Munka: Akadémista a DD Mágusakadémián (végzős az Intelligens Mágikus Lények Tanulmányozása szakon)
Családi állapot: Single forever
Patrónus: Páva
Pálca: Ciprusfa, pávatoll, tizenkét hüvelyk
Amit szeretnek bennem
A barátaim szeretik, hogy nagyszájú vagyok, erős a humorom, bátran vállalom önmagam és hiszem, hogy egy mosoly hidat képezhet két ellentétes álláspont között.
Ami zavar bennem másokat
Az ellenségeimet roppantul idegesíti, hogy nagyszájú vagyok, erős a humorom, bátran vállalom önmagam és hiszem, hogy egy mosoly hidat képezhet két ellentétes álláspont között. (Oké, ez nem volt túl szellemes, de majd kihevered, puszi.)
Ha tükörbe nézek
Ezüstszőke haj, égkék szemek, széparcú srác, blabla. De ha adsz egy-két órát, fogom a sminkkészletem, pár gönc, és olyan díva áll előtted, hogy mind a tíz ujjad megnyalod. Mikor hogy tartja kedvem. Az emberek általában így is, úgy is megnéznek, legyen szó pasikról, vagy csajokról. Persze nem hibáztatom őket érte. Igazából a bal könyököm is szebb, mint a legtöbb ismerősöm feje, szóval legeltessék csak rajtam a szemüket, hátha ellesnek pár trükköt.
Családom
Apu
Hugh Miller, botanikus. Tőle örököltem a növények szeretetét. Imádnivaló ember, bár azt hiszem, sok mindent nem értünk egymásban, de igazából ő általában is jobban elvan egy fikusszal, mint az emberekkel. Arra, hogy meleg vagyok, ugyanúgy reagált, mint arra, hogy varázsló, idézem: „Hmmhmm, nocsak, nocsak.” De mindez sosem volt akadálya a feltétlen szeretetnek, amit egymás iránt érzünk.
Anyu
Imogen Miller, színésznő. Neki köszönhetem a színház, az ének és a tánc iránti rajongásom. És most nem arra gondolok, hogy egy drama queen vagyok, hehhe. Egyenesen rajongva fogadta anno a hírt, hogy varázsló a gyermeke. Rendszeresen kell buta kis bűbájokkal szórakoztatnom, imádja nézni, még mindig úgy rácsodálkozik, mintha először látná. Azt hiszem, legjobban önmagát szereti a világon, de szoros versenyben én vagyok az ezüstérmes.
Apróságok
Amortentia
A ciprusfák, na meg a kék jácintok illata kora tavasszal, apu kertjében. Azok a férfiparfümök, amikben dohány van (akár magamon, akár máson ). Meg adom az olajszagot… igen, azt, amikor krumplit, vagy húst sütnek, azt, ami az olcsó gyorséttermekben terjeng. Tudom, cink, de ez van.
Mumus
Attól, hogy nem élhetem meg önmagam. Hogy keretek közé szorítanak. Hogy nem fedezhetek fel, nem kísérletezhetek, nem hibázhatok, és nem tanulhatok ezekből a hibákból. Rettegek az érzéstől, mikor nem élsz, csak túlélsz. (Meg van az, mikor az idő előrehaladtával megereszkedik a felső szemhéjad. Tudod, úgy rálóg a szemedre. Na, jó, erre már ki kellett, hogy fejlesszenek egy korrigáló-bűbájt, ugye??)
Edevis tükre
Jó állást kapni a Minisztériumban (ezen talán meglepődsz, de tényleg nagyon szeretnék az Értelmes Lény Tagozaton, a Vérfarkassegítő Irodánál, vagy a Mágus-Mugli Kapcsolatok Hivatalánál dolgozni). És szeretnék majd egyszer egy színes, őrült, nem hétköznapi, de szeretetteljes családot alapítani valakivel.
Hobbim
Színészet, éneklés, tánc, kertészkedés, shoppingolás, kötetlen csacsogások és mély beszélgetések egyaránt.
Elveim
Mindig légy hű önmagadhoz. A jövődnek szüksége van rád, a múltadnak nem. Hagyd, hogy a mosolyod megváltoztassa a világot, de ne hagyd, hogy a világ megváltoztassa a mosolyod. És soha ne viselj fehér harisnyát, mert az senkinek nem áll jól. (Nem, még neked sem. Nem, még ahhoz a ruhádhoz sem.)
