Finn Pearce

F – figyelmes: Legalábbis megpróbál odafigyelni másokra. Kedves lenni hozzájuk még akkor is ha az illető meg sem érdemli. Ő ugyanis igyekszik nem mások véleménye szerint cselekedni. Igaz, hogy nem valami erős, de másokra képes odafigyelni, mert megtanulta nem mindenkinek van könnyű sorsa. Egy kedves szó meg, bármikor feldobhatja valaki napját ha éppen olyan hangulatban van, hogy élni is alig van kedve az illetőnek.
I – igazságos: Ki nem állhatja az igazságtalanságot. Talán azért van, mert túl nagy az igazságérzete és nem tudja szó nélkül hagyni, hogyha valami nem helyénvalóan, a normalitásnak megfelelően működik. Harcol azért, hogy az igazság érvényesüljön, egyelőre több kevesebb sikerrel, mert nem elég határozott ő ehhez. De dolgozik az ügyön, nem hagyja magát eltántorítani a szószátyárságtól. Mert sajnos szájal ha felbátorítják, ha van nézőközönsége vagy támogatója, akkor biztosan nem hagyja magát.
N – nyitott: Próbál mindenkit elfogadni, idegenekkel beszélgetni gond nélkül, néha sikerül, néha nem. Simán beszélgetni kezd vad idegenekkel és úgy tesz, mintha ezer éve ismerné őt, pedig nem. Ő bátran beszél az élményeiről, a múltjáról, viszont az érzéseiről nem igazán. Ezért is találta ki, hogy felvesz egy felsőt amin valami értelmes szöveg van és azzal kommunikál például a nővére felé. Eddig csak testvér imádós és sajnálós felsője van, viszont gondolkodik ennek a gyarapításán.
N – nagylelkű: Mindig másokat helyez előtérbe, nem saját magát. Ebből kifolyólag neki nem esik nehezére a másokon segíteni, legyen szó arról, hogy az illetőt egyáltalán nem ismeri. Ki tudja vágni magát az ilyen helyzetekből, mert nyitottságának köszönhetően nem közömbös az emberek számára. Ők is barátságosnak látják és ettől olyan szeretni való kisgyerek képét mutatja a világ felé.

E – energikus: Ha rájön az ötperces – vagy a sok perces – és talált valami igazán motiváló dolgot – például kviddicsezés – akkor nem lehet megállítani őt, mert mindent megtesz azért, hogy elérje azt a célt amit kitűzött magának. Szeret sokat mozogni, talán emiatt is tűnik nagy örökmozgó gyereknek, aki látszólag soha ki nem fárad. De ő is elfárad, csak nem mutatja ki mások felé. Ezzel a tulajdonságával leginkább a nővére idegeire megy, mert nem bír nyugton maradni és kevésbé veszélyes játékokon játszani, mint például a varázslósakk és társai.
G – gondolkodó: Gondolkodom, tehát vagyok. Ahogy a mondás is tartja, viszont Finn képes túlzásokba esni. Megesett már, hogy valamit túlgondolt és nem kellett volna. Elég sok félreértés keletkezett belőle, amire lehet, hogy most nevetve gondol vissza, de akkor határozottan emlékszik, hogy mennyire zavaró volt, amikor valaki a tettek mezejére lépett és lenyúlta az ő akkori kiszemeltjét úgymond.
A – aggodalmas: A túl gondolkodásából adódóan a helyzet túl aggodalmaskodásában is jeleskedik. Van, hogy felesleges dolgok miatt kezd el parázni és ha ez a tulajdonsága ötvöződik az energikusságával akkor tökéletes fegyverré válik, hogy valaki agyára menjen. Valószínűleg arról fog sopánkodni, hogy mennyire nem biztos abban amit csinál. Jó megjegyezni, hogy ilyenkor nem a melegszívűséget kell elővenni ellene, hanem az erőskezűséget és bebizonyítani neki, hogy teljesen feleslegesen aggódik kicsi dolgokon is akár.
N – naiv: Talán a hiszékenysége az a gyengéje amivel bármire rá lehet őt szedni. Alapjáraton nem egy rossz szívű srác, ezért hajlamos azt gondolni, hogy mások is hozzá hasonlóan képesek igazat mondani vagy legalábbis megpróbálnak. Ha te azt mondod neki, hogy az anyukát meghalt és gyászolsz – közben meg bizonyára él, de le akarod őt pattintani az izgágasága miatt – ő elhiszi. Ugyanez van akkor is, ha valamiről hamis információt kap, ami sokkal fontosabb, nem kérdőjelezi meg ha az illető elég hihetően adja elő neki a dolgokat.

