Wendyt a Gazda elküldte a házból, hogy pár óráig találja fel magát, mert sok a munkája és nem szeretné, hogy Wendy zavarja őt. Wendy jól tudja, hogy legfeljebb párat mozdulna az óra mutatója és már menne is teát vinni, vagy valamit enni a Gazdának. Wendy jó házimanó, szót fogad, engedélyt kér, hogy használhassa az erejét, majd mikor megkapja, hogy rendben van, akkor Wendy csettint és már ott sincs. Roxmortsba érkezik meg Wendy, azért jött ide, mert itt talál egykorúakat, akik talán barátkoznak Wendyvel. Vidáman szökell az utcán, úgy néz ki Wendynek szerencséje van, most jöttek ki a Roxfortos diákok is, így bőven akadhat barát jelöltje. Wendy fülei, csak úgy lobognak és sipító hangján néha fel is nevet, amikor valami viccesen vagy meglepő dolgot lát, annyi, de annyi minden van itt, amit még fel kell fedeznie. Wendy a Mézesfalás előtt áll meg és a kirakatra téve kicsi kezecskéit bámul befelé, annyira szépek ezek az édességek, talán visz majd haza később a Gazdának belőle, biztos ehetőbb, mint amit Wendy sütne. Egyszer kevert össze lisztet, tojást és fahéjat Wendy, majd a masszát a sütőbe rakta és úgy vette ki, hogy egy fekete széndarab lett, az íze sem volt jobb, inkább kidobta egyből, mielőtt Gazda észreveszi, hogy milyen kis béna Wendy. Ahogy fordul és ugrik, hogy tovább megy Wendy, nekimegy valakinek és lepattan róla, mint egy labda. Négykézlábra áll Wendy, majd felnéz, hogy kinek ment neki, egy varázsló fiú, szőke és olyan kedves arca van. - Jaj, bocsáss meg Wendynek! Wendy véletlen ment neked, nem volt szándékos, Wendy csak nem nézett szét! - Nem szeretne bajba esni Wendy, elvégre egy házimanó csak ne lökjön fel senkit, főleg ne egy varázslót, még ha diák is még. Egyből megy is oda, hogy letakarítsa a cipőjét, amire valószínűleg Wendy rá is lépett egy kicsit, ami nem fájhatott, mert Wendy könnyű, ám nyomot még hagy, amit le kell takarítania, így neki is lát, hogy a ruhája ujjával szép fényesre törölje a fiatal mágus cipőjét, már ha ő nem ellenzi a dolgot. Erre a kis jelenetre sokan felfigyelnek, ami Wendy hibája, de nem szándékosan csinálja, erre meg is esküdne. Páran kinevetik a mágust és Wendyt is, de hogy miért, azt nem érti Wendy, így zavartan pislog nagy szemeivel körbe.
A megfélemlítés a legjobb fegyver arra, hogy információt szerezz valakiről. Már pedig nekem kellett valakiről valami, így aztán az egyik kis másodikos Hugrást kaptam el és kértem meg „kedvesen”, hogy szolgáltassa az információt. Cserébe csak két méter magasról lógattam le fejjel lefele, nem pedig háromról. Nemes gesztus volt, nem? Az én áldott jó lelkem miatt lógott csak alacsonyabbról… és még azzal fenyegetőzött, hogy beköp valamelyik tanárnak. Chh… Lehet ki kéne szedni a budiból? Majd ha visszaértem Roxmorts-ból. Mert igen, végre újra lemehettem a faluba. Egyenesen a Mézesfalásba mentem, mert ott kaphattam meg azt az édességet, amit szeretett az a bizonyos illető. Mindent szépen kiterveltem. Megfenyegetni valakit, hogy derítse ki: pipa. Lejönni a faluba és megvenni: mindjárt pipa. Vagyis majdnem minden megvolt… Hogy fogom én ezt odaadni neki úgy, hogy gyanakodna és ne tudná meg, hogy tőlem van? Ajjaj Turner, valamit ki kellett eszelni. Talán a gondolataim miatt nem vettem észre azt, hogy megérkeztem a kiszemelt bolthoz. Már éppen nyitottam volna be, mikor éreztem, hogy valaki nekem jött. Szemmagasságban senki nem láttam, így ösztönösen a föld felé néztem. Hegyes fülek, nagy szemek. Homlokráncolva néztem a lényre, és mire megszólalhattam volna, a manó közbevágott. – Ne aggódj, nem történt semmi sem. –Hangom meglepően nyugodt és kedves volt irányában. Távolt állt tőlem, hogy bántsam, akármit is tett. Aztán olyan dolog történt, amire egyáltalán nem számítottam. A cipőmet kezdte takarítani. Észre sem vettem, hogy rálépett, annyira lefoglalt az, hogy egy házimanóval találkoztam az utcán. Eddigi lejöveteleimkor sose láttam egyet sem. Mindig új dolgokat vél felfedezni az ember. – Hagyd, tényleg nem történt semmi. –Sosem volt még kontaktom házimanóval, ezért nem tudtam, hogy ezt most sértésnek fogja-e venni vagy sem. Hallottam néhány dolgot, hoyg páran hogyan viselkedtek szerencsétlenekkel, én viszont nem akartam ilyen lenni velük. A hungrabugosok piszkálása amúgy is sokkal izgalmasabb. – Mit nevettek f*szarcok, nem láttatok még házimanót? –Undorítónak tartottam, hogy kinevettek minket, de majd megbánják mg ezt a pillanatot. – Ne foglalkozz velük Wendy, majd megbánják még, hogy kinevettek minket. Gondoskodom róluk. Egyébként Gideon vagyok. –Leguggoltam hozzá, hogy vele egymagasban legyek és úgy mutatkoztam be számára. Elvégre a nevét tudtam, és úgy illik, hogy megmondjam a sajátomat.
Wendy gyors köröző mozdulatokkal takarítja a varázsló fiú cipőjét, mert ha valamit összekoszol, azt meg kell tisztítania. Wendy gyorsan kifényezi, már az utolsó mozdulatokat teszi, mire eljut addig a beszélgetés, hogy nem történt semmi, ennek Wendy nagyon örül. Szeret bajt keverni Wendy, de nem ennyi mágiahasználó előtt, mert az még visszajut Gazdája fülébe és akkor Wendynek meg kell büntetnie magát, hogy ilyen rosszcsont házimanó és szégyent hoz Gazdájára. - Wendy rád lépett, az nem semmi, koszos lett a cipőd varázsló és Wendy már meg is tisztította, látod? Szép tiszta lett ugye? Wendy nem rossz házimanó, csak néha ügyetlen. - Maga mögött összekulcsolja a kezeit és úgy hintázik a lábán előre-hátra dőlve, miközben körül néz a tömegen értetlenül. Miért nevetnek Wendyn meg ezen a varázslón, aki kérdőre is vonja őket, nem éppen szép szavakkal. Azért hatásos fellépése volt, mert szétszéledtek az előbb még Wendyt és Gideont kinevető mágusok. Wendy a nagy szemeit az elé térdelő fiatalemberen tartja és hallgatja szavait, mik kecsegtetőek és Wendy elmosolyodik. - Wendy nem érti, hogy miért nevették ki Wendyt és Gideont, de szívesen segít, hogy megbánják, Wendy szeret rosszalkodni. - Wendy a kezeit maga mellé teszi és a ruháka alját gyűrögeti a tenyerében, miközben abbahagyja a hintázást. Wendynek az a remek ötlete támadt, hogy segíteni akar a varázslónak, hogy megbánják, akik kinevették Wendyt meg a fiút, akinek Wendy nekiment és rálépett. - Vidd magaddal Wendyt kérlek! Wendy tud varázsolni, a Gazda megengedte neki, még a hasznodra lehet Wendy. - El is kezdi a kérlelgetést Wendy, elvégre ez jó móka lehet és jó kis időtöltést, talán Wendy gyakrabban is jöhetne, ha sikerül összebarátkoznia Gideonnal. - Kivel akarja kezdeni Gideon a bosszút? - kérdi meg halkan Wendy és körül is néz, hogy ki lehetne az alany, aki majd ráfázik, hogy Wendyt és egy mágust csúnyán kinevetett. Wendy nem valami jó arcfelismerő, már nem is emlékszik azokra, akik kinevették, nem nézte meg őket alaposabban, így neki mindegy, hogy kin állnak bosszút. Wendy szerint Gideon rendes, mert kedvesen bánt vele, így tartozik neki ennyivel, hogy segítse a bosszújában, amiben Wendy is szerepet kapott a kis jelenete miatt.
