az Ashwoodok öröksége

Jeremiaht a családja egész életében kincsként kezelte. Üdvöske volt, igazi szupersztár. Szerette a fényűzést, a partikat, és mindent, hogyha az emberek körülötte forogtak. Egész életében tisztában volt képességeivel, és fel is használta azokat annak érdekében, hogy elérje céljait.

Pontosan tudta azt, hogy hogyan hízelegje be magát a társadalom krémjébe, nyájas szavaival pedig bárki szívébe behízelegte magát.
Nem csak okos, hanem hihetetlenül intelligens is, ami által iskolájában is hírnévre tett szert. A Lumpklub legfiatalabb tagjává avanzsált, már harmadikosként bekerült.
Szeret előre gondolkodni, aprólékosan megtervezni mindent, és ezeket a dolgokat mappákba rendezni. Mániákus megfigyelő már gyerekkora óta, és ezt a képességét az évek alatt odáig fejlesztette, hogy egy pár percnyi rövid beszélgetés után meg tud rólad mondani olyan dolgokat, amiket nem is említettél neki.

Sötét a lelke, akár a szeme, gyűlöl mindent és mindenkit, ami és aki nem kapcsolódik a varázsvilághoz. Ó nem, a sárvérűeket nem utálja. Velük kapcsolatos gondolkodásmódja Grindelwald eszméihez áll a legközelebb. Kellenek a szolgák, meg az igás lovak.  

A csata után
Jeremiah hazatért. Dühösen ordítva tépte le magáról a fekete talárját és dobta a földre. Forró könnyek szántottak végig az arcán. Úgy érezte minden ami rajta van felesleg, és hogy nem érdemli meg az életet. A Sötét Nagyúr halott. Harry Potter győzedelmeskedett. Hirtelen minden ami eddig szilárd volt, értelmetlenné vált a számára.
- Meg kellett volna ölnöd…
- Nem tehettem semmit - motyogta.
- Meg kellett volna ölnöd Pottert - a hang egyre élesebben hasított a fejébe - ott az iskolában! Akkor még most is élnék!
- Nagyuram…
- A te hibád volt, Ashwood! - Jeremiah saját hajába kapva, szinte fuldokolva a sírástól roskadt össze. Tom Denem hangja új életre kelt a fejében, és nem akart elhallgatni. Mellkasához húzta a térdeit, próbált levegőhöz jutni. Nem érdemelt életet. Magához vette a pálcáját amely már oly’ régóta oly’ hűen szolgálta, és saját hasfalához szegezte. Összeszorította a szemeit. Voldemort Nagyúr halott. A remény halott. Minden elveszett.
- Talpra, Ashwood! - Tom Denem hangja kiegyenesítette az összes kusza gondolatot a fejében - élned kell, te ostoba! Be kell fejezned, amit elkezdtem!


A propaganda
A zsebpiszok köz üres volt, a lámpák sem égtek, csak a Borgin&Burke ablakában pislogott egy-két gyertya. Két év telt el azóta, hogy a Nagyúr elesett, az aurorok pedig gőzerővel keresték az egykori halálfalókat.  Odabent az üzletben négy férfi csoportosult. Az öreg Borgin tagbaszakadt fia, Gustav vigyorogva figyelte a másik hármat. Az egyikük Jeremiah Ashwood volt, fenyegetően tartotta maga előtt a pálcáját, melynek másik végén a lesoványodott Lucius Malfoy és egyetlen fia, Draco állt.
- Megérdemelnéd a gyilkos átkot, Lucius, te is, meg a gyáva fiad is! - sziszegte a fogai között - Két év! Két év telt el a Nagyúr halála óta, és te a kisujjadat sem mozdítottad!
- Jeremiah.
- Feladtad az eszméinket, a hűségedet, a biztonságodért! Komolyan csodálom, hogy Draco nem egy sárvérűt vett feleségül!
- Vigyázz… - Draco a férfi felé mozdult, mire Jerry rá szegezte a pálcáját. A szeme vérben ült, mintha napok óta egy percet sem aludt volna. Pálcáját Draco torkának nyomta, mire az nyüszítő hangot hallatott.
- Ti Malfoyok sosem voltatok többek férgeknél! De ne aggódjatok - Jeremiah visszahúzta a pálcáját - új életre fogunk kelni! Mi, igaz halálfalók - szemében ijesztő tűz lobbant, ahogy kiejtette a szavakat - és ti lesztek az elsők, akik házimanókként szolgálnak majd minket - mondta, és dehoppanált.


