Lynch; Imogen

- Kérem, ne aggódjon Ms. Lynch, a válaszait bizalmasan kezeljük.
- Attól tartok, nem ért engem: azt szeretném tudni, miért nem végezheti ezt a nővérem?
- Ms. Lynch, ön az utolsó, az egész csapat átesett ezen az egyszerű vizsgálaton. És most kérem, nyugodtan dőljön hátra, hunyja le a szemét. Általános kérdéseket fogok feltenni.
- Rendben.

- Milyen kiaknázatlan tehetség rejlik önben?
Ismerek egy csomó hajfonást. Kislányként minden napra más frizurát készítettem a húgomnak, meg egyszer a bátyám fürtjeit is teleaggattam csicsás hajgumikkal. Úgy festett, akár egy sün, de valamilyen oknál fogva nem szereti reklámozni.

- Hirtelen esik szerelembe?
Nagyon is.

- Mi az első dolga ébredés után?
Kikapcsolom az ébresztőt, ami még nem szólalt meg. Ne firtassuk.

- Van rossz szokása?
Néha kaparászom a körmöm melletti bőrt, nem túl esztétikus.

- Ha egy napra egy másik ember lehetne, kit választana és miért?
Magamat, férfi kivitelben. Talán lenne esélyem rájönni, hogyan működnek.

- Édes vagy sós?
Sós.

- Milyen volt élete első csókja?
Türelmetlen. A Roxfort Évszak Termében történt, negyedévben. Épp csak beléptünk a háztársammal, mikor rózsaszínbe borult körülöttünk minden, apró levelek hullottak alá, tisztán emlékszem, arra sem jutott szusz, hogy elámuljak, mert a srác félrehúzott, és megpróbálta letuszkolni a nyelvét a torkomon. Döbbenten pofoztam fel, teljesen elkeseredtem... mire a terem télre váltott.

- Mi volt a legjobb tanács, amit valaha kapott?
Hogy soha ne tegyek olyat, amiről tudom, megbánhatom. Elfelejtettem megfogadni.

- Ki a legviccesebb ember, akit ismer?
A nővérem, miután sértetten felhúzza az orrát és azt hiszi, aranyos; a bátyám, amikor teknős módjára benne ragad a vendégmarasztaló kanapémban; és a húgom, ahogyan betemeti őt az állatkertje.

- Könnyedén zavarba lehet hozni?
Épp ellenkezőleg. Szokásom melltartóban létezni a lakásomban, és úgy ajtót nyitni - a pizzafutárnak, az alsó szomszédnak, vagy bárkinek, ráadásul a múltkor sikerült a bátyámmal is farkasszemet nézni. Nagyjából. Ha a jövőben ön keresne, már aligha érheti meglepetés.

- Mivel hozza rendbe magát egy durva nap végén?
Forró, habos fürdőt veszek egy kis whiskyvel, közben kapcsolok valami kellően zsibbasztó sorozatot. Mostanság a Big Bang Theory vezeti a lehetőségek listáját, és nem ritka, hogy elpilledek rá. Rendszerint a kihűlt vízben ébredek Sheldon sopánkodására, de baromira feltölt.

- Mikor sírt utoljára?
Úgy pár hónapja, egy menstruáló pillanatomban. Szendvicset készítettem, felvágtam a paprikát, majd észrevettem, hogy bébipaprikát nevelget magában. A macskám végignézte a hüppögésemet, és hallgatta a "hogy lehet valami ennyire cuki?" értetlenkedésemet. Tutira kitért a hitéből.

- Nappali vagy éjszakai típusnak nevezné magát?
Mindkettő. A hosszú nappalokat hosszú éjszakák követik, a késői órákat viszont hasznos pihenéssel töltöm. A testem után muszáj az agyamat is lefárasztani.

- Mi akart lenni kiskorában?
A rokonság kezdetben meg volt győződve róla, hogy csakis a kviddicsezés vonz, pedig volt időszak, amikor szívesebben lettem volna kutató, hogy feltaláljam a gyógymódot a húgomnak.

- Van valamilyen furcsa testi képessége?
Ki tudom akasztani a bal hüvelykujjamat a helyéről. Akarja látni?

