Egy elfeledett rendtag meséje

Vannak olyanok, akiknek sose kellett belelátnia szívembe és elmémbe, hogy tudják milyen is vagyok. A legtöbbjük már elhantolva nyugszik a földben. Számos dolgot szeretnek bennem az ismerőseim, a "barátaim" és a családom. Sokféle ember sokféle jelzőt akasztott rám az elmúlt évtizedek során. A fele se igaz, de én se tudom melyik állítás helyes már rám.

Egy fa, ha jó talajban növekszik erősebb és nagyobb lesz mindegyiknél. Apám jó termőföldbe ültet. Számára én voltam a legfontosabb magja. Mindent megtett, hogy ne kelljen szenvednem. Különböző ketyerékkel jött haza. A megbűvölt szemüveg, a kék hajpánt és a titkos játékaink segítették elviselni az átkomat. Mások számára úgy tűnhetet, hogy csak egy kísérleti alanya voltam, de előttem apám nem tudott titkot tartani és így tudom, hogy több volt a részéről, mint kutatásának egy része.
A szemüveg, Hestia, azoknak kell, akik nem látnak jól és tisztán. Te jól látsz és túl sokat, amit nem kellene egy  gyereknek sem látnia. Ez segít megfékezni és kordában tartani a képességeidet addig, amíg te a saját erődből is képes leszel rá. Úgy terveztem, hogy veled együtt fog nőni és fejlődni. Egyre gyengébb és gyengébb lesz a rád kifejtett hatása, míg te egyre erősebb és összeszedettebb leszel. Itt a fejedben dől el minden, de ami még sem az itt a szívedben tör utat. A hatalmas tiszta szívedben.

Jaj, ne már, Jones, te jó ember vagy, aki törődik másokkal. Intelligens, tapintatos vagy és gondoskodsz másokról, mint a gondnokságon dolgozó Mr. Andrewsról. Még mindig emlegeti a titkos jótevőjét. Ó, látom azt a pírt az arcodon. Gondoltam, hogy te voltál, Jonny. Bátor, önzetlen és a legmegbízhatóbb személy vagy a Rendben. Te képes voltál egyedül őrt állni a Próféciák terme előtt. Mordon is megbízik benned, nem adná akárkinek oda a láthatatlanná tevőköpenyét. Nem kell a szívedre venni Rémszem  szavait ma egyébként is egész nap morgós vén kopó volt. Kész káosz volt parancsnokságon. Tudod, hogy rád bíznám az életemet is. Te aztán tudod, hogy alkoss meg egy erős pajzsbűbájt, még Mordon is irigykedve vette észre és mormogta el nekem egy hete, hogy "még nem is berkenye pálcás". Ha te nem is, de látom, hogy tizenöt év múlva te leszel az osztályvezető a kilencedik szinten. Légy egy kicsit magabiztosabb és ne bújj megint a szemüveged védelme mögé! Már számtalanszor bemutattad milyen önkontrollal rendelkezel és milyen tehetséges boszorkány vagy.

Tubicám, az az utolsó falat az enyém? A föld nem látott még ilyen gyönyörű, okos, bájos és elbűvölő nőt. Ti is láthatjátok, hogy csodás háziasszony az én szépséges feleségem. Én, mondom nektek, az életem is rá merném bízni erre a galambra. Sosincs baj vele. Ő egy főnyeremény számomra, áldom az a pillanatot, mikor igent mondott nekem. Bármit megtesz, amire megkérem. Kell ennél több?...

Száz és még száz hibám zavar másokat. Vagy valami hatalmas dolog vagy valami apróság az, ami miatt nem kedvelnek sokan. Nagyrészt ismerem, hogy a legtöbbjük, mit nem bír bennem. Nem fogok mindenki kénye és kedve szerint megváltozni, hogy feladjam a számomra lényeges és fontos dolgaimat és érzéseimet. Színlelni és hazudni szoktam. Sőt az is lehet, hogy mégis csak belemegyek mások által felállított bizalmi játszmákba, de ezek sosem érik el igazán azt, hogy feladjam teljesen önmagamat.
