Olyan vagyok, mint a tűz. Ha érzek valamit, azt intenzíven érzem, és ezt nem is próbálom leplezni vagy elnyomni. Mindig tudod, hogy mi tombol bennem belül, mert hangot adok neki. Ha szeretek valakit, akkor azt nagyon szeretem és ezt a tudtára is adom. Ha dühös vagyok, akkor a pokolba körülöttem mindenkivel. Ha szomorú vagyok, legyen mindenki más is bánatos. Ha boldog vagyok, akkor teszek róla, hogy mindenki más is érezze az örömömet. Elhalmozlak a szeretetemmel, zavarba hozlak, megnevettetlek, megfélemlítelek, és mindez egyik másodpercről a másikra változhat. Hirtelen haragú vagyok, nagyanyám szerint túl sok bennem a düh és ez gyakran elvakít. Impulzívnak tartanak, én inkább úgy gondolom, hogy hallgatok a megérzéseimre, és eddig sosem tereltek rossz útra az intuícióim. A hangulatom könnyen megváltozik, sokan nem értik a folyton labilis belső motivációimat. Mások számára átláthatatlan és követhetetlen a gondolkodásom, sokszor én sem tudom, mit fogok lépni egy nap, egy óra vagy akár csak egy perc múlva. Vannak hosszútávú céljaim, ambícióknak sosem voltam híján, de nem okoz gondot az improvizáció. Ha saját indíttatásból kell módosítanom a terveimen, azt könnyen és gyorsan teszem, azonban ha mások miatt nem történik valami úgy, ahogyan én akarom, az feldühít. Nehezen viselem, ha valaki nem teszi azt, amit akarok és nem áll távol tőlem ebben a szituációban - vagy bármilyen másikban - az erőszak. Nem merengek sokat a múlton vagy a tetteim súlyán, nem hiszek a bűnbánatban. Amit megtettél, azt meg kellett tenned, a lelki ismeret gyengeség. Nem okoz gondot bántani másokat, sem előre megfontoltan, sem hirtelen felindulásból. De tudok gyengéd is lenni. Szeretek kapni, de még jobban szeretek adni és boldoggá tesz, ha a számomra fontos embereket elégedettnek látom. Hajlamos vagyok a színpadias gesztusokra, és a teátrális voltuk miatt talán nem tűnnek őszintének, de valójában mindent, amit teszek vagy mondok, teljesen komolyan gondolok. Őszinte vagyok, a kegyes hazugságban nem hiszek, szerintem tartozunk a hozzánk közel állóknak ennyivel. Gyakran megbántom azokat is, akiket szeretek, bocsánatot kérni vagy a hibáimat beismerni viszont képtelen vagyok. Úgy gondolom, hogy ha valami nem a lehető legjobban alakul, akkor az utólagos kesergésnek és magyarázkodásnak nincs értelme, előre kell haladni. Távol áll tőlem a feltétlen engedelmesség és a tiszteletemet is nehéz kivívni. De akinek sikerül, annak hajlandó vagyok alárendelni magam, mert így neveltek: tiszteld a feletted állókat. És akármennyire tartom sokra a kreatív, jó reformokat, akkor is elismerem, hogy a tradíciók fontosak, vannak az életnek alapvető elemei, amelyeken soha nem szabad változtatni. Nem véletlenül maradnak fenn a családi receptek és szokások generációkon keresztül mindenféle változtatás nélkül. Ami tökéletesen működik, azt békén kell hagyni. Ami viszont javításra szorul, ott könyörtelen gyomlálásba kell kezdeni. Különösen igaz az üzleti életben: ott nincs helye semmi másnak, csak a színtiszta önérdeknek. Ha valaki vagy valami gátolja a haszonmaximalizálást, annak nincs helye a gépezetben. Vakmerő döntéseket hozok, meglépem azt, amit senki más nem mer. Nem félek a következményektől, szerintem a gyáva emberek falakba ütköznek és egy bizonyos ponton túl sosem jutnak az életben. Nem okoz lelkiismeret-furdalást feláldozni másokat a céljaim érdekében, ahogy a saját bőrömet is könnyedén vásárra viszem. Gyorsan tudok reagálni bármilyen helyzetben, a nagyanyámat idézve: "észnek nincs híján a fiú, csak józan észnek". Négyéves korom óta tanulom az elementális mágia használatát. Könnyedén kontrollálom a tüzet, régebben azonban veszélyt jelentettem a környezetemre. Most már nagyon ritka, hogy akaratlanul felcsapnak körülöttem a lángok. Ha akarom, egy csettintéssel gyertyákat gyújtok meg egy születésnapi tortán, ha pedig úgy akarom, akkor rád gyújtom az otthonodat. Csak egy hasznos tipp: ne baszakodj Ciro Marchettivel.
