Riley Hope Wayne

¤ Barátságos – kezdetben legalábbis mindenkivel
¤¤ Lobbanékony – ezért sem tudja kontrollálni az erejét
¤/¤¤ Kihasználható – túlságosan is segítőkész lélek, amit sokan ki is használnak benne. Ezért nézőpont kérdése, hogy ez most pozitív vagy negatív tulajdonság. Hiszen aki megteszi, annak ez pozitív; önmagának viszont elég negatív… és sajnos képtelen levetkőzni
¤ Kitartó – minden erejével azon van, hogy képességét megtanulja kontrollálni. A futás és az edzés segít neki ebben
¤¤ Zárkózott – bár barátságos és segítőkész, nem szívesen enged magához közel bárkit is, mert nem akarja, hogy az illető megsérüljön miatta
¤/¤¤ Kalandvágyó – kamasz, ezen nem hiszem, hogy csodálkozni kellene. A fáramászás, mint hobbi, is bizonyítja. Hogy ez jó vagy rossz, azt mindenki döntse el maga.
¤ Védelmező – még, ha nem is veszi észre a másik, megvédi az illetőt, akit kedvel
¤¤ Nehezen mutatja ki az érzelmeit – anyja szerint ezt az apjától örökölte
¤/¤¤ Ami a szívén, az a száján – néha pedig nem gondolja át, hogy mit is mondott valójában

– Hé Riley! Neked van valami emléked édesapádról?
– Hát ez egy vicces történet…
Számomra apa olyan volt, mint egy idegen. Nem élt velünk, nem is keresett minket és anya sem beszélt róla sokat, mikor kérdeztem róla. Születésemkor sem volt a családdal, ezért nem is hiányoltam eddig a kérdésig.
Amikor anyát kérdeztem róla, csak annyit mondott, hogy elköltözött az országból, amikor elvesztette a családját. Még mielőtt elmondhatta volna neki, hogy terhes volt velem. Ezt sem értettem: hiszen, ha apa tudott volna rólam, talán visszajött volna ide és együtt lehetett volna a család. Négy-öt éves fejjel még nem lett volna annyira vészes az egész szituáció, de most kamaszként már az. Nehezebben veszi be az ember ilyenkor, hogy besétál egy apaszemély az életébe, még abban az esetben is, ha a vérszerinti szülője. Így volt ez a mi esetünkben is. Mikor a levelem miatt beállított hozzánk, kis híján felgyújtottam őt mérgemben. A lobbanékonyság nem egy pozitív tulajdonság, legyen szó bárkiről is. Apa viszont tudott rám hatni valamivel, amitől lenyugodtam, de ettől még nem lettünk cukipajtások. Egyébként is csak azért kerestem fel, mert a szobatársam kérdése elindította bennem a kíváncsiságomat, hogy ki is ő valójában. Anyára nem számíthattam, mert minden információt megkaptam már tőle, amit meg akart adni. Ezért kutakodtam a régi dobozai között és akadtam rá apa nevére és címére. Bátorkodtam neki megírni, hogy mi a szitu: mondanom sem kell, hogy mind a két ősöm kiakadt. Anya azért, mert felkerestem apát; apa azért, mert csak akkor szerzett tudomást rólam. De hát ez van: az élet folyt tovább a maga kis medrében. A szobatársam le volt döbbenve a storytól, amit hallott, én meg csak jót vigyorogtam rajta. Késő volt már ahhoz, hogy tovább fejtegessem neki ezt a témát, mert eljött az este, és indulnom kellett prefektuskodni. Csak tudnám, hogy megint hova lettek a zoknijaim…

Húsz perc keresés után ráhagytam. Inkább zokni nélkül bújtam bele a cipőimbe, és majd megint jó sebes lesz emiatt a sarkam. Még magamra kaptam egy vékony pulcsit, és szaladtam is ki a folyosóra. Szerencsém volt, hogy prefektusként szabadabban járhattam. Régebben találtam egy elhagyatott termet, ahol meghúzhattam magam és titokban gyakorolhattam a tűz irányítását. Féltem persze minden egyes alkalommal, mikor megpróbálkoztam uralni azt, de muszáj volt megtanulnom kontrollálni. Most is, mint minden járőrözésemkor, egyenesen odamentem. A teremben szokás szerint senki nem volt. Felültem az egyik kopottas pad tetejére, kinyújtottam bal kezem és koncentrálni kezdtem. Elképzeltem, ahogyan megjelenik benne a láng, ahogyan uralni tudom… Előbbi ment is, mert egy kis tűzcsóva meg is jelent, de az irányítását már most elvesztettem. A düh, a harag és a gyűlölet abban a percben eluralkodott rajtam, amint bevillant apa a szemeim előtt. Meg kellett volna fékeznem a lángot, de minden elsötétült, és mikor újra kinyitottam a szemeimet, már csak a kormos tárgyak voltak bent. Meg egy tag, akit homályosan láttam.

Ő a szőke hajú, tengerkékszemű herceg a fehér lovon. Csak éppenséggel se nem szőke, se nem herceg és nincs lova. Haja inkább barna és kócos, de olykor tud jól is kinézni. Arca ártatlanságot sugároz, ami valójában igaz is. Olykor tud mosolyogni, de érzelmei nehezen ütnek ki az arcára.
Testalkata sportos a rendszeres futás és edzés miatt. Na meg a kihagyhatatlan fáramászástól. Ruházata, a szó szoros értelmében hiányos. De tényleg. Fogalma sincs, hogy hova tűnnek el a zoknijai (és olykor az alsói), ezért mindig újakat kell beszereznie. Szeret lengén öltözni, még akkor is, ha hideg van. Ritkán látsz rajta pulcsinál melegebb holmit, mert egyszerűen képtelen olyan dologra, hogy megfagyás. Rendszerint melege van, talán a képessége miatt, ami fűti a hülyeség mellett. A sötétebb, divatosabb és márkásabb darabokat kedveli igazán, de akar olyan is, hogy színesebb holmi van rajta. Mikor hogyan tartja a kedve ezzel kapcsolatban. Magasságával nem tűnik ki a tömegből, és nincs semmi kirívó rajta, ami miatt esetleg észre tudnád venni. Hacsak a prefijelvény nem az, na meg, hogy lengén öltözködik az időjáráshoz képest.