Dementor csók
Hangos dörrenés rázta meg az Ashwood kúriát. Jeremiah kipattant az ágyból, és fénygömböt idézett a pálcája végére.
- Jeremiah Ashwood - harsogta egy mély hang, aztán az ajtó szó szerint kirobbant a tokjából. Két auror állt előtte, és mindkettő rá szegezte a pálcáját. Jerry csak az egyiküket ismerte, a nőt. Indra Hopkins, egy évfolyamra járt vele a Roxfortban. Mindenki tudta róla, hogy mugli származású. Jeremiaht undor fogta el attól, hogy ránézett.
- Jó Estét Önöknek is! Nincs egy kicsit késő a látogatáshoz?
- Magát letartóztatjuk tizenkét boszorkány és varázsló meggyilkolása és megcsonkítása miatt!
- Na, na, na… ez azért nem igaz! Csak egy volt varázsló, a többi tizenegy mind sárvérű volt - Indra Hopkins Jeremiah torkához nyomja a pálcáját, mire a férfi vigyorogni kezd - különben sem kár azért az egy vérárulóért!
- Még egy szó, és esküszöm megöllek! - sziszegte a nő.
- Tedd le a pálcát, Indra! Rá rosszabb sors vár a halálnál. Amint odaérünk megkapja a dementor csókot.


Gabona sikló
Jeremiah Ashwood bejegyzetlen animágus volt. Senki nem tudta, még a saját családja sem. Vigyorgott, amikor kivezették a kúriájuk ajtaján. Tudta. Mindent tudott. Tisztában volt vele, hogy ma este érte jönnek, és azzal is, hogy ki dobta fel.
Gustav Borgin öt éve szolgálta Jeremiaht hűségesen és töretlenül. Még az üzletből is hagyta magát kipaterolni a nagyobb cél érdekében. Kémkedett, és infókat szállított Jerrynek.
Aznap este is ott volt, a ház és a rózsabokrok közti sötét térben ólálkodott. Amikor meglátta az aurorokat amint a vezérét viszik, nem volt rest cselekedni.
- Imperio - suttogta, az átok pedig telibe találta a nőt. Indra Hopkins egyetlen suhintására zöld fény tört elő a pálcájából, és mellkason kapta a társát. A férfi úgy dőlt el, mint egy zsák, üveges tekintettel meredt a sápadt holdra.
- Most a fiú - csendült a hang Jeremiah fejében. Gustav felé nyújtotta jobbját.
- Igyekezz! Itt van amit kértem?
- Igen.
- Készen állsz, Borgin? - kérdezte, de a legkevésbé sem érdekelte a válasz. Ő nem halhat meg, neki feladata van. Jerry kitépett egy sötét hajszálat a feje tetejéről.
- Vedd elő! - Gustav előhúzott a mell zsebéből egy sűrű sziruppal teli fiolát, kinyitotta, majd miután belekerült a haj, lehúzta a felét.
- Ég veled, barátom - mosolygott Jeremiah, de már nem Gustav, hanem saját arcképe nézett vissza rá. Odaadta neki a pálcáját és gabonasiklóvá változott.