When you're born in fire, smoke will never do
Take a little walk to the edge of town And go across the tracks where the viaduct looms, Like a bird of doom as it shifts and cracks Where secrets lie in the border fires, in the humming wires Hey man, you know you're never coming back Past the square, past the bridge, past the mills, past the stacks On a gathering storm comes a tall handsome man In a dusty black coat with a red right hand
Látod azt a lerobbant épületet a Bay Parkwayen, Bensonhurstben? Málló vakolat, poros kirakat, mostanra olvashatatlan cégér, a magnixok úgy tudják, egykor egy zsidó órásmesteré volt. Ha a tenyeredet az egyik szakadt poszterhez érinted a kirakatüvegen és kimondod, hogy "ezerhatszázkilencvenkettő" - a salemi boszorkányperek emlékére -, Brooklyn leghosszabb mágusok lakta sugárútján találod magad. Lépj át a semmivé váló üvegen, macskakövekkel kirakott utcára érsz, körülötted magas házak és színes üzletek, a mindenféle etnikumú éttermekből különleges fűszerek illata száll, könnyű elveszni a forgatagban. Ott, az az almazöldre pingált falú bolt a Rivera's Sweets Shop, gyerekkorom egyik csodahelye. Az üzlet tömve van édességekkel, Giulia húgommal számát sem tudom, hányszor indítottuk ott a napunkat, a szüleink és nagyanyánk nyomatékos kérése - mit kérése, parancsa - ellenére. Szinte szakadásig tömtük a zsebünket pattogós cukorkával, huhogó bagoly alakú bonbonokkal, a Nogtail-orr névre keresztelt rágógumival, az Egyesült Királyságból importált Mindenízű Drazséval, amivel utána versenyeztünk, hogy ki bátrabb és ki mer csukott szemmel választani a dobozból. Sosem fizettünk érte, mert Marchettiéknek nem kell ilyesmivel fáradniuk, minden a ház ajándéka volt. Kisfiúként ezen nem gondolkodtam el, ebbe születtem bele, számomra ez volt természetes. Nézd csak, ott a Ristorante Pesci terasza! Még csak délelőtt van, alig néhányan ülnek a kényelmes székeken, kávét kortyolgatva. A rokonaink tulajdonában áll, a legális üzleteink egyike - nagy a forgalom, Brooklynban sehol sem kapsz jobb olasz ételeket, mint a Pesciben. Nekem azonban nem a páratlan minőségű házi tészta és a tökéletesen fűszerezett paradicsomszósz jut eszembe róla, hanem a fakanalakkal és serpenyőkkel vívott kardpárbajaink Rinóval, néha kettesben verekedtünk, néha beszálltak az unokatestvérek és egyéb családtagok is, amíg egy idősebb rokon ki nem hajított minket, mert láb alatt voltunk. Még tisztán emlékszem rá, hogyan üldözött minket a főszakács sodrófával, mikor kiborítottunk egy hatalmas tál friss kagylót, mi pedig a röhögéstől fuldokolva menekültünk Rinóval, hazáig meg sem álltunk. Utólag persze egymásra akartuk hárítani a felelősséget, összevissza püföltük egymást anyáék orra előtt azon vitatkozva, melyikünk hülye ötlete volt az egész - innen tudták, hogy mindkettőnket le kell szúrni.
