Lucy M. Weasley

Az első és legfontosabb kérdés, hogy eldöntsük, melyek azok az információk, illetve hírek, amelyek fontosak az Olvasó számára. Weasley. A sokadik a klánban, mégsem hasonlít senkire sem. Még az ikertestvérére sem. Azt hinné az ember, hogy már ismeri a Weasley klán összes tagját és viselkedését, mégis, mindannyian tudnak még újat mutatni a világnak. Vagyis igyekeznek.
Az újság profilja meghatározza, hogy melyek a fontos hírek. Magabiztos,legalábbis ezt mutatja a külvilág felé. Szeret csinos ruhákban járni, minimális sminket használ, de azzal eléri a célját. Lucy mindig csinos, elegáns ruhákat hord. Talán ezért is tudja a legkellemetlenebb szituációkat is úgy kezelni, hogy ő jöjjön ki jól belőle. Felemelt fejjel mászkál általában, de nem hordja fent az orrát. Még nincs olyan, amiért ennyire nagyra tarthatná magát. Maximum arra lehet büszke, hogy mindig feltalálja magát, sosincs egyetlen unalmas perce sem. Lucy nem bírja, ha nem történik vele valami. De persze mindezt úgy, ha nem ő van a középpontban. Azt nem szereti. Sőt, a dicséreteket sem, de azt jobban kezeli, önbizalmat adnak neki a csinos ruhák.
Ha nem áll rendelkezésünkre ilyen adatforrás, akkor kisebb, véleményekre irányuló kutatást is kezdeményezhetünk. Az emberek azt gondolják Lucy-ról, hogy kedves lány, bár elég csendes. Tanul, nyugodtan kezeli a kialakult helyzeteket. Egyetlen igaz szenvedélye az újságírás, ott rendszerint hangosan érvel a saját igaza mellett. Ezen kívül ezerféle dolgot csinál, mindig kitalál valami új hobbit magának. Pédául önként beül tanulni a könyvtárba, aztán pedig... nincs szokásos programja. Megy, pörög, nem tud egyhelyben meglenni. Hiába hiszed azt, hogy öt perce még a könyvtárban volt, azóta tuti, hogy eltűnt valahova.
Az interjú során lehetőséget adunk, hogy interjúalanyunk egy-egy téma kapcsán kifejtse véleményét, olyan beszélgetés, melynek témája/eredménye közérdeklődésre tarthat számot. Ha Lucy-t meg kéne interjúvolni, nem sokat tudna magáról mondani. Valószínűleg csak a füle mögé tűrne egy hajtincset és várná a kérdéseket. Nem szeret magáról beszélni, mert maximalista és nincsen megelégedve általában saját magával. Sem a testével, sem a jellemével. Legnagyobb negatív tulajdonságának tartja, hogy zárkózott. Emiatt nincsen sok barátja, fél is, hogy így nem lesz jó újságíró. Lucy nagyon magának való személyiség, de ha a kedvenc emberei veszik őt körül, akkor kivirágzik.
Lucy egy napraforgó: napfényben sütkérezik a boldogságban, éjszaka viszont bezárkózik és naplójában vezeti élete nagy kérdéseit. A napló titkos helyen van, talán csak Molly tudja, hova dugta nővére a kíváncsi tekintetek elől.

Tulajdonképpen a hírmagyarázatok műfaja, melyben az újságírónak ragaszkodnia kell az ismert tényekhez, ugyanakkor az összefüggéseket szubjektíven mutathatja be, természetesen alapos ismereteket feltételezve. Nagyon fontos, hogy jól különüljön el a hírektől, ez ugyanis megőrzi a lap hitelességét.

Péntek van és esik az eső. Ez ébresztett fel, sosem tudtam aludni, amikor esett az eső. Álmosan megfogtam a plüssömet, Zsirit és átmásztam Molly ágyába. Egy kicsit lehet, hogy kitúrtam, de öt perc múlva békésen aludtam. Aztán anyu és apu hangjára keltem fel. Együtt mondták, hogy boldog szülinapot. Akkor ma van a szülinapunk! Izgatottan másztam ki az ágyból, továbbra is Zsirit ölelve. A számba vettem az ujjam és úgy mentem le Molly-val együtt az ebédlőbe. Leültem az asztalhoz, Zsirit letettem a székre magam mellé és kivettem az ujjam. A nagylányok, akik már öt évesek, nem cumizzák az ujjukat. Még azok sem, akik szabadidejükben babákkal teáznak.