Egykoron szerettem volna mások elvárásainak megfelelni. Szerettem volna, hogy mindenki szeressen, de ezt lehetetlen volt teljesítenem. Választanom kellett, kinek adok teljes bizalmat és kinek nem. Már nem kapják meg olyan könnyen ezt a kiváltságot tőlem, mint a régi időkben. Félek egy ideje bárki felé is megnyílni.
A szokásaimat nehezem vetkőzőm le.
Túl sokat vállalok el és így túl is szoktam hajszolni magam. Ez a Jonesokra igazán jellemző vonás, nem egy egyszeri példa vagyok a családomban a munkamániámmal. A munkám, az életem.
Aminek az elkötelezettje leszek, az az életem részévé válik örökre.
Túl sokat láttam és annál is többet hallottam már, ha nem vigyázok, könnyen az őrület szélére kerülök. Mennyi veszélyes és ostoba döntést hoztam, tettem meg és hajtottam végre? Kár lenne erre sorokat fecsérelni. Hiába mutatom kifelé a magabiztos erős nőt, a múlt árnyai mind ott kísértenek a jelenembe... a jövőmben, amely miatt bizonytalan és gyenge vagyok és leszek talán örökre. Túl sok a mi lett volna ha gondolatom és kérdésem. Feleslegesen sokat jár az eszem a múlton. Nehezen kellek fel egy bukásom után. Büszke vagyok és segítséget kérni nagyon nehezen merek másoktól. Inkább mindenki mást eltaszítok magam mellől, hogy egyedül szenvedjek a nyomoromban. Nyomaszt az, aki vagyok és NE.. Ne sajnáljon, ezért senki, mert azt mindennél jobban utálom, ha elkezdenek sajnálni. Az én döntésem, az én választásom. Az én hibáim és nekem kell velük együtt élnem.
"Áttörhetetlen" pajzs bűbáj óvja a megtört szívem évtizedek óta".

Dursley családot a legjobban ismert városba vittem el Dedalus Diggle-lel együtt. Diggle mindig is egy olyan fickó volt, aki mellé el kellett a társ, a renden belül egyes tagok szerint. Jól kiismertem már az idösödő lelkes veteránt, aki már születésem előtt harcolt Voldemort és a csatlósai ellen. Tudtam milyen koncentrált és dekoncentrált tud, főleg amikor önfeledten örül. Kiegészítettük a másikat, ő sokat dumált és én, pedig rengeteget hallgattam.
Dudley egy kicsivel fogékonyabb, nyitottabb és kedvesebb volt abban az összezárt időben, amit kénytelen volt együtt tölteni velem, mint a szülei. Nem sok közöm volt a muglikhoz, alig ismertem őket és a rendkívül furcsa szokásaikat, két évvel ezelőtt azt a fura eszközt is nagyon viccesnek tartottam Potteréknél. Nem jártam sosem mugliismeretre. Nem azért, mert nem kedveltem volna a varázstalan embereket. Az oka inkább az volt, hogy voltak számomra sokkal fontosabb órák is, ami miatt ez az óra már nem fért bele az órarendembe.
Penhart egy csodás része Cardiffnak. Ide számos boldog és szép emlékem kötődik. Apával utoljára ide kirándultunk el együtt.  Most a védett házból gyönyörű kilátás nyílt a tengerre. Imádtam mindig is a nagy kékséget nézni. A részemmé vált már a Hollyheadben eltöltött gyermekkorom alatt. Álltam a parton és hagytam, hogy a hullámok elérjék a gumicsizmám elejét. Apa mesélt nekem a tengerről. Valami olyat, hogy milyen nyugtató ereje van a tengermorajnak és ha felveszem az a kagylót ott a földről, lehet otthon is meghallom benne a tengerzúgó és-búgó hangját.
