Paris Winters-Narro

a felszínen;
Még be sem fejezte a tanulmányait, de a Minisztériumban azóta kapkodnak érte, hogy elkezdte az Akadémiát. Fiatal, mindig ápolt, elegáns, mindig lágy füge- és pézsmaillat lengi körbe, az egykori háza pedig a Roxforton túl is méltán büszke lehet rá.

a felszín alatt;
Azt már annál kevesebben látják, amikor sápadtan és csapzottan kel fel, az orra pedig még napokig irritált a zacskónyi tündérportól, amit felszívott. Bár a szennylapok így is szoktak róla cikkezni. A legutóbbi Európa-bajnokságon is előbb írtak arról, hogy az elődöntőben a gyöngyöző homloka és a meggondolatlan játéka alapján vagy ittasan, vagy atom másnaposan ült le játszani, amiből adódóan kishíján kiesett, mintsem a sikereiről.

him;
Ha Parisról van szó, sosem azt kapod, amit ránézésre várnál. A társaságában lenni olyan, mintha a felüdülést próbálnánk ötvözni a gerillahadviseléssel. Parázsló a hozzáállása, pimasz, és megingathatatlan, ha valamit a fejébe vesz. Mindenről határozott véleménye van. Muglik? Az összes vallás egy buta válasz egy buta kérdésre. A Minisztérium? Egy halom mágus, akik arra alapoznak, hogy a másik hibázni fog és manipulálhatják általa. Olykor nagyon unalmas és kiszámítható helynek találja a világot, máskor pedig rettenetesen szorong tőle, ami elől vagy a sakktáblája mögé menekül, vagy fejjel előre merül el a földi élvezetekben.

vezérxc3;
Ő volt a fiú, aki tizenegy évesen belekóstolt az anyja szorongáscsökkentő piruláiba. A nőt nem zavarta, az is kérdéses, hogy egyáltalán észrevette-e – sosem volt mintaanya, és régóta nem volt már igazán a világon –, Parisnak viszont segített aludni. Elcsendesítette az örökölten dúló gondolatait. A gondok ott kezdődtek, amikor halmozni kezdte a tablettákat, mert a szervezete kezdett hozzászokni, és egy szem már nem volt elég.

huszárxd4;
Ő volt a fiú, aki tizennégy évesen a Winters család szárnyai alá került. Hosszú időre bezárkózott, de a felszínen nem volt vele nehéz. Túl okos volt ahhoz, hogy bárki dolgát különösebben megnehezítse. Tudta, hogy mikor hova kell lépnie, de épp ez volt a probléma is. Sokáig tartott, mire egyáltalán bárkinek feltűnhetett, hogy milyen problémái vannak.

bástyaxf8;
Ő volt a fiú, aki tizenöt évesen is az anyja után maradt nehézségekkel küzdött. Nem volt mindenben olyan jó, mint ahogy azt elvárták volna tőle, de ami érdekelte, abban mindenkit lesöpört a tábláról. Az ambíciói jó helyen voltak a Hollóhátban, ott volt viszont az érme másik oldala. Bárkit kiivott a Három Seprűben, az álmatlan éjszakáin az iskolai folyosóin kóborolt, nem volt könnyen kezelhető. Míg egy napon Barney leültette, és azt mondta neki: két választásod van. Szédeleghetsz tovább az iskola, majd az életed folyosóin és okolhatod a világot a problémáidért, vagy kiállhatsz magadért és dönthetsz úgy, hogy leszel valaki. Tudom, hogy megvan benned, ami kell hozzá.

bástyaxh3;
Ő a fiatal férfi, aki húsz évesen Európa-bajnok sakkozó lett, és a tanulmányai mellett jól meg is él abból, amihez zseniális érzéke van. Kár, hogy az elméjével elért sikerek mellett a szívének nélkülöznie kell. A mai napig alig vannak mélyebb emberi kapcsolatai, a szerelmi élete pedig kimerül az elnyomott vágyódásokban és kalandokban.

vezérxg3 – matt;
És egy nap ő lesz a férfi, aki a miniszteri székbe ülhet, vagy a férfi, aki lenyom egy doboz pirulát a torkán és senkivé válik, ahogy az anyja tette.

A család egy egészen nyakatekert fogalom számára. Család az, ahova lassan tíz éve haza-haza látogat. Anya az, akit Alizának hív, apa pedig, akit Barneynak. Nem apa az, akit apának hívott, hisz nyolc éves kora óta alig látta néhányszor. De anya volt az, aki a világra hozta, nevelte, Londonba költözött vele, majd levetette magát egy épület tetejéről, amikor Paris tizenhárom volt. Hálás a Winters családnak, amiért örökbe fogadták, szülőként tekint azokra, akik nem a vér szerinti szülei és kedveli az így kapott testvéreit. De valahol mindig kívülállónak érezte magát. Hiába az új, szerető család, tizennégy éves korára már visszafordíthatatlan károkat okoztak benne.