még elnézhető. Olykor a leggyengédebb ember, máskor vízbe fullasztja azokat, akik az útjába állnak."

Minden egyes lépését előre megtervezi, számolva a lehetséges következményekkel. Stratéga vénával rendelkezik, emiatt nehezebb sakkban tartani. Ha valaki mégis képes rá, nos… az illető már nem él. A családi vállalkozásban betöltött szerepe miatt kiválóan képes elrejteni az információkat, amiket áramoltat. Saját maga által kifejlesztett kódnyelven küldi az üzeneteit, ezért is nehéz lebuktatni.
Negatívumként a csendesség és a kiszámíthatatlanság róható fel neki. Mondhatni, hogy igazi csendes gyilkos, mert ha el kell intézni valakit, azt gyorsan és (néha) kíméletlenül teszi. De hát a családi biznisz ezt megköveteli ugyebár. A bezártságtól viszont retteg, ha pedig ez sötétséggel is párosul… jobb, ha senki nincs akkor az útjában.

Sötétség. Akármerre nézett, csak feketeséget látott. Kinyújtotta kezeit, de éppen csak sikerült neki. Maga elé, oldalra végül feje fölé. Ugyanazt a távolságot érezte: éppen csak sikerült teljesen kinyújtani a kezeit, oly’ annyira kicsi volt és kevés hely volt. Ülni kényszerült, térdeit felhúzva karolta át azokat. Hátát a falnak döntve próbálta átvészelni a kialakult helyzetet. Fogalma sem volt, hogy ilyen büntetést fog kapni azért, mert a képességét nem megfelelően használta és emiatt törött el egy váza. Pedig ő csak lelkesen gyakorolt, de a nagyi szeme mindenhol ott volt. Éppen akkor, abban a pillanatban lépett be a szobába, mikor a kicsi Bruno a vízből létrehozott ostorával csapott egyet. A kisgyerek boldog volt, hogy sokadik alkalomra sikerrel járt… de az lett a jutalma, hogy bezárták egy kis helyre. Egyedül a sötétségbe. Még hangokat sem hallott. Biztosra vette, hogy nagyanyja ellátta mindenféle bűbájjal, hogy a fiú még inkább egyedül érezze magát. El is érte a célját. Ahogy telt az idő, szemei lassan hozzászoktak a sötétséghez, de érezte magán, hogy a félelmen túl valami más is kezdett eluralkodni rajta. Először csak ringatta magát térdeit átkarolva. Kicsivel később homloka gyöngyözni kezdett a verejtéktől… kezei remegni kezdtek… levegőért kapkodott… Végül teljes erejéből ordított, és ütötte a falakat, hogy szabadulhasson… És ez még csak a kezdet volt. Ahányszor nem fogadott szót, vagy a nagyanyja úgy értékelte, hogy nem teljesített jól, jött a bezártság. Mindig ugyanaz lett a vége, de a pánikrohamok fordított arányosságban voltak az idővel: minél több alkalommal zárták be, annál hamarabb tört rá az egész… A kialakult klausztrofóbia az egyik ok, amiért megutálta a nagyanyját. Ugyanakkor ennek köszönhető, hogy Ale közelebb áll hozzá, mint a többi testvére közül bárki is. Bátyja volt az egyetlen, ki mindig meg tudta nyugtatni… és a mai napig ez így is maradt.

Önvédelem volt. Az udvaron körbeálló diáktársai is tanúsították az igazgatónak, hogy nem Bruno kezdte a párbajt. Mindig is csendesebb gyerek volt, mégis, mikor egyik barátját bántották, őt se kellett félteni. Megpróbálta diplomatikusan megoldani az ügyet, de ha nem ugrik el időben, az Ilvermorny-s diáktársa kábító átka szépen telibe találta. Bruno nem nyúlt a pálcájáért. Ő ennél kegyetlenebb önvédelemhez folyamodott: a képességét használta. A szökőkút vize, mely az udvar közepén helyezkedett el, egyik pillanatról a másikra alkotott gömböt támadója körül. Bruno arca elsötétült, szája gonosz vigyort öltött fel. A gömböt egyre jobban zsugorította össze és fokozatosan emelte a magasba. Csak akkor szakította meg, mikor egy tanár szólt rá, hogy fejezze be. A diáktársa addigra megfulladt, élettelen teste pedig hangosan puffant… Önvédelem volt.
Az eltanácsolás helyett inkább önként vállalta azt, hogy cserediák lesz és lelép az iskolából az utolsó évében. Egyedül jóbarátját sajnálta, hogy nem jelentkezett a programra, pedig nagyon élte volna. Mindenesetre tudta azt is, hogy nem lesz egyedül a Roxfortban. Ott lesz a húga, akit védhet majd mindenkitől a lány tudta nélkül… És ott lesz az ex barátnője, akivel próbálgatta szárnyait a szerelem terén. Nem passzoltak több okból sem, de még előtte volt az élet. Nem bánkódott, inkább kíváncsian vágott neki az új kalandnak.

Kirívóan nem, de szeret stílusosan öltözködni. Farmer, póló, pulcsi… bármi jöhet, amit úgy ítél meg, hogy illik hozzá. Az öltönytől sem riad vissza, csak a pingvin szerkót nem szereti. A lazább stílust is díjazza és a színvilágot tekintve mindig olyan ruhadarabokat vesz fel, ami passzol a barna szemeihez. Hajszíne szintén barna, amit jólfésülten hord, mindig fordít rá idő. Ha késésben van, akkor sem hordja kócosan.
Testfelépítésére nem lehet panasz. A mindennapos edzésnek hála szépen kidolgozott izomzattal rendelkezik. Ezt azonban nem szereti mutogatni, csak kivételes alkalomkor és kivételes személyeknek (if U know, what I mean).