Magyaroszág
A magyar varázslók feketepiaca nem épp a legkellemesebb hely. Mindent megkaphat itt az ember, amit csak akar, ha jó helyen keresi. Seftelnek pálcával, Mennydörgő tojással és különböző bestiákkal, de ez Európa legnagyobb házimanó kereskedelmi helye is.
Három hétig tartott, amíg Jeremiah eljutott ide. Akárhová nézett sötét tekintetű boszorkányokat meg varázslókat látott. Hatalmas sátrak, bódék meg asztalok álltak összezsúfolva, és mindegyiken különféle portékák sorakoztak. Jerry sokat hallott már erről a helyről. Baljósabbnál baljósabb dolgokat. Hirtelen egy görbe hátú, szemölcsös, öreg boszorkány kapta el a karját.
- Szálást keresel, fiam? - kérdezte, de érezni lehetett a beszédén, hogy töri az angolt - I’en szép szál fiúnak örülnének a jányaim. - mondta. Vigyora felfedte megsárgult fogait. Jeremiah hallott már ilyen fajta helyekről. Errefelé csak “kupi”-ként emlegették. Ha jó pénzt fizettél, nem csak szállást, de szebbnél szebb boszorkányokat is kaphattál magad mellé éjszakára, akik állítólag minden kívánságodat teljesítették.
- Nem, asszonyom - mondta mosolyogva, és óvatosan kihúzta karját a banya meggörbült ujjai közül - én egy bizonyos, Peter Osolancit keresek - Jeremiah mindig is gondban volt már nyelvekkel, de a magyar szavakat találta a legnehezebbnek. A boszorkány összeszűkült szemekkel, de vigyorogva nézett rá.
- Há’ te meg miféle bajba keveredtél, hogy Pétert keresed? Látod ott azt a bódét? Ott találod Pétert.
- Köszönöm, Kedvesem! - biccentett Jeremiah, és tovább állt.
A bódé mögött egy ébenfekete hajú, fehér bőrű férfi állt. Az utcalámpa megvilágította az arcán szétterülő szeplőket. Jeremiah bizonytalanul lépett oda hozzá.
- Te vagy Peter?
- Én. Te vagy az angol? - Jerry bólintott - Sonny szólt, hogy pár nap és érkezel. Mi kéne?
- Anyakönyvi kivonat, személyi igazolvány, ilyenek. Esetleg egy pálca.
- Az első kettő megoldható, a pálcáért Gorvikhoz kell menned. Négy állással arrébb. Az egyik legjobb pálcakészítő az országban. Fel fogod ismerni, mer’ hogy kobold.
- Rendben - biccentett Jeremiah.
- Milyen nevet akarsz? - kérdezte Péter, Jeremiah pedig elgondolkodott. Olyan céltudatos volt idáig, mindent eltervezett, csak ezt nem.
- Valami franciát. Addig megkeresem Gorvikot - mondta, és elintult a sorok között. Az egyik oldalon végig apró ketrecekbe zsúfolt házimanók gubbasztottak, a másikon egy fiatal boszorkány baziliszkusz mérget, és az állat szerveit hirdette hangosan.
Gorvik ott ült egy magasított széken, előtte egy asztalon szebbnél szebb faragású pálcák sorakoztak. Fekete malac szemével a tömeget pásztázta.
- Hé, te - szólt oda Jeremiahnak - nincs szükséged egy pálcára?
- De, pont azért jöttem. A sajátom eltört. Kéne egy másik. - Gorvik furcsa mosollyal nézett rá. Mintha tudta volna, hogy nem pont ilyen egyszerű ez a helyzet.
- Na, gyere. Csak akad neked valami - Gorvik felkapott három dobozt és a férfi elé rakta - próbáld.
Az első kettő nem akart neki engedelmeskedni, de a harmadik, az a régi pálcájánál is jobb érzést nyújtott. Gorvik rávigyorgott.
- Érdekes választás. Tizenkét hüvelyk, tulipánfa, merev. És a magja… - itt elhallgatott egy pillanatra - baziliszkusz méregfogának egy szilánkja.
Jeremiah csodálattal nézett a pálcára. Még sosem hallott olyanról, aminek nem Ollivander féle magja lett volna.
- Mennyi?
- Kilenc galleon - mondta nagy nyugalommal Gorvik. Jerry kifizette, majd vissza sétált Péterhez. Sietett. Nem ért rá várakozni.
- Kész van? - kérdezte türelmetlenül - tudod sietek, tovább szeretnék állni, még ma éjjel - nem akart a kelleténél többet mondani.
- Alap, hogy kész van. A neved innentől Jeremiah Beveroux, 1982. február 17.-én születtél, Marseille-ben, az anyád neve pedig Kirsten Dupont. Megfelel?


Strasbourg:
Jeremiah a karosszékében ülve a pálcáját nézegeti. Emlékszik a két és fél évvel ezelőtti éjszakára. Most béke honol körülötte, van egy gyönyörű menyasszonya, és három örökbefogadott gyermeke. Gyakorlatilag idillikus élete van, a terve pedig körvonalazódni látszik. A legidősebb fia, Ichabod ötödéves a Beuxbatonsban, és titkos szakkört szervezett, ahol az érdeklődő és arra érdemes diákok megismerkedhetnek a fekete mágiával. Szigorúan csak önképzés szerűen.
- Ne csak ülj itt, és bámuld a falat Ashwood! - Tom Denem hangja pont a szeme között találja el, még a pálca is kiesik a kezéből, ahogy az orrnyergéhez kap - Van valaki Angliában akire szükségünk van. Az öcséd. Szerezd meg.

Középmagas, izmos testalkat jellemzi, haja sötét, épp mint a szeme. Arcformája keskeny kocka, nem szereti, az apjától örökölte. Hosszú, csontos ujjai minduntalan remegnek.
Orra eltört, amikor még iskolába járt, de nem ment vele a gyengélkedőre, így rosszul forrt neki össze, és ha azt hinnéd ez elrontja az összehatást, hát meg kell, hogy cáfoljalak. Egyszerűen öltözködik, nem akar kitűnni a tömegből. Leginkább a fehér póló-farmer párosítást szereti. Szemüveg kellene neki, de nem bírja elviselni magán, ezért inkább kontaktlencsét hord.