Annelie Freya Blomqvist

Annelie különc, magának való, már gyerekkorában is inkább az állatok társaságát kereste. Nehezen illeszkedik be a társai közé, valójában igénye sincs rá, hogy legyenek barátai. Ennek ellenére akad egy-két személy, akiknek a társaságát keresi, ha úgy adódik, de ehhez közös múlt szükséges. Az új emberekkel felnőtt fejjel már kedves, ámde távolságtartó, nehezen lehet elnyerni a bizalmát.
A látszólagos kedvesség mögött általában érdektelenség bújik meg. Ami igazán érdekli, az a munkája és a természet. Elemistaként a földet tudja irányítani, ezt a képességét a mindennapokban is előszeretettel használja, de egy percig sem magamutogatás céljával. Nagyon ritkán, a válása óta visel olyan ruhadarabokat, melyekben feltűnőbb, de alapvetően inkább a láthatatlanságot preferálja. Élete során kétszer volt szerelmes, a második férfi feleségül vette, családot alapítottak, majd egy levelet hagyva maga után lelépett. Ettől fogva Annie még annyira sem képes megbízni a férfiakban, de legalább elkezdte felfedezni magában a Nőt.
Szívesen üti el a időt az erdőben, tanítja a gyermekeit, alkalomadtán pedig egy üveg whiskey és egy fontos személy társaságában szeret üldögélni a kandalló előtt.

Huszonhét éve egy teljesen más világba született második gyermekként Annelie. A bátyja, Connor három évvel előzte meg őt, és két évvel rá csatlakozott a családjukhoz a harmadik gyermek, Karah. Nem volt túl jó példa előttük, már ami a szüleiket illeti, mert apjukat nem igazán ismerik. Sosem értették igazán, inkább csak elfogadták, hogy az édesanyjuk és édesapjuk se veled, se nélküled kapcsolatban állnak egymással. Gyermekkorukat a cirkuszban töltötték, ahol az anyjuk légtáncosként szerepelt tizenöt éven keresztül. A tértágítóval ellátott lakókocsijukban pont elfértek és szeretetben, kényelmesen cseperedtek egy hatalmas család tagjaként.
Annie totyogós korától kezdve az állatok társaságát kereste inkább, de a cirkusz akrobatái közé is beállt. Légtáncosként már kiskamaszként szerepelhetett, majd tizennyolc éven korában főszerepet kapott az Alíz Csodaországban című bemutatójukban. Bejárták Európát, majd Amerikában is turnéztak.
A Blomqvist gyerekek mindhárman a Roxfortban tanultak, Annelie a zöldeket gyarapította, a prefektusságból is kivette a részét. Tizenhat éves korában jelent meg elemista képessége, amikor egy vérfarkas megpróbálta megtámadni a a Tiltott rengetegben. Akkor megmenekült és a kezdeti sokk után felkereste a hozzáértő tanár és szárnyai alá vette.
Tanárának hála eltölthetett fél évet a Wistman-erdő elemistákra érzékeny részén és itt ismerkedett meg nem csak a különleges lényekkel, de Liammel is. A férfival azonnal megtalálták a közös hangot, talán pont a belőle áradó sötét erők vonzották magához. Az akkor kitalált névvel bemutatkozott férfi és Annelie között barátság alakult ki, a kémiát nem hagyták eluralkodni. Egy szép emlékként maradt meg a nő fejében a fél év, majd visszatért az iskolába, folytatni tanulmányait.
Mivel nehezen engedte közel magához az embereket, nagyon sokáig tartott, hogy beadja a derekát és szerelembe essen. Három évig tartott a kapcsolatuk, már az eljegyzést is fontolgatta a férfi, amikor szóba jött a családalapítás és az, hogy a nőnek valószínűleg nem lehet gyereke. Hosszú huzavona és sok sírás következett, végül viharos szakításon estek túl. Annelie-nek ezt követően történt az első balesete, amikor néhány ital után leesett a kötélről és csigolyáit törte. Otthagyta a cirkuszt és a légtáncot, a hosszú felépülést követően pedig a tanulmányaira, valamint a természetre koncentrált. Így, hogy elvették tőle az álmait, új célt kellett kitűznie maga elé.
Tanulmányait az akadémián folytatta és magizoológusnak tanult, még ebben az időszakban került újra képbe Liam. ...
A szerelemnek persze nem tudtak gátat szabni, de nem akartak igazán belebonyolódni semmibe. Aztán amikor adódott egy lehetőség, és Liam megállt egy ponton az életben, Annelie-ről kiderült, hogy a meddőség valótlan volt, a szíve alatt hordott egy csöpp kis életet.
Egyikük sem akarta ezt, ő nem akart anya lenni, nem szerette a gyerekeket, csak a szabadságot és a sárkányát, Liam pedig útra kelt volna, maga után hagyva mindent, talán néha visszalátogatva a nőhöz. A pocaklakó biztosan okkal került az életükbe, legalábbis édesanyja hisz benne, hogy ennek így kellett lennie.
Sammy még pocaklakó volt, amikor a szülei összeházasodtak mindentől és mindenkitől távol. Annelie szülés utáni depresszióval küzdött, nagyon sok időbe telt, mire összeszedte magát és elfogadta, hogy nem egy szaranya.
Amikor a kisfiú elkezdte a bölcsit, ő bestiáriumot nyitott, ahol végre megtalálta önmagát és a boldogságot. Tényleg úgy tűnt, hogy összejött minden és a nehézségek ellenére, a szabadságtól megfosztva jó helyük van. Hamarosan megfogant a második, immár tervezett gyermek. Persze minden családban vannak titkok, főleg, ha egy ennyire zárkózott nő és egy ereklyekutató férfi családalapítását nézzük. Annie nem szólt róla, hogy a házuk pincéjében bájitalfőző labor van kialakítva, és nem gondolt arra, hogy terhesen, egy mocorgó babával nem érdemes szórakozni odalent egyedül.
Négy hónapot töltöttek ispotályban, miután felrobbant a labor és az is kérdéses volt, hogy életben maradnak-e. Mély nyomokat hagyott az eset mindenkiben, s ezután a szülők között akkora szakadék alakult ki, ami kihatással volt a további életükre.
Talán ez is közrejátszott abban, hogy amikor Laney másfél éves lett, Liam egyik napról a másikra összeszedte a holmiját és egy levelet hagyva maga után lelépett. Nem bírta a bezártságot és nem neki való a családos élet, ilyesmiket fogalmazott meg... Annelie összetört, de a gyerekek miatt feltámadt hamvaiból és egy egészen új életet kezdett. Rájött, hogy a férje mellett sosem érezte magát igazán nőnek, most pedig kiéli magát, miközben igyekszik megállni a helyét anyaként és magizoológusként egyaránt.

Csinos és sportos, kellemes a szemnek. Külsőleg minden rendben van vele, egyetlen szépséghibája van, ez pedig az arcán húzódó nagyjából öt centis heg, amelyet a bájitallabor felrobbanásakor szerzett.
Hosszú, barna haj keretezi arcát, kék szemeit édesanyjától örökölte. Átlagos magasságával, karcsú alakjával és finom, nőies mozdulataival tökéletesen mutat a cirkuszi sátor magaslataiban, de az erdőben is megállja a helyét, ha fáramászásról van szó.
Ruhatára túlnyomórészt sötét és kényelmes ruhákból áll, hisz magizoológusként nem az a lényeg, hogy jól nézzen ki, ahogy a gyerekei sem ezért szeretik. A szekrény egy részében ma már több csinos darab, ruha és magassarkú lakik, ehhez viszont szükség volt egy válásra és a pofára esésre.