Sajnos ehhez a részhez nem sok mindent tudok írni, de egyik legfőbb célom, hogy ez másként legyen. Négyéves voltam, mikor apám eltűnt az életemből, anyám még csak a nevét sem hajlandó kiejteni a száján. Azóta akárhogy próbáltam megtudni róla bármit is, nem jártam sikerrel.
Édesanyám
Padma Patil. Nem sokkal azután, hogy végzett a Roxfortban (Hollóhát), és épphogy' kapott egy jó állást a Mágiaügyi Minisztériumnál, megismerkedett apámmal, és megszületett a bátyám, majd nem sokkal utána én. Az első pár évben minden a legnagyobb rendben volt, idilli család, jómód, béke, szeretet. Na, ez az a rész, amire én már alig emlékszem. Négyéves koromban ugyanis apám és a bátyám rejtélyes hirtelenséggel eltűnt az életünkből, anyám pedig fogta magát és elköltöztünk Jaipurba, Indiába, ahonnan ő származott. Felnézek rá, egy nagyon értelmes nő és szerető anya, egy részről igazi példakép számomra. Viszont azt hiszem, ítélőképessége és józan esze egy része ráment az érzelmi veszteségre, amit átélt. Gyerekkorom szinte egészét vele kettesben töltöttem, szinte buborékba zárva a külvilágtól, így mindenkinél jobban kötődöm hozzá. Azonban ahogy idősebb lettem, egyre inkább zavart az, hogy semmit nem hajlandó megosztani velem apámról és a testvéremről és igencsak túlzásba vitte a féltő aggódást is. Most, hogy visszaköltöztem Angliába, sokkal ritkábban beszélünk, és furcsamód az erőteljes hiánya mellett némi megkönnyebbülést is érzek ezáltal, ami miatt gyakran mardos némi bűntudat. Hát még ha tudná, hogy feltett szándékom megtalálni az apám és a bátyám…
Testvéreim
Chandresh, az egy évvel idősebb bátyám, akit négyéves koromban láttam utoljára. A nevén kívül semmit nem tudok róla, csak annyit, hogy apámmal él valahol. Őt is nagyon szeretném megismerni.
Párkapcsolat
Komoly nincs, és nem is volt soha. Kissé félek, vagy inkább idegenkedek ugyanis a férfiaktól, mivel teljesen női társaságban, szinte a világtól elzárva nevelkedtem. Mióta Roxmortsban élek és az üzletemet vezetem, kezdek szabadabb és rámenősebb lenni, de szerelmes még sosem voltam.
Életem története
Ahogy az utolsó varázsgyertya, drágaköves karkötő és gyógynövényszérum is a helyére került a polcokon, kilépett vadonatúj üzletének ajtaján, hogy szívjon egy kis friss levegőt. Szembefordult a friss festékszagot árasztó bronzszínű ajtóval, és felnézett a díszes betűkkel szedett cégérre: „Aranycsakra ereklyetár”. Többhetes kemény munka után nyitásra kész hát a hely, ami csak az övé és amiről oly’ régóta álmodott. A bolt felett lévő hangulatos lakása szintén teljesen berendezve várja, hogy új otthonává váljon. Rövid sétára indult, kiélvezve a csípős kora reggeli levegőt. Roxmorts most csendesen pihent, remek alkalmat adva arra, hogy elvesszen emlékeiben.
Szinte egy előző életnek tűnt az a hét év, amit a Roxfortban töltött, s melynek során rendszeres hétvégi látogatásokat tett a faluban is. Pontosabban nem csak hétvégieket, de a titkos látogatásokat a Szellemszállásra most inkább hagyjuk. Valahol tökéletesítenie kellett szérumjait, és energiát árasztó mágikus gyertyáit, melyeken iskolás évei alatt foglalatoskodott. Na, meg az sem ártott, ha nem mindig a mosdóban kellett elrejtőznie, ha transzba akart esni…
Nos, tehát, a Roxfortos évek. Nagyon szerette volt iskoláját, és rengeteget köszönhetett neki, noha az utolsó két évben inkább úgy érezte, hátráltatja céljai megvalósításában. Mikor kilenc évvel ezelőtt először hajtotta álomra fejét a Hollóhát tornyának lányszobájában, társai izgatott suttogását hallgatva úgy érezte, semmi keresnivalója itt. Előtte hét évig Indiában élt, anyjával kettesben, aki túlféltő szeretetével szinte megfojtotta és nem sok lehetőséget hagyott a körülötte lévő világ megismerésére, kortársaival való közös időtöltésre. Talán amiatt alakult így a helyzet, amiért apja egyszercsak felszívódott, és magával vitte egy évvel idősebb bátyját is. Ő ekkor négyéves volt még csupán és mindennek rá és anyjára gyakorolt hatását a következő évek során értette meg és érezte csak igazán.