A penharti móló és a parton lévő házak, még mindig ugyanolyan hangulatosak, mint akkor 1981-ben. A sült krumplit és a halat áruló bódé sem változott sokat, ahogy a sirályok természete sem. Még mindig hirtelen csapnak le a kiszemelt áldozatukra, az utcán vagy a parton az ételt elfogyasztani vágyó és étkező emberekre. Az ebédünk, akkor nekünk apuval oda lett, de Dursleyéké most nem, amit nekik viszek, gondosan elcsomagolták és egy szatyorba helyezték.
Du szülei megvető pillantásokat vetnek rám, mikor a gondolataik és kívánságaik felét szó nélkül teljesítettem. Heteket töltöttem már el velük, de félnek bármit is szavakba öntve kérni tőlem. Maguk közt duruzsolják, hogy ez mind Potter miatt történik. Az igazság az, hogy Voldemort miatt történik, de ők úgyse akarják megérteni a mi világunkat, így inkább nem is magyarázom meg nekik.
Sok minden hiányzott a házból az első hetekben, amiért panaszkodott is Petunia magában, hogy nincs rendes fazék, amiben főzhetne. Két hét alatt, annyi mugli konyhai eszközt sikerült megismernem, mint amennyit egész eddigi életembe. Tojásszelő, fokhagyma nyomó, tésztaszűrő, habverő és újra találkoztam a krumplihámozóval is.
Július hónap csodásan kezdődött Tonks és Remus esküvőjével, de egy szörnyű hírrel végződött. Kingsley patrónusa, hozta meg a hírt nekünk. "Elhunyt Rémszem." Nem hittem el. Még most sem hiszem, így hetekkel később sem. Egy újabb nagyszerű ember haláláról kaptam hírt, aki igazán nagy auror volt a szememben. Nekem is ott kellett volna lennem, abban a csatában és nem itt embereket rejtegetve és bújtatva. Az utolsó parancsát követtem Mordonnak, még akkor is, ha elleneztem és nem értettem egyet vele, mikor erre a küldetésre osztott be. Harry rokonait helyezzed, minél nagyobb biztonságba.
Du, akkor először látott kibukni és ha nem is mondta ki, de együtt érzett velem.
A következő hír, ami sokként ért az Mordon halála után napokkal később történő Mágiaügyi Minisztérium bukása volt. Még Rémszem testét se találták meg, de bekövetkezett az egyik legrosszabb álmom. Vajon mi lesz a következő lépés? Mikor derül ki, hogy itt vagyok és nem egy kanadai álom vakáción és anyag gyűjtésen? Aggódtam több tucat emberért, de még akkor sem léphettem le csak úgy itt hagyva őket, hogy megtudjam, jól vannak-e a többiek. A hírek csak úgy érkeztek azon a napon. Weasley-ék esküvőjén a rajta ütés, Potterék eltűnése és a nap legszörnyűbb része, a halálfalók revanzsálja volt Diggle házának felgyújtása. Egyre inkább nyomasztóvá vált, hogy semmit se tehetek. Nehéz volt tétlenül ülnöm, mégis azt tettem, mivel tudtam bármelyik ösvény csapdába vezethet, ha nem tartom magam a megbeszéltekhez. Tőlem függ három élet biztonsága és az összeszedettségem kezdet augusztusra egy dőlő kártyavárra hasonlítani.
Felismerem a gyengeségeimet és előrelátóan a táskám mélyére nyúlva felvettem a szemüvegemet és már hetek óta hordom. Meddig fog tartani ez az őrület? Mikor lesz ennek már vége?
A rádiót néha hallgatom, amíg csendben várok és addig is megtanulom, hogy kell a hámozóval krumplit pucolni.


Már három hónapja nem dolgozok, mivel hivatalosan is fizetett szabadságra küldtek. A munkád meg vár, Hestia. Pihenj, mert túl sok volt ez számodra. Undorító volt a húzása az újdonsült ideiglenes miniszternek. Kényszerszabadságra küld, hogy pihenjek és gondoljam át a dolgokat. Ez az egész gáz volt. Nem volt mit átgondolnom. Nem volt kedvem a miniszteri kabinetjében ülni. Nem nekem való a rivalda fény. Háttérben megbúvó voltam majdnem az egész életben. Ezt talán ő tudhatná a legjobban. Az egész kurva nagy világból elegem van.
