Janet Clarissa Blackburn

Bátor hősnő, aki nem fél semmitől. Se a póktól, se egértől.
Kedves, és előzékeny, mindig segít a rászorulókon. Türelmes, éles eszű, és nagyon szép. Mindig pontos, idő előtt ott van a megbeszélt helyen. Késni utál, szóval ha nincs ott a megbeszélésen 3-4 perc múlva sem, hát baj van.
Nem védi meg magát eléggé, nem egy harcos alkat, hamar feladja a küzdelmet, főleg ha az apja ellen kellene lépnie.
Hiányzik belőle a tűz, engedelmes, beletörődő apja hatalmával szemben. Kimondja, ami zavarja, és őszinte. Kivéve az apjával. Ha valakit meg akar bántani, akkor meg is tudja. Nehezen törődik bele abba, ha másnak van igaza, és felszólal, ha valamivel nem ért egyet. Ha ideges, azt általában másokon vezeti le. Nehezen felejti el a múltat, nehezen bocsát meg. A legtöbb helyzetben megállja a helyét. Retteg a csalódásoktól. Büszke az aranyvérűségére. Bár gazdag családból származik, nem elkényeztetett. Arcán mindig ott pihen a széles, lemoshatatlannak tűnő mosoly.

- Mit szeretsz?

- Íjászkodni.

- Ijászkodni?? Miért?

- Mert szeretem azt hinni hogy én vagyok az-az íj ,akit nem állíthat meg semmi, csak maga a cél ahova tart.

- Mi a célod?

- Nekem nincsenek céljaim! Az álmaimat már kicsinek elvette tőlem apám, így értelmetlenné vált egy cél. Elvárások szerint élek, akit a  szüleim belém vetettek. Az Ő álmait teljesítem be. De ezek nem az Én céljaim.
- Akkor miért hagyod magad?

- Öt éves korom óta megfelelési kényszerem van. Szerintem ez elég magyarázat.

- Mi az amit magadtól csinálsz és nem parancsszóra?

- Sok mindent, de azt nem fogom megosztani.  

Mikor elkezdesz érni, elkezdenek felfigyelni rád, az aranyvérű családok és a még meg nem állapodott férfiak. Én növekedtem szépségben és így futottak be apámhoz is az ajánlatok. Egy gyerek gondtalan örömét éltem az iskolában egy bizonyos napig. Szerelmes voltam és szerelmes is maradtam sokáig egy srácba. Imádtuk egymást és hát majdhogy nem oda adtam volna magamat neki, de bennem meg volt a gát, mint mindig.

Apámmal nagyon sokat veszekedtünk, hogy férjhez af egy nagyobb nemesi családnak. Ha már lettem a RBF vizsgáimat. Ünnepeld meg azt az évet mikor még nem vagy felnőtt és még a szüleid döntenek feletted. Házasság-kötési ajánlatok dögivel érkeztek, de apámnak egyik sem volt tökéletes.
Aztán hetedik éved töltöd az iskolában és nem vidíthat fel még az imádott szerelmed sem.
"Szökjünk el?"- mondta olyan sokszor nekem. Én pedig, mint a tétova lélek és szerelmem rejtet kincseit elrejtettem a családom elől.
"A család engem kötelez és megbéklyóz."

Anyám karjaiba menekültem és elmondtam minden bánatom. Azt gondoltam, hogy tökéletesen megért, és támogat, de mindig is áruló volt és én voltam a legbalgább, akit a világ a földön hord hisz a nevét is elmondtam neki. Annak a nevét, akit már három éve minduntalan szerettem. A legszebb szemű prefektust és kviddics játékost.
Apámmal újabb veszekedést folytattunk. Anyám bemártott. Már a könnyek se csordulnak le arcomon, mert már a fájdalom, amit érzek rosszabb minden másnál.
Azt hitte megtört engem, mert minden alkalommal az arcába mosolyogtam, és csináltam, amit kell.

Beleegyezően leülök a kanapéra és a dohányzó asztalról elveszem a bögrémet, amiben a finom fekete teám gőzölög és lassan hűl ki míg én kényelmesen el helyezkedek és az újságíró is helyet foglal.
- A családodról mesélj, kérlek. Édesanyád, mivel foglalkozik, hány testvéred van és édesapádról is ejts néhány szót. Ha szeretnél az unokatestvéreidet is megemlítheted.
- Öt testvérem van. A szüleimtől nem beszélnék. Tudod hogy van a család dolog nálam néha nagyon elviselhetetlen az anyám, apám meg még nála is túl tesz. Testvéreimnek példa vagyok? Remélem nem. Szeretem őket főleg a két öcsémet. Ennyi elég is. Még valami?
- Rendben, akkor pár szót említs meg a roxforti iskolai éveidről is. Melyik házba kerültél és milyen kis diák voltál? Voltak különböző meg szólításaid is. Ha jól tudom elég jól repültél annak idején, benne voltál egy csapatban is.
- Ismered a süveget ő dönt a kis diákok felett és néha meglepő néha pedig egyértelmű és nem annyira izgalmas döntéseket hoz. Nézd csak meg meg van az összes családnak a főbb jellemzője magukban hordozunk egy fajta családi örökséget és vonást. Mindig is mozgékony egy csajszi voltam prefektusok réme voltam.
Benne voltam a kviddics csapatban, de sajnos egy betegség miatt nem csinálhattam. Szeretnél még tudni valami lényegi információt?
- Apáddal megtudtad beszélni a házasságot?
- Nem. A hátam mögött szervezkedett tovább, míg azt hittem békén hagy vele és élhetek a magam világomban. Nem így lett...
- És a munkahelyed? Mihez kezdtél az életeddel? Amit apád szánt számodra?
- Áh dehogy! Kis segítséggel de elindultam a magam útján. Apámat megkerülve, elindultam egy rögös úton 1,5 évvel ezelőtt. Ma már saját kávézóval büszkélkedhetek, van segítség is. Persze ezt apa megtudta és fő a feje miatta... meg nekem is miatta, hisz talált férjet számomra, hogy akkor is az ő akaratának hajoljak meg. Nyertesként jön ki ebből az egészből. No de a kávézó...lassan oda költözöm, mert annyira megnyugtató hely lett. Megnyugtatóbb, mint a szüleimmel élni. A kávézó népszerű lett, sokféle kávéval és pékáruval. A nevét a kedvenc írómról kapta...

Magasság: 170 cm
Súly: 57 kg
Sötétbarna haj és szem
Öltözet: Kényelmes, elegáns vegyes színek kavalkádja, vagy épp egyhangúan. Nőies és sportos. Mikor milyen a hangulatom.