Teljesen felfoghatatlan volt számomra, hogyan keveredhetett ide egy házimanó. Inkább nem agyaltam túl a dolgot, mert sokkal fontosabb küldetésem volt most. Ezt persze megzavarta most a kis Wendy, de az sokkal jobban bosszantott, hogy néhányan kinevettek minket. Így már az elsődleges feladatom az lett, hogy megbosszuljam azokat a majmokat. – Köszönöm Wendy. Tényleg szép tiszta lett –mosolyogva adtam neki választ. Kedves volt tőle, amiért korrigálni szerette volna a hibáját. Csupán az volt a baj, hogy úgy is össze fogom koszolni, szóval csak plusz munka volt számára… Ezt viszont már nem mondtam meg neki, nem akartam, hogy megsértve érezze magát. Már pedig jól fog jönni a segítsége, ha bosszút akarok majd állni valamelyik tagon. Valószínű, hogy a leghangosabban nevető lesz majd az áldozat, csupán meg kellett találnunk őket. – Ne is törődj velük. Meg fogják bánni, hogy nevettek. –Mosolyom gonosz vigyorrá formálódott. Azt még nem tudtam, hogy mi lesz, de valami lesz. – Rendben, de nem szeretném, hogy később ebből bajod legyen. –Bár miért is aggódtam én emiatt? Hiszen Wendy erősködött, hogy jönni akart. Szóval, ha baja lesz belőle, vessen magára. Természetesen úgy fogom intézni a dolgokat, mint mindig: hogy sose derüljön ki a bosszú. Szóval nem kellett tartania a manónak attól, hogy majd a gazdája rájön. Részemről legalábbis nem fog információ kiderülni. – A leghangosabban nevetővel kezdünk, csak meg kell találnunk őket. –Felegyenesedtem, úgy néztem körbe. A Mézesfalásnál már nem voltak, de nem mehettek túl messzire sem. Annyi idő nem telt el, hogy el tudjanak vegyülni a tömegben. Csupán ki kellett nyitni rendesen a szemeimet és meg is voltak. – Megvan a banda. Mond csak Wendy, milyen varázslatokat ismersz? –Nem voltam tisztában a házimanók képességeivel… Vagyis ha őszinte akarok lenni, nem igazán emlékeztem. Mondjuk arra se, hogy valaha tanultam volna róluk… Teljesen mindegy is volt, inkább megkérdeztem. Ha elmondja, úgy már jobban ki tudtam találni valamit. Közben intettem neki, hogy kövessen, mert a banda kezdett távolodni és nem kellett volna elveszíteni őket megint. Őt több, mint valószínű, hogy nem fogják majd észre venni, hiszen mivolta miatt alacsony teremtés, de nagyon is barátságos. Én meg fejemre húztam a kapucnimat, így talán biztonságban voltam és nem fognak majd annyira megismerni. Noha nem mintha érdekelne. Ha veszélyben érzik majd magukat, csak jobb ízű lesz a bosszú. – Ha jól látom, akkor a Szellemszállásra mennek. Tökéletes lesz –pillantottam rá újdonsült barátomra. Mivel nem egyedül voltam, ezért lépteim gyorsaságát a másikéhoz igazítottam. Nem szerettem volna, ha elkeveredik itt. Akkor minden gonoszság rám maradt volna és ezt a bosszút Wendy is megérdemli. Már mint a végrehajtását.
Wendy csak bólogat hevesen, hogy bizony, szép tiszta az a cipő, hát Wendy csinálta! Wendy nem végez rossz munkát, ha takarításról vagy tisztogatásról van szó. Wendy kicsit szeleburdi olykor, ezért is lépett rá a varázsló tanoncra, a csodás édességek elterelték a figyelmét és Wendy gondolatait is, jobban is vigyázhatna erre, de Wendy egyszerű teremtés, nem szokott előre gondolkozni túlságosan. - Wendynek nem lesz baja ebből, Wendy azt csinál a szabad idejében, amit szeretne. - Wendy nagyon örül, hogy egy varázslótanonc segédje lehet a bosszúban, csak úgy csillognak a szemei és szinte fülig ér a szája is. Wendy általában, ha egyedül rosszalkodik, mindig megszidják, hogy buta, de most más ötletében segédkezik, így biztos benne, hogy nem lesz semmi baja, meg amúgy is, nem volt szép kinevetni szegény Wendyt, mert szerencsétlen volt! Wendynek tetszik a gonosz vigyor, ami szinte garantálja, hogy szórakoztató édes bosszút fognak állni a gúnyolódó nevetőkön. - Nem nagy a falu, biztos megtalálja őket Gideon és Wendy. - Bólogat ismét és a fülei is úgy lifegnek bele Wendynek. Wendy is körülnéz, bár lentről nem lát túl sokat a sok magasabb roxfortos diák miatt. Wendy szerencséje, hogy érkezik egy kérdés, aminek a megválaszolása hasznosabbnak tűnik, így csak arra figyel, meg hogy ne maradjon le a varázslótanonc mellől. - Wendy sokféle varázslatot ismer, tud olyat, mint a varázslóknak a hopponálás és Wendy tud magával mást is vinni egyik helyről a másikra. Meg Wendy tud még lebegtetni, meg mozgatni tárgyakat, ami takarításkor hasznos, mert egyszerűbb felmosni, a nehezebb bútorok alatt úgy, ha azok addig repülnek a föld felett kicsit. - A kezeivel is mutogat beszéd közben Wendy, mert hát ezek hasznos dolgok, nehéz kiemelni párat azok közül, amit ő tud, mert ezt Wendy természetéből fakadóan tudja és nem kellett tanulnia, csak csettint és gondol. Wendy számára ilyen egyszerű a varázslás, ám erre a gazdája engedélye kell, amit megkapott, csak egy kérdést kell feltennie, amivel elmondhatja, hogy mi cél szolgálva használja majd az erejét. Wendy is a fejére húzza a kapucniját, leutánozva Gideont, mert ez biztos valami szokás, amikor követnek valakit és Wendy jó házimanó pajtás akar lenni, szóval alkalmazkodik. - Odaérjen Wendy és Gideon még előttük? - Kérdezi Wendy és vékonyka, de annál érdesebb kezét odanyújtja a varázslótanonc felé. A sok házimunka és a bőrkeményedés érződik Wendy kezén és erre büszke is, mert fontos tényező, amikor munkát keres a házimanó. Milyen szerencsés Wendy, hogy már van helye és fizetést is kap, na meg van szabadideje is, amikor barátkozhat. Wendy már megszokta, hogy futkos a varázslónép után, így nem marad le és nem is okoz számár ez gondot, sokkal többet mozog, mint azt hinnék, Wendy jó kondiban van ilyen téren. - Mi a terve Gideonnak? Wendy úgy gondolja van valami, ha már tökéletesnek tartja a helyet Gideon a bosszúra. - Kíváncsiskodik Wendy, mert már fúrja az oldalát, hogy mit fognak csinálni és hogy miben lehet a segítségére a varázslótanoncnak. Amennyiben elfogadja a kezét Wendynek, akkor a következő pillanatban már a Szellemszálláson vannak, az ablaktól kicsit bentebb, elvégre nem akarnak onnan integetni Wendy szerint az érkezőknek, abban nincs semmi izgalom.
