Joel Heathrow

Joel magát egyszerű jellemnek mondaná: ha békén hagysz, békén hagylak. Nem biztatna arra senkit, hogy hosszasan próbáljon a bizalmába férkőzni, elvégre senkit nem fárasztana azzal a sok szarral ami vele jár:a családja csődtömeg, innentől pedig nyilván egyszerűen ki lehet következtetni, hogy Joel is hozzájuk hasonló. Nem szeret róluk beszélni, vagyis hát sosem beszél róluk, némaságba burkolózik és gyilkos pillantásokat küld feléd, ha szóba hozod. Joel már gyerekkora óta agresszióban nőtt fel, így hát nem is meglepő, hogy hamar elpattan nála a cérna, rettentő türelmetlen és meglehetősen agresszív, túlteng benne a feszültség így hajlamos verekedésekbe és vitákba bonyolódni hiszen az igazságérzete a magasban táncol, nem hagyja nyugodni semmilyen kivételezés vagy megkülönböztetés. Nagyon is provokatív, odaszól, amikor nem kellene, kendőzetlenül megmondja a véleményét, ha nem illene, teljes mellszélességgel vállalja minden tettét és gondolatát, sosem hátrál meg, törtető, versenyszerető jellem. Imád kihívásokat keresni, másokat legyőzni és küzdeni még akkor is, ha semmi esélyt nem lát a győzelmére. Haragtartó, aki szeret másokat némasággal büntetni, könnyen néz keresztül az emberen, mintha ott sem lenne, és szinte sosem kér bocsánatot semmiért. Jobb pillanatiban, bensőbb körökben viszont jóravaló, gáláns fiú, aki az utolsó csokibékáját is felajánlja másoknak, intelligens és jó hallgatóság, meglehetősen társasági lény, habár nehezen nyílik meg mások előtt. Meglehetősen szupportív jellem, borzalmasan nehéz megszerezni a bizalmát, és legalább ilyen nehéz elveszíteni is azt. Szorgalmas, kitartó és szavahihető, ellenben bizalmatlan, szégyenlős és hatalmas a szája. Általában előbb üt, mint hogy gondolkozna.Dühkezelési problémákkal küzd.