He'll wrap you in his arms, tell you that you've been a good boy He'll rekindle all the dreams it took you a lifetime to destroy He'll reach deep into the hole, heal your shrinking soul, But there won't be a single thing that you can do He's a god, he's a man, he's a ghost, he's a guru They're whispering his name through this disappearing land But hidden in his coat is a red right hand
Néhány épülettel arrébb találod a Jackalope's Antlert, egy generációk óta ott üzemelő kocsmát. Nem a legjobb hely, már ami az ital minőségét és a poharak tisztaságát illeti, de közel áll a szívemhez a koszos asztalaival és a béna retro zenéivel. Itt rúgtam be életemben először egy idősebb unokatestvéremmel, tizenöt sem voltam még, úgy kellett hazacipelnie - anya halálra aggódta magát, mikor végigrókáztam az éjszakát, apa csak legyintett, szerinte ez így volt természetes. És én is ide vittem Brunót néhány éve, hogy életében először emberesen az asztal alá igya magát. Nyaranta szinte minden este kiülünk a kocsmateraszra egy pohárral, ha úgy tartja kedvünk, természetesen itt is minden a ház ajándéka. Ha a Marchetti fivérek megjelennek a Jackalope környékén, az emberek azonnal helyet szorítanak nekünk, ha teltház van, versenyeznek érte, hogy ki adja át nekünk az asztalát. Kérnünk sem kell, mindenki tudja, hogy egész kibaszott Brooklyn a miénk. Ha tovább sétálsz a sugárúton, elhaladsz majd egy magas, elegáns épület előtt - ez a Marchetti család otthona, mondhatni a főhadiszállásunk. Több emelet, szobák sokasága, boros pince, beltéri medence, magánkönyvtár, a külön bejáratú vetítőtermem, nagyanyám tágas üvegháza a fűszernövényeinek, rengeteg tágas tér, felül pedig egy kényelmes tetőterasz, ahonnan belátni az egész sugárutat. Kikkával mennyit ültünk ott, várva, hogy Gaia, a sólyom visszatérjen valamilyen gusztustalan zsákmánnyal... Azután is az eget kémleltük, csendes egyetértésben, hogy meghalt az a fiú. Caine... Korábban azt gondoltam, csak buta gyerekbarátság, amit a húgom majd kinő, de a tragédia után már tudtam, hogy ennél sokkal többről volt szó. Nem támaszthattam fel a holtakat, hiába a rengeteg pénz, a kapcsolatok, az emberek félelme, a kishúgom szívét nem forraszthattam össze és nem parancsolhattam a halálnak. Így csak ültem mellette, átkaroltam a vállát és együtt vártuk, hogy Gaia visszajöjjön egy egérrel a karmai között.
You don't have no money? He'll get you some You don't have no car? He'll get you one You don't have no self-respect, you feel like an insect Well don't you worry buddy, 'cause here he comes Through the ghettos and the barrio and the bowery and the slum A shadow is cast wherever he stands Stacks of green paper in his red right hand
Kanyarodj le a házunk után egy kis mellékutcára, ott találod majd Horowitzék könyvesboltját. Mikor felvettek az Ilvermornyba, anyáékkal innen hoztuk el a tankönyveimet... kétszer is, mert az első könyvcsomagot véletlenül felgyújtottam dühömben, amiért apám nem engedte, hogy magammal vigyem nagyapa egyik kutyáját az iskolába (talán ez még tőlem is meredek lett volna, figyelembe véve nagyapa tenyészprogramját). A tanulás sosem kötött le igazán, az órákon, ha érdekelt a tananyag, mindent megjegyeztem, ha nem kötött le, meg sem próbáltam energiát fektetni belé. Tudtam, hogy úgysem fognak megbuktatni, ha nem megyek be megírni a dolgozatokat, akkor sem. A hét ilvermornys évem alatt nem éppen a tanulmányaimra koncentráltam, nem akadémiai berkekben képzeltem el a jövőmet és nem is éppen irodakukacként. Hamar rájöttem, hogy a családom üzletét kicsiben is lehet működtetni egy iskola falain belül is. Először csak édességet, vicces varázstárgyakat, egyszerűbb bájitalokat csempésztem be a többieknek igencsak szép felárral kiszámlázva, később az áruk listájára felkerült az alkohol, a varázsdrogok és minden, amit csak egy kalandozó kedvű tizenéves megkívánhat. Mindent tőlem vettek a többiek, ha kellett, akkor hitelre is adtam - aki pedig nem fizetett, az biztosan nem rakta zsebre, amit kapott. Valahol még mindig megvannak a