Shawn Brian MacNamara

Blájen – a zsidó – hét főerénye:

Alázatosság: Elismeri, hogy nem tökéletes, hogy van mit még tanulnia, hogy fejlődhet. Azt is tudja, hogy ezeket csak akkor érheti el, ha odafigyel mások tanácsára, mindarra amit mondanak neki. Ha látja, hogy az illető nem ártó szándékkal kritizálja őt, hanem csak elmondja, hogy mi az amin javítania kell, akkor természetesen megfogadja és nem hápog.

Adakozás: Nagylelkű, nem fél adni a szeretetéből, a jó kedvéből, a jó humorából, a barátságából másnak. Alapvetően jobban szeret adni, mint kapni, legyen szó apró ajándékokról, odafigyelésről, vagy anyagi javakról, amit mások is kézzel meg tudnak fogni. Örül ha ezzel a cselekedetével másokat is boldoggá tesz.

Tisztaság: Gondolataiban, beszédében, pillantásában, cselekedeteiben, tehát testben és lélekben is tisztességesen, erkölcsösen viselkedik. Vagy legalábbis ezt mutatja az idegenek felé, mindig ügyel arra, hogy semmi kivetnivalót ne találjanak benne. Persze hibái bizonyára vannak, sőt lesznek is. De ő is csak egy ember és ezt nagyon jól tudja. Igyekszik nem káromkodni, ha lehet inkább szépen beszélne, nyájasan, az ugyanis sokkal könnyebb neki.

Jóakarat: Ha jó hangulatban találjuk meg őt, akkor minden bizonnyal segítőkész lesz, nem maga felé, hanem a közösségért, a családért gürcöl. Pontosabban a kapcsolatépítésért, mert szerinte minden azon múlik, hogyha éjjel kapsz egy sürgős hívást akkor hány ember számítana rád és ugyanez fordítva. Fontos, hogy számíthasson valakire és rá is számíthasson az illető.

Mértékletesség: Tudja, hogy hol a határ. Legyen szó bármelyik szenvedélyéről. Nem hagyja, hogy azok határozzák meg őt, nem válik mániákussá, kivéve ha a kviddicsről van szó. Akkor ugyanis képes mindent háttérbe szorítani és arra összpontosítani amire éppenséggel figyelnie kell. Legyen szó az edzésekről van a családi egyéb dolgokról.

Szelídség: A maga módján jámbor ember, mint az apja, nem szívesen vitatkozik, mert tudja, hogy semmi értelme az egésznek. Nem jut előre, pontosabban nem ettől. Úgy hiszi szép szóval és megértéssel többre lehet menni, mintha mindenben csak a problémát keresné és a lehetőséget a vitára.

Buzgóság: Ha sikerül ész érvekkel meggyőzni őt, akkor energiabombává válik és hajt teljes gőzzel előre. Viszont ő is ember és fárad, ha előtörne belőle a lusta énje nem kell meglepődni, csak éppen újra energiát gyűjt, hogy ott folytathassa ahol abba hagyta a tevékenységét.

Shaun – a bárány – hét főbűne:

Önteltség: Ha teret adsz neki, akkor képes órákon át zengeni önmagáról és a tehetségéről. Szereti fényezni magát, főleg ha látja, hogy a hallgatóságát érdekli mindaz amit közöl magáról. Imád a gondjairól beszélni, kiönteni látszólag a szívét önmagáról és a helyzetekről amikkel szembekerül nap, mint nap vagy a pályája során. Közlékeny, akkor is elmondja, hogy mi a helyzet, ha téged egyáltalán nem érdekel a dolog.

Fösvénység: Ha valami csak az övé, akkor nehezen osztja meg másokkal, inkább megtartja, mintsem mások tudtára adja. Ez a helyzet a tudással is, a kviddics technikákkal, amiket tanult az évek során. Csak olyanoknak árulja el, akikben tényleg azt látja, hogy hozzá hasonlóan eleget küzdöttek a tudás kiérdemléséhez.

Bujaság: Perverz, ha eléggé romantikus hangulatba kerül akkor mindent megtesz azért, hogy a barátnőjét is ilyen hangulatba hozza. Tagadja, de igazából a kviddics mellett a szeretkezés az amit a legjobban szeret csinálni, főleg ha boldoggá teheti ezzel a barátnőjét. Sose erőszakoskodna.

Irigység: Ha rossz hangulatban van akkor képtelen mások örömének örülni. Elfogja a sárga irigység, és önmagát okolja, amiért mások valósítsák meg az ő álmát, ilyenkor hiába próbálja lenyugtatni magát, nem mindig megy.