Tudtad, hogy meg lehet szokni a felvizezett tej ízét? Ha mindig csak kevés vizet öntesz hozzá a vizes, fátyol színű tejhez, amit már anyád és apád is felvizezett előtted, akkor is hajlamos leszel kiérezni belőle majd a tej fanyarul édes ízét. És tudtad, hogyha elfogy a felvizezett tej, amit te rendszerint a müzlihez reggelizel nyaranta, akkor inkább ne tedd szóvá, mert apád kiakad és sörszagú böfögés után erőszakosan az asztalra csap majd, hogy ha nem tetszik elhúzhatsz dolgozni is pedig dolgozol, abban a szaros, lepukkant autómosóban ahol a víznek délre már petyhüdt szaga van, az ujjad felázik és a munkatársaid is kiégett alkoholisták - mint apád - vagy drogos fiatalok, akik egész nap azon kattognak, hogy estére kapnak-e vajon annyi jattot majd, hogy legalább két-három gramm kokaint vehessenek majd. Apád persze csak mondja és mondja, te meg nyúlkálsz a hűtőben, arrébb tolod a fonnyadt salátát és a félig penészes sajtot, a nyolc sörös üveget meg azt a három borosat aminek összekoccanásától apádnak majdnem erekciója támad és kihalászod azt a hátsó dobozt, amiben felvizezett narancslé található. Letekered a kupakot és beleszagolsz, tudod, hogy anyád néha egész éjjelre kint hagyja a dobozt és reggel teszi csak vissza, de addigra a narancslé furcsán darabos lesz és lassan növő penész ül ki a tetejére. A szaga nem olyan rossz, úgyhogy a csaphoz lépsz és megnyitod, tudod, hogy egy kicsit várnod kell, hogy a víz hideggé váljon, apád előbb mosakodott a csapnál langyos vízzel, érzed az izzadsága szagát amitől a legszívesebben elfintorodnál, de túl ismerős és otthonos ahhoz, hogy megtedd.
A csap alá passzírozod a műanyagflakont, öntesz bele két deci vizet, a kupakot rátekered, összerázod, hogy a rostok egy kicsit elegyedjenek a vízzel, aztán lépsz csak oda a pultra kikészített müzlis táladhoz, az aljára cukrot szórsz, tudod, hogy a narancslének enélkül már baromi víz íze lenne, elvégre éppen hogy csak az alján volt már üdítő, aztán teletöltöd a táladat a folyadékkal, amire aztán szórsz a megszikkadt - valamiért mindig elfelejted rendesen lezárni a müzlis dobozt és reggelre mindig furcsa állaga lesz a müzlinek, amit te igazán sosem bánsz - pelyhekből és leülsz apáddal szemben.
- Elfogyott a narancslé. - Nem tudod igazán, hogy miért kezdesz vele beszélgetést, apád elviselhetetlen, ha iszik, te pedig tudod, hogy mindig iszik, legyen reggel vagy éppenséggel este, talán ő sem tudja már, hogy mikor volt igazán józan, de valamiért mostanában, főleg mióta úgy érzed, hogy a Roxfortban egy kicsit helyre jött az életed, mert hát volt ugye az a fiú.. szóval azóta egy kicsit kekeckedőbb vagy az apáddal, elvégre ő is kekeckedőbb az anyáddal meg veled.
- Akkor vegyél. Elvégre mennyi is vagy, tizenhat? Elmehetnél dolgozni, csakhogy te és a semmirekellő anyád.. - Ezen a ponton kikapcsolsz, belemeríted a kanaladat a müzlibe, a szádhoz emeled, megrágod és lenyeled. Apád hangja háttérzajjá csendesedik, hozzászoktál már a morgásához pedig idén nyáron valahogyan rosszabb, mint az ezelőtti nyarakon volt Anyádat kirúgták, egész évben te sem dolgozol úgyhogy apádnak sokszor dupla műszakot kell vállalnia a gyárban, te meg tudod, hogy apád gyűlöl dolgozni, meg gyűlöli a gyárat is, gyűlöli anyád meg téged is, mindig mocskol és elhord mindennek.
Anyád ekkor lép be a konyhába, megpördül a béna, kék ruhájában amit a szomszéd lány adott neki kölcsön. A száját kirúzsozta és csillogó szemekkel mosolyog rád, te meg azt gondolod, hogy milyen nagyon csinos, hogy mennyire szerencsés vagy, hogy ő az anyád és hogy mennyire sajnálod, hogy az apáddal kell élnie.
- Tuti megkapod az állást anya. Remekül nézel ki. Szeretnéd, hogy elkísérjelek? - Elbasztad, már tudod, mert apád az anyádra néz, csakhogy ő nem látja helyesnek vagy csinosnak, inkább kihívónak nevezi, kiabál meg elhordja mindennek és ettől anyád sírni kezd, te meg csak eszed a müzlit, úgy sem tudsz mást csinálni. A halántékodon rángani kezd egy ideg amikor anyád sírni kezd, a kezed ökölbe szorul, amint apád hátratolja azt a széket, megfeszülsz és idegessé válsz, eszedbe jut minden sértés, bántás és kelletlenség, amit apád produkált az elmúlt hónap alatt, nyugton akarsz maradni csakhogy apád felpofozza az anyád.
Nem tudod, hogyan történik, csak azt veszed észre, hogy letéped a nőről azt a férfit, hogy aztán ökölbe szorul a kezed, hogy az arccsontján találod el, hogy ütöd és ütöd, mert elégedettséggel tölt el, sosem voltál még ilyen boldog, mint akkor amikor megláttad kibuggyanni a vért az orrán, amikor érezted, hogy a kezed az ő arcán zúzódik meg. Az anyád sikolt és megpróbál téged lerántani róla, csakhogy lerázod és ütöd amíg bírod, amíg a szomszéd át nem szalad az éktelen kiabálás miatt, le nem tép az apádról. Akkor aztán a falnak dőlsz, lihegsz, megtörlöd az arcod, izzadsz, meg aztán apád is eltalált párszor, felszakadt a szád és sajog, vér szivárog belőle. Anyád rád sem néz, apád fölé borul, csitítja, édesgeti és szeretgeti, te meg ettől olyan dühös leszel, hogy felugrasz, felborítod az asztalt és lelépsz.