noteszek, amikben a többiek tartozásait vezettem gondosan, bár ezek nem adják vissza teljesen hűen azokat az éveket, az utamból félrerebbenő diáktársakat, a könnyen megszerzett lányokat, a talpnyaló és őszinte barátokat... Remek tanulóévek voltak ezek számomra a nagybetűs életre, még ha nem is a klasszikus értelemben. Lépdelj még egy kicsit tovább, a mellékutca végéig. Ott az a porig égett épület, látod? Már alig maradt belőle valami, csak korom és hamu, az egykor ott élőknek a nevét sem mondja ki azóta senki, mintha egy ocsmány szitokszó lenne. Én gyújtottam fel a házat, tizenhat voltam, de még most is érzem az orromban a füst szagát és hallom a bent lévők rémült kiáltásait. Nem éreztem bűntudatot, ártani akartak nekünk, kiszolgáltatni minket a MACUSA aurorjainak, hát veszniük kellett. Mindenki tudta a környéken és egész Brooklynban, hogy kik végeztek azzal a családdal, de senki sem köpött. Ha megint ott állnék az éjszaka sötétjében, ugyanúgy megtenném. Ahogyan szemrebbenés nélkül megtettem apámék gyilkosával is és megtenném bárki mással is, aki ártani akar nekünk. Látod hogyan sütik le a szemüket az emberek és hogyan motyogják el egymás után, szépen sorban a szépnapotMrMarchettiket, mikor végigsétálok a sugárúton? Az én sugárutamon.
You'll see him in your nightmares, you'll see him in your dreams He'll appear out of nowhere but he ain't what he seems You'll see him in your head, on the TV screen And hey buddy, I'm warning you to turn it off He's a ghost, he's a god, he's a man, he's a guru You're one microscopic cog in his catastrophic plan Designed and directed by his red right hand
I don't pay for suits. My suits are on
the house or the house burns down.
Azt mondják, kiköpött apám vagyok - sötétbarna haj, karakteres vonások, erőteljes arccsont, vékony és magas termet, csupán a szürkéskék szemeimet örököltem anyámtól. Úgy gondolom, már az első pillanatban megítéljük és elítéljük egymást mi, emberek. Éppen ezért tartom rendkívül fontosnak a tökéletes első benyomást. Adok a külső megjelenésre, szeretem, ha a hajam úgy néz ki, mintha éppen most léptem volna ki a borbélytól, sosem hanyagolom el a borotválkozást és az öltözékemről is ordít, hogy sokba került. Kedvelem a drága öltönyöket, úgy vélem, egy igazi férfinek legalább egy jó öltönyt tartania kell a szekrényében. Természetesen, ha kimozdulok a testvéreimmel vagy a maroknyi közeli barátommal, akkor én is éppen úgy öltözködöm, mint bármelyik másik huszonéves srác.
Seek those who fan your flames
Nagyanyám
Fiorella Marchetti (született: Fiorella Pesci) (70) - Sok érdekes embert ismerek, de kétségkívül a nagyanyám mind közül a legérdekesebb. Az Il Malocchio vezetője - nevezhetnénk a Keresztanyának is, ha nagyon sablonosak szeretnénk lenni -, a legkeményebb, legokosabb ember, akivel valaha találkoztam. Tökéletesen megtalálja az egyensúlyt mások megfélemlítése és a szeretetből eredő lojalitásuk elnyerése között. Átlát bárki szándékain, néha úgy érzem, képes belenézni mások gondolataiba és a világ minden pontján van szeme. Mindenről tud, mindent megjegyez és olyan érzékkel látja meg előre az eseményeket, mint senki más. A dédnagyanyám, Makawee, félig indián volt, akivel a családi anekdoták szerint mesébe illően egymásba szerettek Gino Pescivel, a dédnagyapámmal, aki Don Piero Marchetti jobbkeze volt. Makawee elemi mágus volt, állítólag képes volt hatalmas viharokat is támasztani, ha dühös lett - és ha igazak a családi történetek, ez elég gyakran megesett. Öt gyerekük született Gino dédnagyapával, közülük már csak Fiorella nagyanyám él. A nagyanyám fiatalon, mindössze tizenhét évesen ment feleségül Don Piero elsőszülött fiához, Albertohoz, aki Piero halála után a család új Donja lett. Alberto nagyapa nem volt jó ember, még kevésbé jó vezető. Nem értett az üzlethez, nem tudott előre gondolkodni, túl forrófejű volt és nem látott át az embereken. Férjnek is csapnivaló volt, apának szintén. Nagyanyám tíz év házasság után megölte. Senki számára nem volt kérdés, hogy Alberto Marchetti helyére ki kerül majd.
