bolyongó bájoló

Kíváncsi. Mégpedig észveszejtően kíváncsi. Mindent tudni akar, mindent is és ha mégsem sikerül akkor irtóra csalódott. Igazi midnenlében kanál, abba is beleüti azt a csinos orrát, amibe nem kéne.
Adakozó. Önzetlenül  segít bárkin, ha látja hogy baj van. Vagy ha nincs baj, csak jobb lábbal kelt fel. Kapott már hajléktalan kabátot, elveszett turista egy éjszakára szállást, a sorban mögötte álló fiatalember az utolsó csokis fánkot. Úgy tartja, jobb adni mint kapni.
Jótékony. Nem csak tárgyakban, hanem pénzben is szereti kifejezni milyen egy áldott lélek. Támogatott több alapítványt, hol rákos gyerekeket, hol makcsamentőket, hol árvaházat. Mindig oda ad, ahol a legnagyobb szükségét látja.
Labilis. Érzelmileg nincs a helyzet magaslatán, képes egyik percről a másikra nagyon kiborulni. Gyakorlatilag követhetetlen mikor milyen kedve van, képes elsírni magát egy kiscicás kép láttán vagy nevetni a legszomorúbb temetésen.
Anyáskodó. "Vedd fel a kabátod, hideg van odakint. Nem megmondtam, hogy meg fogsz fázni? Vacsora előtt irány kezet mosni! Aztán jól viselkedj nekem!"

Nyugtalan. Nem képes megülni a fenekén, mindig menni akar, tenni, pörögni. Legtöbbször képtelenség lelőni, nagyon le kell fárasztani ahhoz, hogy csak üljön csendben és nézzen maga elé.
Untató. Képes ezerszer elmesélni ugyanazt a történetet és egy idő után kifejezetten unalmassá válik a társasága.
Szelíd. Sosem emeli fel a hangját, nem kiabál, nem veszekszik. Kedves, gyengéd és finom, nem erőszakos, nem durva, nem hangos.
Igazságos. Nem szereti a kivételezést, ezért mindenkivel úgy bánik, ahogy a másik rászolgált. Nem ítél előre, elvégre a család ahonnan származik elég elfogadóvá tette.

avagy

Lelkes. Ha kitalál egy ötletet azt biztosan megvalósítja, mert a lelkesedését egyszerűen képtelen visszafogni. Addig meg és csinálja míg meg nem születik a mű.
Álmodozó. Gyakran mereng azon, mi mindent tehetne még, amit eddig nem tesz meg. Számtalan álma van, ám ebből megvalósításra váró tervek ritkán születnek.
Játékos. Érti és szereti  tréfát, felnőtt korára sem nőtt ki a játékok szeretetéből. Nem tűnt el az imádat, csak átalakult.
Lobbanékony. Labilitásából fakad, hogy elképesztően hirtelen képes indulatba jönni e a létező legapróbb dolgoktól is. Ez az esztelen düh azonban hamar alább hagy, amint racionális Layla kerül újra felszínre.
Alázatos. Saját magát a legtöbbször háttérbe szorítja, nehezen fogadja le ha bókolnak neki és az érdemeit dícsérik.

Beszédes. Sokat beszél, általában a semmiről. Képes órákig jártatni a száját úgy, hogy fel sem tűnik neki.
Ragaszkodó. Ha valaki megszeret, akkor foggal-körömmel küzd érte, és csak nehezen ismerni be, ha elvesztette. Ez mindig nagy fájdalom a számára, épp ezért kevés embert enged igazán közel magához, félve a veszteségtől.
Údvariatlan. Legtöbbször fittyet hány a szabályokra, vajmi kevéssé érdekli, hogy hogy illene viselkednie. Ami számára semmiség az más számára határozott udvariatlanság lehet.
Kiismerhetetlen. Úgy változik, akár az időjárás, épp ezért kiismerni szeszélyes természetét közel lehetetlen.