A nagynéném megígérte, hogy elvisz a Fortescue Fagylaltozóhoz, cserébe csak annyit kell tennem, hogy rendes kisgyerek leszek és nem okozok neki gondot. Ez egészen addig sikerült is, amíg el nem érkezett az a nap, hogy elmenjünk az említett helyre. Mivel tudtam, hogy az Abszol útra megyünk, megkértem, hogy nézzünk be a Kviddics szaküzletbe is. Hiányzik egy kép vagy plakát a gyűjteményemből és abban reménykedem, hogy ott esetleg találok is valamit. Lehetőleg előbb oda menjünk be és utána fagyizni, mert… Érdekel a kviddics és a fagyi megvár, nem megy el. Éppen ezért csak remélni mertem, hogy belemegy. Nem mondtam el neki, hogy miért szeretnék oda be nézni, szerintem elég egyértelmű volt már neki. Nem egy seprű kellett, az már van és megvagyok elégedve vele, csak nem mindig engedelmeskedik nekem, na mindegy.
Benéztünk oda, a sok tárgy mellett olyasmit is kaptam amire nekem is szükségem volt. Egy plakátra, poszterre – nevezd aminek akarod – amin a Falmouth Falcons szerepelt köztük Travis Macmillan, aki gondolom mondanom sem kell, de a példaképem volt. Aztán onnan átmentünk a fagylaltozóba, ahol végre megkaphattam a másik dolgot amire aznap vágytam.
Épp a tölcséres fagyimat nyalogattam, amikor én nem tudom megmondani hogyan és honnan de felbukkant Travis. Majd kiugrott a szívem a helyéről! Olyan izgatott lettem. A nagynénémre néztem, majd a kezébe nyomtam a fagyim, hogy fogja meg, amíg én odamegyek a bácsihoz és...
– Hé, bácsi! Te vagy azon a képen ugye? – felnézek rá olyan kérlelő már-már zavaró mód kislányos őzike szemekkel, amit akkor szoktam bevetni, ha valamit nagyon el akarok érni. Az ő aláírását meg nagyon meg szerettem volna már kapni. Egy plakát volt, amin ő és a csapata szerepelt, csak fel kell tudnia ismernie önmagát. De míg válaszra méltat én már az orra alá nyomom a pennámat, hogy aláírja nekem. El sem tudja képzelni, hogy mennyi bátorság kellett ahhoz, hogy ideszökdécseljek a nagynénémtől.
– Aláírod nekem? Te vagy a kedvencem a csapatból. – toldom meg ezzel a cselekedetemet, mintegy magyarázatként szolgálva neki azért amiért ilyen szemtelen kis kölyök voltam. De csodával határos módon néhány buksi simogatás kíséretében aláírta a poszteremet!
•••
Most, annyi idő után újra találkozva vele, megint csak majd hogy nem kiugrik a szívem a helyéről. Az egy dolog, hogy gyerekként kis buta voltam és képes voltam odamenni hozzá, de most… Fiúból vagyok meg minden és a lányokat szeretem de… amikor a nővérem közölte, hogy ő fog engem edzeni, csak elröhögtem az egészet. De most, ez a Travis itt áll előttem hús vér valójában, nem a posztereken feszített, de nem ám, hanem valóságos volt. Nem tudom honnan jöhetett, de azt mondta leveszi a felsőjét mert melege van és nem akar beleizzadni meg ilyenek. Igazából van az a mondás, hogy a napra lehet nézni, de rá nem. Hát Travisra se lehetett. Egy darabig hallgattam a szavait, de nem tudtam nem arra figyelni, hogy ennek a pasinak nemcsak a haja van aranyból ha rásüt a napfény, hanem még a mellszőre is ha úgy éri a fény. Oké. Én eddig bírtam magammal, meg igyekeztem figyelni, ám amikor az egyik gurkó felém közeledett már nem tudtam sehogy sem elhúzni a fejem előle, mert jól pofán vágott. Hogy utána mi történt azt nem tudtam. De egy biztos, félre kell tennem valahogyan a fangörcsömet, mert nem érhet minden edzés szerűség kiütéses ájulással véget.