Szombat van és süt a nap. A hátsó kertben fekszünk Molly-val, olyan délutáni pihenés gyanánt. Igaz, én éppen egy új játékon agyalok. Eddig pillangókat kergettünk, meg kerestünk katicákat. Most pedig jó lenne, ha bújócskáznánk, szeretem azt a játékot. Vigyorogva Molly-ra pillantok, lárom, ahogyan ugyanolyan szélesen elmosolyodik. Tudja, hogy mi jár a fejemben és vidáman felpattan. A kezét nyújtja felém és belecsapok a tenyerébe. Itt az ideje játszani egy nagyot. Mert a nyolc éveseké a világ. Meg azoké, akik hobbiból fára másznak és nem sírnak, ha bibis lesz a térdük.

Vasárnap van és szeles idő. Éppen együtt mostuk a fogunkat, szinte szinkronban, ugyanazokat a mozdulatokat végeztük. Még a fogkrémet is egyszerre köptük ki. Holnap lesz az életünk nagy napja. Molly és én elutazunk a Roxfortba, ahol apa is tanult meg sok más Weasley rokon. Leöblítettük a fogkefénket és ágyba bújtunk. Tíz perc után bemásztam Molly mellé, túl izgatott voltam az alváshoz. Illetve féltem. Mi lesz akkor, ha nem egy házba osztanak minket? Soha többet nem fogom látni a testvéremet? A számba vettem az ujjam és álomba merültem, nyugtalan éjszakám volt. Tizenegy évesnek lenni eddig nem olyan jó. Talán azért nem jó, mert a csokibékakártyák gyűjtése nem a megfelelő program, ha nincs mellettem a testvérem.

Hétfő van és havazik. Nem szeretem a havat, hideg és nedves. Illetve ez a sötét is álmosít, de ezzel nem vagyok egyedül. Körbenézve a teremben csupa ásító arcokat, karikás szemeket láttam. Fáradtan pillantottam a mágiatörténet tanárra. Egyszerűen már nem tudott lekötni, pedig szeretem ezt a tárgyat, csak ezt nem hangoztatom, mert szerintem ezzel egyedül vagyok. Talán csak az tartotta bennem a lelket, hogy csengő után mehettem a megbeszélésre. Emlékszem, milyen idegesen ültem Molly mellett, amíg megmondták, kik kerülnek be. Utána pedig ugrándozva ünnepeltünk, mind a ketten bekerültünk. Én az egészség és szépségápolás rovatot vezetem, Molly pedig a rejtvények és viccek rovatot kapta meg. Bárcsak én is olyan vicces lennék, mint Molly! Megszoktam már ezeket a gondolatokat, mégsem osztottam meg senkivel sem. Illetve naplót vezetek az érzéseimről, ezért is van kettő füzetkém. Az egyikbe mennek a mély gondolataim, a másikba pedig jegyzetek, leírások, érdekességek. Szeretem rendezetten tartani a dolgaimat. Ez elvárható egy tizennégy évestől, nem? Lehetséges, hogy nem kéne a félretett pénzemet füzetekre és pennákra költeni.

Kedd van és esik az eső. Én pedig sírok. Nehéz eldönteni, hogy az eső hullik-e hevesebben vagy a könnyeim. Azt hiszem, most törték össze először a szívemet. Az az átkozott... Biztosan azért, mert nem vagyok elég csinos. Vagy azért, mert nem vagyok elég kedves, nem tanulok elég jól, nem... Semmiben sem vagyok elég. Egy csődtömeg vagyok. Csak egy újabb Weasley a klánban, senkit sem érdekel, nem tud újat mutatni. Utálom magam, utálom a testem, utálom az életem. Miért nem lehetek én is olyan jó, mint Molly? És miért fáj ennyire tizenöt évesnek lenni? Biztos vagyok benne, hogy a futás nem a megfelelő hobbi nekem, mert lenézett miatta. Pedig ezt egészen élveztem.