– Igazán kedves gazdád lehet akkor, ha ilyesmit is megenged. –Úgy tudtam, hogy nem sok olyan varázsló vagy boszorkány volt, aki hagyja a házimanóját azt csinálni, amit szeretetett volna. Jobban mondva, hogy adott számukra szabadidőt. Őket elvileg csak szolgáknak tartották és hát… az olyan rossz. Wendy nagyon is kedvesnek tűnik, lehet emiatt is kapott olyasmit, amit más manók nem biztos, hogy kaphattak. Áhh, nem is nagyon értettem én ehhez. Inkább csak azzal foglalkoztam, hogy az előbb látott bandát megtaláljam. Mikor kiszúrtam őket, el is kezdődött a követés. A bosszú már kezdett összeállni a fejemben, de a tökéletes kivitelezéshez tudnom kellett, hogy Wendy milyen varázslatokra volt képes. Mosolyogva hallgattam a beszámolóját, és tetszettaz is, hogy lelkesen mutogatott hozzá. – Ezek hasznosak lesznek majd. Hoppanálni én is szeretnék majd megtanulni. Hasznos kis utazási módszer. Csak még túl fiatal s képzetlen vagyok hozzá. –Kíváncsi voltam, hogy mikor sajátíthatom majd el a hoppanálást. Kicsit irigykedtem Wendy-re, hogy neki ez már ment. Persze ő más volt, biztosan manó képesség, ami veleszületett. Kérdésére bólintottam egyet. Ódzkodtam ugyan, de ha előbb odaérhettünk, akkor a cél szentesítette az eszközt. Óvatosan fogtam meg Wendy kezét. Kapaszkodtam, de úgy, hogy ne szorítsam túlzottam. Nem szerettem volna fájdalmat okozni neki. Érződött a bőrén, hogy elég szorgosan dolgozott a gazdájának. Biztosan nagyon ügyes is volt. Elvégre, ha nem lenne, akkor nem lenne szabadideje, nem? A gyorsutazás viszont tényleg gyors volt. Még az volt a szemeim előtt, hogy nyújtottam a kezemet, aztán meg már a Szellemszálláson voltunk Wendyvel. Liftezett is a gyomrom rendesen, de szerencsére nem dobtam ki a taccsot. Első alkalom… azok mindig furcsák és izgalommal teltek. – Bizony van –mosolyogva adtam meg a kérdésére a választ, mikor már úgy éreztem, hogy a gyomrom is a helyén marad. – Ha már a Szellemszállás, akkor ijesszünk is rájuk egy kicsit. Egy kis tárgy mozgatás, egy kis suhogó szél. Esetleg az egyiket fellógathatnánk, ha már kellően be vannak ijedve. Neked van valami ötleted hozzá? –Bármire vevő voltam, amivel kellően meg tudtuk bosszulni azt, hogy kinevettek minket. Mivel még volt időnk az előkészületekhez, körbe néztem és kerestem egy olyan helyet, ahol el tudtam rejtőzni. Ha nem láttak minket, úgy sokkal könnyebb volt minden.
Wendy amúgy sem mondhatna rosszat a Gazdájáról, de most nem kell hazudnia, mert tényleg jól bánik vele a Gazda, sokat megengedned neki, szabadon mászkálhat szabadidejében, azaz akkor, ha végzett mindennel és Wendy nem csapja össze a házimunkát, nagyon alaposan végez el mindent, hogy Gazda büszke lehessen rá és elégedett természetesen. - Gazda nagyon jó Wendyvel! Wendy nem varázsolhat, de most kapott engedélyt, mert Wendynek meg kell tudnia, hogy ki az az Alisha Dawson, de a lány nem tudhatja meg, hogy Wendy érdeklődik felőle, titokban kell nyomoznia és ez Wendynek nagyon nehéz, mert Wendy szeret beszélni. - Bár ez már Gideonnak is biztos feltűnt, mert Wendy néha hosszabb válaszokat is ad és olyat is elmond, amit nem szeretett volna, de Wendy ezeket szinte észre sem veszi, mert eddig leginkább Wendy csak magában beszélt vagy a Gazdához, ha kérdezték. - Wendy is szereti, de a hopp por sem olyan rossz, van, hogy Wendy azt használja, hogy eljussom valahová, Wendy bevallja, hogy néha ő is... - megáll Wendy és alaposan körülnéz, majd alig hallhatóan súgja oda Gideonnak azt az egy szót, hogy - fáradt. Ez nem vallaná be senkinek Wendy, de ha sokat dolgozik, szeret sokáig aludni, de egy házimanónak sok dolga van, nem teheti meg, hogy sokáig alszik, így mikor fáradt, akkor nem utazgat a csettintésével, hanem a kandallót használja, mint mindenki más. - Akkor Wendy elviszi Gideont! - Megfogja a kezét Wendy a varázslótanoncnak és egyik pillanatban még az édességes üzlet voltak, utána meg a szellemszálláson. Kíváncsian figyelt Wendy a nagy tervre, mert hát ő még nem állt bosszút senkin, de ideje elkezdeni, Wendy rosszalkodni akar és a gyermeki csínytől nincs is jobb állítólag. - Wendy arra gondolt, hogy ha bejönnek, meggyújtja a kandallót és becsapja az ajtókat, amiket kívülről le kéne zárni valami bottal! Wendy szerint az elég ijesztő lenne, mert nem tudnának távozni akkor és jöhetnének a repkedő tárgyak onnan, meg amonnan. - Teljes beleéléssel kezd Wendy mesélni, meg még a kezével is mutogat hozzá, mert nem biztos benne, hogy olyan jól ki tudja magát fejezni anélkül. - Wendy szerint keresni kellene valami kötelet itt, amivel fellógathatjuk majd az egyiket, meg kellenek tárgyak is, amiket reptethet Wendy meg Gideon. - Wendy neki is áll a régi romos helyiségben keresgélni, átnézi a fiókokat és amit talál, azt mind felemeli Gideon felé, hogy szerinte az jó lesz-e. Talál törött üveget, meg valami félig égett könyvet is, amiben a betűk sem látszódnak már, valami szénából kötözött babát is a háta mögé dob Wendy. - Wendynek milyen feladatot szán Gideon? - Mert az, hogy Wendy segít, az biztos, de nem fog tudni sok mindent megjegyezni, az szinte biztos, Wendy nem olyan okos házimanó, ám a lelkesedése Wendynek mindent túlszárnyal jelen pillanatban.