- Figyelj csak, Imogen. Nagyon penge voltál tavaly a tizenhetedik percben, de idén a csapat nevében kérlek, időzítsd egy kicsit későbbre a cikeszt, oké? Hadd érvényesüljünk mi is.

Szüntelenül időzítek Creevey, minden áldott reggel, ma is az ébresztő előtt percekkel felvert a biológiai órám - ezer hála, amiért nem infarktussal kezdem a napot -, mégis, annyiféle kimenetele lehet a Tornádók új, Hentesként elhíresült fogójával vívott harcomnak, hogy esküszöm, fogmosás közben sem sejthettem, mire kérsz. Persze, szakmailag nagyon ott van a barátságos kis vállon veregetésed, sosem hagyod ki a csapattagok személyre szabott lelkesítését az öltözői beszédet követően, de úgy tűnik, nem engedhetem idő előtt feldarabolni magamat a cikesz hajszájában, pedig én tényleg megismételném a tavalyi alakításomat, épp csak bemelegednétek, mikor lefújnák a meccset. Snitchy második alkalommal szolgált rá a nevére, írnák a cikkek valamelyik bekezdésben.
Nemsokára kiröppenünk a pályára, és pontosan tudom, hol keressem a kis pereputtyot a nézőtéren. Szóval, tegyük meg a tétjeinket Creevey, apám vajon ujjongva fog a levegőbe bokszolni, vagy imával kísérnek át a Mungóba, ahol féltucat medimágus próbál majd életben tartani?

- Nos, ha a Hentes is úgy akarja.

Ezelőtt soha, senkitől sem tettem függővé magamat, pláne nem egy ellenféltől, és felfordul a gyomrom, ahogy eszembe jut - persze, mikor a csapzott tükörképem gond nélkül dörgöli az orrom alá azt, amit jéghideg csapvízzel sem tudok lemosni róla. Könyékig nedves az alkarvédőm, már rég nem a mosdóban kéne dekkolnom, de az adrenalin helyett hányinger áramlik bennem. Látom a rémképeket az elkövetkezendő after partykról, a kamu-nyájas Imogenről, aki egyre kevésbé tud őszintén a társai szemébe nézni, mióta széttette a lábait, mert sanszos, hogy ez vezeklés, és amennyiben túlélem a Hentessel való találkozásomat, már ma este ünneplünk - és simán felbukkanhat a pasas, akivel felelőtlen játszmát űztem. Szegény, talpig becsületes Creevey, ha volna fogalma róla, hogy az állófogadásról nem a pocsék közérzet miatt távoztam, ha csak sejtené, hogy a piac legkomolyabb seprűmodelljeit némi szolgáltatásért cserébe kaptuk meg, és a külföldi edzőtábor költségeinek fedezése is a testemen múlott, megkockáztatom, semmi sem így zajlana.

- Az ég hívja Snitchy-t, gyere, mindjárt zúzunk!
- Kösz, megyek!

Nem, hogy Creevey, nem, hogy a többiek, de főleg anyám nem veregetne vállon, ha kiderülne - pedig mostanában a kelleténél is többször tájékoztat, nem sok híja, hogy kétségbeesetten igyekezzen sulykolni, a hormonrendszerem nem szorulhat örökké a háttérbe, mert az a rengeteg stressz és fizikai megterhelés, aminek kiteszem, biztosan nincs rá jótékony hatással, és lesz egy pont, ahonnan slussz, meddővé válik már a családalapítás gondolata is. Imogen nőiessége kifutott, csak a karrierjével befutott, meg az összes világvége aspektus, amit akarsz, a lényeg, hogy egy rossz szót se Arlene asszonyi koráról, átlátszó dolog témát terelni, egyébként sem nyit vitát - mit reagált volna anya, ha az öthós hasammal rúgtam volna be a ház ajtaját? Biztosan nem úgy képzelte, hogy az unokái ismeretlenek ágyában foganjanak. Hát, helló, Eggsy.
Azt hiszem, neked fogok először integetni a magasból. Tiéd marad a baleset trófeája.

- Én más trófeát nyerek.

