Zofia Sokolova

Mit is szeretnek bennem? Lévén, hogy piszkosul megosztó személyiséggel áldott meg az ég: valaki mindent és valaki semmit. Abban viszont biztos lehetsz öregem, hogy nyugodt szívvel mosolyogva vágom a pofádba a véleményemet, ahogy abban is, mindig kitartok a céljaim mellett. Mások oldalára ritkábban állok, viszont ha meglátom, hogy bármelyik mocskos férfi kezelt emel egy nőre, akkor egyesével töröm el a csontjait. Egyébként ezt leszámítva cseppet sem tartom magam védelmezőnek, sőt még segítőkésznek sem. Túl sok jó tulajdonságot sem tartok számon magammal kapcsolatban, mert egy olyan csajnak, aki olyan környezetben nevelkedett, mint én, nincs mivel büszkélkednie.

Zajos vagyok, és időnként gyorsabban lendül az öklöm, vagy a pálcám, minthogy gondolkoznék. Utálom az embereket, ezért nehéz hozzám közel kerülni, és aki a bizalmasomnak is vallja magát, az se lehet teljes biztonságban. Csak és kizárólag magamra támaszkodok, én nem vagyok egy bajba jutott hercegnő, aki a hercegére vár. A leghúzósabb szitukból is mindig kiverekedtem magam, mert ehhez bezzeg megvan a magamnak való esze. Meg ahhoz is, hogy minként húzzak hasznot másokból, vagy verjem át őket. Annyira egyszerű meglopni másokat, időnként teljesen ledöbbennek, hogy mennyi retardált vesz körül.
Aki ismer engem, az a személy sose tudja eldönteni, hogy vajon mennyire vagyok őszinte, hiszen ha utálok valakit, akkor nem leplezem az érzéseimet, ellenben, ha kell szemrebbenés nélkül tudok hazudni, hogy komolyan mondom, az alakításomért díjat érdemelnék.
Hajlamos vagyok sok embert magamra haragítani, így akad jó pár ellenségem. Nem csoda, hogy egy ismerős jóvoltából tudtam csak meglépni Oroszországból, ugyanis a bandát, amelyhez tartoztam kénytelen voltam lecsukatni. A főnök nem akart elengedni, mondván, hogy túl sokat tudok, én pedig rühellek egy helyben ülni, szóval megragadtam a lehetőséget, és kiteregettem a lapjaimat az aurorok előtt.
Aztán szó szerint hátba döftem azt az embert, aki elintézte a lakhatásomat Londonban, de hát sajnos ilyen az élet. Ha egyszer minden hidat felégetek a hátam mögött, akkor nem kímélhetek senkit és semmit.
Egy bárban kezdtem dolgozni kidobóként, és kicsit sem hazudok, ha egy hét alatt nem vágták számtalanszor a fejemhez, hogy egy alattomos, agresszív és manipulatív kurva vagyok. Az a vicces, hogy a kurvát leszámítva még igazat is adok nekik, és bóknak is veszem a szavaikat.

The darkness of night falls around my soul

Minden az árvaházban kezdődött, amikor még a kicsi Zofia ártatlan, gyermeki lelkét nem szennyezte be semmilyen mocsok. Persze, az átkozott kölykök már akkor is kipécézték maguknak, hiszen fura volt. Élénk képzelőerejének köszönhetően állandó céltáblájává vált a nagyobb gyerekeknek.
Eleinte csak ugratták őt, idővel elszedték a holmijait, és eldugták őket az épületen belül. Egy-egy alkalommal kényszerítették arra, hogy lopakodjon be az éléskamrába, és lopjon nekik ételt, máskor a fogkeféjét nyomták a vécébe.
Persze, meg is fenyegették, hogyha egy szóval is említi ezt a nevelőknek, akkor laposra verik. Zofia egyszer próbálta meg, de csak rosszabbul járt: elsőkörben senki nem hitt neki, második körben pedig valóban az egyik idősebb fiú úgy megütötte őt, hogy nekiesett az üvegajtónak.
És ez még csak a kezdet volt.
Ahogy Zofia idősödött, úgy másféleképpen is felkeltette a fiúk érdeklődését. Gyakran csípték el a folyosón, és rángatták be félreeső szobába, fogdosták, csókolgatták. Nem Zofia volt az egyetlen áldozat, de ő volt a legkönnyebb célpont.
Egyik este aztán a fiúk átléptek egy határt, egy határt, amelyet nem lett volna szabad, hiszen ahogy le akarták rángatni a ruhát Zofiáról, ő olyan erővel taszította meg az egyik fiút, hogy az kiesett az ablakon.
A fiatal Zofia nem értette honnan merített ekkora erőt, de érezte, hogy valami földöntúli dolog történt az imént. A fiúk megijedtek, és azonnal a barátjuk segítségére siettek.
A srácnak nem esett komolyabb baja, hiszen a földszinten voltak, de amikor Zofia meglátta a szemébe a rémületet, ráébredt valamire: Jó érzés másokat bántani.