Titkos küldetés? Az olyanokat mindig is szerettem, mert azok csupa izgalmak voltak. A név hallattán gondolkodni kezdtem, hátha beugrik valami, de sajnos nem így volt. Bár az is érdekelt, hogy ki lehetett Wendy gazdája, ha már ilyenekkel bízta meg, de arra illetlenség lett volna rákérdezni. – Azzal nincs baj, ha szeretsz beszélni Wendy, de egy ilyen feladatná inkább hátrány, mint előny. Ha túl sok mindenki megtudja, hogy nyomozol valaki után, esélyes lesz az, hogy ez el fog jutni az illető fülébe is. Ha gondolod amúgy, segíthetek neked információt szerezni, de nem ígérhetek sokat. –Ha már ilyen jóban lettünk, akkor nem láttam annak akadályát, hogy segítsek rajta. Szerintem jó kis csapat leszünk, de az is lehet, hogy a gazdája megtiltotta neki, hogy bárkitől is segítséget fogadjon el. Ezt nem tudhattam, de ha Wendy elfogadja a segítségemet, akkor megteszek mindent, hogy információkat szerezhessek neki a keresett személyről. – Az is egy jó utazási módszer –pillantottam le a másikra. Mikor megállt, én is lefékeztem. Homlokráncolva néztem, hogy mit is keres éppen a tekintetével, de aztán csak kibukott belőle az az egy szó. Apró mosolyt is csalt vele az arcomra. – Ez a kettőnk titka marad, de nincs azzal baj, ha fáradt vagy. Szorgalmas manónak látszol, rád fér olykor a pihenés. –Mindenki másra is, ha fáradt. Én ezért nem tudtam hibáztatni Wendy-t, teljes mértékben megértettem. Az lenne a fura, ha ennyi munkától nem fáradna el szegény. A Szellemszálláson elő is adtam a kis tervemet, amire Wendy vevő is volt. Hatalmas vigyort is csalt az arcomra ezzel, és mikor hozzátette a saját gondolatait is, még inkább tetszett a bosszú. Helyeslően bólogattam minden szavára és közben én is kutakodni kezdtem. – Az ajtó bezáráshoz valamelyikünknek kint kellene lennie, ameddig a másikunk repteti feléjük a tárgyakat. Vagy bezárom mágikusan és akkor nem kell a bot sem. A fellógatás is tetszik. Keresek kötelet meg tárgyakat még. Bármi, amit úgy ítélsz meg, hogy okozhat egy kis fájdalmat, tarts meg. –Magam is nekiláttam a kutatásnak. Benéztem minden fiókba, onnan szépen kivettem a hasznosnak tűnő könyveket. Volt köztük félig szakadt, jó sok porral „megcukrozva”. Találtam én is pár üveget, mint ahogyan Wendy is. Benéztem az ágy alá is, és láss csodát: néhány törött deszkadarab és egy kötél is akadt. Utóbbit kivettem, előbbiek jók lesznek majd buktatónak, így ott hagytam őket. – Megvan a kötél Wendy. Szerintem te majd gyújts tüzet és reptess dolgokat. Én addig bezárom az ajtót, meg csinálok zajokat. Ha meg kellően beijedtek, az egyiket elkapjuk majd. De most kell egy búvóhely. –Még pedig vészesen, mert ha jól hallottam, akkor közeledtek. S olyan kellett, ahonnan nem láttak meg…
Wendy elharapja a száját és elgondolkozik Gideon szavain, majd Wendy megáll egy pillanatra. Most esett le Wendynek, hogy kimondta a lány nevét, kiről Gazda többet szeretne megtudni. Wendy ezért még meg kell büntesse magát, de jelenleg Wendynek más dolga is akad. - Wendy hálás lenne, ha talál valamit Gideon a lányról, lehet egy iskolába járt Gideon ezzel a lánnyal, talán érdeklődhet utána, nem hinném, hogy gyanús lenne. Wendy csak házimanóknak szólt eddig erről és azok tartják a szájukat. - Bólint is hozzá, bizony, Wendy és a házimanó társak mind megtartják ezt az információt, Wendy csak megbízható házimanóknak szólt, így Wendy nem aggódik, hogy ez hamar visszajutna a lány fülébe. - Wendy nem csak annak látszik, Wendy a lelkét is kidolgozná a Gazdának, csak elégedett legyen vele, Wendyt már rúgták ki és Wendynek nagyon rossz volt, amikor nem volt munkája, így Wendy nem mutatkozhat úgy! - Jól meg is nyomja az utolsó szót Wendy, mert még egyszer nem mondja ki, már úgy is a közös titka lesz Wendynek Gideonnal, a fáradtsága. Wendy azért a végén elmosolyodik, mert még sose volt varázsló, akivel közös titkai lehettek volna, Wendynek még nem volt így barátja, főleg nem olyan, aki vele egykorú lehet, elvégre Wendy még nagyon fiatal házimanó. - Wendy örül, hogy találkozott Gideonnal! - Jelenti csak úgy ki és még szökken is vagy kettőt-hármat örömében a varázslótanonc előtt, a fülei vége is csak úgy lobog tőle Wendynek, a nagy szemei meg csak csillognak Wendynek. Nem sokra rá kézen fogva tűnik el Wendy meg új barátja, hogy a Szellemszálláson jelenjenek meg. Gideon elmondja Wendynek a tervet, amihez Wendy hozzáteszi a sajátjait és nem is tétlenkedik Wendy, hogy munkához is lásson közben. Wendy boldog, hogy jó ötletei vannak Gideon szerint, így sokkal nagyobb lelkesedéssel vág bele a bosszúállásba is Wendy. - Wendy talált üveget! Az üveget, ha félbe töri Wendy vagy Gideon, akkor azzal úgy kétszeresen is fájdalmat lehet okozni, mert jobban el lehet vele vágni a bőrt! Viszont több szilánkra is lehet törni és azokat reptetni, ha nincs elég tárgy. - Wendy még nem töri el, csak szépen teszi egymás mellé a talált üvegeket, mint egy bowling pályán lévő bábukat, amik csak a tekegolyóra várnak. Miközben kutakodnak, Wendy megtudja Gideontól, hogy mi lesz a terv és ki mit fog csinálni, helyeslően bólint. Wendy tüzet gyújt, amint bejönnek, majd repteti, amiket találtak, lehetőleg úgy, hogy fájdalmas legyen az érkezők számára. Wendy még sose bántott senkit, de ők most megérdemlik, elvégre nem csak őt bántották a nevetésükkel, hanem Gideont is és Wendy csak ezt bosszulja meg, mert hát Wendy nem direkt ment neki Gideonnal és nem direkt hozta ilyen helyzetbe, ezt Wendynek orvosolnia kell. Az, hogy Wendynek ez kicsit szórakoztató lesz, csak hab a tortán természetesen. - Wendy abban a kis szekrényben bújik el, Gideon meg az ágy alatt bújhatna el, az ágy lepedőjét kell