Azon a májusi napon annyi fájdalmat éreztem, hogy egy életre elegem lett a politikából és az egész tegyük jobbá a világunkatból! "Gondolj már bele, Hestia, mennyi életet menetél meg?" Ja és kurvára mennyi számomra is fontos embert nem tudtam megmenteni.
Nem érdekel, hogy kinek a buliján rúgok be és részegedek le a sárga földig, melyik latin amerikai férfi ágyában ébredek reggelente. Percről-percre élek és a jó anyagot sem vetem meg. Teljesen kifordultam önmagamból. Tonks, Mordon, de még Dumbledore is szörnyülködne most rajtam, hogy milyen életet élek most, de szarok rá, hogy mit gondolnának, mert nem élnek már.
Néha halottakat látok magam előtt. Nem szellemeket, azokat a kicseszett szellemeket, hanem azt a sok roxforti áldozatot és ismerősöm testét, akiket a nagyterem padlóján láttam a csata után. Darabjaimra szétestem, akkor nem tudtam kizárni a mások gondolatait. Hallottam a síró és gyászoló emberek néma szavait a fejemben, a gyűlölt szavaikat, amit a mocskos halálfalókról gondoltak és a keserű érzelmeiket. Ott keringenek a fejemben a mostohám gondolatai is: Bárcsak, meg se született volna. Bárcsak, ő halt volna meg Megan helyett. Igazat adok neki. Százszor jobb emberek haltak meg, mint én.
Valahogy sose jutok el az utolsó lépést megtenni a halál felé, pedig annyiszor eljátszottam a gondolattal, hogy kezemben a pálcámmal végzek önmagammal. De valami mindig visszahúz. Élnem kell helyettük is. Most helyettük szórakozok... mert nem dolgozhatok... Barom, Shacklebolt... Ment volna el ő kényszer szabadságra.
Végre megérkezek a lakásomba, olyan délután egy óra körül lehet. Meglátom a szálláson lévő kis asztalon az elmúlt napokban összegyűlt felbontatlan leveleimet. A kezembe veszem és leülök a kanapéra. Velem szembe az egyik lakótársam kártyát vet a dohányzó asztalon. Köszöni már nem szokásom.
Már rögtön az első kézírást felismerem McGalagonytól jött. Fel se bontom, már tépem is szét. Megint valami állást akar ajánlani a jövő tanévi tanárikarba, amit baromira leszarok, nem térek oda még  egyszer vissza. A következő levél gazdája maga a brit mágiaügyi minisztertől jött.
- Kurva, Kingsley! - szólalok meg a szokásos ingerültséggel vele kapcsolatban. Második levél is darabokban végezve kerül a földre. A harmadik levél Mrs. Tonkstól jött. Már ez a tizedik ilyen. Nincs szívem felbontani. Könnyek gyűlnek a szemben és a farmerem egyik zsebébe begyűröm a borítékot, hogy később eltegyem a többihez. Az utolsó levelet kissé megperzselte valami. Kormos és a fekete a tinta is el van rajta kissé mosódva, nem tudom kitől jöhetett. Kíváncsian nyitom ki. El se olvasom a levél tartalmát. Rögtön a levél végére ugrok, hogy a levél íróját kiderítsem.
- Bakker. - csattanok fel megint és pillanatokkal később le is dobom az asztalra, hogy minél távolabb kerüljön tőlem az a levél. Összeszorul a gyomrom és a hányinger kerülget. Azt hittem nem tud ilyen izét küldeni, mert blokkoltam a leveleit. Hiszen nem akartam több kapcsolatot vele. Őt is simán törölni akartam a fejemből, főleg az elmúlt félév után. Kikerülte a rendszert. Leveszem a szemüvegemet. Mi annyira fontos, hogy írjon nekem?