This demon inside has ahold of me
Clenching its power, trying to break free

Nem sokkal ezután valami megváltozott. A gyerekek félni kezdtek Zofiától, ő pedig rettentően élvezte az egészet. Hetek alatt kiépítette az új hierarchiát, amelynek a tetejére került, és azok, akik őket piszkálták, elsüllyedtek a mélyre.
Magabiztosan lépdelt immár a folyosókon, nem volt senki, aki megállíthatta volna. Érezte a rettegést a levegőben, ez pedig nagyon imponált neki.
Végre ő nyomta mások fejét a vécébe, ő dugta el a holmijaikat és kényszerítette őket arra, hogy zuhanyzás után meztelenül keresgéljék az ellopott ruháikat. Egy igazi királynőnek érezte magát azon a szemétdombon, de mint minden jónak, egyszer ennek is véget kellett érnie.
Egy pár érkezett az árvaházba, és akkor még nem tudták, hogy miféle fába vágták a fejszéjüket azzal, hogy befogadták Zofiát a családjukba.
Mert Zofia lehet, hogy kapott egy kellemesnek tűnő otthont, saját szobát, de a korábbi traumákat nem feledtette semmi. Dühkezelési problémái voltak, amely igen balszerencsésnek számított, hiszen hamarosan a nevelőszülei beavatták őt a varázsvilág titkaiba. Mert ugyanis Zofiánál egyre gyakoribbak lettek, hogy valami elrepült a közeléből, vagy éppen felrobbant valahol, hiszen képtelen volt kontrollálni az erejét.
A szülők pedig nem tudtak mit csinálni, megkérték egy régi ismerősüket, aki birkózni tanított másokat, hogy segítsen nekik.


Embrace the darkness that's within me
No hiding in the shadows anymore
When this wickedness consumes me
Nothing can save you and there's no way out

Zofia innentől kezdve birkózni és bokszolni tanult a nőtől, amikor pedig eljött az idő, felvették a Durmstrangba. A környezet azonban csak rontott a jellemén, még erőszakosabbra nevelte őt. Akaratos, undok és alattomos lány vált belőle, akit vagy nagyon szerettek a haverjai, vagy pedig féltek tőle azok, akik nem tartoztak a belső körbe.
Abban az időszakban a gyerekek nagyon szerettek klikkekbe tömörülni, és egy ilyen klikknek volt ő is a tagja. Csakhogy, amikor úgy érezték a többiek, hogy elvetette a sulykot, akkor mindenki hátat fordított neki.
Összesúgtak a háta mögött, kiközösítették, a jegyei pedig megromlottak és nem is érdekelte többé a tanulást. Erős akart lenni, erős, gazdag és független.

Branded by fire, born in the abyss
Red hot temper, I just can't resist
All this vengeance inside me

Így találkozott össze néhány novosibirsk-i alakkal, azok között a söpredékek között akadt minden: varázsló, boszorkány, kvibli, talán még egy-két mugli is. Annyira nem merült el a dolgokban, de végre úgy érezte, hogy talált egy családot.
Vagy legalább is egy sráccal és egy lánnyal annyira jó viszonyba került, hogy mindig együtt lógtak, amikor Zofia otthon volt. Egy teljesen másik arcát látta meg a világnak, amelyben lehetőségek, kalandok rejlettek, ahol nem kellett megtagadnia saját magát és az erőszakos hajlamait.
Az utolsó évben otthagyta az iskolát, majd egy vitát követően a nevelőszüleit is, és csatlakozott a bandához.
Loptak, csaltak, hazudtak, és még öltek is, ha a helyzet úgy hozta. A bandával lassan az uralmuk alá hajtották a várost, de Zofiának ez kezdett unalmas lenni. Ő világot akart látni, na meg több részedést a lóvéból, amit a zsugori vezérük elrakott magának.
Csakhogy a pasasnak nem tetszett Zofia törekvései, és nem is akarta szabadjára engedni, hiszen a lány évekig volt velük, egyszerűen túl sokat tudott.
Zofia ezért azt csinálta, amihez a legjobban értett: hátba szúrt másokat.
Névtelen bejelentésként felnyomta a bandát az auroroknál, meglopta a csapatot, és egy ismerős segítségével egészen Londonig menekült.

I'm a wildfire you won't tame
Igniting my temper, can't put out my flame
There's no way to contain
This storm swelling inside me
I'm a bomb you can't defuse
Might just accept you're gonna lose
Can't turn down, I refuse
To hold back anymore

Ott pedig ismét a szokásos taktikát használva megvált az emberétől, akivel eleinte elhitette, hogy lehet köztük bármi is.
Addigra kidobóként szerzett egy munkát, feltérképezte, hogy hol tudna akár pénzért is verekedni, bevetette magát a Zsebpiszok köz árnyai közé, bérelt magának egy lakást, és vár, vár a következő palimadárra, akiből bolondot csinálhat.

Alacsony, szőke haj, kék szemek, szikár alkat, mégis kellően edzett és izmos vagyok ahhoz, hogy bárkit a földbe döngöljek. Igazi színésznőnek és átváltozó művésznek tartom magam, hiszen bár a kényelmes, laza holmikat kedvelem, tudok kinézni úgy, mint egy ártatlan fiatal lány, de úgyis mint egy luxuskurva. Attól függ, milyen szerepet játszok persze, ehhez igazítom a megjelenésemet is, és ugyan baromi nehéz, de olykor lakatot teszek a számra, mert hajlamos vagyok mocskosul beszélni. Egy úrihölgynek pedig úgy nem illik, igaz?
A testemet különböző hegek borítják: sportsérülések, verekedések, bandaháborúk, vagy csak szimplán fiatal voltam, naiv és kibaszottul béna. Szerencsére egyik sem okozott olyan problémát, amely egy életre megnyomorított volna, nyomorék vagyok anélkül is eléggé.