csak kicsit lehúzni, hogy ne vegyék észre Gideont ott. - Wendy nagyon szeret bújócskázni, kicsi és sok helyen elfér, így sok mindent kihallgathat Wendy vagy megnézhet, amire amúgy nem lenne lehetősége. A Gazdánál nem kell használnia ezt, de volt, hogy régen mondjuk a régi Gazda meg a gyermekei elől elbújt. Be is mászik Wendy a kis ajtós szekrénybe és egy centiméternyi rést hagy csak, ahonnan kukucskálhat. A vendégek hamarost meg is érkeznek és Wendy csettint, de az ujjai éppen csak találkoznak, hangot nem is ad ki velük. A tűzhely kigyullad és a beérkező varázslótanoncok meghőkölve fordulnak az ajtó felé, ami ha minden igaz, akkor be is záródik és kétségbeesve veszik tudomásul, hogy innen nem menekülhetnek. Wendy a szája elé teszi a kezét, hogy ne kuncogja ki őket, miközben a tárgyakat reptetni kezdi. Mindegyik támadva közelít nagy sebeséggel az illetők felé össze vissza, Wendy már nem tudja követni, mikor kit támad, mert ezek mozgolódnak is, nem egyhelyben várják a megváltást. A pálcájukat elővéve próbálnak védekezni. Wendy egy szakadt könyvvel sikeresen kiveri az egyik kezéből a pálcát, amit magához varázsol, azaz csak úgy eltűnik és Wendy mellett jelenik meg. Van ám ordítozás az ijedelemtől, Wendy mindeközben igyekszik nyugton maradni, már várja, hogy a kötél szoruljon valaki lábán és Gideon felkösse az illetőt a tornácra vagy bármire, amit talál. Azt nem beszélték meg viszont, hogy mikor és hogy találkoznak majd, Wendy mikor jöhet elő a rejtekéből és mi legyen, így az ágy alatt (már ha Gideon ott bújt el) megjelenik hirtelen egy Wendy. - Meddig reptesse még Wendy a tárgyakat? - suttogja alig hallhatóan, csak reméli Wendy, hogy Gideon nem ijedt meg a hirtelen érkezésétől.
Wendy pillanatnyi megállása hirtelen jött, de kapcsoltam és nem szakadtam le tőle túlságosan. Arcára pillantva, valószínűleg nem szabadott volna megmondania ezt a feladatát nekem, de ezt már nem teheti meg nem történté. Ezért is mondtam neki azt, hogy vigyázzon kiknek mondja el. Nem csak a lány fülébe, de még a gazdája fülébe is visszajuthat ez. Bár az csak jót jelenthet, nem? Hiszen akkor tudni fogja, hogy Wendy igyekszik megoldani a kiszabott feladatot. – Vannak kapcsolataim, akiket meg tudok kérdezni. Ha lesz információm róla, üzenni fogok. Egy farkas alakú patrónust fogok küldeni. –Az legalább biztonságosabb, mert az üzenetet csak a címzett kapja meg. Mondjuk abba bele se gondoltam, hogy esetleg a gazdája is meghallja majd a szavaimat. Ajj mindegy is, majd még kitalálunk valamit Wendyvel, hogyan tudnánk biztonságosabban eszmecserét folytatni. – Elhiszem Wendy, elhiszem és én is nagyon örülök annak, hogy találkoztunk. –Amikor lejöttem a faluba, nem gondoltam volna azt, hogy egy házimanó társaságát fogom élvezni. Akivel ráadásul össze is barátkoztam és most egy kis bosszút terveztünk. Csak aztán ne felejtsem majd el az eredeti célomat se, ami miatt lejöttem ide. Mihamarabb szeretném majd véghez vinni a tervemet. Előtte viszont volt egy kis bosszúhadjárat. Wendy képességének hála, pillanatok alatt a Szellemszálláson voltunk. A kutakodásunknak rengeteg eredménye lett: sok üveg, könyv és egyéb tárgy, amikkel megtámadhatjuk majd az érkezőket. Egyáltalán nem lesz bűntudatom. Minden támadást meg fognak érdemelni, amiért kiröhögtek minket. Én pedig szenvedésük minden pillanatát élvezni fogom. – Ez jó ötlet Wendy. Csupán arra figyeljünk az üvegszilánkok reptetésével, hogy mély sérülést ne okozzunk nekik. –Okos kis házimanó volt, az már biztos. Én erre nem is gondoltam, mert én már azt terveztem, hogy mi lesz a kikötözött áldozat sorsa. Egy kis megalázás, aztán majd meggondolja, hogy kit is nevet ki legközelebb. Előre sajnáltam azt a szerencsétlent, de ha egy dorgálással megúszná, rontana az imidzsemen. Azt meg nem hagyhattam, hiszen ne legyen a nevem Gideon Turner, ha hagynám. Az elbújásra csak bólintottam és már másztam is be gyorsan az ágy alá. A lepedőt annyira húztam le, hogy a kint lévők, mikor bejönnek, ne lássanak. Nekem viszont muszáj volt látnom őket, de bőven elég volt a lábukat látni. Wendy fogja úgy is kezdeni a támadást, nekem majd csak a kigáncsolás és a kötél marad. Meg persze tőlem is kapni fognak azért repülő tárgyakat. Hamarosan indult is a móka. Megérkeztek az áldozatok, és ahogyan lángra kapott a tűzhely, egy pálcaintéssel be is csaptam az ajtót, és be is zártam azt a megfelelő bűbájjal. A következő varázslatommal az ablakokat csaptam ki, heves, süvítő szellőt generálva vele. A tárgyak is érkeztek feléjük, ahogyan hallottam az ijedségüktől. Wendy nagyon jól végezte a kiszabott feladatot, szinte alig tudtam visszafogni a nevetést. Arra viszont nem számoltam, hogy a kis társam megjelenik mellettem. Majdnem szívrohamot kaptam, de a megnyugvást követően, csak vigyorogtam rá. – Ne hagyd abba. Érezzék csak a törődést. –Kiabálásuk és tehetetlenségük igazi moziélményt nyújtott a számomra. Tetéztem is még egy kicsit: a deszkákat, amik mellettem voltak, szép lassan löktem is ki a lábuk elé. Páran felborultak, egy valaki sikeresen kikerülte. Ő volt a legszeren…csétlenebb. Övé lett a kötél. Pillanatok alatt csavarodott a lábai köré és emelkedett is a magasba. A többiek kiabálása egyre hangosabb lett, ezért kiengedtem őket. Úgy szaladtak is kifele, mint a mérgezett egér, és az utolsó szabad tag után, zártam is vissza az ajtót. – Mit gondolsz Wendy, mit tegyünk vele? –Még az ágy alatt kérdeztem meg tőle és a válasza után másztam csak ki rejtekemből. – Nocsak-nocsak. Miféle csatornapatkányt sodort ide a szél? –Gúnyolódva léptem oda a tag mellé, aki fejjel lefele, ijedt képpel lógott a már gerendához kötözve.