Édesapám
Antonio Marchetti - Apa nagyanyáék elsőszülött fia volt, az örökösjelölt. Mindenki szerint rá ütöttem, külsőre és jellemre egyaránt. Anyámmal tipegő kisgyerekként találkoztak először, hiszen a családjaik üzleti kapcsolatban álltak, de az Ilvermornyban kerültek igazán közel egymáshoz. Állítólag apám egy ezüstüstnyi rózsát küldött Anya hálóterme elé, mikor udvarolni kezdett neki - én nem kételkedem ennek a történetnek az igazságtartalmában, apám rettentő teátrális ember volt. Rögtön az iskola után összeházasodtak, a házasélet csak tovább mélyítette a szerelmüket. Ha visszaemlékezem rájuk, még tisztán fel tudom idézni, hogy milyen szeretettel néztek egymásra. Tizenöt éves voltam, mikor mindkettejüket megölték. Egy rivális család bérgyilkosai végeztek velük, tulajdonképpen vendetta volt egy korábbi nézeteltérés miatt. Azóta a családnak írmagja sem maradt, nagyanyám egyesével levadásztatta és darabokra szedette őket. A két férfit, akik megölték apámékat, én magam gyújtottam fel, Nagyanya utasítására. Akkor öltem először.
Édesanyám
Teresa Marchetti (született: Teresa ???) - Ha rá gondolok, kelttészta és virágos parfüm illatát érzem. Minden évben hosszasan ölelt és rúzsfoltosra csókolta az arcom, mielőtt utamra engedett volna az Ilvermornyba. Még akkor is naponta levelet írt, mikor én már túl kamasz voltam ahhoz, hogy érdemben válaszoljak neki. Senki sem tudott úgy nevetni, mint ő és senkiben nem tudnék úgy megbízni, mint benne. Rajongott a mugli holmikért, velem ellentétben még a működési elvüket is képes volt megérteni. Imádta a filmművészetet, a digitális fényképezőgépeiket, a zenéiket, a kütyüket, egyszerűen lenyűgözte a varázstalan világ. Bármit megadnék érte, hogy még mindig életben legyen.
Testvéreim
@Giulia Marchetti (25) - A húgom maga a fény. Giu minden helyzetben meglátja a szépet és a kiutat a sötétségből. Optimista, mindenen képes nevetni (még magán is, és ez véleményem szerint nagyon ritka), nem aggódik túl sokat semmin és minden, de tényleg minden helyzetet képes feldobni. A nagyanyánk szerint képtelen felnőni, naivnak és butának tartja, túl gyermetegnek, pedig ez nem igaz. Giu egyszerűen csak nem szeret aggódni és tudja hogyan kell élvezni az életet. Semmiben sem fogja vissza magát, nála nincs kicsit és nagyon, vagy valamiféle átmenet, nála csak a nagyon a lehetséges opció. Az őrületbe kergeti a nagyanyánkat, mikor hetekre eltűnik egy hirtelen támadt ötlete miatt, majd mosolyogva felbukkan, mintha mi sem történt volna. Képzett fénymágus, de az ereje folyamatosan gyengül - ugyanis a húgom beteg, de Amerika egyetlen medimágusa sem tudja, pontosan mi a baja. Giu csak egyre és egyre gyengébb, egyre többször fekszik az ágyban, a semmiből vérezni kezd az orra, elájul és fáj a feje, de senki sem képes segíteni rajta. Találni fogok egy medimágust, aki megmentheti őt, akkor is, ha a világ minden zugát fel kell kutatnom érte. Rino Marchetti (22) - Rino olyan, mint az égen úszó felhők. Mindig más, folyton változik, éppen arra tart, amerre a szél fújja. Könnyen befolyásolható, ha van is saját véleménye, azt