Mikor tizenegy éves korában megjött tehát a bagoly, mely azt a bizonyos levelet szállította neki, és így hét év után újra visszakerült Angliába, sőt, rögtön egy csapat idegen gyerekkel és tanáraival volt körülvéve, egyfajta sokként érte a hatalmas változás. Első éve jóformán ráment arra, hogy néhány társa gúnyos megjegyzéseitől kísérve megpróbálja megtalálni önmagát ebben az új helyzetben és megtanuljon kontaktot teremteni másokkal. Legtöbbször a könyvekbe és a tanulásba menekült, így nem volt kérdéses, hogy az évek alatt végig éltanuló volt. Azonban a valódi fordulópont a második évben jött csak el.
Sosem felejti el azt az októberi éjszakát, amikor első rohamát kapta. Még ma is hajlamos ezt a kifejezést használni rá, mert mint később, halálra rémült társaitól megtudta, kívülről igen ijesztő benyomást keltett, ahogy kifordult szemekkel motyogott magában, és görcsösen rázkódott. Ő ebből mit sem érzett, mindössze arra emlékezett, amit ezalatt látott. Minden egyes alkalommal, mikor ez történt vele, egy számára ismeretlen ember hangja szólt hozzá. Kissé torzítva hallott férfihang volt, az életkorát képtelen volt megítélni. Arcot nem, csak elmosódott körvonalakat látott. Mint kiderült, Doe (ahogy a „John Doe” kifejezés után elnevezte magában) ugyanúgy meglepődött azon, hogy valahogy összekapcsolódtak mentálisan. Egy idő után, ahogy a nagyjából hetente jelentkező rohamokat megtanulta irányítani, előre érezte közeledtüket, nyugodtabban tudott „beszélgetni” vele, abban a pár percben, míg ebben az állapotban volt, mivel olyan helyre vonult, ahol egyedül lehetett, nem látta senki, nem próbálták feléleszteni. Először Doe lett a barátja a való életben nem létezők helyett, majd a vele való beszélgetéseknek köszönhetően lett ő maga is egyre nyitottabb, közvetlenebb, így kötve a Roxfortban is barátságokat.
Az egyik legfurcsább dolog az volt, hogy a srác (vagy férfi) semmit nem árult el magáról, hogy ki ő, hány éves, honnan jött, mit csinál. Egy idő után már azon is elgondolkodott, hátha egy már halott személlyel teremtett kapcsolatot, esetleg a múltban, vagy jövőben élő emberrel beszélget. Ez felélénkítette a hipnózis, jóslás, és a túlvilág iránti eleve meglévő érdeklődését, miközben különböző, saját maga által kikísérletezett bájitalokkal és varázsigékkel próbálta meg immáron maga előidézni a transzbaesést, hogy bármikor beszélgethessen a személlyel, aki oly’ nagy hatással volt rá. Mindez persze iskolás társai elől titokban tartva zajlott. Nem akarta, hogy még furcsábbnak tartsák, mint amilyennek azelőtt, és újra elkerüljék a baráti kapcsolatok.
Doe vezette végül ide, Roxmortsba is. Hetedéves korában, mikor már öt éve rendszeres kapcsolatban voltak egymással abban a rejtélyes, módosult tudatállapotban - amelyet végül már szinte teljes egészében képes volt irányítani bizonyos korlátok között -, a fiú egyszercsak közölte vele, hogy az lesz az utolsó beszélgetésük. Magyarázatot nem adott, azonban olyan üzenetet hagyott hátra, amely megváltoztatta Vedhika addigi életét: „- Ha húszéves leszel, költözz Roxmortsba. Nyisd meg az üzletet, amiről álmodozol, és egyszer talán majd találkozni fogunk. Apád és a bátyád megtalálnak majd ott. Légy jó, V.” Azóta sem sikerült kapcsolatot teremtenie rejtélyes barátjával, és ennek immár három éve.
Egy ideig megpróbálta elfelejteni ezt az egész furcsa barátságot, vagy minek is nevezhető, aminek szinte rabja lett tizenkét éves korától. A Roxfort elvégzése után visszatért Indiába, ahol rengeteg alkalma nyílt tökéletesítenie képességeit a területeken, melyek érdekelték. Előfordult, hogy néha a sötét mágia tanulmányozásába is mélyebben merült bele, ahogy az a legtöbbek jóérzése szerint helyénvaló lett volna, de világok közötti kapcsolatokat, életet és halált kutatni nyitottságot és merészséget igényelt. Egyébként is betegesen aggódó anyja egyáltalán nem támogatta elképzeléseit, és amikor tudomást szerzett Doe-val való többéves kapcsolatáról, egyenesen halálra rémült, és valamiért megpróbálta megakadályozni, hogy visszatérjen Nagy-Britanniába.