Írsz egy levelet neki - a nyár alatt már vagy ötödjére, és úgy teszel, mintha elhinnéd magadnak azt a hazugságot, hogy csak azért nem válaszol, mert elfelejtette vagy mert a baglya nem talál rád, de azért megígéred magadnak ( pont úgy, mint az ezelőtti levelednél), hogy ez lesz az utolsó -, leírsz benne mindent, hogy apád mekkora egy szemét, hogy anyád mennyire tehetetlen és, hogy mit műveltél. Az üzeneted hosszú, borzalmasan hosszú, de nem érdekel, mert emlékszel milyen volt vele lenned, abban a pár percben mit éreztél, hogy mennyire izgatottá váltál utána is amikor rá gondoltál, hogy mennyire szeretnél éppen vele lenni, hozzá menni és csak beszélgetni, nem is erről, nem is a nyárról, talán csendben is lehetnétek, mindegy lenne.

Dolgozni mész, ott pedig kérdezgetnek, te meg csak lerázod magadról az érdeklődő pillantásokat, mosod a kocsikat, nyomkodod a telefonodat, emészted magadat. Utálod az apád, utálod ezt a munkát, utálod, hogy a nyaradat így kell eltöltened amikor mindenki akit az instagramon követsz valami fesztiválon lóg vagy nyaral valahol. Megegyezel magaddal, hogy a következő hónapban legalább elmész egy koncertre, talán elhívod őt is, feltéve, ha válaszol, ha meg nem, akkor is elmész csak valaki mással.

Persze akkor még nem tudhattad, hogy buta ígéreteket teszel magadnak, a napod a reggel ellenére borzalmasan átlagosnak minősítenéd: néha verekedésekbe keveredsz, de sosem bánod így legalább mindig időben adod ki a benned felgyülemlett feszültséget; csakhogy mire hazaérsz a rendőrség ott vár rád, megkérnek, hogy fáradj be velük, anyádat is viszik magukkal, nem mer rád nézni, te mégis megfogod a kezét, nyugtatólag simítasz köröket a kézfejére, hagyod, hogy a halántékát a hátsó ülésen a válladra hajtsa és amíg ő zokog te kibámulsz az ablakon.

Hetekkel később az ügyvéded arra kér, hogy valld be, hogy mentálisan beteg vagy, dühkezelési problémáid vannak meg egyéb más furcsa nevű betegségeid, hogy tudod, hogy orvosi segítségre van szükséged és akkor majd csak pár hónapig kell szenvedned, közmunka vagy a javítóban egy-két keserves hónap. Segíteni fog rajtad, elvégre van már néhány ügyed, vittek már be nyaranta egy-két napra az örsre, hogy ott hűtsd le magad, és esküdni mernél, hogy szándékodban állt megtenni, csakhogy amikor anyád beült abba a székbe ott a bíróságon és a tekintete olyan rémült volt, hogy tudtad, olyan nagyon jól tudtad, hogy nem fog megmenteni, akkor arra gondoltál, hogy még csak választ sem kaptál a leveleidre, mégis miért vagy inkább kiért akarnád a saját körülményeidet enyhíteni?

Szóval, amikor megkérdeznek, hogy kívánsz-e szólni, akkor megemelkedsz és csak annyit nyögsz ki, hogy kurvára élvezted, anyád zokogni kezd, apád el sem jött, téged meg javítóintézetbe küldenek. Nyolc hónapot kell ott letöltened azok között a szúrós szemű, vastag, kíméletlen állatok között, akik majd éjszaka fojtogatnak és ott, ahol senki sem látja majd, felismerhetetlenségig vernek. Félni akarsz, de nem igazán tudsz. Talán egy kicsit meg is könnyebbülsz.

Vékony, nyurga és magas. Túl magas, túl vékony és túl vastagok a combjai, a haja egy leheletnyivel barnább, mint anyja szőkés tincsei, a szemei egy kicsivel világosabbak, mint apja folyton részeges tekintete, az ajkai kicsit vastagabbak, mint ahogyan azt szeretné, arcszőrzete nem nő, ami miatt rettentő hálás a sorsnak, gyűlöl borotválkozni. A haja mindig hosszúra van hagyva, amit az anyja ki nem állhat, a körmei mindig roppant mód tiszták, ujjai hosszúak és nagyon is puhák. Testfelépítése szálkás, ruhái használtak de divatosak. Pólói mindig egy számmal legalább nagyobbak nála, zoknit sosem hord, egyszerűen nem bírja elviselni magán. A hátán nagyon sok anyajegy található de szerencsére ő ezeket nem látja.