Amit sosem tennék meg
Noha őszinte és szabadszájú vagyok, de soha nem bántanék meg senkit akarattal. Soha nem tudnék semmiféle élőlénynek ártani, legyen az állat, vagy növény. Nem hagynám cserben a barátaimat és a családomat. (Ja, meg nem néznék végig egy kviddicsmeccset.)
Segíteni másoknak, és egyenlőséget teremteni felek között, legyen szó akár mágus-mugli kapcsolatokról, vagy a mágusok és a varázslények közti viszonyról. Egy olyan világban szeretnék élni, ahol a gondolata sem merül fel egy harmadik varázslóháborúnak.
Ami a legkevésbé fontos számomra
Rang, származás, és hogy tartalmaz-e cukrot az üdítőm. (De most tényleg, csajszi, lenyomsz egy milliókalóriás menüt, ami feltáplálna egy egész kviddics-csapatot is, de sokkot kapsz, ha a kólád nem zero…?)
Amire büszke vagyok
Vannak persze, akik nem kedvelnek, de sokkal több barátom volt a Roxfortban is, és így van ez most, az Akadémián is. Őszinte vagyok, és szavahihető. Emellett kiemelkedő empátiával vagyok képes fordulni bárki felé, és hiszem, hogy kitűnő diplomáciai képességeimnek jó hasznát fogom még venni jövőbeni karrierem során is. (Basszus, ezt beleírom az önéletrajzomba is.)
Ha valamit megváltoztathatnék
Magamon semmit. De rengeteg erőszak és gonoszság van szerte a világon, ami ellen nap, mint nap felveszem a kesztyűt a magam módján.
Így képzelem a jövõmet
Sikeres karrier, amit nem pénzben, vagy beosztásban mérek, hanem eredményes, érdemi munkában a béketeremtés terén. Boldog család, tudod, papa, papa, gyerekek, így mondják, ugye? (Ja, meg tuti meg lesz már csináltatva a szemhéjam.)
Életem története
Piros – A vér színe, mely ujjaimról csordult alá, ahogy a fejemen lévő sebhez nyúltam. Tízéves voltam és egy általános iskola udvarán feküdtem. Körbeálltak a nálam három-négy évvel idősebb srácok, akik rendszeresen hangot adtak nemtetszésüknek velem kapcsolatban. És ez a hang az ökölcsapások és az engem ért szidalmak hangja volt.
Narancs – Ilyen színűre változtattam a sebet takaró jókora tapaszt, hogy vidámabb hangulatba kerüljek. Ettől az akaratlan és megmagyarázhatatlan történéstől aztán kisebb sokkot kaptam és elhitettem magammal, hogy bizonyára agyrázkódást is szenvedtem, azért hallucinálok színváltó kötszerekről.
Sárga – Házam zászlajának színe egy évvel később, újdonsült iskolámban. A Hugrabug elveivel és tanításaival az első pillanattól kezdve abszolút szimpatizáltam. Ahogy először léptem be a virágokkal díszített, napfényes klubhelyiségbe, hogy elüssem barátaimmal az órák előtti időt, úgy éreztem, minden a helyére került.
Zöld – A friss, harsogó fű és a terjedelmes lombú fák színe otthon, a kertünkben a nyári szünetben. Imádtam csak úgy elterülni a gyepen, és kémlelni az égen úszó, változatos formájú felhőket. Kiskorom óta rajongok a növényekért, kiváltképp’, hogy ez volt apuval közös nyelvünk, így a legtöbb időt a kertben töltöttük együtt.
Kék – Annak a gyönyörű szempárnak a színe, amikben folyton elmerültem, ha az a helyes hollóhátas fiú, aki a szempár gazdája volt, nem figyelt. Az első szerelem színe. Az ébredés színe. A felnőtté válás színe.
Lila – Ez meg annak a rettentő kurvás miniruhának a színe, amit a tizennyolcadik születésnapi partimon viseltem a Sohoban. Tudod, az a fajta ruha volt, ami minden indokolatlan helyen tele van szórva csótányméretű strasszokkal és sokkal kihívóbb benne az ember, mintha eleve csak fehérneműben járkálna. Roppant szórakoztatónak találtam, hogy finom vonásaimmal, egy jól kivitelezett sminkben mindenki nőnek nézett. Ezzel amúgy a későbbiekben is sokszor elmulattattam magam.