Valójában pont ezzel a számára már jól ismert, elviselhetetlen viselkedésével vette rá, hogy huszadik születésnapján, három év után újra itt legyen, közel volt iskolájához, megnyitva üzletét. Na és persze minden eddiginél elszántabban és ambíciózusabban kutatva ismeretlen ismerőse, illetve apja és testvére után, mindeközben cselekhez folyamodva, határokat feszegetve, erkölcsöket próbára téve, ha az ügy azt kívánja…
Ha tükörbe nézek
Megjelenésem tipikus indiai jegyeket mutat. Olajbarna bőr, hosszú, hollófekete haj, csokoládébarna szemek. Rendszeresen hordok szárit, szeretem a hangsúlyos, keleties kiegészítőket is.
Amit szeretnek bennem
Ha nagy nehezen megkedvelek és a bizalmamba avatok valakit, ahhoz lojális vagyok. Kitartó, energikus, kreatív személyiségként ismernek.
Ami zavar bennem másokat
Sok időt töltök egyedül, gyakran van szükségem az énidőre. Nem vagyok olyan ember, akivel könnyű hétköznapi csevegéseket folytatni, sok minden népszerű dolog nem érdekel, legtöbb hobbim pedig sokak számára fura lehet. Hát, még ha mélyebben belelátnának a dolgokba… .
Apróságok
Amortentia
A füstölő bódító illata, fűszeres parfümök, mézédes rózsa. A készülő curry szúrósan ínycsiklandó aromája egy színekkel és szagokkal teli, nyüzsgő piactéren. Na, és persze a temetőkben növő fák és növények illata, melyek egykor volt életek hamvaiban gyökereznek...
Mumus
Bele sem merek gondolni, mi lenne, ha nem érném el a céljaimat, melyek oly’ régóta vezérelnek. Szociálisabb vagyok, mint egykor, de a nagy tömegek, a verőfényes, hangos nyári napok még mindig rossz érzést keltenek bennem.
Edevis tükre
Egy teljes, szerető, boldog családban élni. Emellett pedig minél alaposabban és szerteágazóbban megtanulni irányítani az emberi elmét és érzékelést.
Hobbim
Ékszereket és dísztárgyakat készítek drágakövekből, illetve bűbájjal felruházott gyertyákat öntök különböző lelki és mentális problémák kezelésére, vagy bizonyos célok eléréséhez. Ha úgy adódik, halott emberek kedvenc személyes tárgyait gyűjtöm, melyek segítségével a holtakkal való kommunikációt próbálom gyakorolni. Ja, meg szívesen elfőzőcskézem, ha időm engedi.
Elveim
”A biztonság hiánya a tudás hiányában áll fenn. A tudás nem elég, alkalmazni is kell. Akarni nem elég, tenni is kell.”
Amit sosem tennék meg
Nem hagynék félbe, vagy adnék fel valamit, amibe belekezdtem. Nem ártanék készakarva olyanoknak, akik fontosak számomra.
Ami zavar
Az emberi ostobaság, mások háta mögött való pletykálkodás, kárörvendés, földhözragadtság. És a nagyon harsány alakokat sem kedvelem.
Ami a legfontosabb az életemben
Tanulni, tudni, felfedezni, alkotni.
Ami a legkevésbé fontos számomra
Népszerűség, felszínes emberi kapcsolatok, anyagi javak.
Amire büszke vagyok
Eltökéltségem, rátermettségem. Saját termékeim, új kis boltocskám.
Ha valamit megváltoztathatnék
Nem érezni néha, hogy az életem legnagyobb része egy kétségbeesett kísérlet különböző hiányok pótlására...
Így képzelem a jövõmet
Boldog, szerető családban, végre egyszer békével a szívemben.
Először is ne haragudj a hosszú várakozási időért, kicsit sűrűn indult ez az év - de micsoda öröm, hogy éppen a te karakterlapod kerül először elfogadásra! Nem tudnám megmondani, mikor olvastam utoljára ennyire ötletes, ennyire kreatív karakterlapot. A családtörténeted, a képességed, a céljaid, de még a munkád is annyira izgalmas személyiséggé tesznek, hogy bűn lenne nem követni ezek után az életed alakulását. Nagyon szeretem, amikor valaki ilyen természetességgel tudja megjeleníteni egy számunkra idegen kultúra apró elemeit, belefűzni úgy a karakterbe, hogy ne csupán egy Wikipedia szócikk másolatának tűnjön, hanem valódinak hasson. Neked ez maradéktalanul sikerült . Nagyon érdekes továbbvezetése ez a Patil ikrek hézagos történetének, hiszen nem sokat tudunk róluk azon kívül, ami valamilyen módon kötődött Harry életéhez. Nagyon kíváncsi vagyok édesapád személyére, remélem, őt és a bátyádat is hamarosan megismerhetjük majd. Így is túl sokat kellett már várnod, szóval futás foglalózni és játszótársakat keresni !
. 