megtartja magának, lenyeli az önálló gondolatait, bár gyakran úgy érzem, tudatosan próbál minél kevesebb dologról saját véleményt alkotni. Ha a nagyanyánk azt mondaná neki, hogy ugorjon kútba, kérdés nélkül megtenné. Nem hiszem, hogy pusztán lojalitás áll a természete mögött, egyszerűen Rinónak így kényelmesebb. Ha megteszi, amit kérnek tőle, azzal elkerül minden konfliktust - márpedig ő utálja a konfliktusokat. Az öcsém képzett levegőmágus, képes befolyásolni az időjárást is, ha erősen koncentrál és egyszer egy egész fasort kidöntött, akkora szélvihart gerjesztett. @Bruno Marchetti (17) - Bruno olyan, mint a lassan csobogó víz. Csendes, türelmes, de véletlenül sem bárgyú. Mindent megfigyel, mindent elemez, olyan dolgokat lát meg maga körül, amit senki más. Számára könnyű megérteni más embereket, bár ezzel visszaélni nem szeret. Bruno érzelmes, néha talán túlzottan is. Számára csak pár perc végzetesen szerelembe esni, de ez az ő korában még elnézhető. Olykor a leggyengédebb ember, máskor vízbe fullasztja azokat, akik az útjába állnak. Az öcsém képzett vízmágus, kiskorunkban életem legnagyobb bosszúsága volt, hogy bármennyit gyakoroltam, neki csak egy legyintés volt kioltani a lángokat, amiket megidéztem. Most már tudom, hogy nem az ellentétemként kell tekintenem rá, hanem ez valójában egy csodálatos ajándék, hiszen mi ketten kiegészítjük egymást. @Raffaella K. Marchetti (16) - Raffaella, vagyis nekünk csak Lila olyan, mint a kő a földben. Szilárd és megingathatatlan, de nem makacsság ez, csupán a megalapozott véleményéből nem ad - és a húgom véleménye mindig az, minden tettét a logika irányítja. Lila okos, ijesztően okos, ő emlékeztet a testvéreim közül leginkább a nagyanyánkra. Az érzelmeivel hadilábon áll, számára az ész mindig felsőbbrendű lesz a szívvel szemben. Nem érzéketlen, csupán tudja, hogy könnyebb előrejutni az életben, ha érzelmi falakat húz maga köré. Gyakran rideg, de ha hibázik vagy megbánt valakit (utóbbi gyakran előfordul), képes beismerni és bocsánatot kérni. Politikai pályára készül, nagy tervei vannak és sziklaszilárd elképzelései. A többi testvéremhez hasonlóan ő is képzett elemi mágus, a föld elemet uralja. Nem jó ötlet magadra haragítani, ha nem akarod, hogy a szó szoros értelmében megnyíljon alattad a föld.
A lány, akit el kéne vennem
@Ayla Danilova - Az ötlet is nevetséges és nyilvánvalóan nem tőlem származik. A nagyanyám szerint hosszútávon kifizetődő lenne a családunkba fogadni az orosz varázsmaffia egyik prominens ágát, egészen pontosan úgy, hogy én feleségül veszem Aylát és összehozunk néhány pulyát is. Ha látnék benne üzleti lehetőséget, örömmel elvenném Aylát, de számomra ez a terv egy öngyilkos vállalkozásnak tűnik. A ruszkik az első adandó alkalommal hátba fognak szúrni minket, és ha nagyanyám azt gondolja, hogy garantáltan fel vagyunk vértezve a sunyi vodkavedelő népség ellen, akkor ideje lenne kezeltetnie az időskori meghülyülését. Még szerencse, hogy Ayla sem kívánja a háta közepére sem ezt a házasságot. Megegyeztünk, hogy segítek neki eltűnni a föld színéről is.