Torkosság: Mindig éhes, mindig tud enni valamit, hiába fél órája evett valamit mindig fér még bele egy kis ez vagy az. Mivel sokat edz nincs gondja a felszedett kilókkal. De sok szemforgatást kapott cserébe azért, mert éjjel is felkereste a frigót és elmajszol valami édeset vagy sósat, attól függ mit enne szívesebben.

Harag: Nehéz kihozni a sodrából, de ha valakire valamiért megharagszik akkor nála ez örökre szól. Látszólag elhiteti, hogy nincs semmi baj, de elég egyszer megbántani és a bizalma elveszik az illetőben. Az a baj, hogy ezt az egészet megfűszerezi némi makacsság is, ami a világvége kezdetét jelenti, egészen addig amíg rá nem eszmél, a hibáira.

Lustaság: Szereti a kényelmet, ahogy halasztgatni, a határidő előtt egy nappal elintézni a dolgokat. Ha rajta múlna szívesen átaludná a fél napot, vagy csak sziesztázna az ágyban. Ha hetekig csak edz és keveset alszik, akkor mindig eljön egy olyan időszaka, amikor nehezére esik kimászni az ágyból. De persze azon van, hogy szerethető és elviselhető legyen.

Ki vagy te az álcád mögött? Kérdezhetnéd, nyugodt szívvel, hiszen te is hallhattad a japán közmondást, miszerint az embernek három arca van, az egyik amit a világnak mutat, a másik akit a barátai és családja ismer, a harmadikról meg senki sem tudhat, nos, ez a valódi önmaga. Nem csodálom, hogy téged is érdekel ki vagyok én a kviddicsjátékos mögött. Ki az az ember, aki ténylegesen mindenféle színjáték nélkül jól érzi magát a bőrében? Kicsoda Shawn Brian MacNamara?

Az arc, amit a világ látott. – Kard*
Egy örökmozgó kis srác látta meg a napvilágot és cseperedett fel azzá a csodává amiért manapság is rajonganak. Na de hogyan? Vannak dolgok amikre nem emlékszem, kezdve attól, hogy olyan leleményes gyerek voltam, hogy még az almacsutkát se hagytam kárba veszni, amit anya vagy apa már nem tudott vagy akart megenni. Mint mondtam nem emlékszem rá, de mindig előszeretettel égettek vele olyanok előtt akik egy kicsit is tetszettek az évek során. Na mindegy. Amint talán egy kicsit megeszesedtem és nem voltam a szüleimtől és kis testvéreimtől függő egyből a seprű lett a legjobb „barátom”, nehezen lehetett leszállítani róla, a szüleim nem is igazán akartak, mert örültek annak, hogy elkezdtem követni a „családi hagyományt”. Megvoltak az első zuhanásaim, a horzsolásaim is, csak azokról sem tud senki. Mindenki úgy hiszi, hogy én a levegő lovasaként születtem. Pedig nekem is sokat kellett gyakorolnom ahhoz, hogy az lehessek aki most vagyok. Gondolom ezért is lettem hirtelen mindenki imádatának a tárgya, mert amibe belekezdtem azt igyekeztem viszonylag jól csinálni és ha kviddicsről volt szó, akkor tudtam, hogy bele kell adnom apait, anyait. Hiszen mindketten nagy kviddicsezők, azt akartam, hogy mások is ezt lássák rajtam, amikor eljönnek egy-egy meccsre. Nem vagyok túlzottan elszállva magamtól – de talán, mégis – és hiszek a csapatmunka erejében. Hogy össze kell fogni, különben az „ellenséges” csapat győz. Jó stratégia kell ahhoz, hogy túljárjunk a másik csapat eszén és lehetőleg mindig más és hihetetlen lépés, amire nem számít senki sem. Legalábbis a rajongók biztosan nem. Én szerettem – mai napig szeretek – a csapatomnak és a kviddicsnek élni. Ezt látja rajtam mindenki aki nem ismer.