Wendy ne túl okos házimanó és ezt tudja a Gazda is, ezért gyakorta megbocsát Wendynek, ami kedves tőle, de Wendy azért megbünteti magát, mert rosszat tett. A Gazdája kilétét szereti titokban tartani, mert bizony Wendyt néha csínytevésen kapják és olyankor szeret eliszkolni, hogy a Gazdája szólítja. - Gideon nagyon segítőkész Wendyvel, Wendy ezért hálás. - Wendy szerényen összefonja a karjait maga előtt és úgy néz fel nagy szemeivel a varázslótanoncra. Nem sokan állnak szóba olyan alantas szolgákkal, azaz házimanóval, mint Wendy. Wendy mondjuk szerencsés, mert Wendy rendes ruhát hord, nem egy lepedővel csinált ruhát, mi fedi Wendy testét. Van, aki szabadnak hiszi Wendyt emiatt, de ezeket Wendy magának vette és nem kapta, ha nem lenne másabb a külseje Wendynek, még gyermeknek is nézhetnék, igaz az nem állna messze a valóságtól, mert Wendy még csak most lépett tini korba. - Akkor Wendy, meg Gideon is örül, ez jó! - Wendy vidámságában szökken vagy kétszer is menet közben, a szája a füléig érne, annyira mosolyog, most Wendy nagyon boldog! Wendynek megvan az első varázsló barátja! - Óóó... - Wendynek még nem mondta senki, hogy jó az ötlete, általában Wendynek olyan ötletei vannak, amik rosszul sülnek el, de szerencsére Gideon figyelmezteti, hogy óvatosan kell az üvegszilánkokkal támadni, mert nem szabad mély sebet okozni. Erre Wendy nem gondolt, csak arra, hogy az üveg törik és ha elejti, akkor több lesz belőle, ami több tárgyat jelent. - Wendy érti, vigyázni fog a szilánkokkal! - Bólogat is Wendy, hogy tényleg megértette a feladatot és erre külön oda fog figyelni. A helyére is megy Wendy, azaz a búvóhelyre, ahonnan elkezdi a mókázást. A kandalló tüzével kezdi Wendy, amire majd be tojnak a gúnyolódó nevetők a gatyájukba, főleg, amikor hallják csapódni az ajtót, az egyik odamegy, hogy kinyissa, de zárva van. Wendy magában kuncog, ami kicsit kihallatszik, de Wendy vékony sipító kis hangját szellemnek vélik, amitől még jobban beijednek, az ablakon betörő süvítő szellő sem segít semmit, csak annyit, hogy az egyik eszesebb azon át távozzon. Ez persze nem könnyű, mert a repkedő tárgyak, hála Wendynek és Gideonnak, akadályozzák őket a könnyű mozgásban. Wendy ezért is jelenik meg Gideon mellett, hogy mi legyen, mert fogyatkozik a létszám. Wendy bólintott csak a kérésre, hogy ne hagyja abba még a tárgyak reptetését, így folytatja, egészen addig, amíg egy kötélen lógó áldozat nem marad. - Hümm... Wendy szerint öltöztessük le és küldjük vissza csak egy kakis pelenkában! - Wendy nagyon utálta a pelenkacserét, mikor olyan helyen szolgált, ahol volt csecsemő. A felnőttek a börtönben nem voltak olyan büdösek, mint amit azok a babák! Wendy is kimászik és követi Gideont, a lába mögül pillant csak ki a lógó alakra Wendy kicsit félénken. Még sose csinált ilyesmit Wendy, de jó érzéssel tölti meg Wendyt, hogy most visszavághatott. Wendy nem gondolja, hogy Gideonon kívül bárki azt hinné, hogy neki része volt ebben, elvégre Wendy nem varázsolhat, csak a Gazdája engedélyével, ő meg láthatóan nincs itt. - Ne sértegess és eressz le Turner vagy nagyon meg fogod bánni! - Próbálkozik Wendy és Gideon áldozata, ám hangja nem túl határozott, ijedten próbál fenyegetőzni, amit Wendy nem ért, így csak figyel Wendy, hogy erre mit válaszol varázslótanonc barátja.br>
A szövetség és a barátság megköttetett Wendyvel és immáron a Szellemszálláson hajtottuk is végre az első közös akciónkat. Az áldozatok, a korábban minket kinevető diáktársaim voltak, de hát ez mellékes tény volt. Ők voltak a hülyék, hogy kiprovokálták belőlünk a bosszút. Wendy nagyon jó ötleteket adott, amiket meg is jegyeztem neki. A hadjáratunkat megkezdtük, amint megjelentek az elszenvedő alanyok. A sikolyok és félelmük kinyilvánításának egyéb hangjaik mámorítóan hatottak rám. Élvezet volt nézni a szenvedésüket. Ahogyan azt is, hogy próbáltak menekülni a szobából, ahova bezártuk őket Wendyvel; ahogyan igyekeztek kitérni a feléjük repülő tárgyak elől, amit nem értettem, hogy miért nem védtek ki a pálcájukkal. Az ő bajuk volt. Több sérülés, több sikítás, még nagyobb élvezet nekem. Arra viszont magam sem számítottam, hogy egyikük a nyitott ablakon fog távozni. Hangosan fel is röhögtem, s hogy még ijesztőbb legyen, felerősítettem a hangomat is hozzá. Amikor már csak egy maradt, kimásztam az ágy alól, csak előbb válaszoltam Wendynek. – Hmm… szerintem az sem kell rá. Úgy megalázóbb, ha meztelenül kell végig rohannia a falun és a suli falai között. –Gonosz lennék? Még szép, hogy az voltam. Minden pillanatát élveztem a kialakult helyzetnek. Közelebb sétáltam a kis áldozatunkhoz, Wendy pedig közvetlen mögöttem bújt el. Lepillantottam rá, hogy bátorítóan nézzek rá és megnyugtassam, hogy nem lesz semmi baja. Ha szerette volna, bármit tehetett az áldozattal, nem akadályoztam meg. Természetesen én is kihasználtam azt, hogy lógott a tag fejjel lefele immáron. – Te kiröhögtél minket, én meg sértegetlek Brewer, ez így tisztességes. –Az mellékes volt, hogy nem csak szavakkal állok bosszút, hanem többel. Ezt már a támadással megtettem, na meg azzal, hogy fejje lefele lógattam. Azonban Wendy ötletét is ideje volt felhasználni. Na nem úgy ahogyan azt bárki gondolta volna. Biztos nem fogom a két kezemmel leszedni róla a ruhákat. Még a végén rosszra gondolna itt a nép. Szépen rászegeztem a pálcámat és a megfelelő varázslat segítségével felhasogattam a felsőtestén lévő ruhadarabokat. Vigyorogtam azon, ahogyan próbált ellenállni, de hát ezen nem volt mit tenni. A szaggatás meg azért kellett, mert így biztosan nem tud majd felöltözni. Mi pedig a legnagyobb szenvedést akartuk neki azzal, hogy meztelenül kell visszamennie a suliba. – Szóval áruld el szépen nekem, hogy miért is kellett minket kiröhögni? Ha értelmes választ adsz, talán nem kínozlak meg annyira –Ez nem volt igaz, mert addig fogom szekálni, ameddig élvezetet látok majd, de ezt neki nem kellett tudnia. Kíváncsi voltam a csodás válaszára, ezért leültem az ágy szélére és onnan néztem a lógó boxzsákot. Apropó: néhány üvegszilánkocska inspiráló hatásként lebegett előtte. Így remélhetőleg nem hazudik.