Il Malocchio
A családom az 1910-es évektől kezdődően formálta a New York-i varázsközösséget. Piero Marchetti 1912-ben érkezett Amerikába Szicíliából, majd néhány évvel később dobta piacra a L’invasato névre keresztelt, családi recept alapján készült égetett szeszt - a recept azóta sem változott, akkor és most is leginkább a ginre emlékeztető, borókás alkoholos ital, megbolondítva a bájitalkészítésben is ismert édesmályvával, a holdharmat bokor termésével és macskagyökérrel. Édeskés, de mégis frissítő, az alkoholtartalma jócskán 30% felett mozog, én személy szerint koktélként felhúzva iszom, de sokan kedvelik tisztán is. A L'invasato hamar nagy sikerre tett szert, a családunk pedig úgy döntött, nem csak New Yorkban szeretne árulni. Csempészutakat építettek ki szerte az Egyesült Államokban a szesztilalom idején, ezzel párhuzamosan pedig New Yorkban több titokban üzemelő kocsmát és szórakozóhelyet is felvásároltak. A családi biznisz nem sokáig maradt meg tisztán az alkoholárusítás határain belül - a felmenőim elkezdtek szerencsejátékokkal, illegális mágikus tárgyak kereskedelmével, csempészéssel foglalkozni, szép lassan (és erőszakosan) kiszorítva mindenki mást a piacról. Aki nem hódolt be önként, arra a családjával együtt halál várt, hamar elterjedt a hír, hogy Marchettiék figyelmét magadra vonni végzetes balszerencse, innen eredt a ránk aggatott Il Malocchio név. Az olasz nyelvben így nevezik a mások által rád szórt balszerencsét, és valóban ez várt mindenkire, aki nem Marchettiék játékszabályai szerint játszott. A negyvenes évekre New York legnagyobb bűnszervezetévé nőtte ki magát az Il Malocchio. Ha fel is bukkant egy-egy kihívó, azok olyan gyorsan tűntek el a föld színéről, amilyen gyorsan érkeztek. Véres leszámolások, eltűnt emberek, kiirtott családok, ez szinte mindennapossá vált a huszadik század első felében. A MACUSA tehetetlen volt, a maffia után nyomozó aurorok egy részét lefizették és belülről akadályozták a munkát, a kevésbé együttműködőket egyszerűen felkoncolták - ez a mai napig nem változott. Jelenleg a szervezetünk vezetője a nagyanyám. Erős kézzel irányít, tiszta fejjel, csakis a család érdekeit nézve. Nem tűr gyengeséget és még kevésbé a lojalitás megingását. Az utóbbi években terjeszkedni kezdtünk Európában is, néhány hónappal ezelőtt felvásároltunk az angol Zsebpiszok közben több klubot, az illegális üzletek bonyolításának helyszíneiként. Eközben természetesen ügyelünk a törvényesség látszatára, vannak legális üzleteink is a szigetországban: a L'invasato itt is nagy sikert aratott, emellett az öcsém, Rino nyitott egy éttermet is az Abszol úton, illetve vettünk egy varázspálcafa-farmot is vidéken, egyelőre jó befektetésnek látszik. Együttműködünk a Kiméra Szindikátussal, mert a nagyanyám így látta jónak, nekem azonban nem tetszik, hogy alkalmazkodnunk kell.