Az arc, amit a családtagok láttak. – A császár*
Egy céltudatos tini voltam mindig is a szemükben, aki szereti ha megmondják mit tegyen és ha a tanács hasznos akkor vagy megfogadja vagy nem. De mivel alapjáraton nagyon szerettem, hogy törődtek velem és odafigyeltek rám, mindent élveztem csinálni, csak azért mert boldogan akartam őket látni. Ezért lehet az, hogy mindenkire odafigyeltem akit egy kicsit is érdekelt a kviddics a családban és engem támogatott. Sokszor kellett lemondanom olyan dolgokról cserébe, ami egy tini az első helyre tenne az életében a kviddicsedzések helyett, de nem akartam, hogy csalódjanak bennem.
Ki szerette volna, hogyha csalódnának benne? Minden szabadidőmet, a tanulás mellett a kviddicsnek szenteltem. A Griffendél kviddicscsapatában is játszottam, egy darabig. Azért egy darabig, mert időközben jelentkeztem a Ballycastle Bats-hez. Magabiztos voltam. Tudtam, hogy a hazám csapatát akarom erősíteni és persze kellett anyám noszogatása is. Ha ő hagyott volna aludni, most nem lennék az aki most vagyok. Nem is játszhattam volna az Ír válogatottban. Keveset nyavalyogtam, hogy nem akarom ezt az egészet, mert valójában akartam, szinte mindent is, ami a kviddiccsel járt. Lehet, hogy ezért egy kicsit elhanyagoltam a családomat és nem is figyeltem rájuk sokat. Nem hallgattam meg őket, mert néha egy-egy meséjük a fülemen be a másikon meg kiment. Nem tartottam elég fontosnak ahhoz, hogy megjegyezzem, de meghallgatni, ha kellett meghallgattam. Tanácsot nem tudtam adni, mert nem a tanácsom kellett, hanem egy jó hallgatóság. A Roxfortban is keveset beszéltem, én inkább cselekedtem. Míg mások a kifogáson gondolkodtak én a megoldást kerestem és emiatt talán egy kicsit nem is tudom, fura lehettem a szemükben (?).

Az arc, amit senki sem látott. – A szeretők*
Ráérős, a szerelemnek behódolós, az a személy, aki tudja nagyon jól, hogy a kviddics nem minden. Ezért tűnt minden olyan hihetetlennek, amikor a sok rajongó közül, csak egyvalaki szeretete volt a számomra a legfontosabb. Ez volt Suzette, mindamellett, hogy ő is nagy kviddics rajongó, igazából ő az én személyes gyógyítom. Ő az aki az anyám mellett aggódik értem, aki mellett férfi lehetek, akit szorosan magamhoz ölelhetek, még akkor is ha teljesen leizzadtam és igazán emberszagom van. De persze igyekszem megkímélni őt a kellemetlenségektől. Ő a lelki társam, akinek mindent elmondhatok, azt is amitől félek vagy amire igazán vágyok, mellette nem félek érzelmes lenni és elég romantikus ahhoz, hogy boldoggá tudjam tenni őt. Persze mivel férfiból vagyok, vannak bizonyos igényeim, amit így vagy úgy de igyekszem kiudvarolni tőle, az a legnehezebb, amikor ő épp nincs olyan perverz hangulatban, mint én. De tudom, hogy ki tudom hozni belőle is azt az oldalát, amit másnak sohasem mutatna, csak nekem mondjuk.
Emlékszem mennyire bizonytalanok voltunk egymást illetően, de amikor először hívtam el randira… aztán másodjára, harmadjára és negyedjére úgy éreztem van bennünk közös pont és akár még… bármi lehetségesnek tűnt. Megfogadtam már akkor, hogy ő lesz a feleségem. Mostanra ezt a fogadalmamat igyekszem beteljesíteni.

*Kard / Nyíl – Levegő Elem: Ész, értelem, gondolkozás, tüdő, lélegzés.
A Császár/Az Uralkodó: – Férfiasság, cselekvés.
A Szerelmesek/A Szeretők/A Választás: – Döntés.

"Vörös haj, szeplős arc, mások levetett talárja, ez csakis egy Weasley lehet." – Bárki elmondhatná ezt a kinézetemről, viszont sem a levetett talár, sem pedig a Weasleység nem stimmel. Ettől függetlenül, képzeld gyerekként nagyon szeplős voltam és a virgoncságomnak köszönhetően szereztem néhány horzsolást. Kviddicsőrült a családom, ebből kifolyólag sajnos vagy sem sokkal többször látni a Ballycastle Bats mezében, talárjában, mint a saját hétköznapi ruháimban. De ha mégis megesik, hogy normális ruhát vegyek fel, akkor mindenképpen az egyszerűséget választanám. Nem akarok menőzni, mostanában teljesen szükségtelen, amióta megkíméltem néhány csapattársamat a csonttörésektől, azóta egyre inkább képtelenség láthatatlannak tűnni. Persze büszke vagyok, csak nem akarom, hogy a hírnév a kapcsolataim kárára menjen.