Egy másik személy gondolai kúsznak be a fejembe. Szórakozás... Buli... Új élet... Gyermekáldás... Összetört szívek... Megment...
- Basszus, Nina, fejezd már be azt az idegesítő kártyavetést! - visszaveszem a szemüvegem és átvonulok a szobámba, hogy ott olvassam el Weasley írását.

- Hessy, komolyan be akarsz egyedül menni oda? - az író asztal mögül dől előre a férjem - Képes leszel rá?
A karosszékbe hátra dőlve nézem őt, ahogy válaszaimat várja. Elhatároztam. Tíz év után újra átlépem a Brit Mágiaügyi Minisztérium kapuit.
- Igen, Steve, már eldöntöttem. Ez csak egy egyszerű látogatás lesz.
- Mi lesz a gyerekekkel? - veti fel a kérdést.
- Egy napig el lesznek anyáddal.
Hangosan felnevet, mert már látja ebből valami más lesz. Nem csak egy nap. Egy állással térek haza, ami nem egy alkalmi meló, és amit én nem fogok visszautasítani, hiszen jól ismer.
- Ha erre vágysz, akkor menj, de vigyázz magadra, mert itt is jelen vannak.
- Nem fogok kilépni a szerepemből, ne aggódj!
Az egykori ismerőseim körébe érkezek meg. Az egykori munkahelyemre. Nem ismeretlen a helyszín számomra és az állandó veszély se, ami ott fenyeget.
Az első munkanapom a 9. szinten, ahogy Robert fogad és körbe vezet, mintha tegnap történt volna. Frissen feltörő emlékként kúszik gondolataimba most. Több százszor húztam le magam a Wc-n vagy buktam alá egy telefon fülkébe. Ott várt apám barátja az átriumban, ahol Tonksszal elváltak a lifteknél az útjaink és ahol meg vártuk néha napján egymást, ha nem túlóráztunk.
Nem a reggeli tömeggel érkezek. Már késő délelőtt van, de felismerem a recepciónál álló öreg Mr. Andrews, aki felé köszönésképen csak biccentek. Talán felismer még annyi távol töltött év után is. Látom, ahogy elmosolyodik és a kalapját emeli viszonozva a köszönést.
~Ez a kis Jonny lenne Rob mellett? Merlinre ez biztos ő. Egekre itt van a kis Jonny.~ Hallom gondolatait tisztán a liftek felé menet. A liftek felé és a liftben is csak mesél és mesél Robert, hogy milyen változások mentek végbe a minisztérium falai között, amíg távol voltam. Ahogy kilépünk az ismerős folyosóra, elfog a rossz érzés, hogy nem kellett volna visszatérnem ide. Gyomromat lepkék lepik el. Egy pillanatra megtorpanok és megállok még folyósó végén, amit észre se lehet venni. Tétován állok egy pillanatig. Még van időm sarkon fordulni. Elcsendesedik egykori kollégám is, mikor kinyitja az ajtót. Az utunk abba a szobába ahol egykor magam is dolgoztam és kísérleteztem, ahol előttem apám is dolgozott évekig. Nem telik el sok idő, mire a teremben lévő régi arcok rám tekintve üdvözölnek, mintha el sem mentem volna. Annak az asztal lapját érintem meg, ahol egykor időm nagy részét töltöttem. Elmosolyodom és a rosszérzésem valami mássá változik. Végre hazaérkeztem. Nem időzők túl sokat az agy tartály és az asztalok között, mert egy olyan szobába invitál be Rob, ahol eddig sohasem voltam, ahova csak az idősebb kollégák léptek be és tűntek el órákra.
- Szóval, meddig maradsz, Hestia?  - kérdezi meg a férfi, amikor hellyel kínál az asztalánál. - Olyan pletykákat hallottam, hogy itt telepedtél a családoddal.
- Egy ideig biztos maradunk, amíg a kicsik felnőnek. - jelentem ki egyszerűen a még el sem tervezett jövőmet. Nem tudtam a képlékeny jövőmbe beavatni, több vészhelyzeti terv áll fent, egy menekülés alkalmával.
