Soha nem gondoltam volna azt, hogy valaha is így fogok érezni, de hiányzik a régi sulim, bassza meg. Ott megvolt a kis zugom, ahova el tudtam vonulni cigizni, de itt? Itt? Minden jónak tűnő helyen kis vakarékokat találtam, azt még el sem zavarhattam őket, mert vagy tanár volt a közelben, vagy az egyikük megvillantotta azt a vacak jelvényt. Mint a rend őrei komolyan. Egyik még öltözködni sem tudott, a másikról lesütött, hogy tojáshéj van a fenekén, a harmadik meg menősködött ott nekem. Pofán kellett volna basznom, de jó arc voltam és nem égettem be a barátnője előtt. Csak aznap este díszítettem ki a képét, mikor senki nem látta és egy életre a tudatába véstem azt, hogy velem nem viselkedik úgy, mintha ő lenne a valaki. Látjátok mit tett velem az, hogy nem gyújthattam rá? Már mint nem velem, hanem a szerencsétlen kölökkel, akinek betörtem az orrát és lila foltot hagytam a szeme alatt. Hát ezt, kérem szépen! Sürgősen kellett egy eldugott hely, mert a tüdőm már sírt a nikotin hiányától. Talán nekem is írnom kellene a suliújságnak, hogy: „Hellooooooo! Cigire éhes személyek akarnak maguknak egy normálisan kialakított dohányzót, ahol sem a tanárok, sem pedig a magukat menőnek tituláló prefektusok nem basztatják őket!” szöveggel. Ahogy olvasgattam az egyik lapot a klubhelyiség foteljában –lábaimat gondosan felpakolva az asztalra–, biztosan bárki írhatott. Elnézve ezt a nem tudom én milyen csajszi cikkjét, nem nagyon szórják ki azokat, amik nem kellenek bele. – De most komolyan! A suliújságnál nincs senki, akinek normális ízlése lenne, vagy lektori képességgel rendelkezne? –Fennhangú megjegyzésemre természetesen semmilyen reakció nem érkezett a bent lévő kölyköktől. Mit is vártam? Mind fiatalabb volt nálam, csodáltam volna azt, ha bármelyik is beugat. Pár szitokszó még elhagyta a szám, természetesen franciául és emellett ösztönösen nyúltam is a zsebembe, hogy szépen kivegyek egy szál cigit a dobozából, mit sem zavartatva magam, hogy nem kellene… De már sírt a tüdőm, értsétek már meg!
Vex && Matthy
Vendég
Pént. Ápr. 23, 2021 5:17 pm
Matthy & Vex
Néha jól esik a klubhelyiségben ücsörögni. Mármint amúgy nem mintha nagyon kedvelném a háztársaimat, de ilyenkor azért össze lehet futni egy-két jó arc taggal is, akik nem elviselhetetlenek. Meg amúgy van egy hangulata, egészen jó itt tanulni, mert mindig történik valami. Például az idióta francia cserediákok magukban szidják az iskolaújságot. Értem én, hogy nem jön be neki a stílus, de fogja be és tartsa meg magának a véleményét. Senki nem kérdezte, akkor meg mit ugat bele? - Mi nem tetszik? – inkább nyugodt és érdeklődő a hangom, semmit ideges és számon kérő. Jobban hajaz együttérzésre mint felháborodásra, holott tudom, hogy benne van a paklian, hogy épp az én cikkem húzta ki a gyufát nála. De az hiányozna még, hogy valaki megtudja, hogy én írok. Nem, erről soha senkinek nem szabad tudomás szereznie. Inkább szidom fennhangon a saját munkám és aztán bőgök másfél órát a lányvécében, mintsem hogy felfedjem az igazságot. - Rágyújtani meg célszerűbb lenne a második emelti mosdóban, hacsak nem akarod, hogy páros lábbal rúgjanak vissza franciahonba. – Nem nehéz kitalálni abból, hogy franciául káromkodik, hogy cserediák. Meg amúgy is, mindegyik külföldin annyira látszik, hogy külföldi. Le sem tagadhatják amúgy, hogy nem angolok. Vagy nem is ebszélik rendesen a nyelvet, vagy csak a viselkedésük, a tartásuk, a nézésük árulja el őket. Na meg persze, hogy ha öt év után nem ismerek valakit legalább látásból, akkor az fixen nem rég érkezett, azok meg kevesebben vannak akik ennyi év után váltanának iskolát véglegesen. Mármint ja, vannak akik költöznek meg minden, de a cserediákok azért gyakoribbak nálunk.