Szerda van és be van borulva az ég. Beletúrtam a hajamba. Nem tudtam elfogadni a tényt, hogy anyám ismét teherbe esett. Hát nem elég neki két lány? Mit akar még egy harmadik gyerekkel? Abba esetleg nem gondolt bele, hogy ennyi idősen már gondok is lehetnek? Merlinre, remélem valami normális orvost talál. Tudom, hogy valószínűleg ebbe nekem semmi beleszólásom nincsen, de mégis esz a fene miatta. Pláne azért, mert annyira örült neki, amikor bejelentette, sugárzott az arca. Mi pedig Molly-val értetlenül néztünk, valahogy egyáltalán nem tudott feldobni a kisgyerek érkezése. Úgy néztünk ki, mint akik citromba haraptak. Miért nem gondolt bele jobban? Mi van akkor, ha komplikációk lépnek fel a szülésnél?  Nem vagyok még arra felkészülve, hogy elveszítsem az anyámat. Nem tizenhat évesen szeretném ezt átélni. Lehet, hogy nekem kéne információkat gyűjtenem?

Csütörtök van és hét ágra süt a nap. Én pedig kétségbeesetten ülök Molly mellett és próbálom nem szálankét kitépni a hajam. Lassan be kéne adni a jelentkezésem az akadémiára és még mindig nem tudom eldönteni, hogy melyik szakot válasszam. Fontos szempont volt az is, hogy nem távolodjak el Molly-tól. Szükségem van a testvéremre. Végül Molly kedvesen a vállamra simította a kezét és bekarikázott egy szakot. Újságírás. Igen, ez való nekem. Hálásan elmosolyodam és megöleltem őt. Mi lenne velem Molly nélkül? Tizenhét év alatt ő volt a támaszom, szeretném, ha ez így maradna.

17 éves vagyok, előttem van az egész élet. Mindig csinálok valamit, vagy a füzeteimbe írok, vagy futok a kastély körül. Esetleg Molly-t idegesítem, hogy csináljunk végre valamit és ne csak az ágyon feküdjünk. Az is előfordul, hogy a házik írása közben még négy másik dolgot csinálok. De ez így van rendjén. Valaki szerint minden, amit csinálok, azt jól csinálom. Szerintem még van hova fejlődni. De igyekszem a legjobbat kihozni magamból, addig is, felkenem a vörös rúzsom és mosolyogva sétálok egyet. Mert a mozgás kell, vagy valami ilyesmi.

Az újságírás egyik alapja, hogy már stílusában is tükrözi a megbízható hírforrás, megbízható elemző képét.
Kezdjük fentről lefele. Lucy nem túl magas, csak százhatvanegy centiméterre nőtt. Talán gyerekkorában nem állt eleget az esőben. Vörösesbarna haja van, ami szálegyenes. Örülne neki, ha hullámos lenne, így nem kéne minden reggel a hajgöndörítővel szórakoznia. Bár, mostanság kezdi ezt elfogadni és hagyja egyenesen a haját.
Pisze orra van, szépen ívelt szemöldöke és rózsaszín ajkai. Ha nem visel sminket, akkor látszódnak a halvány szeplői, ami bizonyítja, hogy Lucy bizony vérbeli Weasley. De ezt általában elfedi, nem szereti az apró barna pöttyöket, amik az arcát díszítik. Amit nagyon szeret, azok az apró fogai, amik előbújnak, amikor mosolyog. Molly mellett pedig igazán sokat mosolyog, szóval büszkén mutogatja a fehér fogait.
Nos, a felsőteste. Lucy azt nem szereti. A mellei kicsik, a hasa túl lapos, a medencecsontja kilátszik. Egyszer hallotta azt a megjegyzést, hogy a fiúk nem szeretik a túl vékony lányokat, Lucy ezek után könnyezett is egy kicsit a lánymosdóban. Utálja, hogy nem tud meghízni egy kicsit sem. Talán ezért is visel bővebb ruhákat, hogy ne látszódjon, mennyire is lapos ő valójában. Persze, sok a csinos ruhája, nem szeret fiúsan kinézni. Ebben ellentétek a testvérével. Lucy azt az elvet vallja, hogy minél szebb valaki, annál több lehetősége van.
Mit lehet írni a lábakról? Hogy van Lucy-nak kettő is, szépek, hosszúak. Általában szoknya fedi azokat a combokat. Meg Lucy kedvenc csizmája, egy nyolc centis magassarkú csizma, ami világosbarna. Persze, nem mindig ezt viseli, nyáron a platformos szandálokra esküszik.