Some men just want to watch the world burn
Amortentia
bazsalikom, égett fa, boróka
Mumus
börtön - nem félek a haláltól, de beleőrülnék, ha bezárnának
Edevis tükre
magamat látom, a nagyanyám helyén
Hobbim
Nagyapám többek között varázslények tenyésztésével is foglalkozott, aminél csak egy illegálisabb tevékenység létezik: új varázslény hibridek kitenyésztése. Nos, nagyapám pontosan ezt csinálta. A muglik által kedvelt cane corso kutyákat keresztezte mágikus úton nundukkal - az eredmény egy ötven kiló körüli, szénfekete molosszer, amelynek a harapása mérgező, megfelelő ellátás híján néhány napon belül megöli azt a szerencsétlent, akibe egy ilyen lény belemélyesztette az agyarait. Remek szaglással rendelkeznek, tökéletesen alkalmasak szökésben lévő emberek felhajtására és elfogására. Agresszív, de nagy munkabírású állatok, kemény kéz szükséges hozzájuk. Nyilván nincsenek bejegyezve a MACUSA mágikus lény nyilvántartásába, hiszen a nemzetközi egyezmények szerint létezniük sem szabadna, ennek ellenére illegálisan sok kölyök elkelt már belőlük az évek során, többnyire őrző-védő és keresőmunkára. Nagyapám saját példányai közül már egy sem él, de a leszármazottaik gondozását én vállaltam magamra. Jelenleg ötöt tartok belőlük, akik a Chaos, Inferno, Viper, Medusa és Valkyrie nevet viselik. Nagyanyám gyűlöli őket, szerinte meg kéne szabadulnom tőlük, de nekem már a szívemhez nőttek és különben is elég hasznos állatok. Szeretek eljárni szórakozni, ritkán mondok nemet, ha valaki kocsmatúrára hív. Rajongom a mugli filmművészetért, havonta legalább egyszer kibérelek magamnak egy egész mozitermet New York varázstalan részén.
Elveim
Bár ezen sokan meglepődnének, de nagyon szilárd elveim vannak, amikhez tartom is magam. Például: ne ölj ok nélkül, az önös érdekeid helyett nézd a családod jólétét, vállalj felelősséget a tetteidért, ne hátrálj meg a veszély elől. És a legfontosabb: kurvára ne merj pofázni a MACUSA-nak.
Amit sosem tennék meg
Szerintem ezt az előző pontban már elég jól érzékeltettem.
Ami zavar
Utálom, hogy a nagyanyám még mindig képes taknyos kölyökként kezelni és érdektelenül söpri félre az ötleteimet. Szerinte meggondolatlan vagyok és túl sok kockázatot akarok vállalni. Szerintem ő lett vénségére túl óvatos és megalkuvó.
Ami a legfontosabb az életemben
A családi biznisz.
Ami a legkevésbé fontos számomra
A MACUSA törvényei, nyilvánvalóan.
Amire büszke vagyok
Mindenre, ami az életem része.
Ha valamit megváltoztathatnék
A szüleim még élnének, a húgom nem lenne beteg, a nagyanyám jobban hallgatna rám.
Így képzelem a jövõmet
Átveszem a család vezetését. Don Ciro, jól hangzik, nem?
Egyéb
elementalista vagyok (tűz)
Freddy Carter
Vendég
Szer. Május 26, 2021 9:07 am
Kedves Ciro!
Mikor megláttam a regisztrált karaktert, már akkor tűkön ülve vártam, hogy mit hozol ki belőle. Azt hiszem senkit nem fog meglepni, hogy egy ilyen terjedelmes és szépen komponált lap után nehezen találok szavakat. Már a Marchetti család meghirdetésénél is tudtam, hogy itt valami nagyszabású készül és nem kellett csalódnom. Az első betűtől az utolsóig imádtam. A leírásokat külön kiemelném, hisz az amerikai varázsvilágról rendelkezésünkre álló korlátozott információk miatt számomra ez volt a lap legüdébb színfoltja. (Meg persze az emlékek, amik hozzá kötik a karaktert. A fakanálcsata a kedvencem.) Már biztosan vár rád egy családnyi Marchetti, nem is tartalak itt. Tudod az utat a foglalók felé, aztán csak óvatosan a MACUSA embereivel. Jó játékot kívánok!
Mikor megláttam a regisztrált karaktert, már akkor tűkön ülve vártam, hogy mit hozol ki belőle. Azt hiszem senkit nem fog meglepni, hogy egy ilyen terjedelmes és szépen komponált lap után nehezen találok szavakat. Már a Marchetti család meghirdetésénél is tudtam, hogy itt valami nagyszabású készül és nem kellett csalódnom. Az első betűtől az utolsóig imádtam. A leírásokat külön kiemelném, hisz az amerikai varázsvilágról rendelkezésünkre álló korlátozott információk miatt számomra ez volt a lap legüdébb színfoltja. (Meg persze az emlékek, amik hozzá kötik a karaktert. A fakanálcsata a kedvencem.)