Jó ötlet volt eljönni a randira. Ez a James vagy Scott vagy ki a csuda eszméletlenül jóképű és sokat kérdez, ami teret ad neki, hogy jártathassa a száját.
- Mi szerettél volna lenni gyerekkorodban?
-  Először űrhajós, aztán varrónő, majd operaénekes. Úgy tizennégy éves koromig kitartott, aztán rájöttem hogy fene akarja az egész életét énekléssel tölteni, így új utak után néztem. Szóba jött a kertész, a sírásó meg az ötvös is, aztán végül kikötöttem itt.
- Mivel foglalkozol jelenleg?
- Hosszú utat tettem meg addig, ahol most vagyok, de végre elindíthattam a saját üzletem. Van egy aprócska boltom Londonban, de főleg a webshop életeti a vállalkozást. Horgolt termékeket illetve mintákat készítek és értékesítek.Ezt úgy értsd, hogy kendőtől a pulcsiig, macskától a csacsiig mindent amire igény van. Márpedig igény elég sok mindene van.
- Mesélj erről a hosszú útról! Mit dolgoztál mielőtt belevágtál ebbe?
- Tizenhat éves korom óta dolgozok, eleinte ugye csak nyaranta aztán félállásban. Voltam teremőr két szezonban egy aprócska múzeumba, három évig éjszakáztam egy bárban pultosként, aztán voltam ruhabolti eladó, virágkötő, pincér, dolgoztam színházban mint mindenes, iskolában mint titkárnő, voltam csokikóstoló, gyógyszerértékesítő és éenekesnő egy cirkuszban. Igen, nem sokáig maradtam egyik helyen sem, leginkább az útkeresés jellemezte ezt az időszakot.
- Hol tanultál meg horgolni?
- Az apai, mármint a Jason apai nagymamám tanított meg. Jaj nem mondtam még? Két apám van. Szóval a nagyitól, aki mindig elvitt magával a nyugdíjas kézimunka szakkörbe. Imádtak a nénik, én meg fogékony gyerek voltam, szóval ebben az időben a horoglás mellett sok mást is megtanultam. Például kötni, varrni, hímezni, gyereket nevelni és férjet fogni.
- Akkor miért nem vagy még férjnél?
- Mert nem találtam olyat aki egy éjszakánál tovább képes lenne elviselni, vagy akit én megtűrnék magam mellett ennél tovább. Ne érts félre, lehet épp te leszel az, csak eddig úgy tűnik nem találtam meg azt, akit kéne. Meg hát szeretem a szabadságom, nem akarok még elköteleződni. Ki akarom élvezni hogy fiatal vagyok.
- Szóval gyereket sem akarsz? Az elég nagy elköteleződés azért.
- Dehogynem, csak nem most. Imádom a gyerekeket, én egyke vagyok, szóval mindenképp többet szeretnék, hogy ne legyen olyan uncsi nekik, mint nekem volt. Jelenleg egy macskával tréningezek, egy maine coon cicám van, Cica.
- Találó névválasztás. Mit csinálsz hétvégente?
- Dolgozom. A munkám nem korlátolható be öt napos nyolctól négyig munkarendbe.
- Értelek. Hova utaznál el a legszívesebben?
- Elég sok helyen jártam már, a kedvencem Olaszország volt, szóval szerintem jelenleg oda. De valószínű ha ezt holnap megkérdezed egy tök másik országot fogok választani. Elég spontán vagyok, szóval igazából lehet hogy a hétvégén el is ruccanok olaszba pihenni kicsit.
- Szóval világlátott ember vagy. Melyik ország tetszett a legkevésbé? Vagy hova nem mennél vissza?
- Pakisztán. Sok mindenre nem is emlékszem abból az útból, nem véletlenül.
- Szoktál főzni?
- Mikor hogy van időm. Általában sajnos ilyen luxus tevékenységekre nincs időm, ezért rendelek, de amúgy nagyon szeretek, szóval ha mégis úgy alakul akkor szívesen főzök és szerintem jól is.
- Nos örülök, hogy igent mondtál, de sajnos úgy érzem mi nem egymásnak lettünk teremtve. Jobb az őszinteség, tudod. További szép estét!

Néhány másodpercig meredten bámul a férfi eltűnő sziluettje után majd rendel magának még egy kört.

Nem fél kihasználni metamorf mágiáját. Ha csak gyengécskén is, de jelen van benne és ez épp elég arra, amire ő használni szereti. Hajszíne és hossz hangulatával együtt változik, mikor milyenre kívánja olyanra alakítja.
Széles állcsonját, mélybarna szemeit, széles orrát és vékonyívű szemöldökét sosem piszkálja. Úgy érzi, ha már az arcához is hozzányúlna mágikus módon elveszítené önmagát, a hajváltással azonban inkább csak megvalósít egyfajta önkifejezést.
Épp úgy mint ruházatában. Szereti a színes, feltűnő, disszonáns darabokat. Lételeme a polgárpukkasztás, a lehető legváratlanabb helyeken a lehető legváratlanabb szerelésekben képes megjelenni. A hétköznapokban azonban inkább a sportosan elegáns felé kezd tolódni csapongó ízlése, elvégre jelenleg a komoly üzletasszony szerepében tetszeleg, nem tenne jót a marketingnek, ha egy rossz megjelenéssel saját magának tenne keresztbe. Ruhatárában mégis előrébb helyezi a funkciót, tehát a kényelmet mint a megjelenést. Hiába, hogy az adott darab a Vouge címlapjáról szabadult, ha nem érzi benne komfortosan magát sosem fogja viselni többé. Különben a legtöbb darabot ő maga vagy a szülei készítik, így erre nincs igazán gondja.