- Tudod, itt mindig van számodra hely. Folytathatod azt a munkát, amit elkezdtél nálunk, de a képességeiddel, akár más munkacsoportokba is résztvehetsz, úgy hallottam Amerikában elvégezted az akadémiát is summa cum laude.  - folytatja a Robert a mondandóját, amit félbe szakítok.
- Ezért  akartad, hogy itt bent találkozzunk, hogy visszacsábíts a kilencedikre.
- Így van, Hestia. Nem tudom, hogy mi vagy ki űzött el téged Amerikába vagy mit mondott annak idején Kingsley, hogy felhagytál az itteni munkáddal a kanadai kutatómunkád után, de hiányoztál innen. Mindenkinek nehéz volt a 90-es évek vége. Senki sem fejezte be azt a munkát, amit apád  Sebastian elkezdett. Már akkor harminc évvel ezelőtt, az itt dolgozók tudták, hogyha befejezi valaki azt a munkát, amit ő végzett, akár Merlin-díjat érdemelhet apád munkájáért.  
-Csak apám jegyzetei eltűntek a halálát követő időszakban vagy ez nem rémlik?
- A fekete piacon sorba tűntek fel azok a tárgyak, amik Sebastianhoz kötődnek és sokat sikeresen megszereztem. Még, ha hiányosak is a jegyzetek, akár te is folytathatod.- az asztalra teszi a széke mellett lévő akta táskát, amin az S. J. monogram szerepel.
-Ez lenne az? - kérdezek rá az egyértelműre -Mi a csapda? Együtt kellene dolgozom másokkal?
- Nincs csapda, Hestia, inkább gondolj arra, hogy egy jó barát ajándéka ez, a sok eltékozolt év után. Nyugodtan nézd át, lehet lesznek benne ismerős és számodra sokkal érthetőbb dolgok, mint bárki más számára itt a szinten.
Felállok a székből és kinyitom a táskát, amiből apa számomra elővette egy szép nap a szemüvegemet és különböző más italokat is, amikor hazaért a munkából. A táskában egy tucat kagyló feldátumozva, apám pergamenjeit, füzeteit, és naplóit látom.
-Módszeresen sorba rendezted. - pillantok rá az öregre, majd vissza a táskába. Az egyiket füzetet kinyitom és belelapozom. Tengermoraj ez áll az oldal tetején címként. Egy másik lapon a tűzhely szó szerepel kiemelve, amiről nagyon sok minden eszembe jut. Ezek apa meséi.
- Akkor dolgozhatnék, akár ezen is vagy a sajátomon?- teszem fel a kérdést óvatosan. Már eldöntöttem és tudom, hogy az ikrek kárára fog menni, hogy nem látnak annyit maguk közt, de ez mind rám vár. Nem hagyhatom parlagon elveszni ezeket a jegyzeteket.
- A Gwalchmei projekten is dolgozhatsz, ha szeretnél. - mondja ki munkám kódnevét, amit azóta se adtam fel teljesen, ha nem is száz százalékban arra koncentrálva, de dolgoztam rajta az elmúlt tíz évben is.
- Szörnyű még mindig walesi kiejtésed. - mondom ki elhalkulva, ahogy lapozgatom apám jegyzeteit - Visszatérek.
Órák se teltek el, mire a második szinten lévő ismerősök is megtudták, hogy a minisztériumba vagyok. Nem köszöntem be hozzájuk. Nem akartam a munkájuk közben megzavarni őket, sőt inkább kerültem őket, azóta hogy visszaköltöztem Stevevel és a gyerekekkel. Hetek teltek el, amikor összefutottam "véletlenül" Potterrel, aki a munka után egy kávéra hívott meg a minisztériumhoz közeli kávézóba.  Tudtam jól, hogy nem csak egy egyszerű beszélgetés lesz az egész valami más is hátsó szándék is rejtőzik a találkozás mögött. Még a rendelés leadása előtt felvezette a témát, de megvárta az első kortyot és csakis azután kért fel, hogy tanítsam és mutassam meg a különféle védelmi és pajzs bűbájokat az ifjú auroroknak. Potter hiába mondta nagyon is komolyam mégis a képébe nevettem, mint pár évvel ezelőtt, amikor egy alkalommal egy levéllel állított be hozzám Amerikában.