Egyesek szerint kár az olyan lányokért, akik a Merlinadta szépségüket holmi sportra pazarolják - nos, ha máshonnan nem is, újságokból, poszterekről biztosan ismerős az arca, és Imogen csak azért is igyekszik a csoportképek közepére állni, ha teheti, valamilyen látványos pózban, személyesen üzenve ezzel a konzervatív ciccegőinek. Talán annyiban igazuk van, hogy egy klasszikus nő selymes kacsókat érdemel, de számára sosem okozott gondot bőrkeményedéssel élni a tenyerén, kék-zöld foltokkal a tomporán, amik nélkül egyébként sem definiálná magát klasszikus nőként; bár, a győzelmi bulikra, vagy a bátyja rendezte előadásokra szívesen csípi ki magát. Olyankor egészen elragadó.
Már, leszámítva, ha netán valaki hasonlóan szexinek találja az előre omló hajtincseit, izzadtságfoltokat egy feszített edzés melléktermékeként.

Lehet, hogy hagyományos értelemben véve nem számítanak egy családnak, hogy a testvérek csak édestestvérként teljes értékűek, de Imogen sosem volt ennyire ájtatos. A Fudge-Spudmore-Lynch háromszög egy szabályos háromszög, ha őt kérdezed, mert a körülményekhez képest tökéletes szimbólum az egyenlőségre. Bárhogy is utálja a mugli matematikát, ennek a bizonyítását szívesen magyarázza, általában becsiccsentve, egyébként megesik, hogy tiszta fejjel ő is Bermuda-háromszögként hivatkozik rá. Rejtélyes és érthetetlen.
Fudge-Spudmore-Lynchéknél tehát első ránézésre káosz van.
A bulvárlapok szerint Marjory Whitehorn házasságaiból csak egy rakat gyerek pottyant a világra, totál összezavarodva - a politikai berkektől a Nimbus Seprűgyárig -, az igazság meg nyilván más. Sokszínűséget és éleslátást biztosan nyertek az anyjuk kalandozó hadjáratából, nem mellesleg ott húzódik közöttük a véd- és dacszövetség, ami a legcsendesebb időszakokban is összetartja a testvéreket.

Például, Imogen sosem árulná el Eggsynek, hogy a reggeli smoothie-ról szóló kiselőadása minden karácsony alkalmával csak járandóság, egy álca, méghozzá a rendszeres bűnözésé, vagy hogy Arlene-t semmi másért nem szólítja Tücsöknek, csupán a hangszíne és a folyamatos beszéde miatt, Keirának pedig tényleg nem kell arról tudnia, mekkora mázlista, amiért ő nem örökölt X-lábakat.

Amortentia: Kedvenc barackos samponja, fahéj, friss téli levegő illata.
Mumus: Retteg tőle, hogy egy sportbaleset következtében lebénul. Önmagát látja, kerekesszékbe kényszerülve.
Edevis tükre: Eszébe sem jut lejönni a pályáról. Elég paradox, mi?
Hobbi: Különlegességeket süt-főz, nem túl ügyes, de lelkes, és a testvéreire bízza a kóstolót (a múltkori tiramisu mondjuk nem éppen vészelte át a varázspostát, Keirához csak a babapiskóta érkezett meg); fut; őrült módjára hallgatja a zenéit; trükkökre tanítja a macskáját; legózik (nem vicc, a Roxfort a legújabb projektje).
Amit sosem tenne meg: Ne beszéljünk arról a csekkes egyéjszakáról, akármennyire is sármos volt a fickó.
Ami zavarja: A roppant értelmes interjúkérdések, például, hogy diétázik-e. Komolyan, szerinted heti hat edzés mellett szüksége van rá?
Ami a legfontosabb az életében: A családja. Legyen olykor kontinensekkel elválasztva tőlük, akkor is.
Ami a legkevésbé fontos számára: Nem foglalkozik a mániákus szőrtelenítéssel. Pontosabban, amíg más nem látja.
Büszkesége: A cicája lassan leköröz egy kutyát - és örömmel tart neked bemutatót.
Ha valamit megváltoztathatna: Egy ideig azt kívánta, bárcsak megadhatná húgának a látást, de ma már sajnálná megfosztani tőle a másik világot.
Így képzeli a jövõjét: Ki akarja maxolni a képességeit, amíg még lehet.