Nem tudtam, hogy mondjam el neki, abban sem voltam biztos, hogy el kellene mondanom neki. De amikor ott ültem az ágyon és arra vártam, hogy bejöjjön, valahol mélyen legbelül tudtam, le fog teremteni. Megígértem neki, hogy vigyázok magamra, hagyom őt dolgozni, minden rendben lesz. Csakhogy, semmi sincs rendben. Mégis próbáltam nagyon erősnek mutatkozni, valahogyan ott tartani a mosolyt az arcomon, ide-oda néztem és lógattam a lábam, mintha ráérnék. Mert teljesen ráértem. Én legalábbis igen. Iszonyatosan fájt, de ettől még ráértem. Csak figyelmeztetnem kellett magam arra, hogy ne mozogjak sokat. Viszont kényelmetlen volt ez az egész helyzet, nem csak a terem lehangoltsága, a gyógyszer szag tehetett róla, ami már elkezdte kaparni a torkomat, szomjas voltam, de nem mertem szólni senkinek sem. Azt mondták maradják itt, mert majd jön és… valószínűleg leteremt. Szóval én csak vártam, egyre jobban sajgó karral. Tudom, hogy nem az ő osztályán vagyok, de valahol azért reméltem, hogy benéz és nem csak azért, mert le akar szidni, hanem azért mert aggódik értem. A „Sajnálom Gwen!” pólóm volt rajtam, de most nem azért akartam bocsánatot kérni tőle, amiért idekerültem, hanem azért mert „elszöktem” és ez történt. Az volt a szerencsém, hogy nem egyedül vettem útnak a nagyvilágot, hanem voltak mellettem „értelmesebbek” is, akik tudták, hogy mit kell csinálni és az eszük a helyén volt. Ebből most sajnos az fog következni, hogy a nővérem szemében én biztosan nem leszek érett, mert nem vigyáztam magamra. Szégyent hoztam a fejére. Sőt igazából az lesz a legnagyobb gondja, hogy nem hallgattam rá, már azért is szenvedni fogok egy sort, hogy végighallgassam őt. Persze ki gondolta volna, hogyha egy kicsit hősködök a lányok előtt és feszegetem a határokat ez lesz? Senki. Én sem. Bár majd leszakad a karom, türelmesen pillantok a bejárati ajtó felé, amin valószínűleg a nővérem hamarosan be fog robbanni és le fogja ordítani a fejem, de nem számít. Ki fogom bírni, így vagy úgy. Csak előbb lássanak el, forrasszák vissza a csontot vagy nem tudom mit csinálnak csak tegyenek valamit.
Jött is a segítség, a maga csalódott szemre hányós mivoltával, eddig még nem nagyon kellett őt ebben a matróna megjelenésében látnom, reménykedtem abban, hogy igazából sosem fogom, mert elég baja van neki is, de ahogy itt állt előttem és kinyitotta a száját. Úgy éreztem meg kell akadályoznom őt.
– Tudom! Ha hallgatok rád, akkor nem kerülök bajba és valószínűleg nyugodt estéd lett volna, bár nem hiszem, hogy itt nyugodt lehet az ember esti műszakja. Na mindegy, ez a te munkahelyed. Én csak azt akartam mondani, hogy megértem ha most mérges vagy rám, de nem szándékosan csinált. Már megint piszkált az a… Szóval tudod és be akartam bizonyítani neki, hogy nem vagyok anyámasszony katonája. Esküszöm, hogy nem azért másztam fel, mert az volt a szándékom, hogy utána szépen leessek onnan és eltörjem egy-két csontomat, hátha közben meghalok. Eszembe se jutott ez. De amikor lenéztem és láttam, hogy… Igazából nem akartam, hogy… – láttam, hogy elszörnyülködik rajtam ezért nem mertem tovább folytatni. Szerintem már így is túl sokat mondtam neki, na de mindegy.
– Csak azt akartam kérdezni, hogy vagy. – nyeltem egy nagyot, persze biztos, hogy nem ezt akarta mondani. De mivel ilyen jól vázoltam neki, hogy milyen béna vagyok, inkább ezt mondta. Vannak itt egy páran, biztos ez lehet a baja és majd ha hazaértünk megkapom a magamét.

Barna kunkori haj, barna szarvas szemek – ha már őzike szemem nem lehet, mert fiú vagyok – merészen vastag szemöldök, ami kiemeli a karakterességemet és mindig mosolygós száj. Röviden ez vagyok én. Ha már ezekről a dolgokról felismersz, akkor nem lesz nehéz a továbbiakban sem. A stílusom nem valami feltűnő, a nővéremtől megtanultam, hogy ne akarjak a fény középpontjában lenni, mert semmi értelme. Minden tragédia ellenére ami a családomat érte, igyekszem pozitív lenni. Ez az arckifejezésemen, a viselkedésemen és az öltözködésemen is egyaránt látszik. Kevés fekete vagy szürke holmim van, nem is nagyon érzem jól magam azokban a ruhákban.
Ami a testalkatomat illeti, nos igazából mindig is vézna gyerek voltam, keveset ettem és ez most is meglátszik, annyi különbséggel, hogy most már elkezdtem edzeni, hogyha ez egyelőre nem nagyon, egy igazán kicsit már kezd látszani. Persze nem fogom a felsőtestemet reklámozni most, valószínűleg a nővérem fogná a fejét ha rájönne, hogy ilyesmire vetemedek.