Sosem voltam auror. Hogy pont őket tanítsam és okítsam? Az egész abszúrdnak tűnt. Lehet, hogy a Roxforti csata után hónapokig üldöztem a nyomorult halálfalókat, mint a rend egy elkötelezett tagja és civilek szemében sem voltam más, mint egy fejvadász, aki kereste húga gyilkosait. Lehet, hogy a Roxfort után felvettek aurornak, mégsem mentem Tonksszal együtt a másodikra, egy másik érdekesebb lehetőséget választottam, amit felkínáltak nekem a R.A.V.A.Sz. vizsgák után. Miért kellenék én? Tudtam a választ, amit Potter adott volna rá, ha felteszem a kérdés neki. Kételkedtem magamban és idő kellett, hogy átgondoljam. Jó ötlet-e néha-néha megjeleni nyilvánosan a másodikon, miközben nekem más feladatom van a férjem mellett? Minerva kérését is, hányszor elutasítottam a csata utáni években. A nem válasz lett volna a leglogikusabb tőlem, de hetekkel később, beadtam a derekam.
Furcsa dolgok történnek jelenleg világszerte mindenütt, amikről nem tudni, hogy mi a kiváltó okuk. Még a muglik is észlelik ezeket a jelenségeket. Nem hagyhatjuk, hogy száguldozzanak a megvadult seprűk az autópályákon. Veszélybe került a társasalmunk, mert lelepleződhetünk a varázstalanok előtt az anomáliák miatt. A katasztrófák elhárítására, létre jött a brit titoktartási munkacsoport is, ahogy számos más nemzet is létrehozta a saját kis csoportját ezek elhárítására végett. A tagjai közt ott vagyok én is, mint számos egykori rendtársam is helyetett kapott.
Egy alkalommal jelentettek egy különös és egzotikus madarat a Breacon Beacons nemzetipark területén. A múltból tűnt fel az ismerős dallamokat éneklő alak... Fawkes volt az, aki siratta az évek óta halott iskolaigazgatót. Évekkel ezelőtt eltűnt mindenki szeme elől, de újbóli feltűnésére már a mugli turisták is felfigyeltek. Napokig megfigyelés alatt volt a madár és ahogy a jelentésben olvastam.
Szíven ütött ez az akta, ahogy megjelent az a lény, aki az újjá születést szimbolizálja. Számomra egy jel volt, egy üzenet.
Talán ez volt az pillanat, amikor rájöttem új idő köszöntött be egy második esély kaptam a millennium idején és ha hibát hibára halmoztam évekig. Ideje második esélyt adnom az Egyesült Királyságnak és újra felépíteni a magam mögött felépített hídakat.

Ha ismersz még a második háború előttről, akkor láthatod milyen nagy változásokon mentem keresztül. A "Tonks-Jonny" stílust, hátam mögött hagytam. A mágiaügyi minisztérium komorságát és komolyságát tükrözi az öltözékem, a szolid eleganciám férjem vagyonát reprezentálja. A legtöbben így látnak a kimért és a semmiből felkapaszkodott Mrs. Hestia Fawley. Barna hajam lágyan hullámos és ép elég hosszú, hogy feltűzzem és szép kontyot készítsek magamnak.
Sötét szemeimbe se ábrándozol sokáig, mivel tekintettem és arcvonásaim is távolságot tartásra intenek vagy kíváncsian beléd látnak. Milyen titkot rejtegetsz előlelem?
Ez az új Hestia stílus, amit a külvilág nagy része felé mutatok.
Kingsley szerint, nem hagytam magam mögött a régi életem és lám igaza is van, de mélyen eltemettem a sok távol töltött idő alatt.