Wendy még sose szórakozott így, mint most Gideonnal, pedig Wendy már nem kis csínyt elkövetett az eddig nem túl hosszú élete során. Wendy fiatal és gyerekes még, ami lehet a Gazdának fel sem tűnt, elvégre Wendy csak takarít és csak akkor beszél, ha szükséges, csak úgy nem meri jártatni a száját Wendy. - Gideonnak jól megy a gonosz nevetés! - Dicséri meg Wendy a bűntársát még az ágy alatt, amikor a varázslótanuló felhangosítja a nevetését, miután egyik áldozatuk az ablakon át távozik. - Wendy szerint egy levelet azért kaphatna, Wendy és biztos mások is úgy vannak vele, hogy nem akarja látni a micsodáját. - Válaszol Wendy és a kezével a fülei végét megcsípve húzza le azokat az arca mellé, hogy eltakarja lányos zavarát. Bizony, Wendy nincs megbarátkozva ezzel a gondolattal. - Rajzolhatna Wendy papírra női alsót neki és azt tartva rohanhatna vissza a falun át az iskola falai közé. - Wendy szerint ez talán sértőbb lehet, elvégre a nemek keverése mindig kényes téma mindenhol. Egy lány sem szereti, ha lefiúzzák, ahogy a fiúk sem szeretik, ha lecsajozzák őket, ez elég egyszerű, még Wendy is meg tudja érteni ezt. Wendy végül kimászik Gideon mögött az ágy alól és félénken nézett fel Gideonra nagy szemeivel, az más, hogy elbújik és úgy szívózik varázslógyerekekkel, de szemtől szembe már nem olyan bátor. Wendy azért kinéz Gideon lábai mögül és kinyújtja a nyelvét, még hanggal és nyállal is effektál felfelé a lógó fej felé, had fröccsenjen rá egy kis házimanónyál. Az már mozgolódik és fújol is hangosan, ha vállához próbálja dörgölni a fejét, hogy letörölje magáról Wendy nyálát. Wendytől ennyi tellett egyelőre, inkább figyeli, hogy Gideon hogyan hajtja végre a kis bosszújuk végét. - Te is kiröhögtél volna fordított helyzetben Turner! - Vág vissza Brewer iskolatársának és felhorkant kínjában, fészkelődik, hátha leesik, de ez nem történik meg nagy bánatára. Utána a felsőruhája cafatokban hullik le róla a földre, amitől egyre kétségbeesett arcot vág. Wendy kicsit megsajnálja, de nem tesz semmit, csak nézi, ahogy a ruhacafatok egy kupaccá válnak a földön. - Ugyan már, marha vicces az a hajasbaba manó, ami úgy akar kinézni, mint egy ember! Ráadásul neked ment és ahogy nekiállt fényesíteni a cipődet! Ha nem engedsz el, akkor mindenki ezen fog röhögni, mindenkinek megmutatjuk ezt az emléket a mi szemszögünkből és kész röhej leszel! Engedj le és talán meggondolom magam! - Ismételten felhorkant, valamiért azt hiszi, hogy nyerő helyzetben van, talán azért, mert nem tudja mit tervezett Gideon és Wendy ellene. Wendy az mellett kuporodott le és nagyon nem tetszik Wendynek, ahogy róla beszél az a fiú. Wendy tudja, hogy nem ember, de miért ne öltözhetne fel rendesen, mint mások? Wendy el is tűnik egy csettintéssel, de csak pár perc erejére. Mikor Wendy visszaér, akkor egy zacskó van nála és a szag, ami abból árad, eléggé könnyfakasztó és hányingerkeltő lehet olyanoknak, akik nem szoktak hozzá egy csecsemő pelenkájának a tartalmához. Wendy sokat takarított ilyeneket, már megszokta és mérgében egy ilyet hozott, óvatosan szét is nyitja és pofán dobja a lógó bokszzsákot vele, aki öklendezni kezd egyből. - Wendy nem szereti, ha sértegetik! - Sipítja vékonyka hangján Wendy és szipog is utána egyet, majd Wendy ismét helyet foglal Gideon mellett. - Ezt neked hozta Wendy. - Át is ad Wendy egy csipeszt, amivel ki lehet bírni a bűzt, amit idehozott. Wendy hamarabb is odaadhatta volna, de Wendy nagyon mérges volt, mert megbántotta őt az a varázslótanonc.
– Köszönöm a kedves szavakat Wendy. –Ohh, de még mennyire imádtam gonoszan nevetni. Az elszenvedő alanyok már kevésbé. Tökre nem hatott meg az ilyesmi. Már mint az a része a dolognak, hogy akiket bántottam, hallották a nevetésem. Ebből tudhatták, hogy rossz emberrel kezdtek ki. – Ez mondjuk igaz. –Wendy elmélete helytáló volt. A reagálása is csak megerősített abban, hogy nem kell annyira túlzásba esni. Valahol megértettem. Belegondolva az egészbe: én sem akartam látni a „micsodáját”. – Legyen úgy. Ezt rád bízom akkor –mosolyogtam rá. Tökéletesen jó ötletekkel állt elő Wendy, nem is értem, hogy eddig miért nem találkoztunk. Mostantól ennek másképpen kel majd lennie. Ahogy kimásztunk az ágy alól, Brewer nem éppen kedves szavakkal igyekezett megsérteni minket. Rólam az ilyesmik nagyon is leperegtek. Már nem nagyon volt olyan, amivel meg tudtak volna sérteni, szóval majd valami újdonsült beszólásnál talán felvonom a szemöldökömet. Ezt viszont addig nem tettem meg, még nem csengett ilyesmi a fülem hallatára és Brewer nem egy eszes varázsló volt, hogy újat találjon ki. – Téged alapból kiröhöglek, ha meglátlak. Nem kell hozzá különösebb ok. –Az, hogy én röhögtem ki mást és az, hogy engem röhögtek ki, különbözött. Ismertek már annyira, hogy ne tegyenek nekem keresztbe. Tudta mindenki, hogy bosszú nélkül nem szabadulhatott meg tőlem és ezt most be is bizonyítottam a fejjel lefele lógó áldozatunktól. A szavak viszont amiket mondott, nem csak Wendy-t, de az én fülemet is sértette. Ösztönösen lendül felé az öklöm, ha már boxzsákként funkcionálva lógott lefele. Enyhén szólva sem finoman húztam be neki egyet emiatt. – Tudod mi a baj? Hogy aranyvérű köcsögként nem vagy tisztában a házimanókkal. Mutasd meg mindenkinek az emléket, csak aztán nehogy én is megmutassam, hogy mit tettem veled. S az a baj Brewer, hogy túl jó a hírnevem ahhoz, hogy ne nekem higgyenek. A slepped meg elszaladt, így a félelem miatt amúgy se mernek majd ellenszegülni. A sértés miatt pedig kérj szépen bocsánatot Wendy-től. –Motivációként néhány szilánk hasítottam át a teret és karcolta meg a másik testét egy két helyen. Nem voltak mély vágások, de azért a fájdalmas ordítása csak jót tett nekem. Arra pedig nem számítottam, hogy Wendy is meg fogja bosszulni azt, hogy megsértette. A szag, amivel visszatért, gyomorforgatóan rossz volt. El is húztam a szám, de a csipesz szerencsére megmentett. Gyorsan fel is helyeztem az orromra, még mielőtt komolyabban beférkőzik a szag. Időközben megforgattam Brewert, hogy háttal legyen nekünk és a maradék ruháját is szétszaggattam róla. Így a kisebb rossz fele volt felénk. Azonban hirtelen támadt ötlettől vezérelve, egy szilánk segítségével szép kis irományt karcoltam a hátába:
”Vesztettem egy házimanó ellen!”