És így az apró részletekből máris kirajzolódik életem szivárványa. Full költői vagyok, ugye? Egyébként meg már eleget megtudtál rólam. Jelenleg végzősként az Akadémián azon dolgozom, hogy jó állást kapjak, lehetőleg a brit Mágiaügyi Minisztériumban. Az eredményeim alapján erre abszolút megvan az esélyem, félreértés ne essék. Csak hát persze, tudom, az élet nem tündérmese, szóval először valószínűleg aktatologatással, vagy kávéfőzéssel kell beérnem. Esetleg egy félállással, de nem baj, majd mellette elmegyek eladónak Zonko Csodabazárjába, vagy segíteni a kocsmában az öreg Madame Rosmertának a forgalmasabb estéken. Imád engem a vén kanca. Lényeg, hogy beegyem magam a megfelelő körökbe és minél előbb azzal foglalkozhassam egy felelős pozícióban, amivel szeretnék. Szóval ja, én a hatalmat jóra használnám, meg minden, csak azért nem bánnám, ha csillannának a galleonok is közben, mert hát mugli származású ír srácként nem mindenhol könnyű érvényesülni, főleg ha az embernek van is némi egyénisége, érted.
Na, mindegy, szóval mivel már csak egy félév van vissza a suliból, áttettem a székhelyemet Londonba és igyekszem barátokat szerezni, meg kapcsolatokat építeni. Persze a roxfortos barátságok jórészt megmaradtak, ez sokat számít. Mondjuk megmaradtak az ellenségeskedések is, amiket igazából máig nem tudok megemészteni. Maga vagyok a béke és szeretet, nem tudom, hogy lehet velem nem kijönni. Oké, néha makacs vagyok, meg harsány, vagy éppen javíthatatlan álmodozó, szétszórt, időnként túl éles a nyelvem, előbb beszélek, mint gondolkodom, és előfordul, hogy a rámenősséget hajlamos vagyok indiszkrét közvetlenséggel fűszerezni, de ennyi. Ez igazán nem ok arra, hogy bárki ne kedveljen, nem? Na, mindegy, az ő bőrük aszik össze negyvenéves korukra a stressztől meg az idegtől, nem az enyém.
Inkább megyek és megiszok egy vajsört az Akadémia melletti kis kávézóban. Remélem, nem az a vörös hajú pincércsaj lesz, aki a múltkor, mert befordulok attól, hogy folyton engem bámul. Igazából nem tudom eldönteni, hogy tetszem neki, vagy csak fél, hogy az a helyes kis csapos rám vet szemet és nem rá. Mondjuk talán több esélye lenne, ha nem úgy húzná ki a száját, mintha zsírkrétázna. Mármint csajszi, én csak szólok, de ez egy szabad ország, szóval Isten éltesse az orrcimpákig felszaladó lila szájfényeket.
Hát te aztán tényleg egy igazi szivárvány vagy ebben a gyakran sivár és szürke világban ! Több hozzád hasonló emberre lenne szükség, bár sajnos erről sokan nem osztják a véleményemet - de ezt nálad jobban senki sem tudja, meg kellett már tapasztalnod, milyen, ha mások a puszta létezésedet sem akarják elfogadni. Hatalmas szerencse, hogy támogató család áll mögötted, akik elfogadtak a kezdetektől fogva (bár valljuk be őszintén, "a gyerek tud varázsolni" felismerés után már valószínűleg azon sem lepődtek volna meg, ha azt mondod nekik, valójában kentaur vagy). A karrierrel kapcsolatos álmaid biztos vagyok benne, hogy sikerrel zárulnak majd. Nem csupán azért, mert nyilvánvalóan sokat dolgozol érte az Akadémián, hanem azért is, mert ezt a pályát rád szabták. A vérbeli exhugrabugos személyiséged tökéletesen alkalmassá tesz az elnyomott, nehéz sorsú varázslények jogainak védelmére vagy éppen a muglikkal való kapcsolattartásra. Már csak abban reménykedjünk, hogy a szemhéjaddal nem történik meg az a bizonyos rettegett dolog, bár a megfelelő párválasztás esetén talán ez sem áll majd a boldogság útjába Futás foglalózni és játszótársakat keresni!
). Meg adom az olajszagot… igen, azt, amikor krumplit, vagy húst sütnek, azt, ami az olcsó gyorséttermekben terjeng. Tudom, cink, de ez van.
! Több hozzád hasonló emberre lenne szükség, bár sajnos erről sokan nem osztják a véleményemet - de ezt nálad jobban senki sem tudja, meg kellett már tapasztalnod, milyen, ha mások a puszta létezésedet sem akarják elfogadni. Hatalmas szerencse, hogy támogató család áll mögötted, akik elfogadtak a kezdetektől fogva (bár valljuk be őszintén, "a gyerek tud varázsolni" felismerés után már valószínűleg azon sem lepődtek volna meg, ha azt mondod nekik, valójában kentaur vagy). 