Nocsak, nocsak. Az egyik griffendélesnek volt vér a pucájában megszólalni a kisebb kiakadásom után. Ez tetszett, méltó helye lehetett a házban, vagy inkább jogosan került ide? Fogalmam sincs hogyan fogalmaznám meg helyesen, ha valaki rákérdezne a gondolataimra, de nem is nagyon érdekelt. A kiscsajjal ellentétben a többiek unalmasnak bizonyultak. Szórakozzunk akkor. – Van pár bullshit dolog benne. Senkit nem érdekel, hogy ki-kit nyel le éppen a folyosón smárolás közben. Meg azért van egy-két helyesírási hiba, de ez mellékes. Egyedül a könyvajánló tűnik érdekesnek, a többi faszság. –Véleményem kifejtése is megvolt. De tényleg. Van olyan tag, aki azon csámcsog, hogy Jancsika éppen úgy smárol Juliskával a folyosón, hogy a csaj szinte elveszik a srác szájában, mert az szinte az egész fejét bekapja? Undorító. Még a mágikus lények sem lehettek ilyen gusztustalanok. – Ott legalább el tudtam vonulni nyugodtan füstölni, de itt? Még a természetben lágy ölén is belefutok egy taknyosba, aki beköphet –horkantva imitáltam mellé egy köpést is. Természetesen eszem ágában sem volt rágyújtani, csupán a számba akartam tenni a szálat. Legalább az ízt érezni akartam, de nem. Még azt sem tehettem meg, mert Ms. Hajasbaba közbevágott. – Ezt most úgy mondtad, mint aki már cigizett ott. Mitől olyan különleges az a hely, hmm? Ha már tippet adtál, kifejthetnéd pontosabban is. –Nem illett fél munkát végezni. Semmilyen téren sem. Én sem fogom visszatenni ezt a szálat a helyére, csupán később pusztítom el. Mondjuk azon a helyen, amit javasolt nekem a csajszi. Ez a kevés idő már nem osztott vagy szorzott, mert ameddig nem köhögtem fel hamut, addig tudtam, hogy a tüdőm sem kezdett el porladni. Azt viszont nem tudtam megjósolni, hogy milyen indulatokat kap majd a lány, ha pofázik valamit.
Vex && Matthy
Vendég
Csüt. Júl. 15, 2021 10:32 pm
Matthy & Vex
- Akkor mondjuk ne olvasd el, csak a könyvajánlót? – vetem fel a létező legegyszerűbb megoldást a problémájára és igyekszem nem felcseszni magam a szavain. Még hogy bullshit, meg hogy senkit nem érdekel. Hagyjuk már. Azért mert ő idejön Franciaországból, és elhiszi, hogy ő a király, még nem kell nekem is úgy tennem, mintha ő itt valaki lenne. Nem húzom be fülem-farkam, mint ahogy azt teszik a többiek, mert nemes egyszerűséggel nem félek tőle. Nincs rá okom, hogy hagyjam magam rettegésben tartani, így én kimerem nyitni a számat akkor is, ha talán nem kéne. - Ha elég ügyes vagy nem. Csak a bénák buknak le – vonom meg vállaiamat. Mintha én amúgy akkora cigaretta függő lennék, vagy élnék valami ilyen káros cuccal. Bár nem egyszer elgondolkoztam magam, hogyha összehaverkodnék Maddennel talán adna valamit, amitől jobb lesz a kedvem, de végül sosem jutottam el addig, hogy ilyeneket meg is tegyek. Ziggy szerintem megölne. Bár akkor legalább érdekelném egy kicsit. Talán. Mert közel sem biztos mindez azután, ami a legutóbbi beszélgetésünk során elhangzott. - Legfeljebb a megállapodástól. A tanárok nem tudnak róla, de a diákság és a prefik közt van egy kimondatlan alku, hogy ha csak ott gyújtanak rá a diákok, és nem máshol mérgezik az iskola levegőjét, akkor nincs pontlevonás, büntetőmunka vagy Bagman. - Attól a nőtől Merlin óvjon mindenkit! Rémes egy alak, én mondom. Már abba is bele akar szólni, sőt, meg is teszi, hogy mi kerülhet bele az iskolaújságba. Na nehogy már! Mi köze hozzá? Szerintem rohadtul semmi. Mondjuk az is igaz, hogy a lányán kívül nem igen van ebben az iskolában már, aki szeretné. Bár abban sem vagyok biztos, hogy ő szereti.