Természetesen távolról lebegtettem a szilánkot. Nem volt kedvem közelebb menni a bűzölgőhöz.
Wendy örül, hogy megjegyzése tetszik Gideonnak és hogy a varázslótanonc ezt még meg is köszöni Wendynek, az meg végképp. Wendy nincs hozzászokva, hogy Wendynek megköszönjenek bármit, elvégre Wendy egy házimanó és ez is lenne a dolga a Gazdánál. Wendynek azonban a fiú nem a Gazgája, hanem Wendynek ő a barátja, legalábbis Wendy szerint barátok lesznek, ez az első barátsága Wendynek, ami nem másik házimanóhoz köthető. - Wendy akkor már rajzol is! - Neki is lát gyorsan Wendy keresni valami épen maradt dolgot, ami a leszakított felső egy darabkája lett. Erre rajzol szénnel egy laposabb u betű szerűséget és ennyiben ki is merül Wendy tudománya. Büszkén mutatja fel Wendy Gideonnak az anyagot, amit majd odaadhatnak a szerencsétlenül járt diáknak majd. - Wendy kész, Wendy szerint ennek is elégnek kell lennie. - Át is adja Wendy a tenyér méretű anyagot a bosszúálló társának, boldogan szökkenve felé lobogó fülekkel. Wendy o-t formál a szájával, mikor az öklös betalál, még nem látott verekedést, főleg nem olyat, ami Wendy miatt is van. Wendy majdnem könnyekig hatódik, hogy Gideon így kiáll érte meg a házimanó társaiért, így csendben figyeli csak Wendy az eseményeket tovább, amint visszatér egy kis ajándékkal a sértegetés miatt. - Tudod ki fog bocsánatot kérni egy házimanótól? - Jó nagy adag köpet távozik az áldozat szájából, mit nem gondol át és a fele legalább a saját arcán landol. Wendy ezen vékonyka hangján kuncogni kezd, mert mókásnak tartja, ahogy megpróbál keménykedni a boxzsák és végül saját magán csattan ez vissza. Fintorog is rendesen, a vágások miatt meg sziszeg, mint egy kígyó. - Jó, bocsánat! Csak engedjetek már el! - A vágások és a szag már elégnek látszik Wendy szerint, hogy mégis kicsikarják belőle azt a bizonyos mondatot, így megkapja a bocsánat kérést, amit Wendy bólintással el is fogad és Gideonra tekint fel nagy szemeivel, hogy most már elengedhetné, kapott eleget. Wendy csak nézi, hogy valami jelek felkerülnek a hátára még, majd amint útnak eredhet a roxfortos diák és ketten maradnak Gideonnal ismét, akkor szólal csak meg megint. - Wendy köszöni Gideonnak, hogy bosszút állhatott vele. Gideon mit rajzolt még a fiú hátára a végén? Wendy nem tud olvasni. - Wendyt furdallja a kíváncsiság, hogy mi került oda és szégyenlősen lekonyulnak a fülei, amikor beismeri, hogy ő írás és olvasás tudatlan, bár gondola Wendy, hogy ez nem túl meglepő. - Wendynek lassan mennie kell haza, mert Gazda várhatja, visszavigye Wendy gyorsan Gideont a faluba? - Wendy ha úgy van, akkor nyújtja vékonyka kezét, hogy egy csettintéssel ismét a Mézesfalás előtt legyenek.
Átvettem Wendytől a ruhadarabot, amire felrajzolta a művét. Bőven elegendő volt ahhoz, hogy eltakarja azt a testrészt, amit kellet. A pálcám segítségével a helyére is tettem, így már nem nyújtott olyan borzalmas látványt a másik. Brewer köcsögsége miatt lendült az öklöm, de aztán csak jót röhögtem rajta, ahogyan köpete saját magán landolt. – Annyira szerencsétlen vagy, hogy az már fáj. Mondanám, hogy a fejedbe szállt vér miatt nem tudsz gondolkodni, mielőtt cselekszel, de agy nélkül olyan mindegy, hogy mennyi vér ment már a koponyádba. –Talán itt volt az ideje annak, hogy elengedjük. A fejjel lefele való lógás egy ideig még egészséges volt, de után elég kellemetlen tudott lenni. Éppen ezrét is engedtem el a bocsánatkérést követően, meg a kis akcióm után. A távozása után, már csak Wendyvel foglalkoztam. – Ez csak természetes, hiszen téged is ugyanúgy megsértett. Remélem, hogy azért ebből nem lesz komolyabb bajod. Tőlem nem tudja ezt meg senki sem. –Fogalmam sincs, hogy mit tehet vele a gazdája, ha ez a tudtára jut. Kérdése viszont megmosolyogtatott. Az, hogy nem tudott olvasni, furcsa volt számomra. Annyira nem voltam otthon a házimanók dolgában, hogy ezzel az információval rendelkezzek, de nem néztem le emiatt Wendyt. Számomra bizonyította rátermettségét és nem kizárt, hogy egy későbbi csínyben is a segítségét kérjem majd. – Azt, hogy veszített egy házimanó ellen. Gondoltam, még kellemetlenebbé teszem az útját. –Abba mondjuk nem gondoltam bele, hogy emiatt a manók milyen atrocitást kaphatnak majd, de csak nem fogják őket bántani. Annyira elborult az agyam a másik szavai miatt, hogy csak a bosszú vezérelt, semmi más. Jajj, most már mindegy. Amúgy is annyira megrémült szerencsétlen, hogy biztos voltam abban, hogy senkinek nem fogja ezt elmondani Brewer. Ha mégis… akkor nem vártak rá jó napok. – Mehetünk! –Az utazást már jobban viseltem, mint elsőnek, de akkor is fura mód liftezett a gyomrom. Ezt idővel majd megszokom, reménykedtem benne. – Köszönöm Wendy, hogy a társam voltál a mai napon. Nem feledlek el és később, ha a Gazdád is engedi majd, találkozhatnánk. –Kellemes társaság volt számomra, biztos nem most láttam utoljára. – Vigyázz magadra, szia Wendy –mosolyogtam s közben integettem neki, amikor elköszöntem. Utam a kastélyba vezetett vissza, mert kíváncsi voltam, hogy miféle pletykák is csapták fel a fejüket a kis akciónk miatt.
